Déli Hírlap, 1974. július (6. évfolyam, 152-178. szám)
1974-07-15 / 164. szám
Többen volíak a versenybírók-*f- Tulajdonképpen a víz alatti felvétel lett volna az „igazi”, de ott még a kevesebb fénnyel is megelégedő búvárok sem láttak fél méternél messzebbre — nemhogy a fényképezőgép. Így azután maradtunk a parton — innen követve a tegnapi könnyűbúvár-verseny irigyelt részvevőit. Ok ugyanis mindenképpen jogosan fürödtek a tó vizében, s ez abban a kánikulában semmiképpen sem lebecsülendő „élvezeti előjognak” is számított. És ezt még az sem rontotta, ha néha nem sikerült megtalálni a bóját tartó vékony kötelet. (Szabó István felvételei) V íz alatti pályán a Neptun Kupáért Legalább háromszor megforgatni... Kupacsapaíaink mérlege MVSC—CEGLÉDI VSE 4:0 (1:0) A kora délután kezdődött mérkőzésen szinte „fájt” a nagy meleg. Nem csoda hát, hogy mindössze 200 néző várta Kulimár játékvezetőt és a pályára lépő csapatokat. S a hőség a játékon is meglátszott. Az első félidőben ugyanis István korai sérülésén kívül a 44. percig említésre méltó talán csak az volt, hogy veszélyesebben támadott a vendégcsapat. Az utolsó percben azonban — a védők hibáját kihasználva — Lukács megszerezte a vezetést. A második játékrészben végre magára talált a hazai támadósor,, szebbnél szebb támadásokat vezettek, s előbb Demkó szerzett gólt, majd Kiss tréfálta meg a ceglédieket. Gólja ugyanis úgy esett, hogy az MVSC javára megítélt szabadrúgást a tőle két lépésre álló ceglédi játékos lábára rúgta, a visszapattanó labdával pedig a kapust is kicselezve gyalogolt be a kamuba. A végeredményt Lukács szöglete után a ceglédi jobbhátvéd Lesti állította be — öngóllal. A hazaiaknál Serfőző, Szabó, Oláh és Kiss teljesítménye érdemel külön említést. B. VOLÁN—LENINVÁROS 2:0 (1:0) A mintegy 200 főnyi szurkolósereg elég lagymatag, ál- mosító, alacsony színvonalú mérkőzést láthatott. A Dra- hos játékvezető vezetésével pályára lépő csapatoknak ugyanis szemmel láthatóan nem tetszett a szinte izzó salakos pálya. A félidő derekán futott az addig is mezőnyfölényben játszó hazaiak legszebb támadása, aminek végén Jónás remekül ismerte fel a helyzetet, s helyezett a kapuba. A szünet után a leninváro- siak is vezettek néhány támadást, ám ezekben kevés volt az átütőerő. A Volán többször is növelhette volna előnyét — két kapufát is rúgtak —, a végeredmény mégis csak a 80. percben alakult ki, amikor Dohány messze kifutva kapujából szerzett meg egy ,hosszúra sikerült indítást, majd érdekes módon Pálurhoz passzolt, aki 25 méterről nagy nyugalommal lőtt az üres kapuba. A közlekedésiek csapatában Karacs, Pál és Pálur játéka dicsérhető. GYÖNGYÖSI ESE- PAPP J. SE 2:2 (2:2) A népkerti hűst adó fák alól mindössze százan „merészkedtek” elő, hogy tanúi legyenek a Király vezette Totó Kupa mérkőzésnek. Az már a találkozó elején látszott, hogy nehéz dolga lesz a hazaiaknak, s ez be is bizonyosodott. Mindkétszer a vendégek szereztek ugyanis vezetést, de előbb Tímár, majd Karajz révért sikerült a miskolciaknak egyenlíteniük. A csapatból Körösi, Mik- S Ián és Karajz játéka emel- i hető ki. T. Z. " Megyei összetett bajnokság atlétikában Amikor a diósgyőri stadion felé közeledtem, azon kezdtem gondolkozni, hogy nem rosszul néztem-e meg a hét vége sportműsorát. Kívülről ugyanis úgy tűnt. hogy egy teremtett lélek sincs a pályán. Már-már elővettem az i újságot, amikor startpisztoly dörrenését hallottam. Szó sincs arról, hogy a nézőket hiányolnám, hiszen ma már szinte „természetes", hogy az atléták magukat nézik, sokkal inkább izgatott az, hogy megrendezték-e egyáltalán a hét végére hirdetett megyei összetett bajnokságot. Megrendezték, de nem volt valami szívderítő látvány, hogy a versenybírók többen voltak, mint a rajthoz állók. Csupán néhány férfi, valamint 13 női ötpróbázó (ők is három korcsoportban) szánták rá magukat, hogy az egyébként valóban bágyasztó melegben megküzdjenek az atlétika legnehezebb számainak megyei bajnoki címeiért. Elsősorban a versenyrendszer rovására írnám ezt a nagyfokú részvétlenséget, hiszen a megyei bajnokság nem továbbjutási jogszerző verseny. A szintén nem induló magyar bajnok, a DVTK-s Raáb Tibor edzőként is inkább arra figyelt, hogy hogyan állíthatja össze a csapatokat a magyar bajnokságra — így a megyei bajnokság felmérő versennyé degradálódott. Vidékről mindössze egyetlen férfi versenyző indult — az is Mezőcsátról —, míg az egyébként élénk atlétikai élettel rendelkező Ózd, Kazincbarcika és Leninváros egyesületei nem tartották érdemesnek a részvételt. Mindezt csak tetézték azok a bosszantó apró „mellékkörülmények”, amik a kezdéskor derült ki. Az pl., hogy a kiemeltként is kiemelten kezelt DVTK-nak alig van szabályos méretű, ill. súlyú sporteszköze, s még olyan is elhangzott, hogy „mit számit az a 20 deka” — mármint az, amivel a súlygolyó könnyebbnek bizonyult. (Nem tudom, akkor is ilyen „könnyed” volna-e az idézett válasz, ha a labdarúgóknak adnának az igazi bőr helyett, mondjuk strandlabdát!?) A meleg arra sem lehet mentség, hogy a DVTK kérésére kiírt súlylökő, kalapácsvető, diszkoszvető és gerelyhajító minősítő versenyeket meg sem lehetett rendezni, hiszen jelentkező még „amatőr” sem akadt. Az általános színvonalra nem érdemes különösebb szót vesztegetni, hiszen némelyik versenyző még csak próba próbázóként indult. Nézzük tehát a végeredményeket. Női Ötpróba (13 induló): Felnőttek. 1. Paulin Márta 3590, 2. Veréb Erzsébet 3231, 3. Kupecz Ilona 3167. Ifjúságiak, 1956-os születésűek: 1. Zsíros Erzsébet 2886, 2. Boór Agnes 2603, 3. Szántó Katalin 2351; 1957-es születésűek: 1. Juhász Jolán 2761, 2. Var- koly Rózsa 2413 ponttal (valamennyi DVTK). Férfiak. A felnőtt tízpróbá- zók versenyében hatan indultak, de öten feladták, s így az egyedül maradt Csipke András (DVTK) lett a megyei bajnok 5354 ponttal. Ifjúságiak: Az 1955-ben születettek versenyét Piczil Sándor nyerte 5919 ponttal, a csupán „beugróként” induló Farkas Sándor előtt — aki tulajdonképpen középtávfutó és 3589 pontot gyűjtött a 10 versenyszámban. Az 1956-os születésűek versenyét a Tren- csényiSE atlétája, Deák Géza nyerte 4114 ponttal úgy, hogy egyetlen ellenfele is cserbenhagyta. Az 1957-ben születettek háromfős mezőnye is kettőre csökkent a végére, győzött Kozik András 4930 ponttal, a 4217 pontot elérő Józsa Sándor előtt. (Akiknél nem írtunk egyesületet, azok mind a DVTK versenyzői.) HORVÁTH KÁLMÁN Mindezeket annak bizonyítására írtuk le, amit a vasárnap délelőtti könnyűbúvárverseny, a Neptun Kupa kapcsán hallottunk: az öt egyesület 44 versenyzője rendkívül nehéz pályán mérte ösz- sze tudását. Ebben a vízben az öt bóját megtalálni csak a legjobbaknak sikerült, így többen akadtak olyanok is, akik néha értek el értékelhető eredményt. A csapatversenyben három együttest, az egyéniben a mezőnynek több mint a felét lehetett eredményeik alapján rangsorolni — azokat, akik teljesítették a víz alatti búvárúszás legfontosabb feladatát: megtalálni a bóját és azt legalább háromszor megforgatni, hogy a versenybíró minden kétséget kizáróan meggyőződhessen a cél eléréséről. Juhász Sándor, a Járási Tanácsi Hivatal vezetője reggel kilenckor nyitotta meg a versenyt, s délután kettőkor már az eredmények is rendelkezésünkre álltak. A csapatversenyben miskolci siker született: 1. Neptun Klub (MHSZ Miskolc), Tollas Erzsébet, Asztalos Béla, Seregi János, Ben- kő Anna, Tollas András, Dosz- poj Lajos), 2. MHSZ Debrecen, 3. MHSZ Dunaújváros csapata. A felnőtt egyéni számokban a férfiaknál Rajna Vilmos (Dunaújváros) győzött,1 megelőzve a miskolci Asztalos Bélát és az ugyancsak dunaújvárosi Néder Györgyöt. A nők versenyében debreceni siker, született Szabó Mária révén. Mögötte a Neptun versenyzője, Tollas Erzsébet végzett, megelőzve a dunaújvárosi Striffer Arankát. h. k. A DECEMBER 4. DRÖTMOVEK felvételre keres 18. életévüket betöltött lerfi es női munkavállalókat betanított gépmunkásnak dróthúzó, kötél- és kábelgyártó munkakörbe, háromműszakos, teljesítménybéres munkaterületre. Jelentkezés: a vállalat munkaerő-gazdálkodásán, Miskolc, Besenyői út 18. vitorázás A kitűnő meleg időben sokan választották hétvégi pihenőjük helyéül a Mályi-tó partját is. Pezsgő nyári élet volt a tavon — még az sem unatkozott, aki csak nézelődni akart. A könnyűbúvárok versenyeztek, a vitorlások tréningeztek, sokan külön is megcsodálták azt a „hatalmas vitorlást”, amelyik mostanában tűnt fel, Timur néven, a hazai vizeken. „Legalább huszonötös” — állapították meg a szakértők, majd ez a „csoda” is hétköznapivá vált. A Justitia vízitelepén egyik árnyas fája alatt az asztal körül üldögélőket mindez kevésbé érdekelte, hiszen ők — ha a „körítés” ezt nem is jelezte — egy elnökségi ülés részvevői voltak. A megyei vitorlás szövetség vezetői tárgyalták itt a sportág fontos kérdéseit, többek között a jelentős augusztusi versenyek előkészítését. Augusztus 3—4-én kerül megrendezésre ugyanis az országos Széchenyi István emlék- verseny, majd két hétre a Raka- cai-tóra költöztetik a hajókat. Itt 10-én és 11-én minősítő versenyre, majd edzőtáborozásra, s végül a kazincbarcikai városi jubileum alkalmából rendezendő háromnapos országos versenyre kerül sor. Ez utóbbit tekinti a szövetség az év fő versenyének, segít a lebonyolításban, s arról is igyekszik gondoskodni, hogy más tavak versenyzői is részvételükkel ünnepelhessék a 20 esztendős szocialista várost. Vitorlások a hullámok hát ált íotóeredmények 1. SZVSE—Szolnoki MÁV 1:2 2 2. PVSK—Kaposvári T. 4:2 1 3. Bakony—Soproni Text. 2:2 X 4. Bábolnai SE—Gy. Dózsa 1:3 2 5. Sz. Dózsa—BVTSK 3:1 1 6. Gyula—Szabó L. SE 3:2 1 7. Péti MTE—Körmend 2:0 1 8. Kisterenye—Vác 1:1 X 9. in. kér. TTVE—KOMÉP 3:2 1 10. Ápr. 4. Vasas—Törekvés 2:0 1 11. Sashalom—D.-újv. Ép. 2:2 X 12. N ö vény óla j—Kiskunh. 2:2 X 13. B. Volán—Leninváros 2:0 1 13+1 14. Nyíregyháza—H. Vasas 1:1 X Meghirdetem eladásra az UE 06-29 frsz.-ú P/125 Fiat típusú karambolos gépkocsimat. A gépkocsi megtekinthető: reggel 6 órától 14 óráig a 3. sz. Volán le- ninvárosi telepén, 14 órától 17 óráig Leninváros, Sallai köz 16. 1/1. sz. alatt, Ferenc , Józsefnél. Árajánlatokat „Roncsautó” jeligére a Lapkiadó Vállalat, Széchenyi utca 15—17. sz. alatti helyiségében kérem leadni. H. K. (Szabó István felvétele) A könnyűbúvár legfőbb segédeszköze a tájoló, amire mostanában a szokottnál is nagyobb mértékben kell támaszkodnia — a Mályi-tó vizében. Fél méternél nagyobb távolságra ma már nemigen lehet ellátni az egykor rendkívülien tiszta vizű tóban. De tévedés azt hinni, hogy mindennek a motorcsónakok (amelyet egyébként már csak verseny, edzés vagy mentés közben lehet használni) a fő okozói. Mindez a fehér amuroknak köszönhető, amelyeket korábban nagyon is jó szándékkal helyeztek el a tóban. Valóban szükség volt a növényzet ritkítására, de arra senki sem gondolt, hogy az »akkor telepített 15 mázsa 20—50 dkg-os hal meg is nőhet. Kifogni nem győzték őket — bár nem szaporodnak —, de ma már elérik a méteres hosz- szúságot, a súlyuk 5—6 kg. Ahhoz pedig, hogy egy amur ekkorára megnőjön. 15—16 mázsa növényzetet kell elfogyasztani. Ráadásul az amur nemcsak fogyaszt, hanem „termel is”, s ez ma már iszap- szerüen sötétíti a vizet.
