Déli Hírlap, 1974. szeptember (6. évfolyam, 205-229. szám)

1974-09-13 / 215. szám

Hét Egymáshoz közel három kiállítás van ezekben a napokban Miskolcon. A Képcsarnok Vállalat Szőnyi István-termében a jövő hét közepéig tart nyitva a Balogh András fest­ményeiből összeállított bemutató. A több mint harminc éve kiállító, határainkon túl is jól ismert művész alkotásait szívesebben ajánljuk a képzőművészet barátainak figyelmé­be; egy sajátos, de jól érthető stílus, a poétikus realizmus képviselőjének szép képeit lát­hatják. A Testvérvárosok nemzetközi fotószalonja című bemutató a Kossuth Művelődési Ház nagytermében található; Kassa, Vologda és Miskolc klubjainak fotósai állították ki legjobbnak ítélt képeiket. A mintegy ötven felvétel a művészi munka igényességén túl azért is érdekes, mert megmutatja, hogy az egymástól nagy távolságra élő és dolgozó al­kotókat mi foglalkoztatja, mi az, ami élményvilágukban sajátos vagy éppen közös. A Miskolci Galériában Kass János grafikusművész kiállítása várja a látogatókat. Hétvégi programnak azért is érdekes, mert a város legnagyobb bemutatóterme (ellentétben a má­sik két kiállítással, amely csak szombaton te hinthető meg) vasárnap is nyitva van. A praktikus szemponton túl pedig ez az a kiállítás, amelyet feltétlenül meg kell nézni. Kass János művészetének ismerői (és Miskolcon régebbi kiállításokról sokan ismerik a Kass-grafikákat) különbözőképpen fogadták a Fejek című bemutatót. Van aki most is a grafikákat, azok formavilágát, az ismerőst kéri számon. Előfordul, hogy megdöbbenve állnak meg a vendégek a nagyteremben, de sokan vannak, akik pontosan értik, hogy mi a művész szándéka; valóban szokatlan eszközökkel egy zseniális ötlet segítségével vall társadalomról, emberi viszonyokról, magáról az emberről. De szó nélkül senki nem megy el a kiállítás mellett. Képeinken Juhász Miklós Épül az erőmű című díjnyertes fotogra- fikája és a Kass-kiállításról a Konzumtársa dalom című „fej”. végi kalauz Három tárlat Újhelyi hívogató Két jó film Három, — a napokban megje­lent — könyvet ajánlunk olva­sásra a hét végén unatkozók- nak: Weöres Sándor ,»111 vers” cí­mű kötete izgalmat és mara­dandó élményt ad azoknak, akik érdeklődnek Weöres költészete iránt. A Királylány szivacskabátja címmel jelent meg Csapiár Vil­mos fiatal fró harmadik próza­kötete; elsősorban a tizenévesek körében számíthat nagy népsze­rűségre. A riportműfajban Mátyás Fe­renc; A Múzsák udvarában cí­mű könyvét, országjáró riport­jainak gyűjteményét ajánljuk. Az írások segítenek megismerni hazánkat. * Akik a hét végén a váro­son túlra kirándulnak, ösz- szeköthetik útjukat két kiál­lítással. A lillafüredi emlék­házban a Herman Ottó mun­kásságát megörökítő kiállí­tást, Szikszón a Kisgalériá- ban a miskolci festők tárla­tát tekinthetik meg az ér­deklődők. * A Kossuth Rádió szombaton 19 óra 30 perckor a Magyar Rá­dió automata közönségszolgála­tát sugározza, amiben a 139-660- as telefonszámon a miskolciak is bekapcsolódhatnak. Vasárnap a Petőfi rádióban 18 óra 10 perctől a Karinthy Színpad XII. adása hangzik el. Szombaton a televízió I. mű­sora 20 órától a Szombat este ... című műsorával jelentkezik, amit ez alkalommal Bán Róbert ren­dezett. Vasárnap 17 óra 45 perckor kezdődik Vitray Tamás népsze­rű sorozata, az ötszemközt, ami­nek vendége Hegyi Gyula, a magyar sportélet kiemelkedő alakja. * Azok a mozinézők, akik évekkel ezelőtt látták a Légy jó mindhalálig! című nagy sikerű magyar filmet, most élményeiket újraidéz­hetik; ezekben a napokban Miskolcon a Hámor mozi vetíti. Természetesen szíve­sen ajánljuk a fiatalabb kor­osztálynak is, akik az első bemutatók dején még nem láthatták. A másik film, amit feltétlenül érdemes megnézni, A Pendragon-le- genda. A Szerb Antal azo­nos című regényéből készült filmet Révész György ren­dezte, és főműsorban a Kos­suth mozi vetíti. Képünkön a parádés szereposztásból: Tordai Teri. * A Zempléni-hegység gyönyörű kirándulóhelyeinek túraközpontja Sátoraljaújhely. A 700 éves vá­ros szeretettel ápolja a széohal- mi „szent öregnek”, Kazinczy Ferencnek és Kossuth Lajosnak az emlékét. Kossuth Monokon született, de hat évig volt az új­helyi gimnázium diákja, majd pályája kezdetén nyolc évet töl­tött Üjhelyben mint a város és a vármegye' ügyésze. „Büszke vagyok arra, hogy magamat új­helyi magyar embernek nevez­hetem” — írta turini remetesé­gében, két évvel a halála előtt. És az újhelyiek is büszkén vé- sették ezeket a sorokat Gárdos Aladár szép alkotására, a főtéri Kossuth-szoborra. Ugyaninnen, a Kossuth térről több irányban is elindulhatunk a Zempléni hegyekbe-erdőkbe könnyebb-nehezebb túrára. Akik bővebben kívánnak magával a várossal megismerkedni, azok enyhébb túrát tehetnek a ma­gas-hegyi kilátóhoz. Közben megpihenhetnek a turistaház te­raszán, s egy hűsítő vagy fekete elfogyasztása közben már innen is gyönyörű kilátás nyílik a vá­rosra és a Ronyva—Bodrog men­ti tájra. Tovább indulva, a Vörös-nye­regbe érünk, ahonnan kissé me­redek oldalon jutunk fel az 510 méteres Magas-hegyre. Megérte a fáradságot, mert a kilátóból gyönyörű körkép tárul elénk, s ebben szemünk elé tűnik a mesz- szi Sárospatak kőcsipkés vár­bástyáival, a regéci, és a fűzéri vár, a borsi Rákóczi kastély, a „nagyságos fejedelem” szülőhe­lye, a széphalmi Kazinczy-mau- zóleum, sőt a zempléni hegyek bércein túl — tiszta időben — a Tátra és a Vihorlát csúcsai is láthatók. Visszafelé jövet a Dor- ón és a temetőn, esetleg Ruda- ányácska irányában érkezhe­tünk Sátoraljaújhelybe. A nagyobb túrák közül egyi­ke a legszebbeknek, ha a Vö­rös-nyeregből tovább megyünk a Kecske-hátra, majd a kék jel­zés mentén a Tarda-völgyig. On­nan folytatjuk utunkat ugyan­csak a kék jelzés irányában, de amikor a piros jelzéssel találko­zunk, jobbra fordulunk és fel­jutunk az 580 méter magas Fe­kete-hegyre. A tetején levő ki­látóról messze tájak panorámá­jában gyönyörkedhetünk. Utána a Kecskés-oldalon ereszkedünk le Mikóházára. Innen a 14 óra 34 perces vagy a 17 óra 21 per­ces kisvonattal indulhatunk visz- sza Sátoraljaújhelybe, ahonnan 15 óra 45, vagy 18 óra 14 perc­kor nagyvonattal utazhatunk Miskolc felé. Megvásárolják a „miskei remete” képeit A Bács-Kiskun megyei Tanács úgy döntött, hogy megvásárolja a Tóth Meny­hért festőművész életművé­nek javát képező alkotáso­kat, mintegy 800 ezer forint értékben. A teljes anyagot a kecskeméti megyei múze­umban helyezik el. A népi szürrealizmus egyéni hangú magyar festője 50 éven át a megyebeli Miskén élt, né­hány éve budapesti lakos, de továbbra is Bács-Kiskun népi-paraszti világához kö­tődik, amelyből alkotásának témáit merítette. Számos egyéni és csoportos kiállítá­sa után az év elején Kecs­keméten rendezték meg a „miskei remete” nagy sikerű gyűjteményes kiállítását. FENTEK Kossuth rádió; 12.00; Déli Kró­nika. — 12.20: Ki nyer ma? — 12.35; Tánczenei koktél. — 13-20; Boross Lajos népi zenekara ját­szik. — 13.45: Kapunyitás előtt. — 14.00: Csicseri bolt. — 14.25: „Nyitnikék”. 15.00: Hírek. — 15.10: Magyarán szólva... — 15.25: Az élő népdal. — 15.35: Kóruspódium. A kisújszállási József Attila Művelődési Ház kórusa énekel. — 15.46: Nagy mesterek. — 16.00: A világgaz­daság hírei. — 16.05: Szomszéd­asszonyok — Helsinkiben. — 17.00: Hírek. — 17.05: Külpoliti­kai figyelő. — 17.20: Török Er­zsébet felvételeiből. — 17.40: Az érdek és a társadalom n. A ma­gánérdek pályafutása. — 18.02: Egy rádiós naplójából. Sebes­tyén János műsora. — 19.00: Es­ti Krónika. — 19.30: Sporthíradó. — 19.40: A bolgár kultúra hete. A nádas. — 20.40: Hírek. — 20.43: Töltsön egy órát kedvenceivel! — 21.43: Déki Lakatos Sándor népi zenekara játszik. — 22.00: Hírek. — 22.20: Meditáció — a munkásvéleményekről. — 22.30: Szimfonikus zene. — 23.15: Pier­re de Ronsard versei. — 23.30: Gonda János szerzeményeiből. — 24.00: Hírek. — 0.10: Operainter- mezzók. Petőfi rádió; 12.45: Julian Tu- wim versei. — 13.00: Hírek. — 13.03: Jolanta. Részletek Csaj­kovszkij operájából. — 13.45: Időjárás. — 14.00: Kettőtől hatig. 18.00: Hírek. — 18.05: Külpoliti­kai figyelő. — 18.20: Kriszti nő­vér. Hunyadi István hangjáté­ka. — 18.55: A Szombathelyi Ta­nítóképző Intézet kamarakórusa Vas megyei népdalokat énekel. — 19.17: Üj könyvek. — 19.20: Jó estét, gyerekek! — 19.25; A Csehov hősei film vásznon A Lenfilm stúdióban el­készült Csehov „A párbaj” című elbeszélésének film- változata. A film címe: „Az a rossz jó ember”. Joszip Hejfic, a rendező mondja: — Harmadszor viszek vá­szonra Csehov-figurákat. Először „A kutyás hölgy” cí­mű filmben, aztán a „C-vá- rosban”-ban. A „Fárbaj”-t akkor írta Csehov, amikor szakított a tolsztojánus filo­zófiával. Azt hiszem, a pár­baj, amely filmemben a hő­sök és az eszmék között folyik, érdekelni fogja a nézőket. A csehovi történet tiltakozás a merev gondol­kodásmód, a közhelyek és a megszokás ellen. Noha ez a párbaj nem dől el. főszerep­lőimet morális zsákutcába viszi: vitájukat nem viheti dűlőre a pisztolygolyó sem... A főszerepeket Oleg Dal, Vlagyimir Viszockij, Lud­milla Maksakova és Anato- lij Papanov játssza. bolgár kultúra hete. Pavel Gerdzsikov dalestje. — 20.00: Es­ti Krónika. — 20.55: Emélkeze- tes találkozások hangképei. Sal- gó László műsora. 5. rész. Szep­tember Hanoiban. — 21.15: A Purcell énekegyüttes énekel. — 21.40: Katedra. Pedagógusok mű­sora. — 22.00: Zenekritikusok hanglemezekről... 22.30: Paga­nini. Részletek Lehár Ferenc— Kulinyi Ernő operettjéből. — 23.00: Hírek. — 23.15: Komády Gerzson népdalokat énekel. — 23.29: A bolgár kultúra hete. Magyarországon először. — 24.00: Hírek. Miskolci rádió: 17.30: Műsoris­mertetés — hírek. — 17.35: Mű­velődés Borsodban. — Uj fel­vételeinkből. — 18.00: Borsodi Tükör. (Akik ebben az évben kaptak szakmunkás-bizonyít­ványt. . . ; A Dél-borsodi Ter­melőszövetkezetnél.. .; Gacs Gá­bor grafikusművész kiállításán; A gyógyszerek raktározásáról. — 18.15: Szórakoztató zene. — Zenés játékok a miskolci szín­padon. — Hol töltsük a hétvé­gét? Hívogató barlangtúrára. — Dzsessz. Televízió: 16.53: Műsorismerte­tés. — 16.55: Hírek. — 17.00: A Lengyel Televízió estje. Beve­zető. — 17.05: Irena Jarocka éne­kel. — 17.40: Varsói történet. — 17.55: A gdanski vásár. Rövid­film. — 18.15: A mai Lengyel- ország. Rövidfilm. — 19.10: Esti mese. — 19.30: Tv-híradó. — Nürnbergi epilógus. Tévéfilm. — 22.10: Chopin-etűdök. — 22.35: Tv-híradó 3. Szlovák televízió: 17.50: Vásá­ri percek. — 18.10: Ábécé — vetélkedőműsor. — 19.00: Hír­adó. — 20.30: A nagyváros örö­mei. (Francia filmvígjáték.) — 22.10: Híradó. — 22.35: Mikro- komédia. — 23.45: Sajtószemle. Kiállítások: Miskolci Képtár (10—18 óráig): Magyar festészet a XX. századhan. — Szőnyi Ist­ván 50 rézkarca. — Déryné-ház (10—18 óráig): Régi magyar arcképek. — Miskolci Galéria (10—18 óráig): Kass János gra­fikusművész kiállítása. — Kos­suth Művelődési Ház (10—18 óráig): Testvérvárosok nemzet­közi fotószalonja. — Szőnyi Ist- ván-terem (9.30—18 óráig): Ba­logh András festményei. Filmszínházak: Béke (f4, hn6, 8 óra): Az ördög atamánja (szí. szovjet) — Kossuth (f3, hn5, 7 óra): A Pendragon-legenda (szí. magyar). — Hevesy Iván Film­klub (Í5, f7 óra): A rovarölő (18 éven felülieknek! jugoszláv). — Fáklya (f5, f7 óra): Saint Tropezbe költözünk! (mb.( szí. francia). — Petőfi (f5, f7 óra): A legutolsó nap (mb. szí. szov­jet). — Szikra (5, 7 óra): Sza­kítás (szovjet). — Táncsics (í5, f7 óra): A harmadik tettes (szí. NDK). — Tapolca, Kert (f8 óra): Lázadás a Bountyn I—II. (szí. amerikai, dupla helyár!). — Hámor (4 óra): Légy jó mind­halálig (magyar). SZOMBAT * Kossuth rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Műsorismertetés. — 8.15: Budapest és a vidék kulturális programjából. — 8.23: Lányok, asszonyok. — 8.43: Holnap köz­vetítjük ... A Rádiózenekar sze­zonnyitó hangversenye a stúdió­ban. — 9.03: A kormány meg­tárgyalta. — 9.13: Mezők., falvak éneke. — 9.36: A Rádió lemez- albuma. — 10.00: Hírek. — 11.05: Johann Strauss: A denevér. — A II. felvonás fináléja. — 11.18: A bolgár kultúra hete. Man­dulaág. Petőfi rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Nótacsokor. — 9.00: Hírek. — 9.03: Szalma Ferenc és Kari- kő Teréz énekel. — 9.30: Fúvős- zene táncritmusban. — 9.44: Vá­laszolunk hallgatóinknak. — 10.00: Hírek. — 10.05: Szombat délelőtt. — 11.00: Hírek. VENDÉG VOLTAM A JŰNÓBAN Ha használnám (rendeltetésszerűen) számos előjegyzési naptáram valame­lyikét, bizonyára napokkal előbb be­írom a bűvös szót: JŰNÖ. Nem azért, mintha elfelejtenék olyan jelentős ese­ményt, mint egy kongresszus zárófoga­dása, de már az új szálloda nevének is van varázsa ... Zsebemben a meghívóval, karomon a feleségemmel (eme felsorolás indoklá­sául csak annyit, hogy házastárs nél­kül beengedik a vendéget, de meghívó nélkül nem), legszebb szép ruhámban, s viszonylag ápolt ábrázattal fürdetem magam a fényben, új létesítményünk csillogó halijában. Minden nagyon szép, minden nagyon jó — mondám magamban, mert este tizenegykor ere­detibb megállapítások már ritkán jut­nak eszembe, meg aztán úgyse hallja senki. Teszünk egy kört az exkluzív társa­ság körében, majd zavarunkat leple­zendő, megálltunk a csillogó vitrin előtt. Éppen kiválasztottam magamnak egy ötvendolláros karóra-különlegessé­get, mikor a feleségem az ő jól ismert hangján (mellyel hetedik emeleti laká­sunkban is irányít) afelől kezd érdek­lődni, meddig ácsorogjon itt kabátban. Az ám, magam is felöltőben jöttem el; hirtelen nehéznek, s nagyon melegnek érzem. A portások pultjánál (persze le­het, hogy inkább recepciót kellett vol­na írnom) kérdezem, hogy mit tegyünk a kabátokkal? Sajnos nem tudják. — Ruhatár? — fogalmazom meg egyetlen tömör szóban a bonyolult kívánságot. Mire a számos portás egyike (nem ke­vésbé tömören): — Nyáron? Látom, hogy a ruhatár redőnye tényleg le va­gyon bocsátva. Biztosan a fűtési sze­zonnal egyidőben kezdi meg majd mű­ködését, amennyiben a hőmérséklet napi átlagos középértéke ... De nincs időm végiggondolni, mert egy nagyon rokonszenves fiatalember lesegíti a kabátunkat, s karjára kap­va, máris viszi. Kisvártatva visszatér, közli, hogy szobájában helyezte el a ruhadarabokat bármikor csengessük fel. Egyébként ő is vendég. Később azt is megtudom, hogy bölcsészdoktor, egye­temi adjunktus, s a Sorbonne tanára. * A fogadás szebb és jobb. mint álta­lában a fogadások; remek kereveten ülünk, előttünk „terül jasztalka”. A pincér — nyilván, hogy ne zavarja be­szélgetésünket folytonos kínálásával — elénk teil: egy üveg bort. Négyen va­gyunk, a bor hét deci: optimális meny- nyiség. Talán nem is fogyna el, de jön a főúr, s egy rövid „pardon”-nal elragadja a fél üvegnyi bort. Nézünk egymásra. Am egy perc sem telik el, jön a másik pohárnok, kezében borral. — Megfelel? — Megfelel. — ötven forint. — Rendben — mondom, s kőében megállapítom, hogy vége a fogadás­nak, ezután ki-ki saját zsebére dőzsöl. Nincs ebben semmi különös, hiszen to­vábbra is vendég vagyok, de már nem a kongresszus vendége, akár szét is téphetem a díszes meghívót. Nyúlok a zsebembe, de a mozdulat félbemarad, mert a pincér még min­dig asztalunk fölött áll. Kérek egy ás­ványvizet is, a felszolgáló azonban nem mozdul. Kicsit kínos a helyzet,1 fogom az üveget, hogy töltsék. S ekkor végre hangokat hallok: tessék kifizetni! — Még nem távozunk ... — Akkor is! Szóval itt ez a szokás, élénkül fel mindenki. — Dehogy kérem, hajol fö- lénk bizalmasan a pincér. Csak tetszik tudni, annyiféle ember van most itt... Mellettünk a nemzetközi hírű fran­cia filmrendező, odébb angol filmgyár­tók, kicsit félrehúzódva a kongresszus koreai delegációjának tagjai beszélget­nek. Aztán itt a kedves madame D., a nemzetközi szövetség ügyvezető főtit­kára. A magyar elnök, néhány főváro­si láp munkatársa. Miskolc politikai és közéleti vezetői. Tényleg sokféle em­ber. S nicsalc, egyiknek mintha egy kávés­kanál csillanna a hajtókája mellett. Egészen közel megyek hozzá. Nem, nem kanál. Valami más izé. Az van ráírva, hogy a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze. Lefelé jövet megnéztem a vitrinben: ilyen micsodát nem árulnak a Júnóban — még dollárért sem. (gyarmati)

Next

/
Thumbnails
Contents