Déli Hírlap, 1974. szeptember (6. évfolyam, 205-229. szám)

1974-09-02 / 205. szám

Kíváncsisággal, izgalommal it óra a inka Mita Minden városban, nagyobb községben ismert fogalom volt hajdan az „emberpiac”. Ott gyűltek össze az alkalmi mun­kára várók, ott szemelte ki őket napszámra a gazda. Lassan időtlennek tűnik az emlék. Öregedő férfiaknak Christer Lindholmer svéd kutató újabb reménysugara­kat villant fel az öregedő férfiak előtt. Állítólag felta­lált egy olyan folyadékot, amelyet intramuszkuláris in­jekció formájában minden 70 éven aluli férfinak beadhat­nak. Lényegében mesterséges spermáról van szó, amelyet különböző tápanyagokkal és vitaminokkal dúsítanak. Christer professzor munka­társainak véleménye szerint az új szer meghosszabbítja a fiatalok aktív szexualitását, az öregedő férfiak potenciá­ját pedig fokozza. Svédor­szágban, az effajta találmá­nyok eldorádójábán csakha­mar megkezdik az újfajta injekció gyártását. * Csónakázók (Kerényi László felvétele) Bábák, javasok, füvesek Bújjon át a frászkarikán! ' — Foglaljon helyet! Valahogy így kezdődik ma egy beszélgetés a városi ta­nács munkaközvetítő irodá­jában. Kint, az előszobában, az orvosi várótermekhez ha­sonlóan, beszélgető csoportok alakulnak, de most nem a betegségekről, hanem az el­helyezkedésről, a munkahe­lyekről, a várakozásról esik szó. Fiatalember emeli meg a hangját úgy, hogy a méltat­lankodását lehetőleg odebent is hallják. Mutatja a munka­könyvét. Sűrűn váltakoznak a ki- és belépések. Most már csak a közvetítő útján he­lyezkedhet el. Két munkahe­lye volt, de hatszor lépett ki. Mindig magasabb órabérért, amíg meg nem unták. Kezükben i a cédula Két kislány, kicsit riadtan nézi. Ök új munkakönyve­sek. Havasi Erika és Nagy Magda Sárospatakon érettsé­gizett. — Olaszliszkáról jöttünk be. Itt könnyebb munkát ta­lálni. Talán majd egyszer ta­nulunk tovább... — Mit? — Most dől el. Valamilyen szakmát. A vendéglátóiparba szeretnénk menni, felszol­gálónak. Persze már mond­ták, hogy akkor tanulni is kell, c’ ... Két perc múlva ragyogó arccal jönnek ki. Kezükben a cédula: az Otthon étterem vezetőjét kell megkeresniük. — Nem csalódtak? Érde­mes volt érettségizni? — Érettségije lassan min­denkinek lesz... Váraljai Károly munkaköz­vetítési előadó mondja: — Az augusztus csendes hónap nálunk. Még így is, hogy most jönnek azok a di­ákok, akik nem tanulnak to­vább. Egy-egy félfogadási napon 5—6 kislány is jön. — Fiúk? — Velük kevesebb gon­dunk van. Az elhelyezkedé­sük könnyebb és a fiúk nem olyan igényesek, mint a kis­lányok. Hadd mondom el gyorsan, hogy a lányok elhe­lyezkedésével sincs súlyos gondunk. Az egészségügy, a vendéglátóipar keres fiatalo­kat. Természetesen n^m író­asztalhoz. Kovács Éva Szerencsen érettségizett: — Jelentkeztem egyetemre. Nem vettek fel. Valami iga­zuk is volt, mert... mert többet kellett volna tudnom. Nem mondtam le a tanulás­ról. Egy évet rá kell szán- i a következő felvételire. Addig valamilyen könnyebb helyet szeretnék... Éva is kap címet, de nem tetszik neki. Majd jön ép ér­deklődik újra. „Tovább tanulhatok...” Az, hogy a sikertelen fel­vételik mekkora csalódást okoztak itt, a munkaközve­títő előszobájában, már ne­héz felmérni. Nevetnek, be­szélgetnek, gimnáziumokat hasonlítanak össze és legtöb­ben azzal indulnak, hogy jö­vőre megkísérlik újra. — Hacsak nem találok va­lami belevaló szakmát... —t Mit akarsz? Két év alatt ápolónő lehetek és még onnan is tanulhatok tovább. Bent az irodában elcsende­sedik a nevetés, nem han­goztatják, hogy csak átmene­ti időre vállalnak munkát. Van beszélgetés, ami két per­cig, van, ami tíz percig is el­tart. — Nézze, egy-egy notórius vándormadár után valóságos felüdülés a fiatalokkal fog­lalkozni — mondta Váraljai Károly. — Ügy érzem, ők is igénylik azt, hogy elbeszél­gessünk velük, hogy kérdez­gessük a terveikről. Mi ál­landó kapcsolatban vagyunk a vállalatok munkaügyi osz­tályaival. És nem egy eset­ben tanácsot is tudunk adni. Itt van például Pásztor Má­ria esete. Ö nem érettségi­zett, családi okok miatt csak három és fél évet végzett el a közgazdasági technikum­ban. Vidéki. Lenne helye, de a vállalatok nem adnak úti­költség-hozzájárulást. Nos, most kitalálták, hogy a gép- és gyorsíró nővére is bejön­ne. Hely van. Ketten bírnák az albérletet... És akkor be­fejezheti az iskolát. * Sűrűn nyílik az' ajtó. Sű­rűn jön fiatal. Kíváncsiság­gal, izgalommal. Üres kézzel csak annak kell elmennie, aki nagyon válogat. A többi­ek munkát, sokan közülük a munkába állás után tanulási lehetőséget is kapnak. És a csalódás? Elmossa a sok új izgalom. * BAKTHA GÁBOR A népi gyógyítás tárgyi és írott emlékeit hazánkban először Veszprémben mutat­ják be. Az országos jelentő­ségű kiállításra 18 múzeum küldött anyagot régi és leg­frissebb kutatásainak ered­ményeiből. Annak idején, az orvos nélküli világban igen sok faluban működött gyógyító ember: tudó, tudós, javas. Egy bábaasszony hagyatéká­ból maradt meg a frászkari­ka a nagykőrösi múzeumban. Ezen a kelesztetlen tésztából sütött nagy perecen bújtat­ták át a frászos, azaz az ije­dős gyereket. Daganatokat, keléseket apró, rongyból ké­szült babákkal simogattak meg; egy keresztútnál eldob­ták e rontóbábukat. Sokszor a gyógyulás reményében ke­resték föl a búcsújáróhelye­ket is. Csütörtökön az idei utolsó csoport kezdte meg a három­hetes klímaterápiás gyógykú • rát a jósvafői „föld alatti sza­natóriumban”. A természetes sziklaüregben kialakított, ké­nyelmes pihenővel ellátott gyógyhelyen az ország külön­böző üzemeiből harminc, asztmatikus megbetegedés­ben szenvedő beutalt dolgo­Jelentős hatást tulajdoní­tottak a színeknek is. Piros szalagot kötöttek a csecsemő csuklójára szemmelverés el­len, piros rongyot szögeztek a küszöbre, ajtófélfára. A sárgaságban szenvedőt sárga viaszpohárból vagy arany­gyűrűből itatták meg. A néphit szerint az égből hullott le, tehát gyógyít a ménkű, vagy nyilakő azaz mennykő, ami nem volt más, mint kőkorszakból származó kőbalta. Honfoglalás kori em­lékanyagok közt ismernek a kutatók kagylós nyakláncot, ezt is rontás ellen viselték. Számos betegséget próbáltak orvosolni a Szent György nap előtt fogott békával, kí­gyóval is. A népi gyógyászat egyes eljárásai és eszközei meg­újulva tovább élnek a mo­dern orvostudományban. Kü­lönösen a vadon termő és zó. valamint több mint negy­ven olyan vendég tölt napon­ta öt órát, akik maguk gon­doskodnak ellátásukról. A Borsodi Szénbányák szakszervezeti bizottságának kezelésében levő klímaterá­piás gyógyhely levegője gya­korlatilag teljesen pormen­tes. magas kalcium-iontar- talmú, gyógyhatású a légző­szervi megbetegedésben szen­vedőkre. Okosabb újszülöttek Ha a terhes asszonyoknak „HCG”-hormoninjekciót ad­nak, kétszeresére növekszik az újszülött intelligenciahá­nyadosa. Erre a szenzációs felfede­zésre jutott a fokföldi Groote Schuur Kórház nőgyógyá­szokból álló kutatócsoportja. Baillie doktor véleménye szerint a „HCG”-hormon elő­segíti a placenta fejlődését a terhesség utolsó heteiben. Ez az az, időszak, amelyben be­fejeződik a magzat agysejt­jeinek kialakulása. termesztett növényeket hasz­nosítják ma is. Alapvető szerepüket a népi gyógyá­szatban nem kisebbítik a rá­juk tapadt babonák. A gyógy­növényeket főleg teának, kö­högés ellen köptetőnek hasz­nálták. A veszprémi piac fü­veseiről fénykép is készült. Régen a pestis és kolera idején borókafenyő magvai- val, ágaival füstöltek. A fá­jós fogakat maszlag és be- léndek magvaival füstölték meg. Fokhagymát gyomor- és bélbántalmak esetén etet­tek a beteggel, de vele ken­ték meg — rontás ellen — a küszöböt, bölcsőt. Fájós fülbe kövirózsa kifacsart le­vét csorgatták, ezért hívták ezt a növényt sok helyen fülfűnek. Sebeket, vágáso­kat, késeléseket farkasalma levével és lapulevéllel kezel­tek. RAFF AI ISTVÁN A fogyasztók lapja, a Na­gyító bőrönd-tesztet közölt. Az áztatással, koptatással egybekötött vizsgálat megál­lapította, hogy a hazai üzle­tekben kapható utazótáskák Lábtörés idős korban „Mi történik az olyan öreggel, aki eltöri a lábát?” Ezt a kér­dést tették fel európai kórházak több száz betegének. A felmérés eredményeit több ország orvo­sai gyűjtötték össze. A megkér­dezettek nagy többsége pesszi­mistán nyilatkozott az öregkori lábtörés következményeiről. Göran Bauer professzor kísér­letével azt akarja bebizonyítani, hogy a lábtörést szenvedett be­tegek is hamarosan felkelhetnek az ágyból, sétálhatnak, és foko­zatosan reaktiválhatják törött végtagjukat. A vezetéser alatt ál­ló ortopédiai kórházban Bauer a lábtöréses betegek számára könnyű, de elég kemény mű­anyagból egyfajta támasztó szer­kezetet készített. Az öregek já­rás közben erre támaszkodnak. Az első lépéseket természetesen nehéz megtenni, de napról nap­ra könnyebben mozognak, míg végül is félrerakhatják a mű­anyag szerkezetet, és csupán a botra támaszkodva járnak. „Igen gyakran pszichológiai problémáról van szó — jelentet­te ki Bauer professzor. — az öregek nem mozdulnak, csak fekszenek az ágyban, mert arra gondolnak, hogy nincs a kezük ügyében semmiféle szilárd tá­maszték. Azt hiszik, hogy ismét elesnek és eltörik a lábukat. Elég, ha legyőzzük ezt az egyéb­ként természetes előítéletüket, és máris megnyitottuk előttük a gyógyulás útját”. Bauer professzor néhány be­tege 40 nap múlva gyógy uh an távozott a kórházból: ez valósá­gos rekord, mégpedig nemcsak az idős embereknél, hanem meg a lábukat tört fiatalok eseté­ben is. nem is túl jók, nem is túl rosszak. Azaz a hét bőrönd­típus 23 méretnagysága kö­zött egyetlen kiváló sem akad, viszont mindegyik meg­üti a közepes szintet. Néhány évvel ezelőtt még csak természetesen bőrből készült bőröndök es az úgy­nevezett fulkánfiber táskák voltak forgalomban. Az előb­biek drágák es súlyosok vol­tak. vászon huzat nélkül ha­mar összekarcolódtak. Az utóbbiak viszont nélkülöztek minden eleganciát. A mos­tani kínálat java. a műbőr­bőrönd, öt-hatszáz forintba kerül, s a szakemberek vé­leménye szerint az EE 990 cikkszámú, hazai termék a legjobb ebben a kategóriá­ban. Az olcsóbb, száz-kétszáz forintos vulkánfiber bőröndök mindegyike nagy gyöngédsé­get, kíméletes bánásmódot érdemel. Jónak ítélhető tar­tóssággal csak a csehszlovák gyártmányú 61—035 és a 61— 230 típus rendelkezik. Aki tehát gyakran utazik, ne ha­bozzon, s fogadja meg a szakember tanácsát: ne saj­nálja a pénzt a drágább kof­ferért. Bérletet váltok Ha naponta egy órára kihullok a védekezés egyszemélyes boxaiból, buszra ülök. Buszra ülök, bosszantásotokra, bosszantásomra. Szorítsatok, lépjetek a lábamra, vágjatok a bordám közé, — én is ott leszek! „Szemetfuttatok” a legelső hölgy harisnyáján, meg­feszítem hátamat, ne tudjon leszállni az a szimpatikus lány, utazzon még egy megállót velünk. Az ablakból a dühös pil­lantásra kedvesen visszaintek. V-betűt küldök mutató- és gyű­rűsujjammal. Randevút kérek. Az se baj, ha nem kapok. Csak szorítsatok, lökdössetek, nyomjatok. Visszakapjátok, — nyu­galom. > Megkeresem a legsűrűbb járatot, nézem a fáradtakat, a sietőket, a ráérősöket. A meleg kapcsán beszélgetést kezde­ményezek, a szakaszhatárnál már munkahelyről, feleségekről vitatkozunk. Aztán másik vonal, ki a végállomásig, újabb arcok, újabb kapcsolatok, újabb történetek, hírek, viták, asz- szonyok, panaszok. Így megy ez naponta egy óráig, ha kihullok a védekezés egyszemélyes boxaiból. Bosszantásotokra, bosszantásomra, buszra ülök, bérletet váltok. V. R. Föld alatti szanatórium A drágább a jobb Koffer-teszt

Next

/
Thumbnails
Contents