Déli Hírlap, 1974. július (6. évfolyam, 152-178. szám)

1974-07-09 / 159. szám

Dávid és Góliát. A fogkefe akkor jó, ha kicsi. Rágjunk csak! Több tévé Tavaly Magyarországon 24 millió tubus fogkrém fo­gyott. Ez csupán egyharma- da a lakosság számához vi­szonyított ideális mennyiség­nek. Alaposan le vagyunk ma­radva. Vagy elmaradva? A múlt héten az Egészségügyi Felvilágosító Központban szakemberek állapították meg, hogy legalább húszéves, szívós, kitartó felvilágosító és nevelő munkára van szük­ség sok évtizedes fogápolási szokásaink gyökeres megvál­toztatásához. A fogszuvaso­dás népbetegség, viszont a rendszeres száj- és fogápo­lás még sokaknál nem képe­zi szerves részét a személyi higiéniának. Gondoljuk csak el, hogy a statisztika szerint évenként egy-egy magyarra 2,5 tubus fogkrém jut. Pedig hétnél is több kellene, hogy jusson. Bizony, kevés olyan fogyasz­tási cikk van, amelynél eny- nyire le lennénk maradva a nemzetközi mezőnytől. Ér­demes néhány összehasonlí­tást tenni. A hatvanegyné- hány kilós, egy főre jutó húsfogyasztás azt jelenti, hogy egálban vagyunk a hollandokkal, de megelőzzük — az egyébként sok halat fogyasztó — finneket, ola­szokat, spanyolokat. Az egy lakosra eső zsíradékfogyasz- tás annyi, mint az NSZK- ban, s csak a dánok, belgák állnak előttünk. Cukorból annyi jut, mint az osztrá­koknak, s a nem eléggé be­csült zöldség- és főzelékfo­gyasztásunk több tíz kilóval meghaladja a svéd, angol, dán, osztrák, finn átlagos felhasználást. Az egy lakos­ra jutó napi átlagos kalória­mennyiség hazánkban ugyan­annyi, mint Angliában, Svájcban, vagy az NSZK- ban, igaz, az alkoholfogyasz­tásban is az első tíz közé „küzdöttük” fel magunkat. A rádióval, televízióval való ellátottságunk is kibírja a fej­lett országokkal való össze­hasonlítást, s éppen ezért nem szükségszerű, hogy — eredeti témánkhoz visszaka­nyarodva — a fogápolási cikkek forgalmát tekintve az utolsók között kullogjunk. jut, mint Kórusfesztiyál kezdődött Debrecenben Debrecen zenei és nyári kulturális programjában ran­gos helyet foglal el a Bartók Béla nemzetközi kórusfeszti­vál, amelyet tegnap este ha­todik alkalommal ünnepélyes keretek között nyitottak meg az Aranybika Bartók-termé- ben. Az amatőr kórusok egy hétig tartó versenyére 20 ha­zai együttes mellett Dániá­ból, a Szovjetunióból, Hollan­diából, Csehszlovákiából, az NDK-ból és Romániából ér­keztek együttesek. A tegnap esti megnyitó hangversenyen Kodály Szé­kely fonóját adták elő; három estén magyar és külföldi együttesek adnak áttekintést a modern európai és kortárs lenéről. Nem lehet elég korán kezdeni... (Kerényi László felvételei) Utánanéztünk, hogy ma Miskolcon legalább tízféle fogkrémet lehet kapni, a fil­léres Ovenalltól a drágább Colgate-ig. Kétféle szájvíz kapható, és háromféle száj- spray, 'aminek a használata természetesen nem mentesít a fogmosástól. Pillanatnyilag megfelelőnek ítélhető a fog­kefe-választék is, bár álta­lános panasz, hogy a fogke­fék nagyok. A fogtisztítás hatékonysága ugyanis fordí­tott arányban áll a kefe nagyságával, mert a kisebb, mozgékonyabb kefe hatáso­sabb. Arról nem is beszélve, hogy a gyerekekre is gon­dolni kell, viszont nekik való nem mindig kapható. A helyes fogápolás szabá­lyaival alighanem mindenki tisztában van, így most csak egyetlen dologra hívnánk fel a figyelmet. Ne kényeztes­sük el magunkat és a gye­rekeket! Ne hámozzuk meg a gyümölcsöt, ne vágjuk le a kenyér héját! A rendsze­res fogkefe-használat mellett a szuvasodás legjobb ellen­szere a rágás. Rágjon csak minél többet az a gyerek, de ne csokoládét és cukorkát. Tavaly Magyarországon négy és fél millió fogkefe fogyott. Ez persze korántsem jelenti azt, hogy minden má­sodik hazánkfia fogkefe-tu­lajdonos. Egy kefe használati ideje csak hónapokkal mér­hető, így nyugodtan meg­kockáztatható az a kijelen­tés, hogy tíz közül csak egy a rendszeres fogápoló. (Fel­tételezve azt, hogy egy em­ber négy-öt fogkefét hasz­nál el évente.) Tehát tízből csak egynek van fogkeféje! Televízióból viszont kettő is jut... (brackó) Középiskolások kérdéseire válaszolnak Egy közbülső csatornán Két éve lesz szeptemberben, hogy két budapesti és egy miskolci könyvtár új szolgáltatás bevezetésére vállalkozott. Hetenként, meghatározott időben pedagógusok tartanak ügye­letet a könyvtárban; szaktárgyaikból középiskolásoknak tájé­koztatást tartanak. Az Országos Széchenyi Könyvtár Könyv­tártudományi és Módszertani Központja által kiadott kis fü­zetben Katsányi Sándor foglalta össze az egészében pozitív kísérlet eredményeit, és az azóta tartott megbeszéléseken a könyvtárosok is sürgetik a folytatást, javasolják a széles körű bevezetését. A Miskolci Városi Könyvtár Szabó Lőrinc fiókkönyvtára is részt vett a két évvel ezelőtti kísérletben, amely azóta a könyvtár munkájának szerves részévé vált. A középiskolások gyakran fordulnak a könyvtárakhoz. Nemcsak napi feladataik megoldásához, hanem szelle­mi igényeik, az iskolában, a tanult anyag kapcsán fel­keltett érdeklődésük kielé­gítéséhez kérnek segítséget. Az olvasószolgálatot ellátó könyvtáros humán dolgok­ban szívesen rendelkezésre is áll. Megmondja, mit ol­vasson, milyen kézikönyv­höz forduljon. Arra viszont már nem ér rá, hogy egy- egy olvasóval hosszasabban foglalkozva szellemi partner­ré, állandó segítőtárssá is váljon. Arról nem is szól­va, hogy a természettudomá­nyokban a kellő mélységig nem járatos. „A szocialista társadalom aktuális feladata megtalálni és kiépíteni azoknak a csa­tornáknak á rendszerét, me­lyek a családi környezet in­formációszegénységének hát­rányát kiegyenlíteni képe­sek” — írja Katsányi Sán­dor. A legjobb lehetőségnek, az iskola és család közötti „közbülső” csatornának a könyvtár látszott. A Szabó Lőrinc Könyv­tárban először nem is tud­ták, hogyan utasítsák el ud­variasan a kérdéseimet. Nem azért, mintha baj lenne. A szolgáltatásnak ezt a mód­ját őszintén megkedvelték, az idejáró gyerekek szere­tik, a közös tanuláshoz szük­séges könyvállományt a leg­nagyobb készséggel szerezték be. Bozsik Istvánról, a Ne­hézipari Műszaki Egyetem fizika tanszékének fiatal ta­náráról, a péntek délutáni foglalkozások vezetőjéről a legjobbakat tudják monda­ni. A szolgáltatás a gyere­keknek ingyenes, a tanárok­nak óradíjat fizetnek. Az OSZK az induláskor finan­szírozta a kísérletet, de a könyvtárnak tavaly már nem volt rá pénze. Abba akarták hagyni és Bozsik István kér­te, hadd jöjjön ezután is. Az a véleménye, hogy kár lenne abbahagyni; óradíjat nem kér. Hát ezért, a fiatal pedagógus védelmében volt a húzódozás. Most viszont úgy hiszik, hogy a következő tanévben több könyvtárban is bevezetendő szakszolgálta­tás pedagógusainak díját elő tudják teremteni. A matematika, fizika, ké­mia azok a tantárgyak, ame­lyek sok segítséget igényel­nek. És nem feltétlenül ak­kor, ha valakit korrepetálni kell, sokkal inkább a jó fe­jű gyerekek érdeklődését kí­vánják kielégíteni. A fiatal kutatófizikusnak rendszere­sen járó törzsvendégei és al­kalmi látogatói egyaránt voltak. Májusban az érett­ségikre, felvételikre való fel­készülés idején megnőtt az alkalmi érdeklődők száma. Bozsik István szívesen fog­lalkozott mindőj ükkel, az egyes gyerekerői füzetet ve­zetett, figyelte fejlődésüket; maga is tájékozódott, míg tájékoztatott. Ahogy a könyv­tárosok ellesték: gondolkod­ni tanított, pedagógiai meg­figyeléseket gyűjtött. A gye­rekek nagyon szeretik. Az érdeklődők a beiratko­zott olvasók közül kerültek ki, később egymást hívták. Mikor a kísérlet kezdődött, a könyvtár értesítette az is­kolákat, de azok egyetlen gyereket sem küldtek. Talán feledékenységből, mert szó sincs semmiféle .(ellentaní­tásról”, vagy arról, hogy az iskola munkájába beleszól­janak. A fiatalok többségé­nek mines rá lehetősége (és ezt sokan elmondhatjuk ma­gunkról), hogy a családi könyvtár polcain böngész­hessen. A megszokott könyv­tárban viszont otthon érzik magukat, amit itt felfedez­nek, az a magánügyük, sa­ját erőből elért eredményük. Közüggyé ott válik, hogy a könyvtárban tartott foglal­kozáson a gyerek azt gon­dolja tovább, amire az is­kola hívta fel a figyelmét. (makai) A Fösvény Lillafüreden A Bartók Béla Művelődési Központ rendezvénye az az amatőrszínházi bemutató, amelyet július 13-án, szomba­ton este 7 órakor tartanak a lillafüredi Palotaszállóban. Az üdülő vendégeinek szórakoz­tatására Kisfaludy Károly Fösvény című egyfelvonáso- sát adja elő a Pécsi Sándor Irodalmi Színpad. Dísztávirat - a parancsnoktól Hosszú pillanatokig szinte összefüggéste­len szavakkal próbálja közölni mondaniva­lóját. Szerkesztőségi szobámban ül velem szemben, s először arra gondolok: valami nagy-nagy panaszával hozakodik elő, any- nyira zaklatottnak látszik. Tévedtem, mert megilletődöttség, túlára­dó öröm kavarta fel. Aztán, némileg csil­lapodva, sorról sorra ismertetni kezdi nem mindennapi lelkiállapota okát. Mi is történt Müller József rátkai lakos­sal, a szerencsi csokoládégyár munkásával? Tulajdonképpen semmi különös, de az ő számára igen. A szintén József nevű fia, a Miskolci Vasipari Szövetkezet lakatosa, a múlt hét csütörtökén bevonult katonának Néphadseregünk egyik távoli egységéhez került. Vajúdó állapotban hagyta otthon feleségét, akit másnap, pénteken bevittek az abaújszántói szülőotthonba. Komplikáció támadt azonban, s az asszonykát a men­tőknek a diósgyőr-vasgyári kórházba kel­lett szállítaniok, ahol még aznap, pontosan 15 óra 30 perckor, a gyors és szakszerű or­vosi beavatkozásnak köszönhetően egészsé­ges fiúgyermeknek adott életet. — Ezért hát az öröm. Hogy megszületet' az unoka, s édesanyjánál is megszűnt a? életveszély — jegyzem meg. — Igen, elsősorban ezért örülök. Hiszen Tiborka az első unokánk, s a feleségem­mel együtt nagyon szeretjük a menyünket is... De... S most Müller József elhallgat, keresgéli a megfelelő szavakat. Nagyon-nagyon szé­pen szeretné kifejezni magát, s a végén kez­di: „Hogyan létezhet ilyen ember a vilá­gon?!" — Milyen ember? — Hát, mint a fiam parancsnoka. Es sorolja, hogy ő az unoka megszületé­séről táviratban értesítette a katona apát. Néhány óra múlva szintén táviratban meg­érkezett a válasz — ifjú Müller parancsno­kától. Dísztávirat, a gyermekét karján tar­tó édesanyát ábrázoló, selyemre nyomtatott eredeti rézkarccal. A szöveg: a parancsnok mind a maga, mind az egysége nevében jó egészséget, sok boldogságot kíván a kisma­mának és gyermekének. A nagyapának már könnycsepp ragyog a szemén, míg folytatja: — Kérem, én is voltam katona, még a múltban. Nem egy bajtársamnak jött a le­vél hazulról, mert ugye, táviratra nem tel­lett, hogy gyermeke született. Mi, egyszerű katonák, mindig elhalmoztuk jókívánsága­inkkal az ifjú apákat,... de hogy a pa­rancsnok!... Mondja, hogyan lesz ilyenné az ember, mint a fiam parancsnoka? Nagy szavakkal kellene válaszolnom, de csendesen csak ennyit mondok: „Biztosan tudom, hogy ha a fia néphadseregünknek egy másik, bármelyik alakulatához került volna, a menye akkor is kap dísztáviratot.” (tarján) raMTaHHi KEDD Kossuth rádió: 12.00: Déli Kró­nika. — 12.20: Ki nyer ma? — 12.35: Melódiakoktél. — 13.58: Petykó és Matykó. Mesejáték. — 14.46: Éneklő ifjúság. — 15.00: Hírek. — 15.10: Beethoven-mü- vek. — 15.49: Az élő népdal. — 16.00: A világgazdaság hírei. — 16.05: Elhangzott... Czigány György műsorairól. — 16.25: Fü- löp Attila énekel. — 16.43: Há­rom a kislány. — 17.00: Hírek. — 17.05: A Nagy Virágvágó Gép (versek). — 17.20: Puccini: Pil­langókisasszony. — 17.35: Meny­nyit ér a forint? — 18.00: Nóták — cimbalomkísérettel. — 18.30: A Szabó család. — 19.00: Esti Krónika. — 19.25: A zongora­művészet első aranykora. — 20.12: Slágermúzeum. — 20.57: Hírek. — 21.00: Don Juan a po­kolban. G. B. Shaw vígjátéká­nak rádióváltozata. — 22.00: Hí­rek. — 22.20: Tíz perc külpoliti­ka. — 22.30: Fehér Sándor népi zenekara játszik. — 23.00: Yehu­di Menuhin hegedű-felvételeiből. — 24.00: Hírek. — 0.10:—0.25: Sanzonok. Petőfi rádió: 12.03: Schumann- művek. — 13.00: Hírek. — 13.03: Törvénykönyv. — 13.20: Angelo Ephrikian együttese énekel. — 13.45: Időjárás- és vízállásjelen­tés. — 14.00: Kettőtől hatig. (14.00: Tánczenei koktél. — 14.50: Zene, zene, zene. — 16.00: Köny- nyűzenei Híradó. — 16.36: Csúcs- forgalom — Baján.) — 18.00: Hí­rek. — 18.10: Egy nagy tudós emlékezetére (Lánczos Kornél). — 18.35: Gitárral — angolul. Az Iskolarádió műsora. 18.50 : Szí­nes népi muzsika. — 19.37: A politikai műveltség ma. — 19.52: Jó estét, gyerekek! — 20.00: Es­ti Krónika II. — 20.28: Irodalmi kirándulások. — 20.58: Daljáté­kokból. — 21.47: Msztyiszlav Rosztropovics (gordonka) és Vladimir Horowitz (zongora) felvételeiből. — 23.00: Hírek. — 23.15: Dzsesszfelvételeinkből. — 24.00—0.10: Hírek. Szlovák Televízió: 17.00: Hí­rek. — 17.05: Metronóm. — 18.00: Szórakoztató műsor. — 18.50: A Szövetségi Bűnügyi Központ ke­resi. — 19.00: Híradó. — 20.20: Donna Juanita kellemetlen ügyei (NDK-fiim. 4. rész). — 22.00: Hír­adó. — 22.55: Kamarazene. — 23.05: Orvosi tanácsadás. Miskolci rádió: 17.30: Műsor- ismertetés — hírek. — 17.35: Kor­szerűsítések, fejlesztési tervek a Miskolci Vasútigazgatóságnál. — Sátoraljaújhelyi tanfolyamok a megyei művelődési központ ren­dezésében. — Könnyűzene. 18.00; Borsodi tükör. (100 éves a Mis­kolci Vontatási Főnökség; Gyá­rat épít a Borsodi Vegyikombi­nát Indiában; A társadalmi ün­nepek szervezői.). — 18.15: Ope­rettmelódiák. — Az egészségügyi kultúra kérdései. (A gombák és a gombamérgezések.) — Zene­kari muzsika. Kiállítások: Miskolci Galéria (11—19 óráig): Agotha Margit grafikusművész kiállítása. — Miskolci Képtár (10—18 óráig): Magyar festészet a XX. század­ban. — László Fülöp: Gyermek­arckép. — Szőnyi István 50 réz­karca. — Kossuth Művelődési Ház (10—18 óráig): Országos díszlet- és jelmezterv triennalé. — Diósgyőri Vármúzeum (8—19 óráig): Állandó kiállítás. — Dé- ryné-ház (10—18 óráig): Régi magyar arcképek. — Herman Ottó-emlékház (10—18 óráig): Herman Ottó élete és munkás­sága. Filmszínházak: Béke (f4, hn6, 8 óra): Égő hó (mb. szí. szov­jet). — Kossuth (f3, hn5^: így látták ők! (szí. amerikai). — (7 órakor): A bostoni fojtogató (18 éven felülieknek! Felemelt helyárral!). — Hevesy Iván Filmklub (f5, f7 órakor): A lá­togatók. (szí. amerikai, 16 éven felülieknek!). — Fáklya (f5, f7 órakor): A halál válogat (cseh­szlovák). — Petőfi (f5, f7 óra­kor) : Fogják el Oichit élve, vagy holtan! (szí. japán). — Szikra (5, 7 órakor): Ki van a tojásban? (szi. magyar). — Tán­csics (5, 7 órakor): Ordasok kö­zött (mb. szovjet). — Tapolca, Kert (f9 órakor): Fellini — Ró­ma! (szí. olasz—francia, 16 éven felülieknek!). — Ságvári (5, 7 órakor): Nyílhegy és arany öv (szí. szovjet). SZERDA Kossuth rádió: 8.00: Hírek. — 8.15: Budapest és a vidék kul­turális programjából. — 8.20: Zenekari muzsika. — 9.00—9.20: Ádámcsutka. Mykolas Sluckis regénye folytatásokban. — 10.00: Hírek. — 10.05: Körösi Csorna Sándor. Rádiójáték. — 10.55: Pe- rényi Eszter hegedül, Torma Gabriella zongorázik. — 11.30: A Szabó család. Petőfi rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Észt kórusmuzsika. — 8.20: Nóták. — 9.00: Hírek. — 9.03: Kíváncsiak Klubja. — 10.00: nés műsor, üdülökínpk. r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents