Déli Hírlap, 1974. június (6. évfolyam, 127-151. szám)
1974-06-24 / 146. szám
A tévétői kérdezték, a DH wäi&szol Kárrendezés, forgalomirányítás, parkosítás Mai számunkban folytatjuk a válaszadást azokra a kérdésekre, melyeket a Jó estét, Miskolc! című televíziós adás szerkesztőinek címeztek, de a szűk műsoridő miatt a feleletet már nem kaphatták meg az illetékesektől a kérdezők. d Miért kell annyi bal- esetnek bekövetkezni addig, amíg villanyrendőrt állítanak fel a veszélyes helyekre? — fogalmazta meg kritikának is beillő kérdését Juhász Dénes, Chlepkő Ede utca 27. szám alatti lakos. László László, a városi tanács építési és közlekedési osztályának vezetője így tájékoztatott bennünket: a városi tanács ez évben két helyen szereltet fel „villany- rendőrt”, a Kazinczy és a Madarász Viktor, illetve a Kazinczy és Horváth utca kereszteződésében. A tervek szerint a következő években két elektromos forgalomirányító berendezés felszerelése szerepel. (Tehát évente kettő. A Szerk.) A Kazinczy utcai kereszteződések berendezéseit szinkronba hozzák a Széchenyi utca sarkán levővel. Egyébként nem olcsó mulatság a forgalom elektromos berendezésekkel való irányítása, az idei évre tervezett két villanyrendőr ösz- szesen hárommillió forintba Tupírozás (Agotha felv.) kerül. Várni tehát tulajdonképpen ezért kell. 0 Galambos Ferenc Szl- nyei-Merse Pál u. 17. sz. alatti lakos azt kérdezi, kihez forduljon, ki fizeti meg neki a gépkocsijában keletkezett kárt. Előzményként elmondja levelében, hogy a Hunyadi utcában a gépkocsija elé állt egy részeg ember, és ennek következtében kitört a szélvédő üveg. Az Állami Biztosító nem hajlandó fizetni. A jármüvét szemlére kellene vinni, de így nem viheti. Illés Endre, az Állami Biztosító megyei igazgatóságának gépkocsi kárrendezési osztályának helyettes vezetője ad választ: ha Galambos Ferenc 1972. júniusától Cas- có-biztosítással rendelkezne, akkor kárát rendeznék. A levélírónak nyilván nincs ilyen biztosítása. így nincs más hátra, mint hogy a rendőrségi eljárás alapján, a bírósághoz forduljon. 0 Számos diósgyőri nevében fordult a televízióhoz Oláh János, aki a Kuruc utca S. szám alatti házban lakik. Azt kérdezi, hogy az új lakótelepen lesz-e szökőkút, illetve ültetnek-e oda díszcserjéket, és egyáltalán kialakítanak-e szép parkokat? Erre a kérdésre is a tanács építési és közlekedési Sok évtizedes pályafutás után eltűnt a vásárok és búcsúk jellegzetes figurája, a planétás. Felszerelése és „személyzete” nagyon egyszerű volt: egy ládikó — felül nyílással, belül színes cédulákkal —, továbbá egy papagáj, esetleg fehér egér, vagy tengerimalac. Az állatok a „húzó” szerepét töltötték be. Segítségükkel — némi készpénz ellenében — bárki jóelőre megtudhatta, mit hoz számára a jövő. A sajátos „szakma” egyik legavatottabb művelője és ismerője, a ma már nyugalomba vonult Bujdosó Gergelyné több mint harminc esztendeig volt planétás szerencseárus. Papagájával bejárta' a fél országot; leginkább a ceglédi piacokon lehetett látni. Reklámra nemigen kellett költeni, elég volt a hangos gajdolás. Minden planétásnak volt néhány előre betaosztályának vezetőjétől kértünk választ. László László elmondta, hogy szökőkutat nem terveztek ugyan a diósgyőri lakótelepre, de már épül a játszótér és az új intézményközpont elkészülte után még .nagyobb lendületet vesz a parképítés. Ügy foghatjuk fel tehát, hogy a diósgyőri városközpontban átmeneti állapotok uralkodnak, a virágok, fák ültetése, a lakótelep díszítése még hátra van. 1 0 Boros Sándor, (Kem- pelen Farkas utca 2.) ezt kérdezi: Lesz-e Miskolcon tévéstúdió a közeljövőben? Erre a kérdésre tulajdonképpen már a műsor alatt is választ kaphattak a miskolciak. Horváth János riporter figyelt fel rá a Galériában levő építészeti kiállításon, hogy az egyik maketten a majdani tévéstúdió is szerepel. Az ÉSZAKTERV szakemberei elmondták neki, hogy előreláthatólag 1977-ig valóban elkészül Miskolcon a tévéstúdió. (Pontos helyét azonban tudomásunk szerint még nem jelölték ki.) (békés) nult reklámszövege, s állandóan ezeket variálta. Bujdo- sóné például, ha férfivevő érkezett, így ripakodott papagájára: „Mondd meg az úrnak, mit tegyen-vegyen, hogy boldog legyen!” Mire „Kuki” egy planéta kihúzásával megadta az „útbaigazítást”. A Néprajzi Múzeum gyűjteményében szép számmal vannak különböző színű planétacédulák, sőt az ezek nyomására szolgáló klisék is. A kutatók a planéták szövegéből és rajzaiból arra a következtetésre jutottak, hogy bár készítői a műveltség alacsony fokán álló emberek lehettek, vevőkörük ízlését és gondolatvilágát jól ismerték. Erről tanúskodnak a naív. suta kísérő-versikék is: „Türelmesen ha várni tudsz, E világon még sokra jutsz”; „Rokon lélek, jó barát, Ilyet csupán Isten ád; Megkönnyíti bánatod, S boldogságod megkapod”. A kismamák is segítenek Kérésiéi kerestetik Alig több, mint egy hét múlva a kereskedelem vidéki dolgozói is csökkentett munkaidőben dolgoznak. Az előkészületek érzékeltették, hogy az áttérés nemcsak elhatározás kérdése volt. Meg kellett teremteni annak a lehetőségét, hogy — például Miskolcon — 5600 eladó, felszolgáló úgy tudja ellátni egy szemernyivel sem kevesebb dolgát a korábbi heti 48 helyett 44 óra alatt, hogy a vásárló ebből semmit se vegyen észre. A szakemberek számba vették a tartalékokat. Igaz, némileg csökken a nyitva tartási idő is, de ez annyira jelentéktelen, hogy a téma szempontjából teljességgel elhanyagolható. (A Miskolci Vendéglátóipari Vállalat üzletei egy perccel sem zárnak korábban július 1. után.) A röviditett munkahét miatt „kieső” dolgozókat azonban pótolni kell. A pótlás legáltalánosabb, s leginkább szorgalmazott módja a szervezés és a gépesítés. A vállalatok ügyességén és találékonyságán múlik, mennyire élnek ezzel a — végül is kényszerítő — lehetőséggel. A milliárdos forgalmat lebonyolító Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnál például — éppen a raktári, eladáselőkészítő munka csökkentésének érdekében — továbbfejlesztik az eddig is példásan fejlesztett konténerizgciót. tljabb áruszállító konténerekre, valamint gépek beszerzésére kerek hatmilliót kértek a Belkereskedelmi Minisztériumtól. Az élelmiszerkereskedelem szakmajellegéből adódóan a Határátkelőhelyeink forgalma Borsodban hat határátkelőhelyet vehetnek igénybe a hazai és külföldi turisták. Az ezeken be-, illetve kiutazók száma már az évi 1,5 millió felé közelít. A legnagyobb forgalmú határátkelőhely Tornyosnémeti, ahol tavaly 247 ezer beutazó és 242 ezer kiutazó haladt át. De évről évre nő a forgalom a sátoraljaújhelyi határátkelő állomáson is: 1973-ban több mint 360 ezer be- és kiutazó lépte itt át az államhatárt. Aztán majd tovább A nyárral perel a sötét ruha, a nyakkendő, a fényesre pucolt cipő ... Nem gyerekekről írók. Korsó sör az asztalon, és a felnőttek ebben a néhány percben felszabadult gyerekek is, egy kicsit. — Ne csodálkozzon! Most jöttünk ki a szóbeliről. Balogh István, Opik Mihály, Szabó Károly' ültek egy asztalnál, öt perccel a szóbeli, fél órával vagy talán órával is az eredmény- hirdetés előtt. — Lementünk mind a hárman. Tudja, ez az a pillanat, amikor még majdnem mindegy, hogyan sikerült. Sikerüli! Balogh István 26, Opik Mihály 25, Szabó Károly 24 éves. A munka mellett tanultak. Most, az érettségi után még egy hathónapos tanfolyamot kell elvégezniük ahhoz, hogy technikusok legyenek. — Megérte? Egyszerre mesélnek hárman. Szoba-konyháról, újságpapírral leárnyékolt lámpákról, gyerekekről, elmaradt színházi előadásokról és elmulasztott tévéműsorokról. — Mennyivel keresnek így többet? — Nem keresünk többet. — Miért csinálták? — Lehet, hogy azért az egy-sörös örömért. Meg azért hogy a mi villamos-szakmánkban el ne maradjon az ember. .. — Folytatja valamelyiköjük? — Nézze, ennyi megvan. Aztán majd meglátjuk. Még egyetém is lehet belőle ... — Egészségükre! — Köszönjük ... Azt hiszem, ez a poháremelést a gyáraknak, üzemeknek, a társadalomnak is illik megköszönnie. B. G. Mit tegyen-vegyen, hogy boldog legyen? Egy planétás emlékei rövidített hét miatt „kieső” munkaidőalap egyharmadát pótolják technikával, jobb szervezéssel. Az átállás azonban nem hajtható végre létszámnövelés nélkül. Ez annak ismeretében jelent gondot, hogy nem a kereskedőké a legnépszerűbb, s a fiatalokat leginkább vonzó szakma. (Éppen a népszerűség növelése érdekében csökkentették a munkaidőt, de ahhoz, hogy ezt végre tudják hajtani, embereket kell toborozni...) Óvatos becslések szerint július elsejétől mintegy 250 új dolgozónak kellene beállnia a miskolci üzletek pultjai mögé, hogy ne legyen zavar. A felvétel jelenleg is tart a vállalatoknál. Az élelmiszerkiskereskedelmi vállalat 72 embert igényel, s ebből — Mátyás Antal igazgató szerint — hetven helye már biztosnak látszik. Az újak többségét a most végző kereskedőtanulók teszik ki, azok, akik a vállalatnál tanulták a szakmát, s várhatóan a szakmunkásbizonyítvány kézhez vétele után is a Merkur-emb- lémás cég köpenyét viselik majd. A nyugdíjas dolgozók tömeges visszahívásától azért tekintettek el, mert a munka nehéz, egész embert kíván. Azzal sem számolhattak, csakúgy, mint a többi vállalat. hogy a társcégektől átcsábított szakemberekkel erősítsék a gárdát. Jó ötletnek latszik viszont a négy- és hatórás munkahelyek létesítése. A vállalat vezetői abból indultak ki, hogy sokan, különösen a kisgyermekes anyák, szívesen vállalnának fél vagy háromnegyed műszakot, mert ez pénzt is hoz a konyhára, s túlságosan nem is vonja el őket a gyermekneveléstől. A bolti forgalom különben sem egyenletes, a hullámvölgyeket a vevőáramlás hullámhegyei követik. Csúcsidőszakban jól jön a kismamák segítsége. (brackó) Nem a karkötő mágikus Egy japán hetilapban jelent meg az alábbi szövegű hirdetés: „Az AIMANTE mágneses egészségügyi karkötő a maga nemében páratlan. A japán orvosapparátus által kidolgozott és a jóléti miniszter által jóváhagyott módon gyártja az AIMANTE TRADING LTD. A karkötő igen széles körben alkalmazható különféle betegségek gyógyítására. így például érszűkület, érzékeny ideg- rendszer (különösen a váltakat lemerevitö ideggyulíadások ellen), székrekedés, kimerültség, álmatlanság, magas vérnyomás és izomfájdalmak ellen.” A mágneses karkötő meglehetősen gyorsan túljutott az ázsiai ország határain. Miskolcon is találkoztam már fanatikusaival. akiknek állítólag minden baját meggyógyította a titokzatos eszköz. Orvosismerősöm felesége (!) és a Sajt óház hivatalsegédje viseli éjjel-nappal az újkori gyógyászai legújabb eredményét Szavukban nem kételkedem, A karkötő gyógyhatásúban magam is hiszek. Nem a mágneses erők még felderítetlen kölcsönhatásai miatt. Olyan ez a karkötő, mint az ősemberek barlangrajzai lehettek. Neandervölgyi elődeink úgy gondolták, hogy a barlang falára rajzolt állat képe előtt elvégzett szertartás a vadászat sikerének a biztosítéka. A mágikus ceremónia után magabizto5Zs’’'ii markolták meg dárdáikat, a bajok elkerülték őket. iHa mégis üres kézzel (értek haza, akkor felelősségre vonták az illetékes sámánt, aki nyilván nem k"l1ő hozzáértéssel irányította az előkészületeket.) A hit nemcsak a vadászathoz ad e nanem a gyógyuláshoz is. Szinte biztos, hogy a jó kedélyű, orvosában megbízó beteg gyorsabban gyógyul, mint az életről már lemondott, pesszimista páciens. Nos, aki a karkötő gyógyerejében hisz. az tulajdonképpen gyógyulásában bízik. Nem érzékeli vélt fájdalmait, úgy érzi, hogy a kis japán fémszalag már ki- gyógyította minden bajából. Ma még szükségünk van ilyen karkötőre. Pedig néha helyettesíthetné az orvos néhány biztató szava meleg tekintete. Álmatlanság vagy magas vérnyomás ellen talán olykor ez is hatásos szer leletre. Nem buta emberek az AIMANTE TRADING LTD. vezetői. A mágneses egészsé"iigyi karkötő ötletes találmány. Fejlesszük tehát tovább! Higgyünk a baráti szó, az együttérző mosoly, az emberi bizalom mágikus erejében. Még egy kicsit gyakorolnunk kell és menni fog. Csak bízni kell benne— (erdős) Jégkoronoozók edzije Mint ismeretes, a jégko- mgozás elsősorban férfi- iortág. Mégis, a hagyo- íány ellenére, a dániai rederikshaven jégkorong- iapatának az edzője — egy atal lány, Pia Grenchem a eve, és Svédországban szü- :tett. Hazájában kijárt egy infolyamot, ahol elsajátítot- i a „férfisportág” csínját- ínját, de nem sikerült mun- át találnia. Grenchem tanít- ányai egyhangúlag állítják, ogy eddig még sohasem ta- ilkoztak olyan ügyes és kiirtó játékossal, mint edzőikkel, Piával.
