Déli Hírlap, 1974. augusztus (6. évfolyam, 179-204. szám)

1974-08-13 / 189. szám

Vasárnap réggel: esik. Né­ha csak éppen, máskor ne­kilódulva valóságos zápor veri a piacot. Megint más­kor éppen csak szitál az őszies nyári eső. — Szitál, de jó á szitája, mert hull abból mindenüvé — Kruj Feri bácsi összébb húzza magán a széthasított műanyagzsákot. A szombat­ról maradt áruját őrizte, kí­nálta vclna hajnal óta ... — Nem megy itt ma sem­mi, kérem. Félnek a városi­ak ettől a kis esőtől is ... A „kis” eső éppen kiadós zápor. Feri bácsi majd 20Ö kilométerről jött a miskolci piacra. Gépkocsival. Abban a zsebből kerül elő a flaska. F,gv korty hazai pálinkát kí­nál: — Beregi. Már ihatok. Rám rohad az áru. ha nem várom meg a hétfőt... Ázik, didereg a piac. Egyetlen valami állja az esőt: a tengernyi árcédula. — Nem sokkal a piaczárás előtt aztán „ázni” kezdenek azok is. Ám vásárló már nincs. Azaz álcád: néhány viszonteladó, aki hisz a fel­szakadozó felhőzetben. Hétfő reggel: a változatos­ság kedvéért esik. Az eső türelménél csak az eladók türelme nagyobb. Stojku An­gelas hajnali négykor in­dult a Csorba-telepről: — Tegnaptól ki se szá­radt a viharkabátom. Ázom itt... A szomszéd teszi hozzá: — A kicsi reményért... Odább egyszerre fényké­pezhetjük a nap- és az eser­nyőt. Nagy Miklósné „csak” fél 6-tól ázik. — Megéri? — Dehogy éri. Senki ne irigyeljen minket. Aki ki­jön a piacra, csak kiszalad, de én itt ázom hajnal óta. Holnap jön az új áru. Mu­száj eladnom mert rám ro­had a régi... A belső soron, ahol leg­alább tető van, hasonló (Keringi felv.) rosszkedvű eladók beszélget­nek. Arról, hogy rajtuk ma­rad az áru. Az elmúló áru kuncog. És az alig változó árcédulák örülni kezdenek e majdnem — öröklétnek. Hétfő dél. Elállt az eső. Forgalom. Megsápadt áru. Vidámabb eladók. És min­den árcédulán néhány tízfil­lérrel magasabb árak. Hiá­ba: csak kedden jön az új. Reméljük, így sem a hétfő déli áron. Még kevesebb árut kapnak a martinieíepiek Az Agrokonzum bosszúja? Megvizsgálják a zöldségellátást — Kérem, én megfogadtam, hogy az életben többet nem nyilatkozom a sajtónak. Én hallgatni fogok, mint a sir. Hi­szen amióta a cikk megjelent, azóta sokkal rosszabb az áru­ellátásunk ... Csodálkoznak, hogy húzódozik az ember nyi­latkozni? A végén rajtunk csattan'az ostor... B. G. Mii kel! tudni a személyi igazolványok cseréjéről A Miskolci városi és járási Rendőrkapitányság értesíti Mis­kolc város és járás Lakosságát, hogy az 1374. évben lejáró, vagy korábban lejárt személyi igazol­ványok cseréjét és érvényesíté­sét folyamatosan intézi. Kéri a lejárt, érvénytelen sze­mélyi igazolványok tulajdonosait hogy saját érdekükben, rövid időn belül gondoskodjanak a cseréről. A lejárt személyi igazolványok cseréjét és érvényesítését a Mis­kolci városi és járási Rendőrka­pitányság igazgatásrendészeti osz­tálya (Miskolc I., Rudas László u. 14. fsz. 5.) végzi, szombat ki­vételével minden munkanapon. A cseréhez, érvényesítéshez szükséges kellékek: — 2 db 4x4 cm-es nagyságú, fehérsarkas személyiigazolvány- íénykép > — 1 db 10 Ft-os illetékbélyeg — ..Adatlap személyi igazol­ványhoz” c. nyomtatvány, sza­bályosan kitöltve. A munkahely rovatnál a munkáltató bélyeg­zőjével ellátva — nyugdíjasok törzsszelvénye. — a személyi igazolvány tu­lajdonosának adataiban esetleges változások igazolására; okirat, bizonyítvány, igazolás, a kato­nakötelesek katonai igazolványa. Az új személyi igazolvány át­vétele vagy a személyi igazol­vány érvényesítése után MIN­DENKI KÖTELES — 3 NAPON BELÜL — a lakóhelye szerint illetékes LAKÓNYILVÁNTARTÓ- KÖNYV VEZETŐJÉNEK — a változások átvezetése végett — IGAZOLVÁNYÁT BEMUTATNI! Aki lejárt személyi igazolvá­nyának kicserélését, érvényesí­tését, és az ehhez fűződő köte­lezettségét elmulasztja, a 38/1969 (XI. 17.) sz. kormányrendelet, a 3/1969. (XI. 17.) sz. belügymi­niszteri rendelet alapján sza­bálysértést követ el és a 17/1968. (IV. 14.) sz. kormányrendelet 2. § (1.) bek. alapján 1900 Ft-ig TERJEDŐ PÉNZBÍRSÁGGAL SÜJTHATÓ. A Miskolci városi és járási Rendőrkapitányság vezetője Közvetlenül az NDK ne­gyedszázados fennállásának évfordulója elölt tartják idén szeptember 1—8, kö­zött a lipcsei őszi vásár', amely az ugyancsak negyed százados KGST koTektív munkájának tükre is lesz. Ötven európai és tenge­rentúli ország több mint 6000 termelő és külkereskedelmi vállalata állít ki kereken 270 ezer négyzetméternyi terüle­ten. Nyolcvan országból je­lentkeztek kiállítók, hogy kihasználják á nagy nemzet­közi találkozó lehetőségeit. »izénkét- szocialista ország részvétele a KGST negyed- pzázados fennállása évében tükrözi a tagállamok gazda­sági és műszaki erejének növekedését. Ennek legéke­sebb bizonyítéka lesz azln- teratominstrument szakkiál­lítás. amelyben hazánk, a Szovjetunió, Lengyelország, C^hsdovákia, Bulgária és az NDK vesz reszt. A mag­technika békés felhasználá­sának példáit 'láthatjuk itt — a KGST keretében. Hazai témáról szólva: a múlt évihez viszonyítva 15 százalékkal növeljük kiállí­tási területünket és újdon­ságként jelentkezünk bútor-, valamint fafeldolgozó gépek­kel. Textil- és cipőipari gé­pek, vegyipari berendezések, j közúti járművek, orvosi mű- | szertechnikai, valamint fo­gyasztási cikkek reprezentál­ják még gazdasági fejlődé­sünket. Átlátszó ajtók „Az én házam — az én váram” elve nem akadályoz­za meg az angolokat abban, hogy lakásukra átlátszó be­járati ajtót szereltessenek. Az ajtó ugyanis csak belülről átlátszó és akárcsak a feke­te' szemüveg, lehetővé teszi, hogy belülről jól lássák azt, aki az ajtó előtt áll, míg az nem láthat be a lakásba. Nagyon elkeseredett han­gon szólt be telefonon szerkesztőségünkbe Lukács László, a Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat 217. sz. boltjának vezetője. S erre minden oka megvolt. Az előzmény: Augusztus 8-i számunkban riportot közöltünk a Martin­telep mostoha zöldség- és gyümölcsellátásáról. A tart­hatatlan helyzetre a városi pártbizottságra érkező pana­szok hívták fel a figyelmet. A helyszínen a vásárló házi­asszonyok megerősítették, s a 217. sz. volt vezetője, a zöldséges-részleg eladója, a magunk tapasztalata bizo­nyította: a telepen élő dol­gozóknak, nyugdíjasoknak, gyermekgondozási szabadsá­gon levő kismamáknak, há­ziasszonyoknak igazuk van, ha elégedetlenek a zöldSég- ellátással. Jo minőségű, friss árut — időben Megírtuk: az AGROKON- ZUMNAK kellene zöldség­gel ellátni a telepieket is. A rendelésnek megfelelően — mennyiségben, minőségben és fajtánként — naponta friss árut várnának ide is. Ezzel szemben nem a kért mennyiseget, s főként nem az elvárt minőséget küldik, többnyire a déli órákban, amikor már ugyan hová ve­gyék meg az asszonyok, akik — ha igazán szép, friss árut akarnak kapni a pén­zükért, kénytelenek a belvá­rosi piacra autóbuszozni, s eltölteni ezzel fél délelőttö- ket. A 217. sz. boltban elmond­ták akkor, s mi megírtuk: ha sürgetik az AGROKON­ZUM illetékeseit, azok álta­lában azt válaszolják, hogy elsők a saját pavilonjaik, meg a belvárosi boltok. S ezt a 217-esben érzik is, hi­szen a telepen — tőlük száz méternyire — levő AGRO- KONZUM-pavilon is kivéte­lezett helyzetben van velük szemben. (Ott-jártamkor csu­pán annyit láttam, hogy az AGROKONZUM-os pavilo­nokhoz képest kivételesen szegényes volt a kínálata a telepi pavilonnak is, amit vezetőnője — Goór Ferencné — „megmagyarázott”: nehéz a kereskedőnek itt kalkulálni, hogy miből és mennyi kell a telepieknek!) Cikkünk tehát megjelent, s reméltük, hogy az AGRO­KONZUM illetékesei reagál­nak a jogos panaszra. S lám, reagáltak is! Azóta a 217. sz. bolt a felét sem kapja a megrendelt árunak. Az ilyen kicsinyes, szűk látókört bizonyító „bosszú” — tapasztalataink szerint — nem a felső vezetőktől ered. Sőt! Általában utasításuk el­lenére fordulhat elő. Éppen ezért az AGROKONZUM áruforgalmi főosztályvezető­jétől, Kiss Lajostól érdek­lődtünk, mit tud erről a „revansról”? Reklámáron sem veszik?... Természetesen semmit. Maga is elhűlve hallgatta tolmácsolásunkban. — Nem értem. Nem szo­kásunk, hogy különbséget Wanda-kocsma Estére Krakkóból kifogyott a sör, annyit mentünk. Dél körül kényelmesen ücsörögtünk egy árnyékos teraszon. A döglesztő hőségben fel­néztem az égre. Szeme, szája volt a Nap­nak. Arca kivörösödve, mintha nyelvét nyúj­togatná habzó söröskorsóinkba. Szemben ve­lünk a Wawel takargatta magát falára futó zöld növényekkel és magas fákkal a szikrá­zó sugarak elől. Amikor utoljára itt jártam egy szederjes reggelen, a királyi várra boruló ködsüveg­től alig láttam valamit a falakból. Akkor havazásban jártam, most sugárözönben. Su- gárözönben és esők tövében, mert bizony barátommal — akivel stoppal indultunk Miskolcról — jó néhányszor elkapott min­ket a zápor a Kárpátokban és a Tátrában. De ebben is volt va'ami jó, ilyenkor gyak­rabban felvett minket egy-egy gépkocsi. Így, utólag köszönöm meg annak a Százhalom­batták dolgozó csehszlovák mechanikusnak, aki családjához indult és Forróencstől Kas­sáig, annak a családapának, aki Kassától Ceőejovcéig vitt minket kocsiján. („Minden stoppos fiatalt felveszek — mondta —, az én fiam és lányom is igy járja most valahol a Tátrát.”) Aztán annak a milicistának, aki a tornai várig vitt minket, és egy bekötött ke­zű fiatalembert (szintén stoppos). Megállt, bár nem is intettünk neki. Rendőrségi autói nem illik fölöslegesen zavarni, ez benne van a „Stopposok Tízparancsolatában”. Roz.no- váig egy régi Trabantot dicsértünk fennszó- va1, izgulva, csak le ne fulladjon az öreg motor. így folytathatnám a sort. De „utaz­tunk” gyalog is eleget a friss legelőkön ke­resztül, a magaslati tisztaságú életet bámul­va. Aztán itt, Krakkóban, a titkokkal telezsú­folt városban. A forróságban bánatunkra alig-alig lebbentette meg a szél a lányok pi­cike szoknyáját. De ezt még kibírtuk volna valahogy, annál kevésbé azt, hogy este hat­ra Krakkóból kifogyott a sör. Annyit men­tünk. Sorra visszatértünk azokba az „objek­tumokba”, ahol agy-két órával azelőtt még torkunkon folyt le a hús sör, de a pincérek sajnálkozása közepette, lógó orral távoztunk mindenünnen. „Este 9-kor indulunk vissza a Krakowia expresszel, hát erre inni kell még egy korsóval” hajtogattuk egymásnak bi­zonygatva. A Coctail bárban két fiú aján­lotta nekünk: „Menjetek a Wawel alá, a Wanda kocsmába, egy félórája ott még volt sör”. Megkétszerezett erővel siettünk a Ka- nonicza utcán le, a Straszewskiegó és a Po- wiple podzameze utca sarkára, kiszáradt szánk szélét nyalogatva, no vége már a „szesztilalomnak”. — Proszemy piwo. — Niestety jnz nie mamy ... — A teremburáját, végünk van! — kiál­totta barátom. — Szomjan halunk mindjárt a tengerben... Az eladónő felkapta a fejét ezekre a sza­vakra. — Wengry? — kérdezte. Mi meg epeke- (lön bólogattunk, hogy igen, igen. és olyan bánatosan ballagtunk kifelé, mint még soha. — Moment! — szólt utánunk a csinos hölgy és felnyitotta hála mögött a hatalmas hűtőszekrényt. — Odlozylam dwa butelki dia mojego meza! (Eltettem két üveggel a férjemnek.) Szemünk hatalmasra tágult, és csak azt ismételgettük: „djekuc bardzo”. Zavartan kotorásztunk pénz után. aztán egy hajtásra torkunkra engedtük a jéghideg sört. Megil- letcdötten indultunk kifelé, köszönetét ma­kogva. Utoljára még a csinos eladónő arcá­ra pillantottam. Láttam, valamit szeretett volna még mondani. (varga) tegyünk az egységek között. Sőt! A leghatározottabb uta­sításunk az, hogy ha vala­miből kevesebb a készletünk, a kiszállítást is arányosan kell csökkenteni, hogy jus­son mindenkinek. Természe­tesen különséget kell tennünk a főutca, Tapolca, Lillafü­red, a kórházak és intézmé­nyek javára, mint ahogy a főváros is kivételezett hely­zetben van a vidéki váro­sokkal szemben az áruellá­tásnál. (Nem öröm ez sem! A szerk.) De nem értem, hogy most miért nem jut a martintelepieknek? Hiszen paprikából, paradicsomból hatalmas árukészletünk van, a 6 forintért vásárolt sárga­barackot reklámáron, 4 fo­rintért adjuk, uborkánk any- nyi van, hogy egy részét meg kellett semmisíteni, mert ránk romlott!?!)... Igaz, karfiol nincs, nyári al­ma sincs még, de mást...! A főosztály vezető intézkedik Kiderült beszélgetésünk során az is: nyugodtan ren­delhetne a telepi pavilon is mindenfajta aggályoskodó „kalkuláció” nélkü^ hiszen éppen azért 3—3,5 százalékot írnak jóvá a megrendelt mennyiségből romlási vesz­teségként, hogy a kínálat megfelelő legyen. S végül égy ígérettel zárta a főosz­tályvezető: a martintelepi zöldségellátást személy sze­rint ő vizsgálja ki, külön fi­gyelmet fordítva a 217. sz. bolt ellátására. S ha való­ban igaznak bizonyul a boltvezető panasza (s ugyan miért állítana valótlant Lukács László!), szigorúan felelősségre vonják az oko­zót! RADVÄNYI ÉVA Divat-prognózis 1975 tavaszára Tavasszal az iparvállala­tok, tegnap pedig a kereske­delem képviselői számára nyújtott 1975 tavaszára, nya­rára szóló, modell-kolleikció- val illusztrált előrejelzést a Divattervező Vállalat. A bővebb, rakott, loknis, hólos — szoknyák meghosz- szabodnak, általában jóval a térd alá érnek. A kosztü­mök kabátját elegáns, klasz- szikus szabással készítik, di­vat lesz a zakó-stílus, a sportos változat. Jövő ta­vasszal is sokan járnak majd Eszterházy-kockás kosztüm­ben. öltönyben és a terve­zők sok modellen alkalmaz­ták alapötletként azonos minták különböző léptékét egyazon öltözéken. Nádor Vera művészeti ve­zető elmondotta, hogy jövő­re is divat lesz a nadrág­kosztüm, a farmer, a mel­lény és a safari, és uralkodó jelleggel az ingruha-stílus. A férfidivat legfőbb jellem­zőjének ígérkezik a lezser, a túlzásokat mellőző fazon. Az öltönyök válla természe­tes szélességű, egyenes, leg­feljebb kevéssé emelt. Kél negyedszázados évforduló jegyében Őszi vásár Lipcsében T7" ••___„(.1 1 \TT\Tr nn „'.-.KVv V-» i ry A*1 XT í f Álm 1 <1.0 *7 O <7 T T")

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents