Déli Hírlap, 1974. június (6. évfolyam, 127-151. szám)

1974-06-18 / 141. szám

Balesetvédelem Az Országos Magyar Bá­nyászati és Kohászati Egye­sület öntödei szakcsoportja, valamint a diósgyőri szak­csoport a közelmúltban a VII. diósgyőri mintakészítő napok eseménysorozatának részeként a munkásvédelem­ről tárgyalt. Hallhattunk a bal­esetelhárítási lehetőségekről, a munkásvédelem kialakulá­sának történetéről, valamint a jelenleg alkalmazott mun­kásvédelmi szabályzókról. A rendezők és a résztvevők kü­lön örömére szolgált, hogy a konferencia munkájában a szokottnál aktívabban vettek részt a fiatalok, javaslataik elnyerték a szakemberek tet­szését. A résztvevők előadásai, hozzászólásai alapján határo­zati javaslatot készítettek a faipari gépek és berendezé­sek balesetelhárító és egész­ségvédő óvó rendszabályainak kiegészítéséről. Permetezés, növényápolás Az esők után jócskán akad növényápolási munka a Nagy-miskolci Állami Gaz­daság tábláin. A gépek jár­ják a burgonya- és a bab­földeket, a kertészetben pa- lántáznak, a gyümölcsösök­ben pedig most végzik a per­metezést. „Itt szánkózik majd az unokám” Szízliisz np a Csaayifcn Amikor a délelőtti műszak után. autóbuszba ültelv, még sütijtt a nap. A Csanyikban sűrűn esett az eső. Valaki szabadon idézte Ai-any Jánost:,,A zápor majd eláll, az veri „alakod” ... A Diósgyőri Gépgyár mint­egy százhúsz társadalmi mun­kása húzódott a fák alá, az­tán — mert ki bírja ezt tü­relemmel? — megindult a lejtőn. Mielőtt bárki félreértené: a lejtő, az idén télen már remélhetően nevetéstől han­gos, épülő szánkópólya volt, amelynek alján a társadalmi munkásokra várt Bartus Ele­mér kertmérnök és „Zoli bá­csi”. a nyugdíjas erdőmér­nök. — Elment a buszod mór úgy is ... — Rászántam az időt. Majd eláll... Zuhogott, s bár nem min­denki öltözött a sárhoz, sen­Miről gondoskodik a városgondnokság? „Szem és fül vagyunk” A városgondnokság egyik nyugdíjasa valamelyik nap megszólított egy hosszú hajú legényt, aki éppen egy gom­bóccá gyúrt, jégikrémes pa­pírt pottyantsott le a járdára. — Fiatalember, elvesztett valamit! A pökhendi válasz nem késett soká: — Tudom, én „vesztettem” el. Ha kilyukadt az aszfalt j Hasonló történetet sokat tudna mesélni Homolya Feri bácsi. — Nem is az idősekkel szembeni tiszteletlenség fáj elsősorban, hanem az a nem­törődömség, az a közöny, amellyel egyesek városunk iránt viseltetnek. Mi arra vállalkoztunk, hogy mint a város rendjéért, tisztaságáért és szépségéért felelős válla­latok és intézmények „szeme és füle”, észrevegyük, jelent­sük, ha valahol valami hiba van. Ha nem ég az utca: lámpa, ha eldugult a lefo­lyó, ha kilyukadt az aszfalt, akkor fölhívjuk az illetéke­sek figyelmét; gyertek és csi­náljátok meg. Nemcsak a pénzért vállaltuk ezt a nyug­díjkiegészítő ellenőri posztot. Szeretjük ezt a várost, és szeretnénk, ha mások is job­ban szeretnék. ' Naponta húsz nyugdíjas járja a várost. Tollal, jegy­zetfüzettel, mindenre rácso­dálkozó tekintettel. Van köz­tük volt üzemvezető, raktá­ros, nyugdíjas pénzügyőr, nyugalmazott elezredes és volt igazgató. A városgondnokság ez év január elsején alakult meg; a városi tanács végrehajtó bizottságának határozata alapján. A korábbi, kísérleti jelleggel tevékenykedő ötta­gú bizottság működése volt a garancia, hogy szükség van egy olyan szervre, amely a jó gazda gondosságával jár el a közügyekben. Dr. Tirpák Béla. a gond­nokság vezetője a kezdeti hónapok tapasztalatait ele­veníti fel. — Mindenekelőtt el kellett érnünk, hogy a gondnoksá­got partnerként fogadják el a szolgáltató vállalatok. Be kellett bizonyítani, s ez a bi­zonyítás még mindig tart, hogy nem egy újabb hivatal, nem egy újabb aktagyár jött létre, hanem egy olyan, a városi tanács építésügyi osz­tálya mellett működő ope­ratív csoport, amely feltárja és jelenti a városképet ron­tó vagy a normális életvitelt veszélyeztető hiányosságokat, s az azok megszüntetésére tett intézkedések végrehajtá­sát ellenőrzi. Teljes lesz a kör A gondosan vezetett ese­ménynapló legfrissebb be­jegyzéseiből idézünk. „A Baj- csy-Zsilinszky utca 24. szám előtt a bekötőút gödrös, kó- tyús.” „A Búza téren, a Zsolcai kapui lefolyó nem nyeli el a vizet”. .,A Herczeg Ferenc utca 2. számú ház előtt a lámpabúra össze­tört”. ..A Szendrey utca 1. számú háznál a TIG-^Z a munkát befejezte, de a meg­rongált járdát nem állította helyre”. A példák csokra és a mű­ködési területének határait kereső gondnokság mostani ! tevékenysége természetesen , még nem meríti ki azt a feladattervet, amelyet a nyugdíjasok gárdájának szán­tak. Igaz ugyan, hogy az in­formációs lánc megrövidült, de a hatékonyság és az ellá­tandó feladatok köre még növelhető. Az mindenesetre tény. hogy az országban első ilyen szervezetnek úttörőmunkát szántak, s az is várható, hogy a gondnokság hatáskö­re bővül. Például azzal, hogy a gondnokságot olyan, uni­verzális szakemberekből álló csoporttal egészítik ki, amely az időrabló levelezés és te­lefonálás mellőzésével azon­nal megfoltozza a lyukas aszfaltot, betemeti a nyitva hagyott árkot, tehát rögtön intézkedik. Így aztán teljes lesz a kör, s a gondnokság valóban a város gondnoka lesz. B. I. jjc Tanácskozás: „Itt lesz a pálya, emberek...” Héjas Béla két csákányt is hozott, no csak addig, amíg a társa a sárhoz öltözött. (Agotha Tibor felvételei) ki sem mondta, hogy menje­nek haza. — Nézze! A Majális-park­hoz mindig sok köze volt a mi gyárunknak. Én is voltam itt már, azt se tudom, hogy hányszor. Most úgy gondo­lom, hogy szépet akarnak ... A kertmérnök: — Forintban ma még nem tudnám megmondani, hogy mennyit ér itt a társadalmi munka. Már eltakarították a szabadtéri színpad jövendő helyét. Tavasszal fákat is ültettek ott. A Csanyikot ter­mészetes részévé akarjuk tenni a bükki turistautak- nak. Indul innen majd jel­zett út Farkasgödör és Pere­ces felé. Meg kellett oldani a völgy autóforgalmát. Lesz­nek parkolók és körpálya az autósoknak. Az utak mellett árkolnunk kell, meg kell ol­dani a vízelvezetést. A gyere­keknek, ezt csináljuk ma, szánkópályát készítünk ... A felsoroláshoz tartozna még, hogy a turistautak mel­lett pihenőket, fatörzsből készült ..bútorokkal” szalon- nasütöket alakítanak ki. — Gyerünk emberek. Ha már itt vagyunk ... Még esett, amikor az első fűtéglát kivágták a földből. Mennyit ér, amit a diós­győri munkások elvégeznek itt? Bartus Elemér szerint százezreket. Az emberek mondták: — Tudja, hogy hányán lesznek nagyon vidámak még ezen a szánkópályán? Talán az én unokám, meg az ő fia is. .. — Lecsúszol ezen még te is. Szánkó nélkül is, ha így esik... Nevettünk. És mit érnek a nevetés ellen a felhők, ha olyasmit végez az ember, aminek érti, tudja, érzi a hasznát? (bartha) Tájékoztatás és demokrácia A napi munka kérdésévé vált az üzemi demokrácia fej­lesztése, „nagykorúsítása”. Foglalkozott vele a Szakszerveze­tek Országos Tanácsának legutóbbi plénuma is. A cél: a dol­gozók fokozott bevonása az üzemi kérdések eldöntésébe és a vállalati tevékenység alapvető folyamatainak társadalmi ellenőrzés alá helyezése. Más szóval ezt úgy is mondhat­nánk: a dolgozók bevonása a döntési folyamatokba, de nem fakultatív módon, nem a vezetők tetszésére bízva, hanem az üzemi élet alapvető folyamatainak társadalmi ellenőrzésével. A feladat nagyságrendjéből következik a második teendő: ennek szervezeti keretet adni. Ma már közhely, hogy az emberek tekintélyes tömegei jobban tájékozottak az ország-világ dolgaiban, mint közvet­len környezetünk ügyeiben. A tájékozottság, az alapos, át­fogó ismeret egyik legfontosabb feltétele az üzemi demok­rácia „működésének”. Nem lehet az üzemi élet alapvető folya­matait társadalmi ellenőrzés alá helyezni alapos és pontos tá­jékoztatás nélkül. Nem lehet valamely vezető jó szándékára, tehát szubjektív, véletlen tényezőre bízni, hogy kiket mi­kor és miről tájékoztatnak, és kinek mikor van ideje (esetleg kedve) meghallgatni a dolgozók véleményét. Hatékonyabbá kell tenni például az igazgatók (műszaki, gazdasági igazga­tók) eszmecseréjét, találkozóját a dolgozókkal; meg kell szüntetni a formalitást, a „végigsétálok az üzemen”, a „hoz­zám állandóan be lehet jutni” reklám-fogásokat. Sokhelyütt a munkahelyi vezetők (üzemvezetők, művezetők) tájékozott­sága hézagos, pedig a dolgozók bevonása a vezetésbe az ő közvetlen feladatuk lenne. A szakszervezeti keretek lényegében adottak. A párt- bizottságok, a pártszervezetek, a szakszervezeti bizottságok, a KISZ-szervezetek és fórumaik képesek az üzemi demokrá­ciával összefüggő feladatokat is betölteni. A pártellenőrzés jogköre és követelményei, a szakszervezet és a KISZ jelen­legi hatásköre már ma is sok lehetőséget adnak az üzemi demokrácia fejlesztésére. Az eddigi tapasztalatok elemzése, a következtetések új elhatározásokat érlelnek. Amíg a döntés létrejön, lehetséges a felkészülés az új feladatok megoldá­sára. Ezek közül az egyik legfontosabbnak éppen a helyi tájékoztatás, az információ tartalmának meghatározását tar­tom. Ezt aszerint kell meghatározni, hogy hol akarunk bele­szólási lehetőséget teremteni: a műhelyben, az üzemben vagy a több telephellyel rendelkező vállalatnál. Az információnak ugyanis más tartalmat kell kapnia aszerint, hogy üzemi vagy vállalati témakörben kívánunk lehetőséget teremteni a bele­szólásra. Az érdekeltek körén belül — akik jogosultak a tájékozottságra — a közéleti érdeklődést tanúsító emberek számára különösen rendszeres érdemi tájékoztatást kell biz­tosítani. A helyi tájékoztatás eszközei, formái sokfélék. A leg­hatásosabb eszköz az üzemi lap, de a szóbeli formák szerepe is jelentős. A pártnapok, a termelési tanácskozások, az ifjú­sági parlamentek, a politikai vitakörök, a szocialista brigá­dok értekezletei megannyi szóbeli fórum. A vállalat, az üzem kérdéseiről, feladatairól, tennivalóiról való tájékozottság egyébként segíti a munka termelékenysé­gének növelését, jobb közérzetet teremt a munkahelyen, az üzemben. A helyi tájékoztatás gazdagítása tehát gazdasági és politikai eredménnyel jár. Régóta vajúdó kérdés ez, keresni kell azonban a meg­oldást. Mégpedig olyan megoldást, amely láncreakciót vált­hat ki és más területeken is kedvező folyamatokat indíthat meg. Az üzemi demokrácia, a helyi tájékoztatás fejlesztése hozzájárulhat a hatékonyabb, gazdaságosabb termeléshez, a jó minőségű termékek gyártásához, s kedvező irányban for­málhatja a termelési kedvet, a munkahelyi magatartást, az általános politikai légkört. DR. RITTER TIBOR Emlékeznek a szakma nyugdíjasai 4 „lovas kéményseprő Nyugdíjas-találkozó a Bor­sod megyei Kéményseprő Vállalatnál. Tizenöt-húsz olyan ember, akik az elmúlt években — dr. Majoros Bar­na igazgató megfogalmazása szerint — zászlóvivői voltak ennek a nagy múltra vissza­tekintő, nehéz szakmának városunkban, megyénkben. Az igazgatónak, aki 15 éve áll már vállalata élén, isme­rős arcok. A legidősebb résztvevőnek, Zsámba Dezső bácsinak is. — Életem alkonyán va­gyok már, hiszen a kilence­dik X-hez közeledem. De erre a találkozóra szívesen jöttem. Nagy dolog az, hogy végre mi, kéményseprő­nyugdíjasok is találkozunk. Ez annak bizonyítéka, hogy nem hal ki, sőt, tovább fej­lődik az ősi szakma. Dezső bácsit mindenki csak úgy ismeri: a „lovas kéményseprő”. Kérdezem, honnan ez a név? Onnan — mondják —, hogy amikor Dezső bácsi kéményseprő volt, még a kerékpár sem volt divatban, s lóháton járta a körzetét... Helzi János bácsinak már jutott kétkerekű alkalmatos­ság is a 18 község bejárá­sára. — Volt ugyan kerékpár — meséli a néhány évtizeddel ezelőtti élményeket —, de amikor nagy eső esett, az se ért semmit. Volt olyan sár a Csereháton, hogy csak vállon cipelhettem a bicik­lit. Ügy volt akkor, hogy el­mentünk otthonról hétfőn, aztán hazatértünk szomba­ton. Ott aludtunk, ettünk, ahol éppen kedvesen fogad­tak bennünket. Nem mon­dom. a cserehátiak mindig vendégszeretőknek bizonyul­tak. Egyszer megtörtént, hogy 120 darab tojást cipel­tem haza a hátizsákban . .. Egynek viszont nagyon örü­lök; a fiam is kéményseprő lett. Ö most a szerencsi körzet vezetője. Nagy Dezső bácsi — az igazgató s a főmérnök be­számolójára válaszolva — arról beszél, hogy hol volt még akkor műszer, amikor ók seperték a kéményeket... — Csak a saját képessé­geinkre, szaktudásunkra vol­tunk hagyatkozva. Igaz, leg­többször az is elegendőnek bizonyult, mert nem voltak olyan nagy követelmények, mint most. A mai kémény­seprők bizony már képzet­tebbek, könnyebb is a mun­kájuk. Nem értem a fiatalo­kat, hogy miért nem akar­ják ezt a szép szakmát vá­lasztani. A nyugdíjasok matatnak az ajándékba kapott cso­maggal. Likőrös készlet van benne, emlékezteti majd őket ezekre a meghitt, finom hegyaljai bor mellett eltöl­tött órákra. Itt van Mocsár Sándor, az ÉVM kiváló dol­gozója címmel is büszkél­kedő Jászka Imre, a még ma is fiatalnak látszó Székely József és még sokan mások. Első találkozásuk ez a válla­lat fennállásának 25. évfor­dulója alkalmából — de ezentúl minden évben egy­szer összejönnek. (nyikcs) Nem gond a víz A sorozatos esőzések után sehol sincs vízhiány Miskol­con. A berendezések naponta 70 ezer köbméter ivóvizet ad­nak a városnak. A jelenlegi hozamokból következtetve jú­lius végéig nem lesz vízgond­ja Miskolcnak. Különösen akkor nem, ha figyelembe vesszük, hogy a meteoroló­gia újabb esőket ígér. REFLEKTOR Ma Budapesten ülést tar­tott az országgyűlés ipari, illetve mezőgazdasági bizott­sága. 5(c Békéscsabán a test­nevelés helyzete és a megye negyedik ötéves vízgazdálko­dási tervének időarányos tel­jesítése szerepel a megyei ta­nács vb-ülésének napirend­jén. % Debrecenben, a fegy­veres erőit klubjában meg­nyitják a Közlekedési morál '73 című kiállítást. Mar­caliban ülésezik a Somogy megyei honismereti bizottság. Nyíregyházán az. orvos­ellátottságról tárgyal a me­gyei Népi Ellenőrzési Bizott­ság. Szentendrén a nem­zetiségi klubok vezetőinek országos tanácskozását ren- kezik meg.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents