Déli Hírlap, 1974. június (6. évfolyam, 127-151. szám)
1974-06-21 / 144. szám
5^ Horvát János riporter — tévés társai nevében is — örömmel nyugtázta, hogy Miskolcon néhány éven belül tévéstúdió épül. A Miskolci Galériában készült képen jobbján Horváth István, az ÉSZAKTERV főmérnöke, balján Hagy Zoltán, a tervező vállalat főépítésze. (Agotha Tibor felvétele) A pénz nem beszél Vagy ha mégis — a közmondást igazolva, a legkevésbé arról, amiről kellene. Nevezetesen, honnét, miért jött, minek ellenszolgáltatásaként került pénztárcánkba, zsebünkbe. Köznapi bölcsességünk: kiadni könnyebb, megkeresni nehezebb. Amivel már elismertük — maroknyi spekulánstól, pernahajdertől eltekintve —, hogy munkával, hasznos tevékenységgel keressük, szerezzük meg jövedelmünket. Menynyit? Egy-egy átlagos hónapban a központi forrásokból 16— 18 milliárd forintot fizetnek ki a lakosságnak. Pénzhegy. Borítékokba osztva karéjokra válik, mint a felszelt kényér. Tavaly 200,6 milliárd forintot számoltak le a kezünkbe. Három esztendővel korábban, 1970-ben, 155.1 milliárdot. Gyarapodott az ország, s így vagy úgy. valami módon, majd' minden család, ezt tükrözi a két összeg közötti különbség. Ám ezzel még nem azt mondtuk, mert nem mondhatjuk, hogy közös és egyéni érdek azonos úton járt, jár minden esetben. Egyszerűbb, könnyebb a pénzt számolni, mint feladatainkat teljesíteni. Csakhogy összetartoznak, bár akadnak, akik feledni szeretnék ezt. Ám ők is odaállnak a pénztár elé. Azok közé, akik becsülettel tették a dolgukat. Vajon mit szól erről a forint nekik? Idén 4,6 milliárd forint nyereségrészesedést fizettek ki, 16,3 százalékkal — 640 millióval — többet, mint tavaly. Ki elégedett volt, ki elégedetlen. Ahol pénzt osztanak, ott mindig lesznek sértődöttek, így hangzik a másik köznapi bölcsesség. Hagyjuk most az egyéni mormogásokat. Fontosabb ennél a közös mérce. Az, hogy jobb, hatékonyabb munka, értékesebb, korszerűbb termék, a költségek csökkentése szülte, teremtette-e a részesedés forintjait? Túlnyomó többségében igen. Van pénz, amiért nem kell megdolgozni, mégis joggal jár. Minden száz forintból 16 ilyen. Tavaly a pénzbeni társadalmi juttatások összege 31,3 milliárdot tett ki, családi pótléktól a nyugdíjig. Ezért a pénzért nem kell megdolgozni, de ezt a pénzt együttesen teremtjük elő. Munkával természetesen, mert minden forintnak az új értéket szülő munka a fedezete. Azaz mégis meg kell dolgozni érte. S ha azt akarjuk, hogy több legyen —, mert ez a szándékunk — az „ingyen” adott pénz, akkor a munkának is nagyobbnak, jobbnak kell lennie. Kell, írtuk le négyszer is e bekezdésben. S való, mert nincs más kifejezés rá. Ahogy út sem, a nemzeti jövedelem, az ebből felosztható források növelésére. Munka, mindig a munka. Sokak fülében kedvesebben cseng a szó: pénz. Akadnak pénzcsinálók, rendőrségi, bírósági tudósításban ismerkedhettünk, ismerkedhetünk majd meg velük. Mert társadalmunk erkölcse nem tűri, nem fogadja el a pénzcsinálók görbe útjait. A törvényt szegezi velük szembe. Mindenre azonban nem hozható, mindenről nem szólhat a törvény. Arról, ami csak mulasztás, felületesség. Holott az ellógott órákért kifizetett forint: csalás. Kaptam, de nem adtam. Gyarapodtam, de nem gyarapítot- tam. A társadalomnak valamennyi kötelezettség teljesítése fontos. Számít rá, ezekre alapozza terveit. Azt is, mely a szétosztható, kifizethető forintokat részletezi és összegezi. Ezért, hogy a társadalom egészének, tehát minden tagjának őrködnie kell a forintok fedezete, a munka értéke, mennyisége, minősége, hasznossága, célszerűsége felett. Minderről a pénz nem beszél. Nekünk azonban beszélni kell róla. MÉSZÁROS OTTÖ És a trélerek? Túlsúlyos járműnek tilos! A kilátó teraszán A tévétorony huzatos erkélyének vendégei minden helyszínt jól láttak, no nem a tiszta idő miatt, hanem a képernyők jóvoltából. A magasból viszont szabad szemmel is jól látszott, hogy a bérházak ablakai hamar elsötétedtek. Nem is csoda. Mindenki tévét nézett. A város vezetői ballonban, tavaszi kabátban üldögélték végig a műsort, volt, aki jegyzetelt, volt, aki a jegyzeteit rendezgette... A fapapucsos tévé-stáb fiatal tagjai is fáztak, s irigykedve nézték a torony tövében táncoló lányokat és fiúkat, akiket még annak a szövetségnek a gondolata is melegített, amelyet Rózsa Kálmán, a városi tanács elnökhelyettese ajánlott a Fórum presszó visszafiata- lítására. Miközben a műsor pergett, félóránként fehér Volga állt meg a torony tövében, s pilótája Vértessy Sándorhoz vitte azt a borítékot, amely a telefonon érdeklődő miskolciak kérdéseit tartalmazta. A válasszal együtt itt most kettőt ismétlünk meg, egy jót és egy rosszat. Lássuk a jót! Meddig világít még petróleumlámpa közel félszáz lyukói házban? S a válasz: decemberben ide is bevezetik az áramot. S amit rossznak kell ítélnünk, az kérdésként így hangzott: mikor lesz tiszta város az ország második városa? Hogy mikor, arra kár lenne határidőt mondani, már csak azért is, mert az embernek az az érzése, hogy 190 ezer szemetel, néhány pedig seper... Közben szót kapott Sallós Gábor, a színház igazgatója és a Győri kapui érdeklődők nem kis örömére bejelentette, hogy jövőre műsorra tűzik Déry Tibor Pop-fesztiválját is. Csépányi Sándor, az LKM vezérigazgatója himni- kusan szép mondatokban a csapolás szikrázó, szemet gyönyörködtető látványáról beszélt, s a képernyőn kirajzolódott a kohó sziluettje. Fiatalokkal a Panorámában Lódi György elég régen foglalkozik már ifjúsági témákkal, tudta: a miskolci fiatalok leggyakoribb témája: a szórakozóhely-ín- seg. így hát már a Jó estét, Miskolc! első kapcsolásakor szóvá is tette a 85 000 városi fiatal mikrofon elé kért képviselője ezt. A Fórum presszó szomorú történetének felemlegetése mindenfelől helyeslő megjegyzéseket váltott ki. És lám milyen gyors az intézkedés, ha egy ország nyilvánossága előtt történik! A kilátó teraszán Rózsa Kálmán, a városi tanács elnök- helyettese, a vendéglátóipari vállalat nevében is megígérte, hogy ismét odakerül majd az ifjúsági jelző a Fórum presszó neve elé! Rózsa Kálmán szavait taps fogadta a tizenévesek körében. A Panoráma sörözőben tegnap egyébként minden egy kicsit más volt. Mások voltak a felszolgálók, a legszebb lányokat és asszonyokat toborozta össze csütörtök estére a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat. Őket ma már nem látjuk ott. Más volt a közönség is egy kicsit, hiszen meghívottak kaptak csak helyet az asztaloknál. A röviditalok mérése is szünetelt tegnap este, nem láttunk becsípett fiatalokat a Panorámában. Sokunknak jutott eszébe, hogy jó lenne a tegnap estéből átvinni valamit a holnapokra. Az izgalmas párbeszédeket a fiatalok és a város vezetői között, a kultúrált szórakozás lehetőségét a Panorámában ... Visszatérünk a kérdésekre A Galériában levő építészeti kiállításon Horvát János riporter, Horváth István, az ESZAKTERV főmérnöke, és Nagy Zoltán építész kalauzolta a tévénézőket. Rövid néhány perc alatt keveset lehet felvillantani azokból a képekből, melyek városunk 30 éves fejlődését és a következő évek főbb beruházásait érzékeltetik. De talán ennyi is elég volt ahhoz, hogy az ország különböző tájain élő, és az adást figyelő emberek megsejtsenek valamit abból, milyen ütemben fejlődik Miskolc. Nekünk már megszokott kép az új Diósgyőr, s a legszebb, legnagyobb vidéki áruház címét méltán viselő Centrum, vagy a sportcsarnok. Ám e létesítmények más városban egyenként is szenzációszámba mehetnének. Miért kell ezt hangsúlyozni? Azért, mert az adós nagy részében panaszkodtunk, mi, miskolciak. A műsor előtt Vértessy Sándor vezető riporter azt mondta a Déli Hírlap munkatársának, hogy biztosan izgalmas lesz az este, mert Miskolc szókimondó város, az itt ól ők kritikusan szemlélik a városfejlesztést. Nos, ebben a várakozásban nem csalódhattak tévés barátaink. Sót, néha az volt az ember érzése, hogy egy kicsit már sok is a jóból, azaz a gyors ütemű fejlődéssel szinte törvényszerűen együttjáró kisebb- nagyobb hibák felhánytorga- tásából. Sajnos, az adásidő rövidsége miatt, a Galéria szomszédságában levő Művészklubban összegyűlt szakemberek — a tervező és kivitelező vállalatok vezetői — rövid tőmondatokban tuutak csak feleletet adni, olyan kérdésekre is, melyek bármelyike tartalmat adhatna egy önálló vitaműsornak. Ismét szó esett a szanálásokról, a területelőkészítés lassú voltáról, és természetesen azokról a hibákról is, melyek néha megkeserítik az uj otthonba költözők életét. Lapunkban is állandóan napirenden szereplő problémák ezek, és továbbra is azok maradnak. Azért is, mert az adás előtt levélben, és közben telefonon érkezett, de kielégítő válasz nélkül maradt kérdésekre a következő hetekben visszatérünk. Búcsú a Győri kapuból Elsősorban a környező házak lakóit tartotta izgalomban a két nappal korábban felvonult, és tegnap a kora esti óráktól főpróbát tartó 30 tagú stáb a Gy< : kapuban. És természetesen azt a sok száz érdeklődőt, aki eljött, hogy a Tokaj étterem teraszán és az áruház előtt elhelyezett készülékeken nézze végig az adást. — Margitkám, fényt kérünk a lakásokban! Á csillár kivételével gyújtsátok fel A kérést még 8 órakor mondták mikrofonba, mikor a Chlepkó Ede úti ház II. lépcsőházának lakásai előtt a magasba emelte Molnár Margit riportert az ÉMÁSZ miskolci üzemigazgatóságának szerelőkocsija. A figyelmeztetés 9 órakor hangzott el: — Mi kezdünk! A Győri kapu nehéz helyszín volt. Négy kameraállásból fényképezték a környező városrészt, az éttermet, a presszó teraszát és a közértet. A két riporter ingázott a helyszínek között, terelgette vendégeit, a stáb pedig az érdeklődőket. Ezt a mozgást csak az étterem mellett álló közvetítőkocsiból, a helyszín rendezője, Hubert István és munkatársai mellől lehetett figyelemmel kísérni. Fél 10-kor (igazán visszaadhatnák nekünk a képet! már mindenki nagyon türelmetlen volt. Molnár Margitot háromnegyed 10-kor, Kovatik Károlyt tíz után kapcsolták. Teltek az annyira drága percek. Egyik cigaretta a másik után, jobbnál jobb felvételek a monitoron, türelmes vendégek, türelmetlen riporterek és Eck T. Imre hangja az Avasról: — Miért nem szólal meg Margit?! Jó, megsürgetem Horvátékat! Kovalik Károlynak sikerült (emlékszünk, a lépcsőházi búcsúzkodás) adásba kerülni. Mikor fél 11 után nyolc perccel a kettes monitor fölött kigyulladt a lámpa, (adásba ment a presszó teraszáról fényképezett öntés) az egész stáb Molnár Margitot vigasztalta. Ez év januárjától érvényes a túlsúlyos jármüvek forgalmát korlátozó rendelet. Mint ismeretes, túlsúlyosnak minősül az a jármű, amelynek tengelyterhelése a 10 tonnát, kettős tengely esetén a 16 tonnát meghaladja. A nehéz járművek csak az útügyi hatóság engedélyével, díj ellenében vehetnek részt a közúti forgalomban. A rendelet szigorú, s amúgy sem túl strapabíró útjaink védelmét szolgálja. Az Építőanyag-ipari Szállítási Vállalat azonban mégis mentesítést kér a szankciók alól, mondván, hogy feladatait nem tudja ellátni, ha betű szerint betartja a rendeletet. Az alsózsolcai házgyár ebben az évben 3400 lakást állít elő, a panelek súlya csaknem negyedmilliárd tonna. Ezt a falmennyiséget eredetileg 35 trélerrel lehet az építkezések területére szállítani. Ám a tengelynyomás-korlátozás nyolc újabb panelszállító kocsi munkába állását teszi szükségessé. Azaz csak tenné, mert pillanatnyilag nem lehet trélert venni. A szállítási vállalatok a műszakok számának növelésével, a szombatok, vasárnapok jobb kihasználásával sem tudja ellensúlyozni a rendelet korlátozása miatt kieső szállítókapacitást. A vállalatnak a súlykorlátozási mentességi kérelmét a megyei szállítási bizottság jövő heti tanácskozásán is megvitatják. if A szem a monitoron, a kéz a kapcsolókon... Eck T. Imre (középen) vezető rendező munka közben. (Kerényi László felvétele) a lampakat! Az íróasztal együtt nő a gazdájával Olvasom, hogy Veszprémben olyan gyermekíróasztalt gyártanak, amely „együtt nő a használójával”. A hír nem részletezi ugyan, de bizonyára arról van szó, hogy az asztal lábai a kívánt méretve állíthatók. Nem kétséges, hogy sikere lesz majd ennek a bútordarabnak, hiszen a szülők tekintélyes hányada a lehető legkorábban igyekszik biztosítani csemetéje számára egy testhezálló íróasztalt. A Veszprémi Faárugyár jóvoltából immár házon belül is elérhető a hőn óhajtott cél. A kinöhetet- len íróasztalhoz ugyanis előbb-utóbb pozíciót is Lehet szerezni. Parkinson törvénye szerint a különböző hivatalok létszáma sajátságos módon duzzad. Nem úgy, hogy előbb megszaporodnak a feladatok és aztán ehhez mérten emelik az íróasztalok, illetve az ad - minisztratív munkaerők létszámát, hanem éppen fordítva. Ez persze nem jelenti, hogy az egyre népesebb hivataloknak akár csak egyetlen alkalmazottja is tétlenkedik. Talál magának munkát az íróasztalhoz mindenki, néha olyan sokat, hogy még túlórázni is kényszerül. Más kérdés, hogy a papírmunka egy része pusztán önmagáért van. Helyesebben azokért, akik ebből élnek. A hivatalnokokért és feletteseikért. Mert az sem mindegy ám, hogy egy-egy vezető részlegében hány íróasztalt lehet megszámlálni! Egzisztenciája és jövedelme a bútorlábak négyzetének arányában növekszik. Ennyit Parkinson- ról és az ö törvényéről rövid kitérőként. Nem érdemes vele többet foglalkozni, hiszen a nálunk is kiadott és a rádióban is feldolgozott szatirikus müvek szerzője angol, s az ottani bürokrácia féktelen burjánzásáról szól. Nálunk egészen másképpen van! Hogy mást ne mondjak: Angliában még nem találták fel a használójával együtt növekvő íróasztalt. ■Igaz is. meddig nő az új módi íróasztal? Ha csak addig, ameddig a gazdája — fizikálisán —, az kevés. Az íróasztalokat ugyanis nem ahhoz méretezik, hogy milyen hosszú a mögötte ülő lába. Láttam már egészen picike termetű embert akkora íróasztal mögött, mint egy bérház. Szóval az lenne az igazi, ha a veszprémiek továbbfejlesztenék az új gyártmányt. Egészen addig nőne az íróasztal, amíg bele nerr férne mindaz, ami; egy ambiciózus szüli manapság megálmodik csemetéjének, c saját használatú vállalati kocsitól a balatoni üdülőn keresztül, egészen a széper bodorított titkárnőig S ha netán nem érni fel — emberséggel tudással — a felnötu serdült gyermek a: asztal lapját, az sen tragédia. Minden vállalatnál, intézményné akadnak olyan lelkei beosztottak, akik hajlandók vállukra emelni a „kicsike” embert székestől együb és aztán tartami, tartani ... MerV akil jól emelnek és tartanak, azoknak a: íróasztala egy szel csak hipp-hopp, szintén nőni kezd ... (békés) JÉ ESTÉT, MISKOLC!
