Déli Hírlap, 1974. szeptember (6. évfolyam, 205-229. szám)
1974-09-24 / 224. szám
jf: A Vendégül lát Borsod rendezvénysorozat alkalmából a kirakatrendezők is vetélkednek. Két szép kirakatot mutatunk be a miskolciak közül, a Széchenyi utcai üveg- és por celánböltét, illetve a Centrum Áruházzal szemben levő zöldségboltét. Egyetlen megjegyzésünk van: az üvegbolt paraszt szobát szimbolizáló kirakatában a népi motívumokkal díszített kerámiák közül kirí a giccses falvédő. j (Ágotha Tibor felvételei) i Gyorsabb és tisztább partizíink Miskolcon Napok óta hazánkban tartózkodik — a Magyar HonNovembcrben nyit az ABC Mint hírül adtuk, szeptember 18-án került sor annak az 500 négyzetméteres ABC- áruháznak a műszaki átadására, amely Tapolcán, a Jú- nó-szállóval szemben, a SzőA számok mögött Botcsinálta riporterek gyárlátogatáson szokásos kérdésére (Na, hogy állunk a tervvel?) szokásosan sematikus a válasz is. A kívülálló számára az nem sokat mond, ha tegyük fel, valaki 117 százalékra teljesítette a tervét. Hasonlóan kell megítélni a választ akkor is, ha azt történetesen egy jól elkülöníthető kollektíva vezetője, mondjuk egy gyárigazgató adja. A szkepszis az önmagában semmit sem mondó számok iránt, többnyire jogos... Mert melyik terv tetézödött 17 százalékkal ? A December 4. Drótművekben például mindenki tudja, hogy van egy úgynevezett külső és egy belső terv. A külső: a keret. A rendelkezéseknek megfelelően, időben és mértéktartó szerénységgel állítják össze, s hivatalos jelentéseikben ezt futtatják. Erre hivatkoznak, ha hivatkozni kell, de eredményeiket a belső terv teljesítésén mérik. Ez úgy készül, hogy a külső, az alapterv ismeretében brigádonként vetnek számot erejükkel, s a vállalati célkitűzésekhez hozzáadják a szinte emberre szabott vállalásokat. A belső sokkal feszesebb a külsőnél, de annál sokkal rugalmasabb, a napi eseményekre sokkal érzékenyebb. A példát csak azért mondtam el, hogy karakteresebb legyen mondandóm, az tudniillik, hogy a mindent numerikusán szemlélő közfelfogás fogyatékosságaira rámutassak. Miskolc ipari üzemei az év első felében hét százalékkal produkáltak többet, mint tavaly. Hogyan ítélhető meg ez a hét százalék, tudva azt, hogy a szocialista ipar termelése — az országos statisztika szerint — 7,6 százalékkal emelkedett? (Itt minden tized milliárdokat jelent!) Városunkban közismert- a nehézipar túlsúlya, s minden nyitott szemmel járó, újságolvasó ember tudja, hogy e roppant eszközigényes ágazat kevésbé hajlamos kirobbanó eredményekre, mint mondjuk a könnyűipar. Ebből a szempontból tehát a miskolci hét százalékot átlagon felüli produkciónak kell tartanunk. Azt azonban el kell mondani, hogy az országos adatok szerint az ipar fő ágazatai közül a leggyorsabb ütemben (10,5 százalékkal) a bányászat és a gépipar (8,9 százalékkal) növelte termelését. Ugyanakkor a vegyiparban és a könnyűiparban (a múlt esztendőben mindkét ágazat tíz százaléknál is többel növelte termelését) mérséklődött a növekedés üteme; 6,6 százalékra, illetve 5,6 százalékra. Ez a tény nemcsak gyengítheti örömünket, hanem erősítheti azt a reményünket, hogy a város ipari üzemeiben van még az év végéig mozgósítható tartalék. A Figyelő című gazdaságpolitikai hetilap legfrissebb száma írja, hogy a gépiparban mindössze egy százalékkal dolgoznak többen, s a kohászat, a stagnáló létszám ellenére is vonatok A KPM sajtótájékoztatója (Folytatás az 1. oldalról) A hirtelen megnőtt feladatoknak a vasút csak szűkös fejlesztési keret felhasználásával tesz eleget; ráadásul munkaerőhiánnyal is küzd: a kb. 145 ezres létszámból mintegy 2000 hiányzik, ép- ]3en a legfontosabb területekről. A vasutasok nagyon sokszor erejüket meghaladó munkára kényszerülnek, nem ritka például az olyan mozdonyvezető, aki havonta 300 munkaórát teljesít! Január l-íől: rövidített munkaidő A MÁV gondjainak enyhülését várja a következő ötéves tervtől, amelynek koncepcióját már kidolgozta. A népgazdasági terv pontos adatai még nem ismeretesek, a szállíttató tárcák terv- koncepciója sem — így csak az alapvető célokból kiindulva közelítették meg a személy- és áruszállítás feladatait. Számolnak az áruszállítás volumenének további növekedésével — az export, import és tranzit vonatkozásában egyaránt. A személy- szállítás számottevően nem csökken, azonban az utaskilométer-teljesítmény — az átlagos utazási távolság növekedése miatt — tovább emelkedik. A MÁV növeli a személykocsik darabszámát, a járatsűrűséget s ugyanakkor az igények kulturáltabb kielégítése végett tervezi a járatok gyorsítását, a nagyobb kényelmet, a kielégítőbb fűtést, világítást és tisztaságot. Négyhavonként mindegyik személykocsi afféle „húsvéti nagytakarításon” esik át, de rendszeresebb lesz a tisztán tartás folyamatossága is. A vasút 1975. január 1-től általánosan bevezeti a csökkentett munkaidőt, a rövidített munkaidőhöz 130 millió forint fedezet kell. A MÁV tervez többek között rekonstrukciókat, benne pályák korszerűsítését is. Folytatják a vonalvillamosítást, bővül a vontató járműpark, fejlődik a biztosító és távközlő hálózat, több vasút—közút kereszteződésnél helyeznek el fél- és fénysorompókat. A körzetesítés és a gyenge forgalmú vonalak felszámolása tovább folyik. A Tiszai pályaudvar Borsod megyét és Miskolcot régóta foglalkoztatja a kérdés: mi lesz a korszerűtlenné vált Tiszai pályaudvarral? Urbán Lajos, a MÁV vezérigazgatója a következőképpen nyilatkozott: ' — Körülbelül 600 millió forint kellene ahhoz, hogy az igényeknek megfelelően átépíthessük a valóban elöregedett, az ország egyik legforgalmasabb pályaudvarát. Ennyi pénzt a közeljövőben erre nem fordíthatunk. A rekonstrukcióra mintegy 100—120 millió forintot tudunk „összekaparni”. Elképzelésünk szerint ez az összeg arra elegendő, hogy a felvételi épület tetejét lebontjuk, korszerűsítjük, s maga az épület kap egy modern burkolatot. Az aluljáró elé (acélból és üvegből) utas- forgalmi elosztócsarnok épül. A postát valószínűleg más helyre kell telepíteni, s a Szinva befedése miatt — hogy a közúti járművek helyet kapjanak — tizenegy lakás szanálása szükséges. Az egész korszerűsítést úgy hajtjuk végre, hogy később további bővítések is lehetővé váljanak. Voltaképpen hasonló módon oldottuk meg a Kelenföldi pályaudvar rekonstrukcióját is — aránylag olcsón és a célnak megfelelően. cs. I. védelmi Szövetség Országos Központja vendégeként — Todor Vujasinovics nyugállományú vezérőrnagy, a szövetség jugoszláv testvérszervezetének elnöke. Az idős tábornok tegnap városunkba érkezett. Bokor József alezredes, az MHSZ megyei titkára fogadta a szövetség több vezetője társaságában, akiknek a kedves vendég felelevenítette harcos múltjának néhány epizódját. Történelemtanár szeretett volna lenni, s evégett a húszas évek végén Párizsban tanult. Nem fejezhette be azonban az egyetemet: a történelem tanulmányozása helyett annak egyik formálója lett. Az illegális kommunista párt tagjaként társaival együtt harcolt a hazájában uralkodó feudál- kapitalista rendszer megdöntéséért, amiért egyévi börtönbüntetéssel, majd több hónapig tartó internálással sújtották. A német megszállás idején a 800 ezres partizánhadsereg egyik nagyobb egysége élén mint tábornok küzdött Jugoszlávia felszabadításáért. Elmondotta azt is, hogy a jugoszláv honvédelmi szervezet évek óta szoros kapcsolatban áll Magyar Honvédelmi Szövetséggel, ömaga is többször járt már hazánkban hivatalos küldetésben, amikor kicserélte a honvédelmi neveléssel kapcsolatos tapasztalatait az MHSZ vezetőivel, s magánemberként is nemegyszer megfordult nálunk. Miskolcon és Borsod megyében most van először, s nagyon jók az első benyomásai. öt napig tartózkodik szűkebb pátriánkban, s ez idő alatt ellátogat a honvédelmi szövetség több klubjába, objektumához. Tegnap délután a Csanyikban berendezett futóvadlövő-pályát tekintette meg, s elismeréssel nyilatkozott a nemzetközi hírnévnek örvendő miskolci sportlövészek teljesítményeiről. T. I. vetkezeti Tervező Iroda kivitelezésében épült. A tervező és kivitelező vállalat szakemberei bíznak abban, hogy novemberben az áruház már fogadni tudja a vásárlókat. az ipar átlagát meghaladó mértékben növelte termelését. A bányászat pedig csökkenő létszámmal produkált lényegesen több szenet, mint egy esztendővel korábban. Miskolcon a foglalkoztatottak száma alig fél százalékkal haladja meg a tavalyit, a termelésfelfutás forrása csaknem kizárólag a termelékenység növekedése. B. L Demokrácia az üzemben I. Mibe szólhatunk bele? Fejleszthető-e az üzemi demokrácia, s ha igen, akkor miért nem? Tulajdonképpen ez volt a fő kérdése annak az ankétnak, amelyre a DH szerkesztősége hívta meg a Diósgyőri Gépgyár E-gyár- egységének aranyplakettes szocialista brigádját. A tíztagú kollektíva vezetője Hoffmann József. Régi, 1958-as törzstagjai: Radványi Sándor, Salamon József és Kánya Sándor, ifjabbak és egészen ifjak: Csetneki József, Rácz Géza, Lakatos Sándor, Jereskovics János. És akik nem tudtak eljönni: Nagy Béla és Kócsi György. Ök tízen nyerték el tavaly a vállalat kiváló szocialista brigádja címet. A több órás beszélgetés során valamennyien szívesen mondták el véleményüket, tapasztalataikat. Tehát a kérdés: milyen az üzemi demokrácia? — Sokat beszélünk róla .' 1 — Van, de még sincs ... Tudom, miénk a gyár, mi vagyunk a hatalom hordozói. De a mai eszem azt mondatja velem, hogy a tegnapi eredmények még csak kísérletek. — Azért van fejlődés. Ez vitathatatlan. Korábban csak a termelési tanácskozáson kértek bennünket: — Tessék elvtársak, szóljanak hozzá, mondják el a véleményüket. Ma már több fórumon — különféle konferenciákon — is meghallgatnak bennünket. De még minden olyan kiforratlan. Konkrétan senki sem magyarázza meg, hogy mit is várnak az ü^emi demokráciában a dolgozótól. Arról nem is szólva, hogy „lemaradás” van az információknál is. Mire hozzánk leérkezik valami, olykor már nincs is szükség a megvitatására. Időszerűtlenné válik. Mert késik az információs „lánc”... Apróság, de hihetetlenül bosszantó. Például a havonként megjelenő bizalmitájékoztató, vagy a Vasas Újság. A májusit most kaptuk meg szeptember elején. — Hogy beleszólhatunk-e a döntésbe? Biztosan beleszólhatnánk. Csak hát jószerivel időnk sincs rá, hogy átgondoljuk azt, amiről kérdeznek. Van mondjuk egy termelési tanácskozás. Ismertetik egy negyedév eredményeit, s a következő feladatokat. Aztán megint csak megkérdezik, hogy mi a véleményünk : hogy lehetne jókban, olcsóbban, meg hamarabb. meg többet... Kezdjük ott: pár perc a gondolkodási idő. Mindenki nem is érti meg ennyi idő alatt, hogy mit akarnak tőle. Arról már nem is beszélve, hogy a csudába tudjunk mi néhány perc alatt zseniális ötletekkel szolgálni olyan dolgokhoz, amelyeknek a megtervezéséhez műszaki és számszaki emberek egész hadserege kellett, s nem tízperces munkájuk fekszik benne... — Tudjuk, a * lehetőség adott, hogy részt vegyünk a hatalom gyakorlásában. De kérdezem én, hogy miért kellett külön kormányhatározatot hozni az üzemi demokrácia fejlesztésére? Volt valaki, aki nem engedett szóhoz jutni bennünket? A vezetők nem kíváncsiak a véleményünkre? Még a kérdések is feleslegesek. Vagy pedig bennünk van a hiba, mert nem gyakoroljuk azokat a jogainkat, amelyek minket osztályhelyzetünknél fogva megilletnek? És kérdem én, hogy miért forszírozzák any- nyit az üzemi demokrácia fejlesztését? Csak beszélünk, beszélünk róla, lassan unalmas lesz. — Véleményem szerint nem elsősorban azért forszírozzuk ezt a kérdést, hogy egy papírra írt határozatot kipipálhassunk. Nézzünk a dolgok mögé, emberek! Idáig csak a jogokról beszéltünk. A demokrácia kötelez is, például arra, hogy azokon az unalomig szapult termelési tanácskozásokon okos javaslat hangozzék el. Kötelez arra, hogy végrehajtsuk az üzemvezető vagy gyáregységvezető utasítását. — De hát mi az, amibe beleszólhatunk? Szerintem a DIGÉP-ben egészségtelenül magas az improduktív dolgozók aránya. Ezer százalékos rezsivel dolgozunk. Nekünk jogunk van-e beleszólni abba, hogy mennyi legyen a munkás és mennyi legyen a köpenyes? Beleszólhatunk-e abba, hogy mit gyártson a gyár, tudva azt, hogy jó néhány termékünk ráfizetéses? (Folytatjuk) RADVÁNYI ÉVA— BRACKÚ ISTVÁN i*®
