Déli Hírlap, 1974. szeptember (6. évfolyam, 205-229. szám)
1974-09-25 / 225. szám
I Sassonfrizura Városunkban szinte egyik napról a másikra tért hódított Vidal francia fodrász írizuratalálmánya, amelyet róla Vidal-sassonnak neveztek el. (A közelmúltban Bécsben rendezett fodrászvilágbajnokságon a legtöbb díjazott kreáció ezzel a módszerrel készült.) Farkas Klárától, a Miskolci Fodrász Szövetkezet 5. sz. női fodrászatának dolgozójától megtudtuk: — A rövidebb és hosszabb változatban egyaránt viselhető Sasson-frizura nagyon jó a hajnak. Elsősorban azért, mert eltűnteti a töredezett végeket, de talán az sem közömbös, hogy egy hónapra szól. A frizura elkészítése csaknem másfél órát vesz igénybe, 40 percig tart a vágás, s ugyancsak ennyi ideig a szárítás. Csak ollót és kézi hajszárítót használunk. A különleges Sasson-olló gömbölyített végű, egyik oldala recés. A szárítás kézzel történik, s tincsenként kell beszárítani a hajat, amely mosás után is megtartja formáját. Az ára — hát nem olcsó — 60 forint körül van. (Kerényi László felvételei) Cselekvő közéletiség Munkásgyűles az LKM-ben Feledéhenyséoünh bizonyítékai: Talált tárgyak Három hónapig őrzik Idegesek és feledékenyek vagyunk. A kapkodás, szórakozottság „tárgyi bizonyítékai” az utazás közben elvesztett kézitáskák, igazolványok, rádiók, kabátok, pénztárcák. Szerencsénkre azonban öntudatunk, becsületünk majd’ mindig felülkerekedik az említett, nem éppen jó tulajdonságainkon, így aztán általában visszakapjuk elhagyott holmijainkat. Rádió, pénz, óra A Tiszai pályaudvar villamos- és buszvégállomásán Papp Gyula ellenőrt, végállomásirányítót kérdeztem a „gazdájaveszett” tárgyak felől: — A villamosvezetők vagy az utasok leadják a kocsikban talált holmit egy jelentőlap kíséretében. Leltárba vesszük, mit tartalmaz a csomag, feljegyezzük azt is, ki találta meg és mikor. Van olyan nap, amikor csak ide, hozzánk három-négy tárgy is bekerül. Rajtunk kívül még a Búza téren, a Marx téren és a repülőtéri buszmegállóban is „gyűjtik” az elhagyott tárgyakat. Leggyakrabban rádió, pénz, óra kerül hozzánk. Előfordult egyszer, hogy egyik- dolgozónk egy egész havi fizetést talált. A jogos tulajdonos persze megköszönte, meg is ajándékozta a becsületes megtalálót, ami ugyan nem volna szabályos, de így, emberileg elfogadható. (Ha ragaszkodik hozzá a „feledékeny utas”, nem lehet kitérni a jutalom elől.) Mi csak huszonnégy óráig tartjuk a „találmányokat”, utána átkerül a központba. A Szondi utca 1. szám alatt, a Miskolci Közlekedési Vállalat központjában Kecskés Ferencné díjszabási előadó egy óriási könyvbe jegyzi be a nyilvántartott tárgyakat. 1974-ben 615-ös számmal kezdtek, jelenleg már az 1073-nál tartanak! Hogyan derítik ki azt, hogy a jelentkező-e a jogos tulajdonos? — Ha a jelentkező nem tudja egyértelműen bizonyítani, hogy az övé a tárgy, természetesen nem adjuk át neki. Látatlanban kell elmondania, mit tartalmaz a csomag, vagy mi a jellemző a keresett holmira. Ha ezekre a kérdésekre válaszolni tud, az adatai feljegyzése mellett kaphatja meg tulajdonát. Fizetés- és piacnap után Különösen megsűrűsödnek a jegyzőkönyvi bejegyzések a fizetés- és piacnapok után. Július vége: kiskapa, levéltárca, sárga szatyor, fehér szatyor, táska stb. Egy-egy esős nap után egész esernyőraktár gyűlik itt össze. A raktárban három hónapig őrzik a gazdátlan tárgyakat, aztán bizományi értékesítésre adják át. Az ebből befolyó hasznot a vállalat számlájára fizetik be. Utoljára július 2-án volt kiárusítás. Az itt eladott cikkeknek a tulajdonosai három hónap múltán sem jelentkeztek. A listán 32 táska, 10 pénztárca, 18 pár tornacipő, két pár férficipő, négy sál, 35 pár kesztyű, két pár női cipő és még sok más szerepelt. Szeptember elsejétől „divatba jött” az iskolatáska, de előfordult már, hogy valaki itt vette át az útlevelét, és... és intimebb jellegű személyes tulajdonát is. (varga) A Vendégül lát Borsod rendezvénysorozat immár évről évre visszatérő eseménye az Országos Hűtőipari Vállalat miskolci hűtőháza és a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat közös hűtőipari an- kétja. Tegnap délelőtt a Katowice étteremben az OHV vidéki gyáregységigazgatóit, a termelő és forgalmazó vállalatok vezetőit dr. Makai Tibor, a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat igazgatója köszöntötte. Ezt követően Csirmaz Elek, a miskolci hűtőház főkönyvelője tartott előadást. A miskolci hűtőház 1968- ban 23 vagon árut termelt belkereskedelmi értékesítésre, az idén pedig már 245 vagonnyit! Az elmúlt évben az országos válla1 at 23,7, ezen belül a misk.lri hűtőház 47,4 százalékkal növelte termelését. Mindezt 1968 óta változatlan árakkal! Vajon az adott körülmények között hogyan tudott ilyen fejlődési ütemet elérni a miskolci hűtőház? A titok: jó ^ kapcsolat a termelőkkel és a felhasználókkal (no és a szakma szeretete!). A Miskolci Vendéglátóipari Vállalat például három éve még csupán 0,3 millió forint értékű mirelit árut használt fel, az idén már mintegy 4 millió forint értékűt. Szólhatnánk a hűtőház és a Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat jó kapcsolatairól is. Vagy arról, hogy a miskolci hűtőház eddig 5 millió forintot adott át saját nyereségéből a termelőknek gyümölcsösök telepítésére! Miskolcon az évi 470 vagon kapacitású hűtőházban az idén 1140 vagon árut termelünk, raktározunk! Kinőttük saját kereteinket, lehetőségeinket. S jön hamarosan az új miskolci húskombinát által kibocsátott hatalmas mennyiségű áru . '.. Ezért keltett osztatlan örömet az ankét borsodi résztvevőinek körében, amikor Csirmaz Elek bejelentette: az V. ötéves tervidőszakban városunk új hűtőházat kap. (nyikes) Nem elégszenek meg a négymillióval Az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat központjában a vállalat egységei a XI. pártkongresszus és hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére vállalták, hogy hálózatszerelési tervüket — amely egész évre 200 milliós tétel — 204 millió forintra teljesítik. Az eddig végzett munka alapján az üzemigazgatóság azt állapította meg, hogy jelentős túlteljesítésre van kilátás. (Folytatás az 1. oldalról) Rózsa Kálmán hansúlyoz- ta: a Központi Bizottság megállapította, hogy bár a párt X. kongresszusának határozatai és más dokumentumok megfogalmazták az üzemi demokrácia fejlesztésének főbb irányait, a jelenlegi helyzet mégsem kielégítő. éppen ezért a határozat célul tűzi ki az üzemi demokrácia fejlődésében meglevő hiányosságok megszüntetését. Összegezve megállapította, hogy a KB-határozat olyan tennivalókat szab meg, amelyek az alkotó, teremtő munka függvényei, amelyeknek anyagi feltételeit a termelőmunkával kell megteremteni. Nem részintézkedésekről, hanem átfogó, komplex intézkedésekről van szó, amelyek a munkásosztály egészét, sőt figyelembe véve a munkás- osztály vezető szerepét, ezen túl az egész társadalmat érintik. A határozatban össztársadalmi érdekek fogalmazódtak meg és biztosak vagyunk abban, hogy a határozat végrehajtása össztársadalmi üggyé is változik — mondotta. Ezek után az előadó a Városi pártbizottság intézkedési tervének alapján tájékoztatta a munkásgyűlés résztvevőit a város fejlesztése terén elért eredményekről, célokról — nem hallgatva el azokat a gondokat sem, amelyekkel ma küzdenek. Beszélt az ipari beruházások helyzetéről' amelyek sorából kiemelkedik az LKM nemesacél-hengerművének építése és próbaüzemeltetése —, a város iparának termelési eredményeiről, a város anyagi mutatóiról. Ezt követően a legnagyobb figyelmet kiváltó lakásépítési gondokat elemezte. Elmondotta, hogy a kivitelezési költségek növekedése miatt az eredetileg tervezett ösz- szegből a 11 900 lakás helyett csak mintegy 8400 lakás megépítése vált volna lehetővé. Az 1973-ban kapott 620 millió forintos költségvetési juttatással elérhető, hogy a tervidőszak végére tanácsi beruházásként 9800 lakást tudjanak átadni. Vázolta a városrendezés még mindig megoldatlan — és ismerős — problémáit, majd a munkáslakás-akci- ókról szólva elmondotta, hogy a lakásépítés e formája sokszor megoldhatatlan helyzet elé állítja a munkáscsaládokat. Éppen ezért tervezik az V. ötéves terv során más lakásépítési mód bevezetését. Ezt követően hallhattunk még a vízhiány megszüntetésére, a közlekedés javítására, a gyermekintézmények nehézségeinek megoldására tett intézkedésekről, valamint egy sokakat érintő kérdésről: a művelődési és egészségügyi beruházások helyzetéről. Végezetül az V. ötéves terv előreláthatóan nagyobb erőfeszítéseket igénylő feladatait vette számba Rózsa Kálmán. T. Z. Demokrácia az üzemben II. Egyszerűbben és keményebben fogalmazunk Fejleszthető-e az üzemi demokrácia, s ha igen, akkor miért nem? Tulajdonképpen ez volt a fő kérdése annak az ankétnak, amelyre a DH szerkesztősége hívta meg a Diósgyőri Gépgyár E-gyáregységének aranyplakettes szocialista brigádját. A tíztagú kollektíva vezetője Hoffmann József. Régi, 1958-as törzstagjai: Radványi Sándor, Salamon József és Kánya Sándor. Ifjabbak és egészen ifjak: Csetneki József, Rácz Géza, Lakatos Sándor, Jereskovics János. Es akik nem tudtak eljönni: Nagy Béla és Kocsi György. Ok tizen nyerték el tavaly A Vállalat kiváló szocialista brigádja címet. A több órás beszélgetés során valamennyien szívesen mondták el véleményüket, tapasztalataikat. Tehát a kérdés: milyen az üzemi demokrácia? REFLEKTOR Ma Budapesten a Technika Házában magyar—szovjet villamosipari szimpoziont tartanak. * Debrecenben országos erdészeti tudományos tanácskozás kezdődik. # Esztergomban megalakul a városi ifjúságpolitikai bizottság. # Kaposvárott honvédelmi ankétot rendeznek. A Minisztertanács 1973. július 27-i ülésén hozott határozatot az üzemi demokrácia fejlesztéséről: „... a központi irányelvekből kiindulva és az érvényben levő jogszabályok keretei között a vállalatok maguk alakítsák, fejlesszék tovább a helyi körülményeknek legjobban megfelelő formákat és azon belül a tartalmi megoldásokat.” — Ha engem a demokráciáról kérdeznek — s azt hiszem, ezzel mindenki így van — két dolog jut az eszembe. Az egyik a szemináriumokon, termelési tanácskozásokon hallott és az újságban olvasott elmélet, a másik pedig a gyakorlat. Az a gyakorlat, ahogy az üzemekben a vezető a munkással beszél, ahogy egymás közt megtárgyaljuk az ügyes-bajos gondokat. Nekem is, mint a legtöbb embernek, furcsa érzése támad, ha a demokráciáról faggatják. Ismerem a fogalmat, meg tudom magyarázni, ha kell, de mi egymás között egyszerűbben és keményebben fogalmazunk. — A demokrácia számomra azt jelenti, hogy jó-e a közérzetem. Kapok-e elég pénzt, annyit, hogy tisztességgel megéljek belőle. Kapok-e olyan munkát, amelyet jókedvvel végzek? Milyen a viszony köztem és a főnököm között? Joggal mondják ránk, hogy passzívak vagyunk. Én ezt megtoldanám azzal, hogy óvatosak is vagyunk: „ne szólj szám, nem fáj fejem”. Persze ez hamis igazság. — Vannak dolgok, amik dühítik a munkást. Ha például pár forintos alkatrész hiánya miatt kiselejteznek egy egyébként még használható kisgépet'vagy hegesztőpisztolyt. Jóllehet működés- képtelen, és megjavítani sem lehet, mert nincs alkatrész ... Jogilag tiszta az ügy, de én tudom, hogy ilyet nem szabad csinálni. — És ezek még a kisebb fajsúlyú pazarlások. Mi is ott voltunk, amikor az oxigéngyár készült. Sok munkát öltünk bele és sok pénzt. Amikor befejeztük, 'kiderült, hogy nem kell. Hány milliót pocsékoltunk el?! Ez jut eszembe, ha valaki arra figyelmeztet, hogy takarékoskodjak a szegeccsel. — Komolyan mondom, hogy nem értem. Miért nem tudjuk mi kiirtani a szótárból azt a szót, hogy alkatrészhiány? Aratás idején már meg sem nézem atv-híradót. Tudom, hogy az ékszíjról fogok hallani. — Én is, te1 is, a másik is, szóval mi mindnyájan szeretnénk jobban élni. De csak annyit költhetünk, ameny- nyink van. És ez vonatkozik a családi költségvetésre és a gyári, népgazdasági költség- vetésre is. Hogy gazdagabbak legyünk, jobban kell dolgozni. De csak akkor tudunk jobban dolgozni, ha okosabban dolgozunk, ha összedugjuk a fejünket, ha a maga posztján mindenki a maximumot nyújtja. — Pusztán csak lelkesedéssel nem lehet villanyszámlát fizetni. A lelkesedést az kérje tőlem számon, aki többet tett, mint én. Csináltam egy újítást, örültek neki, elfogadták és bevezették. De az újításért járó pénzt csak egy év múlva fizették ki. — Régen, sok évvel ezelőtt más volt az akusztikája ennek a kérdésnek. Lelkesebbek voltunk, naivabbak és természetesen szegényebbek is. Most? Fölajánlottunk egy csomó társadalmi munkát. Aztán kimentünk a Majálisparkba lapátolni. A sok száz mindenhez értő vasas egész nap annyit lapátolt, mint amennyit egy dózerral félóra alatt lehet végezni. Sokkal hasznosabb lett volna — a városnak és nekünk is —, ha szakmába vágó munkát végzünk. De bennünket nem kérdeztek meg. (Folytatjuk) RADVÁNYI ÉVA — BRACKÚ ISTVÁN || lag Miskolc
