Déli Hírlap, 1974. augusztus (6. évfolyam, 179-204. szám)

1974-08-27 / 200. szám

% Gyülekező a verseny előtt... (Kerényi László felvétele) Szelíd Mim V. Moleregerek? Csóőő ... — mondja és le­kapja fejéről a bukósisa­kot a nyári mikulás. Mintha kígyöfészket riasztott volna meg, haja kiömlik a megre- pesztett dinnyehéj alól. ke­zét ötágú fésűként, az olajt(jl csillogó fürtök köze túrja, majd az elálló fülekre húzza fülvédő gyanánt. Arcán a felsőbb rendű lények fölénye, és néhány bizonytalanul kun- korodó szőrszál a pubertás pattanások között. Vékony nyakára kéményseprősál te- keredik. Társa, a másik da­lia is mellénk evez cirnáló- jával. Alapgázzal járatja a motort. Megáll, szeméről fel­rántja a rostélyt. Szájából a rágógumi-buborék mögül gargarizáló hangutánzás és bugyborékoló artikuláció jön felém. Bólintok, mint aki mindent ért. Hét óra körül járhat az idő, nemsokára elkezdődik itt, a tapolcai úton a spon­tán motorverseny, szelíd mo­toros és motoregér kategóri­ában. * — Nyekk, nyekk, nyekk... mocsár!... — vágja jobb ke­zét a bal hóna alá újdonsült ismerősöm. A beavatottak üdvözölt mosolyával mérvé­gig, cipőm orrától a fejem búbjáig, veszem-e a lapot, tudom-e, miről is van itten szó mostan. Bizonyítanom kéne. — A motor — mondom határozottan — szép a moto­rod ... — Elhárító mosoly a válasz. — Tennap lejazzoltunk az öreglányhoz falura. Hát apám, asszitték, a holdból jövünk. Az öreg mutter meg csak hányta magára a ke­resztet. Alig bírtam kiszívni belőle egy kilót. Mondom ne­ki, benzinre kell nyanya ... ide a dohányt! A másik fiú összevonja szemöldökét, aztán elnéz 'a távolba. Megtévesztésig olyan, mintha gondolkodna. — Berágnak ránk a ciki mazsolák. Eszik a kefét, mert ottan hagyjuk őket, ahol akarjuk a tragacsaikkal. Nyomják a dudát, mint sü­ket az ólajtót, de tudod, ki figyel oda ... Nyomhatják az izéjüket az izénkbe. Ismered azt a számot, „Vadnak szü­lettem”. Trallalala lálla ... Tudod, az izirájdőrben volt. Ötször néztem meg. Az izé, az izé... jó film volt, no. * — Nekem a motor a min­denem, öcsém. A fater is szövegelhet nekem. El volt törve a lábom, gipszbe volt öntve, a haverok úgy tettek fel a motorra, mint egy há­tizsákot, mégis eljöttem ide minden nap. Villogunk itten egy csöppet, hagy bámulja­nak az anyucik, mint az ei- sőbálos Mariskák. Mi va­gyunk a legmenőbb fejek a városban — mondja az előb­bi szopornicás legényke. Cin- gár nyakát önérzetesen for­gatja. Kék bukósisakján a csillagos ég rajza, valami asztrológiát megreformáló el­képzelésben. Bőrzekéje alól cipőfűzőn lógatott műanyag­csontváz villan elő (három forintért kapni a trafikban). A bőrpáncél, a sisak, a szét­terpesztett láb az egyendivat. Enélkül semmit sem ér az egész. A motorcsoda, csoda­motor-matricákkal van tele- ragasztgatva. Hófehérke és a hét törpe, Coca-Cola, a Shell- cég kagylója . . . * — Na. cső! Kezdődik a he- paj — mondja a hófehérkés, aztán felbőgeti a gépet. — Hová mentek? — Mi, mi vaVi? — Hová igyekeztek most? — Ahol kabaré van. csak oda. — Országjárásra nem in­dultok? — Az nem érdékel min­ket. Na, helló! — Gyön a farkas, gyön a farkas! __ — visítja a má­sik, hátranyúl, megpaskolja a motor sárhányóját. Hatalmas robajjal elindulnak Tapolca felé. Az egyikük^ egészen há­tul ül, a hátsó ülésen, rá-( fekszik a tankra, éppen csak az ujja hegyével birizgálja a gázt, meg a bizgentyüt, mintha lövészárokban, hasal­na. A másik meg teleszkóp vonalában a lámpafejre kö­nyökölve vezet; leszegezett fejjel a kereket bámulja, a szétterpesztett lába közötti utat, mint óriás kecskebéka. Ha elfáradnak, valószínűleg pózt váltanak. Az egyik hát­racsúszik az ülésen, a másik meg ráül a tank elejére. Már el is tűntek a kanyarban, vé­ge a látványnak. Csak a hangtompító nélküli kipufo­gócsövek irtózatos zaja zúg a fülemben. (varga) A gyanú alaptalan! Járványról senki Hajlamosak vagyunk rá, hogy ha gyermekünk megbeteg­szik, így tegyük fel a kérdést: „Ugyan hol és mit szedett össze a gyerek?” Ha meg már a szomszéd gyereke is belá- zasodik, egyenesen járványról beszélünk. Valahogy így ter­jedt el ezekben a napokban is a városban a rémhír: valami vírusos fertőzés dúl a gyerekek között. S egyesek már-már azt Is tudni vélték, hogy óvodákat zártak be a „járvány” miatt. Szerkesztőségünkben többen is érdeklődtek, mit tu­dunk róla? Ml semmit. Néhány telefon árán azonban sike­rült tájékozódni. íme: A Csabai kapui gyermek- kórházban nem tudnak sem­miféle járványos betegség­ről. A szokásos betegsége­ken túl nem találkoztak kü­lönösebb fertőző betegségek­kel az egy éven aluliak kö­rében. Az egy éven felüliek viszont már a Semmelweis Kórház II. sz. fertőző osztá­lyához tartoznak. Érdeklőd­jünk talán ott. A fertőző osztály főorvo­sai, dr. Nagy-Búza Erzsébet válasza is megnyugtató: — A szokásos nyári has- menéses megbetegedések elő­fordulnak. De ezek tulajdonképpen „szezonálisak”, s hogy kü­lönösebben veszélyesek lennének — arról nem tu­dunk ... A megyei KŐ JÁL-iioz sem futott be ez ideig egyetlen jelzés sem arról, hogy né­hány rubeolás megbetegedé­sen kívül más járványos be­tegség is felütötte volna a fejét Miskolcon. & városi tanács egészség­ügy! osztályának vezető­helyettes, dr. Kise Katalin részletes információval szol­gál: — Szerintem a Győri ka­pui óvoda környékéről in­dulhatott „kőrútjára” a hír. Az történt ugyanis, hogy néhány napos felvételi zárlatot rendeltek el az ottani óvodában, mivel az egyik gyermek vérhas- gyanúval került a kórház­ba. Ilyenkor természetesen — az óvoda teljes fertőtlenítésén túl — a rendelkezések sze­rint, védeni kell legalább azokat a gyermekeket, akik a betegség fellépésekor nem voltak óvodában. Az ilyen gyermekek szüleit ilyenkor megkérik, hogy a fertőtlení­tés idején és még néhány napig utána se vigyék gyer­meküket az óvodába. Való­színűleg ezt a felvételi zár­latot értették néhányan fél­re. — Egyébként a gyermek­szakorvosi körzetekben Je­sem íud lentkezők között — a nyári időszaknak „megfelelően” — jó néhány hányásos, has- menéses beteg van. Ez azonban korántsem járvá­nyos. Oka elsősorban dietetikus, étkezési hibából származik. Gyümölcsszezon van, a szil­va, a dinnye, a főtt kukori­ca, a sláger ilyenkor, no és a fagylalt. Sajnos, a szülők nem ügyelnek arra, hogy mit, hogyan és mennyit esz­nek a gyerekek. Dinnyét főtt kukoricával, szilvát és fagylaltot vagy éppen sor­ban egymás után mindent fogyasztanak összevissza a kicsinyek. S az eredmény: hasmenés ... Sok baj van még az étkezési kultúránk­kal. * Nem győzzük leírni: min­denkinek — de különösen a gyerekeknél — nagyon kell ügyelni a nyári időszakban az étkezésre. Mosatlan gyü­mölcsöt vagy nyersen fo­gyasztható zöldfélét ne fo­gyasszunk. S mosdatlan kéz­zel ne kezdjünk étkezéshez. És ne együnk mindent ösz- szevissza! Mert amennyire igaz, hogy a gyümölcs — módjával — egészséges, ugyanúgy igaz az is, hogy a túlzások a gyümölcsöknél is megbosszulják magukat. ft. fi. Nem alhat el a láng... Nyolc e négy kemence Szőkék és izmosak. Tenye­rüket vastag bőrréteg óvja kesztyű helyett. Ingben és félmeztelenül járnak, dol­goznak a kemencék környé­kén. A Héjás-hídtól néhány méterre, a Lyukóbányából Parasznyára vezető út men­tén ütöttek tanyát már jó néhány esztendeje. Nyolcán vannak egy csapatban, vala­mennyien répáshutaiak. ■ ■ Az erdő szélén máglyába rakott és egymásra dobált fahasábok, bükk és tölgy. Hárman törik a követ, a má­sik három rakja a kemen­cét, egy ügyel a tűzre, egy pedig főz. Nappal mindig ez a beosztás. Valamennyien a munkásemberek fejfedőjét, a svájcisapkát hordják. Mindig négy kemencével dolgoznak. Az egyik rakó­dik, a másik ég, a harmadik szedődik. a negyedik pedig tisztítás alatt áll. Hórukk, de • nem hajrámunka ez. Őseiktől tanult mozdulatok­kal emelik a kalapácsot, tö­rik a követ. Apjuk, nagyap­juk tanította, mutatta meg először a kemencerakást. Ők magyarázták meg, mikor fűlt fel a kemence a megfelelő hőfokra. Tekintetük a hő­mérő. Az izzó anyag színé­ről állapítják meg mikor * érte el az 1200—1400 fokot az anyag. Ezek az emberek keveset jártak iskolába. Mint a he­gyilakók, inkább a termé­szettől tanultak. Jól ismerik a fák és kövek nyelvét, a bo­zóttal benőtt erdei ösvénye­ket, a fejüket az avarból fel­dugó gombatelepüléseket, a kökény-, áfonya-, mogyoró­bokrokat. ■ ■-K- Rakják a kemencét Munkaadójuk, a parasz­nyai Biikkalja Termelőszö­-#• Ritka pillanat: pihen a soros fűtő. (Solymos László felvételei) vetkezet, mázsánként 23 fo­rintot fizet a kiégetett mé­szért. Nagyon meg kell dol­gozni, amíg az ásványból, a farönkökből, az izzadtságból és a fáradtságból pénz lesz. Négyszáznyolcvan mázsa kö­vet raknak egy halomba, s nyolcán egy nap alatt rak­nak meg egy kemencét. Olomcsövek szereléséhez áteresztő szelepeket SÁRGARÉZBŐL raktárról, azonnal szállítunk megrendelőinknek. Méretek és árak: Abraszám Mérd Termelői ár 206/LHN 3 8’ 12.80 Ft + árrés 206 LHN 1 2’ 52.10 Ft -f- árrés 206/LHN 3 4" 64.30 Ft + árrés «•206/LHN 1” 73.50 Ft + árrés Várjuk szíves megrendeléseiket. Részletes felvilágosítást ad értékesítési osztályunk. SZERELVÉNYÉRTÉKESÍTŐ VÁLLALAT 1389 Budapest VI., Bajcsy-Zsilinszky út 31. Telefon: 120-775. A nappalos, vagy ahogy ők nevezik viccelődve, az „udvari bolond” a tűzre ügyel. Farkasszemet néz a lángokkal, s olykpr egy-egy fahasábot dob a tűz belsejé­be. Ritka pillanat, amikor rágyújthat egy cigarettára. Mátrai Antal és társai hat esztendeje dolgoznak együtt. A nappalos 16 órán át őrzi a tüzet, éjszaka pedig két- óránkánt váltják egymást. Három napig nem szabad el­aludni a lángoknak. Ha fo­lyamatosan megy a munka, havonta kétezer mázsa me­sset égetnek. Ők látják el az egész megyét sőt távolabbi vidékekre, is innen szállíta­nak. Sziklai Miklós 27 éve ége­ti a meszet. Apja tizenöt­éves korában mutatta meg először az izzó kő színét. Valamennyiüket család várja othon. Hétvégeken egy-egy ember mindig haza­látogat. Olyankor a többiek helyett is üzenetet visz, s hozza hétfőn a hagymát, szalonnát, lebbencstésztát. A mészégetők szótlan és erős emberek. Szótlanok, akár az erdők csöndje, s erősek, mint a viharnak el­lenálló égretörő fák. Mozgá­suk méltóságteljes. A ki­egyensúlyozott emberek nyu­galmával dolgoznak. BERENCSY SÁNDOR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents