Déli Hírlap, 1974. július (6. évfolyam, 152-178. szám)
1974-07-30 / 177. szám
Telt ház a Centrumban. A pult két oldala ilyenkor fikció. Mindenhol állnak. Kétszer tetőzött a vásárlói hullám Szezon Szezon végi vásár? Már vége lenne a nyárnak? Hiszen még nem is volt igazán nyár. A jó kereskedő tudja, hogy a nyári vásárnak nem kell jobb reklám a nyárnál. Ha hétágra süt a nap: fogy a fürdőruha, fogy a gumimatrac, viszik a szandált és a sortot. Tegnap, a „szezon végi'1 premierjén kétszer tetőzött a vásárlói hullám. Először tíz óra tájban, ekkor a vidékiek uralták a miskolci üzleteket, másodszor a délutáni órákban, amikor a „bennszülöttek” járultak a portékákat 30—40 százalékkal olcsóbban kínáló pulthoz. A Centrum kiköltözött az utcára, s mintegy 17 milliós értékű olcsóbb cikkek készletének egy része, a kempingáruk, a szó szoros értelmében az utcán találtak vevőre. A cipőosztály zsúfolásig telt, függönyt csak hosszas ácsorgás után lehetett vásárolni. Nagy keletje volt a fürdőruháknak is, úgy látszik, hogy a fogyasztó jobb időjós, mint a nyár végét ígérő meteorológus ... Egy házzal arrébb, a Tulipánban négyszer annyi áru fogyott, mint egy normális hétköznapon. Az eladók áruval még csak győzték. Erővel és türelemmel, a nagy meleg miatt, kevésbé ... De a második nap már csendesebbnek ígérkezik. (brackó—kerényi) ak Két vásárlás között édes a pihenés Kihalt a folyosó Júliusi délelőtt a bíróságon Tízmilliós jégkór Július 17-én orkánszerű szél, jégeső és zápor söpört végig Győr-Sopron megyében. Az eddig mer Állapított jég- és viharkárok megközelítik a 10 millió forintot. Gyorsmérleg a szegedi vásárról Szegeden tegnap értékelték a vasárnap este béfejeződött XXVIII. Szegedi Ipari Vásár eredményeit. ‘Megállapították, hogy Dél-Magyarország iparának seregszemléje méreteiben, jelentőségében, s látogatottságát tekintve is rekorderedményeket hozott. Az ország minden részéről és külföldről összesereglett látogatók száma — az idén először — meghaladta a százezret. A minden eddiginél nagyobb területen: tizennyolcezer négyzetméteren 285 cég — közöttük százötvennél több „első kiállító” — mutatta be termékeit. Számukra a részvétel eredményessége is felülmúlta a korábbiakat, hiszen a vásár tíz napja alatt csaknem 350 millió forint értékben kötöttek üzletet különféle cikkek szállítására. Például a kecskeméti TÜZÉP a hódmezővásárhelyi Porcelángyárral kötött megállapodás szerint jövőre megduplázza a három dél-alföldi megyében forgalomba hozott fürdőszoba-berendezések mennyiségét. A szegedi vásárigazgatóság vezetői a tegnapi „gyorsmérleg” kapcsán azt is elmondták, hogy az idei tapasztalatok alapján máris megkezdték az 1976-os centenáriumi vásár előkészületeit, ameíyet az első szegedi ipari vásár századik évfordulója alkalmából rendeznek. Szivattyúzzák a búzát Fluidizációs berendezés gyártását kezdték meg Hódmezővásárhelyen. Amint az elnevezés is utal rá, folyadékok továbbításához hasonló elven szivattyúzzák a búzát és más terményt a raktárakban, malmokban. A gabona így nagy sebességgel, az egész cső keresztmetszetét kitöltve halad, s nem sérül meg. ^ Kihalt a bírósági folyosó, a tárgyalótermek ajtajai előtti padok üresek, nincsenek félig elszívott cigaretták a hűvös padlón; a tucatnyi tárgyalóterem közül csupán a 68-asba tűztek ki e napra tárgyalást. Dr. Hegedűs István hét ügyben hallgatja meg a feleket és hoz döntést. Tolvajok, zsebmetszök bűnperei folynak. Dr. Kovács György, a Miskolci Járásbíróság elnökhelyettese mondja el, hogy a bírák többsége szabadságon van. Minisztériumi utasítás írja elő, hogy a szabadságot lehetőség szerint július és augusztus hónapban kell kivenni. Ez érthető is, hiszen a tanúk egy része valahol nyaral és sok az üresjárat, el kell napolni a tárgyalásokat. A járásbíróság elnökhelyettese egyébként éppen végzést diktál, tárgyalás mellőzésével dönt H. András ügyében, aki több mint tízezer forint értékű árut akart becsempészni a Német Szövetségi Köztársaságból a vámelőírások kijátszásával. Phi- lipsz magnetofon, női melltartók, farmernadrágok, ruhaanyagok szerepelnek a listán. Az elkobzás mellett súlyos pénzbüntetésről kap majd ítéletet a fiatalember. Dr. Kovács György rövid ujjú ingben dolgozik szobájában, ezt azonban azok a bírótársai, akik éppen tárgyalnak nem tehetik meg. A tárgyalás komolysága megkívánja, hogy nyakkendőben, öltönyben üljenek fel a bírói pulpitus mögé. ■ ■ £>r. Tóth József éppen most érkezett haza szabadságáról, az első nap nem tárgyalt, mert a vádlott- nem jelent meg. Most az íróasztalán felgyülemlett tekintélyes irathegyet rendezi és tárgyalásaira készül. Augusztus 5-én kezdődik majd egy aránylag hosszúnak ígérkező ügy, Németh Ferenc és tizennyolc társának bűnpere. Űjból át kell még tanulmányozni a több száz oldalas .periratot, a. miskolci éjszaka könnyű lányairól és nehéz fiairól. Egyenlőre tíz tárgyalási napot tűzött ki ügyükben. ■ ■ Dr. Tímár László, a Megyei Bíróság elnökhelyettese még szabadság előtt áll, most éppen az államigazgatás jogászok szakmai konferenciáján tartandó előadásához gyűjt újabb adatokat az államigazgatási perekről. A Megyei Főügyészségen a nyarat többek között öt jókedvű joghallgató jelenléte jelzi. A miskolci Rácz Katalin, az edelényi Kurucz Andrea, a sajószögedi Török Mária, a kesznyéteni Rácz Katalin és a kazincbarcikai Tanner János az ügyészség munkájával ismerkedik a nyári szünetben. Van közülük olyan, aki most járt először tárgyaláson, de mindannyian nagyon érdekesnek találják a vádhatóság képviselőinek teendőit. Az öt fiatal közül három ügyész szeretne lenni az egyetem elvégzése után. A bíróság büféje is népte- lenebb, mint máskor. Dr. Kiss József ügyvédjelölt egy pohár kólával a kezében kollégáival a Kék fény legutóbbi adásáról beszélget. A bíróság ebédlője is csak fél gőzzel üzemel; a szokott kétszáz helyett csupán száz embernek főznek. ERDŐS ÁKOS Majdnem 20 évvel ezelőtt mint kőművestanonc kezdte a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalatnál. Ma; diplomás építészmérnök, a BÁÉV egyetlen jelöltje az ősszel Budapesten kezdődő vezetőképző iskolára. — Nem volt könnyű — summázza az elmúlt évek történetét. — De hajtott a vágy, hogy az öt testvér között legyen diplomás is. S érdekelt, amit az egyetemen tanítottak. Aztán: a feleségem, a munkahelyi vezetőim is segítettek. Valahogy így lettem építészmérnök. Evek óta ismerjük együyáron, szabadságon A múltkor, amikor az erdőben jártam, megkérdeztem az Állami-díjas Lévai brigád tagjaitól, hogy a névadó merre jár. Azt felelték, hogy szabadságon van, azaz nem is szabadságát tölti, nem pihen, hanem dolgozik. Kaszál. Erdei ember kaszasuhogtatással tölti a törvényesen járó pihenőidőt. Ez csak természetes. Nem? Aztán beszéltem Lukovics lmréné fonónővel is, aki ugyan férfinak becsületére váló fizetést visz haza, de aki a nyári szabadságot az új ház építésének szenteli. Találkoztam lakatosokkal is, az üveggyári és a betongyári tmk-sokkal is, akik számára a nyár szintén munkát jelent: szőlőpermetezést, házépítést, szóval mindazt, amit nagy jóindulattal sem nevezhetünk pihenésnek... Jól tudom én, hogy a permetező önmagától nem permetez, s maguktól az egyenként megkoplalt téglák sem nőnek egymás fölé. Az erdész rétjét sem vágja le más, a ház körüli munka is arra az emberre vár, aki jagész évben húz, különben már rég elvégezte volna ... Tudom továbbá azt is, hogy a szabadság: törvényes jog a pihenésre, jobban mondva a íix-fizetéses munkahely legális elhagyására. De azt már nem írhatják elő a paragrafusok, hogy a kéthetes szilencium alatt a boldog semmittevésnek hódoljon az ember, ne hajtsa fáradtra magát, amikor munkahelyére újból visszatér. A Miskolci városi—járási Népi Ellenőrzési Bizottság legutóbbi vizsgálatának eredményei — éppen az előző ismereteim birtokában — nem okoztak meglepetést. A népi ellenőrök arra voltak kíváncsiak, hogy hat nagyvállalat dolgozói közül hányán töltik valóban szabadon, a szabadságot. Megállapították, hogy száz dolgozó közül tíz megy el üdülni. Azaz tízen veszik igénybe a kedvezményes nyári időtöltés ' lehetőségét. Nem lehetünk ezzel elégedettek, márcsak azért sem, mert a fizikai dolgozók aránya ennél lényegesen alacsonyabb. Nem igénylik a beutalót? Igénylik, csak nem kapnak? Vagy nem oda kapnának, ahová menni szeretnének? Megannyi, közös nevezőjű kérdés. És a tanulság is közös. Nem elég a lehetőségét biztosítani a szervezett üdülésnek. Olyan igényt kell (kellene, de hogyan?) támaszatni, amely a pihenésre legjobban rászorulókkal töltené meg a vállalati, vagy a bérelt nyaralóhelyeket. Az erdőgazdaság, a pamutfonó, a papírgyár, és egy sor kereskedelmi vállalat üdülői kihasználatlanok. Nem elsősorban gazdasági kérdés, hogy vendég nélkül ne legyen a szoba... Igen, nagyon rossz a kihasználtságot jelző szám, de nem a statisztika a fontos. A pihenésre, erőgyűjtésre szánt szobák az év nagy részében üresek. Minden eddigi propaganda kevés volt ahhoz, hogy a telt ház táblát ki lehessen tenni... Nehéz arról bárkit is meggyőzni, hogy a zsebkendőnyi szőlőnél, vagy a kaszálásnál, vagy éppen a korábbi beköltözésnél fontosabb a testi és lelki egészség, az egész évi munka utáni kötelező akkumulálódás. A lassan fogyó erőt, a zilált idegeket, a sorvadó izmokat regenerálni kell; a tűzhelyet időnként takarékra kell állítani, hogy a tűz kitartson ... Nem untatom az olvasót azoknak a statisztikájával, akik a nyarat, a pihenőidőt igyekeznek ésszerűen, a jövő nagy erőfeszítéseire spórolva eltölteni. Sokan vannak, és remélem egyre többen lesznek azok, akik a boldog semmittevést, a pillanatnyi anyagi hátrányt választják azért, hogy holnap is erősek, egészségesek legyenek. / B. L építészmérnök mást Szabó Lászlóval, a BÁÉV újdonsült építészmérnökévei. Hányszor mentünk el egymás mellett, amikor kérdésemre, hogy jól megy-e a tanulás, csak ennyit vá- laszolgatott: „megyeget”. Ma mar tudom, egyetlen utóvizsgája sem volt. Nyolcvan vizsgát tett le, legtöbbször jó eredménnyel, a diplomáját jelesre védte meg. Egyszer elmesélte, hogy a színházban már a második felvonás elején elaludt. Moziban egyszer sem voltak ezekben az években. Nem jutott rá idő. S közben tanult a feleség is, aki most érettségizik majd a vendéglátóipari szakközépiskolában. — Egyszerű munkás gyereke vagyok. Apám a DI- GÉP nyugdíjasa, testvéreim a Pamutfonóban, az LKM- nél dolgoznak. Mindig bennem élt a vágy, hogy tanulhassak. Kijutott belőle ... Ám sosem féltem. Mindig arra gondoltam, ha nem megy, jó szakmáma van, s én nem félek a munkától ma sem. S arra is, hogy egy munkásnak sosem szabad megbukni az egyetemen. A vállalatnál hamar felfigyeltek a törekvő, tehetséges fiatalemberre. Az első 23 ember között volt, akikkel a házgyár megkezdte a munkát. Már vezető lehetne, már magasabb fizetésért dolgozhatna, mint a jelenlegi bére, de Szabó László a tanulás küzdelmes, sok lemondással járó éveit választotta. Akadt, aki közömbösen figyelte, még több volt az irigye, de sokan voltak a barátai, segítői is. Munkahelyi vezetői között is — szerencséjére. Nekik is köszönheti, hogy a tanulás mellett a munkahelyén is megállta a helyét, nem hozott szégyent pártfogóira, a pártra, amelynek katonakora óta tagja. Amikor otthonában felkerestük, ismét tanult. — Felvételire készülök. Szerződést kötöttem a vállalattal, hogy elvégzem a 10 hónapos, budapesti vezetőképző iskolát. Inkább most, amikor benne vagyok a tanulásban, mint később. Megbeszéltem a feleségemmel, ő is helyeselte. Nincs megállás ... Közben előkerül a diplomamunka is, a MÉMTE népkerti új sportcsarnokának terve. Lux László, egyetemi tanár, a Budapesti Műszaki Egyetem magasépítési tanszékvezetője ez év június 14-én egyértelműen jelesre értékelte. Ha a tanács és más szervek is jónak találják, ez lesz Szabó László, egykori kőműves első önálló épülete Miskolcon. — S mi lesz aztán? — Nem tudom még — mondja. — A vezetőképző elvégzése után már tulajdonképpen rendelkeznek velem. Én itt szeretnék maradni a BÁÉV-nél, ahol felnőttem. Ahol kőművesből mérnök lett... Ny. I. i Kőművesből —
