Déli Hírlap, 1974. szeptember (6. évfolyam, 205-229. szám)
1974-09-30 / 229. szám
Segítenek, alo! tudnak Az Építőipari Szállítási Vállalat miskolci 3. sz. üzemegysége a XI. kongresz- szus, valamint felszabadulásunk 30. évfordulója tiszteletére jelentős társadalmi munkafelajánlásokat tett. Az üzemegység kollektívája a város parkosítására, fásítására, valamint a jubileumi óvoda építésére nyolc ezer óra társadalmi munkát ajánlott fel. Ezen túlmenően a szocialista brigádok különböző intézmények, iskolák, óvodák patronálására, a munkahelyek kulturáltabbá tételére brigádtagonként átlagosan 20 órát,* összességégében 15 ezer társadalmi munkaórát ajánlottak fel. A gázkészülékek felülvizsgálatáról A fogyaszt eféenorizhet Javítást nem kötelesek vállaEni Az utóbbi hetekben több olvasónk kérdezte: milyen kötelességeket ró a gázkészülékek felülvizsgálata a lakókra; kinek kell fizetni az ellenőrzés árát; kire tartozik a javítás? A TIGAZ miskolci üzemegységénél a következő választ kaptuk; — A gáztörvény alapvetően megszabja a szolgáltató vállalat számára a rendszeres felülvizsgálatot, amire műszaki-biztonsági okok miatt van szükség. Ezen kívül miniszteri rendelet határozza, hogy a vezetékes gáznál háromévenként, a propánbután gáznál kétévenként el kell végezni a felülvizsgálatot. A gázipari műszaki szabályzat 1971. évi február elsején lépett hatályba, és innen számítva végzik rendszeresen a készülékek, berendezések ellenőrzését a TIGÁZ szakemberei. A felülvizsgálat nem díjmentes, az ellenszolgáltatás mértékét az árhatóság szabályozta, készülékenként változik, de mindössze néhány forint. Annak érdekében, hogy a felülvizsgálattal kapcsolatos tudnivalókat minden fogyasztó alaposan megismerje, a TIGÁZ technológiai utasítást adott ki. A szakemberek is ennek alapján végzik munkájukat. Ezenkívül tartalmaz minden olyan tudnivalót, amit a fogyasztónak is ismernie kell. A tájékoztatóban megtalálhatók a dí jtételek, sőt a fogyasztó ellenőrizheti is. hogy a szakemberek minden* maradéktalanul elvégeztek-e. A felülvizsgálat elsődleges célja, hogy megállapítsák, a készülékek milyen állapotban vannak. Javítási munkákat az ellenőrzést végzők nem kötelesek vállalni, legfeljebb apróbb kiigazítani valókat végeznek el. A megyében három év alatt 35 ezer vezetékes, és 65 ezer protán-bután gázfogyasztóhoz kétévenként kopogtatnak be a TIGÁZ szerelői. A felülvizsgálatot senki sem tagadhatja meg. vagy csak annak a kockázatával, hogy a szolgáltatásból kizárják! A szakemberek nem feledkeznek meg a felfedezett javítanivalók továbbít?-« ról. azokat automatikusan megrendelik. Érdeke t°há,t a szolgáltató váll»latnak éppúgy, mint a focyas"tónak. hogy a törvényben e’őírt, rendeletben szabályozott felülvizsgálatokat mindenütt időben elvégez ík csék. különösen jól jön ez most. a fűtési szezon kezdete előtt, amikor rövidesen több ezer gázkonvektort, kandallót kell bekapcsolni. NAGY JÓZSEF Tűi vagyunk-e terhelve? A címben szereplő kérdésre próbáltak választ adni a Körmikrofon című rádiós vitaműsor résztvevői. Érdemes ezen egyáltalán vitatkozni? Van-e, aki nem úgy érzi, hogy ő igazán túl van terhelve? Meghökkennénk, ha egyszer valameyik ismerősünk arról panaszkodna, hogy nem tud mit kezdeni az erejével és az idejével... Közhelyszámba megy, hogy rohanó korunk élettempója megviseli az ember fizikumát, szellemi erejét. A városi ember magára vonatkoztatva különösen érvényesnek érzi ezt, hiszen neki a napi munka mellett még meg kell birkóznia a zsúfolt közlekedéssel, idegeit rágja a zaj és a többi urbanizációs ártalom. Mindezzel szemben áll az a tény — fejtegette a vitaműsor egyik szerkesztője, Vértes Csaba —. hogy Magyarországon meglehetősen alacsony a munka termelékenysége, és bizony, a munka intenzitása is kívánni valót hagy maga után. Sokan azért panaszkodnak túlterheltségre, mert most ez a sikk. Mások valóban túlterheltek, ám ezért csak magukra vethetnek, mert vagy nem jól szervezik meg munkájukat, vagy túl sok „mellékest” vállalnak a gépkocsiért, a víkendhazért. az évente ismétlődő külföldi utakért. Sok igazság van abban, amit Vértes Csaba a „gazdagodás” bűvöletében élő „hajszoltakról” mondott. Ám nem ilyen egyszerű a kérdés. Álláspontját legélesebben Katona Éva vitatta a műsorban, aki a nők, a dolgozó családanyák helyzetéből indult ki. Példaként elmondta, hogy a minap több órán keresztül járt boltról boltra, mégsem tudta megvenni azt a meleg holmit, amire pedig múlhatatlanul szüksége lenne kisunokájának. Könnyű elképzelni, hogy az egyébként is kevés szabad idővel rendelkező dolgozó családanyától mennyi energiát rabolnak el a hasonló beszerzési utak. Előfordulhat tehát, hogy jogosan panaszkodik túlterheltségre az is, akinek a munkahelyén nem kell agyondolgoznia magát. Ami pedig a munka termelékenységét illeti... Hogy nem úgy alakul, mint szeretnénk, az nem csupán annak tudható be, hogy sokan nem használják ki a teljes munkaidőt, és szép számmal akadnak bliccelők, lógósok. A munkások többsége igenis dolgozik, ha úgy tetszik, sokat dolgozik, ám nem mindenhol szervezik jól a munkát. Nem kevésbé fárasztó — sőt! — például anyag után mászkálni a munkásnak, mint egyenletesen dolgozni. Azokról sem szabad elfeledkeznünk — róluk a vitaműsorban nem esett szó —, akik lakó- és munkahelyük között ingázva, hosszú órákat töltenek a zsúfolt vonatokon. És a túlmunkát sem mindenki azért vállalja, mert meg akar gazdagodni. A fiatal házasoknak az ismert kedvezmények mellett sem könnyű előteremteni a „lakásbeugró” összegét s a berendezések árát. És százszorosán érvényes ez azokra, akik saját erőből próbálnak otthont teremteni. Jogosan panaszkodnak túlterheltségre sokan. És panaszukat — sajnos — gyakran orvosi diagnózisok is alátámasztják. A túlterheltség okainak megszüntetésére nem lehet most e cikk befejezéséül néhány mondatban javaslatot tenni. Legfeljebb annyit, hogy nagyon is sérülékeny idegrendszerünket — és nemcsak a miénket, hanem másokét is — óvjuk legalább azoktól a terhektől, amelyektől lehet. Például úgy, hogy egyenlően osztjuk el a feladatokat egy-egy kollektíván belül, és nem szerzünk rossz napot senkinek. Egynapi fáradtságot is feloldhat néhány jó szó, dicséret, viszont — egy csepptől is kicsordulhat a tele pohár — néha az apró bosz- szantás, szurka-piszka is ideggyógyászhoz juttathat valaki!:, (bekes) Demokrácia az üzemben VI. A jó gazda gondossága Fejleszthető-c az üzemi demokrácia, s ha igen, akkor miért nem? Tulajdonképpen ez volt a fö kérdése annak az ankétnak, amelyre a DH szerkesztősége hívta meg a Diósgyőri Gépgyár E- gyáregységének aranyplakettes szocialista brigádját. Erre a kérdésre próbáltunk válaszolni ötrészes cikksorozatunkban. Ha sikerül használni az ügynek, az a Hoffmann József vezette tíztagú kollektíva érdeme. Készséggel voltak segítségünkre, szívesen vallottak életükről. Ezúton is köszönjük közreműködésüket. A cikksorozat fogyatékosságaiért a szerzők felelnek. Nem vitás, könnyebb lett volna portrét vázolni, életképet festeni. De: tetteinkben a védelem. Szerettünk volna többet adni a lexikonok definíciójánál. „Az üzemi demokrácia: a dolgozók szervezett részvétele a gazdasági egység problémáinak megoldásában. Megvalósulási formái sokfélék, az üzemi termelési tanácskozásoktól kezdve a szakszervezeteknek a vállalatok különböző ügyeibe való beleszólási jogáig.” Szerettük volna életköz.el- be vinni a témát, s vezércikk helyett riportot írni. Tudjuk, hogy a családi költségvetésből egy forint még mindig hiányzik, egy mondattal — bármilyen hosszú legyen is egy írás — az üzemi demokráciáról szóló cikk is mindig rövidebb. Nem törekedhettünk tézisteremtésre. Az üzemi demokrácia keretei adottak, rajtunk, mindnyájunkon múlik, hogy mi fér ebbe a keretbe. Különben is, mondhatunk-e újat a tucatnyi országot megjárt, a szakma minden fortélyát ismerő lakatosnak, aki tagja az azóta már megszűnt igazgat n tanácsnak? Nem vállalkoztunk teljességre, így a brigáddal való közös munkánk .csak abból ítélhető meg, ami megjelent. Csak az elhangzott szó, csak a leírt betű kérhető számon. Korábbi cikkeinkben hivatkoztunk dr. Szabó Kálmán akadémiai levelező tag, tanszékvezető egyetemi tanár akadémiai székfoglaló előadására. (Közgazdasági Szem-, le, 1974. 7—8. szám. „Az üzemi demokrácia^-és a politikai közgazdaságtan”.) A szerző írja, hogy. az üzemi demokrácia mint elmélet és mint gyakorlat is elmaradt az új gazdaságirányítási rendszer adta lehetőségektől. Pedig, és ez a lényege a mi mondandónknak is, „az üzemi demokrácia nem minősül sem ' pusztán módszernek, sem pusztán irányítási, vezetői magatartásformának. Noha ezek fontos elemei az üzemi demokráciának, mégsem merítik ki annak tartalmát, és nem is adják lényegét. Az üzemi demokratizmus ugyanis éppoly erejű törvényszerűsége a szocialista gazdaságnak, mint sok más objektív törvény, amelyek beosztottak és vezetők magatartását, cselekvését hasonlóan determinálják”. Beszélsetőoartnereink egyike — élve a kizárásos mód- • szerrel — úgy vélekedett hogv ő nem F>?t a fajta „demokratizmust” kéri számon, amely feljogosítja őt arra. hogy főnökét vállon veregethesse. De nem is a demagóg ál-öntudatot, amely mentesít a fegyelem alól. Aki szeret dolgozni, az fegyelmezetten szeret dolgozni. A demokrácia és a fegyelem: édesíestvérek. A pontos munka, a jó teljesítmény, a tettekben megnyilvánuló ötletesség, a vezetési akarat támogatása: ez a demokratizmus lényege. Ennek ismerete és főként gyakorlása olyan energiákat szabadíthat fel, olyan eredményeket ígér, amely méltó az áldozathoz. Szeretnénk jobban élni. Szeretnénk, ha több ruha, több cipő jutna, ha nagyobb kenyér kerülne az asztalra. Szeretnénk, ha a munkásban a jó gazda gondossága élne; ha a szerszámért nyúl, ha új dolgokon töri a fejét, ha kérdez és ha kérdezik. Szeretnénk — és ez nem puszta óhaj, hiszen riportalanyaink is markánsan- fogalmazták meg —, ha a vezetők és a vezetettek közötti viszony csak a munka elosztásában és szervezésében jelentene alá- és fölérendeltséget, nem pedig az egyéb jogok gyakorlásában. Hatszor írtuk le a kérdést; fejleszthető-e az üzemi demokrácia? Hetedszer is leírjuk. végezetül, de nem befejezésképpen, és most már kérdőjel nélkül: fejleszthető az üzemi demokrácia! Fej- ’««zteni kell! RADVÁNYI ÉVA BRAC&Ú ISTVÁN Csökken a járművek zsúfoltsága? A városi közlekedés szakemberei szerint 1980-ban a villamosok és autóbuszok optimális kihasználtsága 40 százalékos lesz. Miskolcon az autóbuszok jelenleg csaknem 60 százalékos kihasználtsággal közlekednek, a villamosoknál azonban már kedvező a helyzet, kihasználtságuk 30—35 százalék körül van. Oktatás és gyakorlat A Lenin Kohászati Művek szorgalmazza, hogy az általuk támogatott szakközépiskolákban és szakmunkásképző intézetekben képesítést szerzett fiatalok, tanulmányaik befejezése után 3—5 éven belül munkaértekezletet tartsanak. Ezeh a tanácskozáson értékelnék az oktatási rendszer és a gyakorlati élet összhangját. A December 4. Drótmüvek kimagasló gazdasági eredményeinek egyik oka az új termékek részarányának fokozatos növekedése. A piaci igényeknek megfelelő, biztos pénzt hozó újdonságok: a csavarbordás betonacélhuzal, a laposkötél és a képen látható, szállításra váró fülecselt kötél. (Kerényi László felvétele) A Tiszai Vegyikombinát műtrágyagyárának kollektívája az MSZMP XI. kongresszusának tiszteletére felajánlotta, hogy az év végéig 10 ezer tonna, összesen 15 millió forint értékű műtrágyát gyárt terven felül. Az eredetileg 15 napra tervezett nagyjavítást négy nap alatt elvégezték. Augusztus elején már teljesítették felajánlásukat. 11 ezer tonna műtrágyát gyártottak terven felül. (Erezi K, Gyula felvétele) TVK: tervei! felül
