Déli Hírlap, 1974. augusztus (6. évfolyam, 179-204. szám)
1974-08-08 / 185. szám
+ Révészné, aki a Benke utcából jött Költöznek már az Avasra Az első fecskék Egyedül a házban Minden család életében a legnagyobb események közé tartozik az új lakásba való költözés. Ezekben a napokban egyre gyakrabban látni bútorokkal megrakott teherautókat a dél-avasi lakótelepen. Hatvan lakást már átadtak az építők és hat lakásba már be is költöztek az első lakók. -í-s . i Utcát, házszámot még nem tudunk mondani; van. aki szerint Középszer utca 2. az új címük, mások azon a véleményen vannak, hogy Dél- Avas C/24. Csorkász Lászlóné volt a varos legújabb lakótelepének első lakója. — Mikor ideköltöztünk, úgy éreztük, hogy egy halott városba kerültünk. A betonfalak végtelen tengerében egyedül maradtunk az óriási házban. Persze nem sok időnk volt gondolkodni, mert a gondnoki állással millió teendő jár együtt. Felmosni a lépcsőket, rendbe- 1'enni mindent. A középső nagy ablakok még most is piszkosak, mert enyszerűen képtelenség lemosni őket. A széleiket is csak akrobatikus mutatványok árán lehetett letörölni. Egyébként csak egy hátig voltunk egyedül, mert utána már jött a Túróczi isa+ Érkezik a bútor ni a népkerti lakásból. Szívesebben maradt volna ott. Az új lakók örömébe némi üröm is vegyült, hiszen esősebb napokon jókora sártengeren kell átvágniuk és egyelőre még üzlet sincs a közelben. Gondot okoz az iskolás gyerekek elhelyezése is, hiszen szeptemberre nem készül el az iskola. A lifteket már idáig is- többször kellett javítani, hogy fogják vajon bírni a még nagyobb forgalmat? Egyszóval boldogabb lakástulajdonosokra számítottunk. Az a tudat mindenesetre vigasztalhatja őket. hogy két-három esztendő múlva a város egyik legszebb része lesz otthonuk környéke. (erdős) Hólyagok a tenyéren Martin telepi boltokban r Gyümölcs nincsl Bor és pálinka van J f A belvárostól gyalog nincs több mint 20—25 percnyire, a Martintelcp mégis perifériának számit. Már legalábbis, ami a friss áruval való ellátást illeti. Panaszolják is sokan, hogy mostohagyermeke Miskolenak a telep. Nemigen kényeztetik bőséges zöldségválasztékkal. — Ha friss főzeléknek valót akarunk, be kell buszozni a piacra. Nyolc éve lakom itt. Magam is kereskedelmi dolgozó vagyok, s borzasztó látni is, milyen keservesen érkezik valami ide ... Az autóra várva Fiatalasszony — karján csöppnyi lányka — erősít- geti sokak véleményét. Aztán konkretizálja: — Múlt pénteken is... vagy szombaton? Itt vártunk az árura vagy húszán — a déli órákban. Majdcsak zárásra érkezett az autó. De gyümölcs vagy főzelékféle alig volt rajta. A főút vonalán három zöldségáruda is van. A déli órákban csupán egy tart nyitva: a Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat 217. sz. boltjához tartozó. A Miskolci ÁFÉSZ zöldségese kettőkor bezár. — Oda hiába is mennénk. Liszt, cukor, bor meg pálinka van benne. De gyümölcs? Vagy zöldféle? Majd ha kitalálják a káposztabort, vagy zöldbabpálinkát ... „Hiába rendelünk” Egy háziasszony háborgott imigyen, ráduplázva arra, amit egy nyugdíjas kalauznő mondott el. S fura módon valamennyien arra kértek: nevüket ne Írjam le. Nem néznék őket jó szemmel a boltosok, hogy így panaszkodnak. Velük pedig nem jó rosszban lenni a háztartást vezető asszonyoknak. Persze nem is őket szidják, hisz’ ostoba volna az a kereskedő, aki óvakodik attól, hogy legyen mit eladni. — Tessék elhinni, hiába rendelünk. Zöldbab, kelkáposzta, karfiol, zöldborsó kéne. De tegnap még tököt sem kaptunk. A gyümölcs meg... Arról már nem is szólva, hogy dél van, mire ide érkezik a szállítmány. Lukács László, a 217. sz. bolt vezetője, no meg a zöldségesrészleg eladója, Havasi Károlyné bizonygatja, hogy nem rajtuk múlik, ha üresen, vagy éppen fonnyadó áruval árválkodnak a polcok. Az AGROKONZUM- tól kellene kapni az árut* ám ha sürgetik őket, a válasz határozott: elsők a saját pavilonjaik, meg a belváros. Ide a selejt jut? — A főutca. Azt kell ellátni — így mondják. Ide meg a selejt jut. Az is délben ér ide. Hát hogy főzzenek frissből ebédet a telepi asszonyok? S a méltatlankodás már csak azért is jogosnak tűnik, mivelhogy azt is látják a 217-esben: az AGROKON- ZUM itteni pavilonját is szebb áruval tiszteli meg, mint őket. Az AGROKONZUM zöldségespavilonját vezető Goór Ferencné véleménye: — Egyáltalán nincsen igazuk a martintelepieknek, ha panaszkodnak. Én éveken át olyan helyeken dolgoztam, mint a Kilián, meg a munkáslakta körzetek, meg a belváros, szóval ahol igazán igényesek a vásárlók. De itt csak olyasmiért jönnek, amit a piacon senr kapnak. Meg inkább olyankor, amikor sár van, s nincs kedvük kimenni a saját kertjükbe. Itt nehéz a kereskedőnek kalkulálni, hogy mi kell, meg mennyi kell. Nem lehet a martintelepiekre számítani. Tilos nyilatkozni Nem is csodálkozom, ott- jártamkor szinte üres volt a pavilon. Pár kiló paprika, paradicsom ráncosodott a napon. Gyümölcs — alma. Az is olyan, mintha a hullottak közül szedték volna. Száraz bab, borsó, hagyma, krumpli s pár fej fehér káposzta foglalt el néhány rekeszt a polcon. Ha ez a jízebbje annak, amit az AG- /ROKONZUM a telepre küld, ugyan milyen lehet a selejtese? A „mit lehetne tenni?” kérdés elől a pavilonvezető elzárkózik: — Mi nem nyilatkozhatunk. Meg van tiltva. Csak a központban az osztályvezető kartárs adhat a sajtónak nyilatkozatot... Hogy az osztályvezétő kartárs honnan tudja, mi a helyzet a Martintelepen? Nyilván a pavilonvezetőtől. S ha ő az osztályvezetőt úgy tájékoztatja, ahogy engem is, bizony mondom, nem csoda, ha olyan az ellátásuk, mint amilyen! RADVANYI ÉVA Korunk hősei 100000 ionná acél Az Özdi Kohászati Üzemek folyamatos acélöntőműve csaknem egy éve kezdte meg a termelést. Az új üzemrész nagy feladat elé állította az ott dolgozó szocialista brigád tagjait, mivel időközben több műszaki és munkaszervezési intézkedést kellett bevezetni. A nehézségek ellenére a folyamatos acélöntőmű leöntötte a 100 O'OO. tonna acélbugát. EGYES SZÁMÚ HŐS — Mi köze hozzzá? Ha akarja, mindjárt elmagyarázom, hapsikám! — ordítja a borostásarcú, közben hadonászik figyelemreméltó ökleivel a vékonydongájú idős ember orra alatt. — Már megbocsásson fiatalember, ha másnak van türelme, magának is legyen... állja végig a sort! — Én műszakból jövök, sietek! Különben nem vágyók „majrés...” — így a borostás. Hátat fordít a sorban állóknak. Beáll az első helyre. A BÉKEBÍRÓ A talponállóban két ember iszogat. Egy-egy hangfoszlányból és a szemükbe ■hulló hajból arra lehet következtetni, hogy már jó ideje. Egyszer csak se szó, se beszéd egymásnak esik a két „jóember”. Ütik egymást. ahol érik. A szájtátó tömegből egy idősebb férfi válik ki és közéjük áll. A két „jó barát” lihegve néz rá. A hangoskodásban nem lehet hallani, mit beszélnek. Emberünk a verekedők válKét kisfiú és a munka Iád, Váradiék és Bartháék. Sajnos, mele£ vizünk még így sincsen, mert állítólag csak akkor lehet megkezdeni a mefsgvíz-szolgáltatást, ha már legalább 15 lakást birtokba vettek. ^ Nem rohannak Érdekes, hogy azok az emberek, akik hosszú évekig várnak az új otthonra, milyen kényelmesek a költözködéssel. Áz ember azt hinné. hogy a kulcsátadás után megrohanják a házat. és lám, 54 lakás még mindig üresen tátong. Révészék tegnap érkeztek a Benke József utcából. Eladták a nagy szekrényt, a franciaágyat, a heverőket, mert a sok bútortól így is kicsit szűkösen férnek el az új lakásban. A két gyerek, a 14 éves Ottó és húga. Ágnes örülnek, hiszen külön szobát kaptak. Révész Ottóné kicsit vzom-orú, hogy el kellett jön— Hánykor keltek? — Ahogy világosodik. Nekünk az első kocsival be kell jönnünk ... Az elsővel jönnek az utolsóval mennek. Cseh Gyuszi 16 éves. Kereskedelmi szakmunkástanuló. Ersók András 14 éves. Most fejezte be az általános iskolát. — Hogyan választottátok ezt a munkát? — Merthogy ez megéri. Tizenkét órát dolgozunk és nyolc forint az órabér ... A harsánvi termelőszövetkezet két ifjú rakodója nem kis büszkeséggel meséli, hogy nekik naponta kis híján összejön egy százas. Persze dolgozni kell érte. — Nem nehéz ez. fiúk? — Ha van kocsi, akkor hajtunk, de amikor éppen nincs, akkor pihenünk ... — És van kocsi? — Azért akad . .. — Mikor jobb? — Ha van. Akkor nem unalmas annyira ... * A fizetség egyforma. Két fiatalember kóstolgatja a felnőtt világot. 1 Harsányban, ahonnét küldték őket, most nagy szükség van a munkáskezekre. És éppen ezért szükség van az ő munkájukra is. — És mit kezdtek a pénzzel? — Helye van annak ... Andris öltözködni akar: — Autó-motor szerelőnek megyek. Ügy gondoltam, hogy most mégveszek magamnak mindent, ami kell. Megvennék édesapámék is, de... Gyuszi már majdnem felnőtt : — Egy ruhát néztem ki magamnak. Még marad is. Itt leszek egész nyáron. Nem azért, mert muszáj, hanem mert más a pénz, ha az ember maga kereste ... Kocsi jön, a két fiú rakodik a nehéz lapáttal. Aztán elhevernek a fűben, vagy éppen a száradó búzában. Azt szeretik jobban, ha van kocsi, ha van dolog, mert akkor nem olyan unalmas. Egyikükből kereskedő, a másikukból motorszerelő lesz. —• Nekem azt mondta az édesapám. hogy tanuljam meg legalább a lapát súlyát ... ★ Néhány heg van a két fiú tenyerén. Kemény ez a munka, nyomot is hagy az ember kezén, nyomot hagy az életre készülő emberben. B. B. A buszmegállóban találkozom újra az „óriással”. Könnyedén félretaszít két gyereket, elsőnek préseli fel magát az ajtón. Fönt a buszon kapásból elfoglal két ülést (mármint egyet ő, másikat a táskája). Néhány megállóval odébb leszáll. Az ablakon keresztül még látom, ballag befelé a Bükk étterembe. Már nem siet annyira. „Időben” megérkezett. .. Ma Csopakon (Veszprém megye) befejeződött a szakmunkástanuló KISZ-vezetők tábora. ★ Egerben közgyűlést tart az Országos Erdészeti Egyesület. Kecskeméten a baromfi-feldolgozó vállalatnál megkezdődik a májliba-szezon. Saigótarlára teszi kezét, barátságosan békítgeti őket. Aztán hirtelen nem várt fordulat következik. Az egyik verekedő lerántja válláról az öregember kezét és villogó szemeit rámereszti, úgy szuggerálja. A másik meg hátulról rángatja az öreg gallérját. Az előttem állók feje fölött már csak azt látom, amint a „békebíró” bo- csánatkérő arccal elballag a porondról. (varga) jártban ülést tart a „Húszezer munkanapot Salgótarjánért” mozgalorrí szervező bizottsága. Szekszárdra francia turistacsoport érkezik. Szolnokon megkezdődik a „Mesél a Duna” népzenei hangversepy. REFLEKTOR
