Déli Hírlap, 1974. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1974-05-20 / 116. szám

PÉTER ÉS A KRUMPLI — Hogy a krumpli? Ha mutál is egy kicsit, a gyerekhang mégis gyerek­hang. A hatalmas szatyor lassan megtelik. A kisfiú nyomába szegődünk és hall­gatjuk, csodáljuk, ahogy vá­logat, alkuszik. Ugyan melyikünk ne em­lékezne rá, hogy gyermekko­runkban hányszor küldtek el bennünket a boltba, hány­szor kellett a játékot ott­hagyni miatta, hányszor... Fránya egy szatyor! Meg­csúszott Serbák Peti kezé­ben. Gurult a krumpli. — Gyakran vásárolsz? — Igen. — És mindent te veszel? — Zöldséget, krumplit, sa­látát. Anya azt mondja, én veszem a legolcsóbbat és a legszebbet... Peti arca ragyog, bizalma­san bevallja, hogy nagyon szeret piacra járni. Három nagyobb, egy kisebb testvé­re van otthon. — Édesapám munkás, édes­anyám otthon van, de kell, hogy segítsünk... (Ágotlia Tibor felvétele) Peti szemmel láthatóan nagy kedvvel megy végig újra és újra a soron. Igazi háziasz- szony sem válogat gondosab­ban. — És most, ha hazaérsz, megdicsérnek? — Mindig ... * Jó-e Petinek? A piac for­gatagában olyan határozot­tan, olyan biztosan mozog a kis-fiatalember, hogy bizo­nyosan tudom: jó. Nem a piac változó, izgalmas világa miatt. Az otthoni jó szó teszi, hogy Péter szívesen viszi ha­za a hat kiló krumplit, a zöldséget, a salátát. A szülő­ket dicséri Péter jókedve. És persze a gyereket is, az örök gyereket, akinek — ezt fe­lejtjük el sokszor — egyik leghasznosabb, őt legjobban formáló játéka lehet, ha se­gít nekünk. B. G. lis apa - zseniális gyerek? A kiemelkedően tehetséges emberek mintegy 70 száza­léka akkor született, amikor apjuk életkora 30 és 50 év •kö­zött, anyjuké pedig 29 alatt volt. Statisztikai tanulmányok alapján ezt a következtetést vonták le Igor Alekszahin és Alekszander Tkacsenko dnyepropetrovszki számítástechnikai szakemberek. Ez — szerintük — azt jelenti, hogy, amikor egy férfi el­érte „érettsége csúcspontját” (körülbelül a 40. életévét), ak­kor a legalkalmasabb gyermeke lelki alkatában a tehetség csúcspontjának kialakítására. Különböző századok kiemelkedő alakjainak — tudósoknak, mérnököknek, festőknek, íróknak, zenészeknek stb. — egy­azon. életrajzi adatait gyűjtötték össze és vizsgálták meg. Azok esetében, akik örökre szóló alkotásokat hagytak ma­guk után, az apák életkora általában 10 évvel volt maga­sabb a szokásosnál: az esetek 41 százalékánál 30 és 40 kö­zött, 27 százalékánál pedig 40 és 50 között mozgott. Az anyák életkorát tekintve az index alig tért el az átlagtól. A tehetségek legnagyobb hányada apjuk 37—39. életéve idején született. És ezt nem tekinthetjük véletlennek. Az ősi Görögországban a 40. évet az élet csúcsának tekintették. Sok szovjet tudós ugyanezen a véleményen van. Felmerül a kérdés: miért az apa és nem pedig az anya a mérvadó? Vlagyimir Geodakijan, szovjet tudós hipotézise: a férfi nem az „operatív memóriáért”, a női nem pedig a ,,perma­nens memóriáért” felelős. Más szóval: a homo sapiens a férfiúi ágnak köszönheti a gyorsan változó világhoz való al­kalmazkodóképességét. A nő szerepe, hogy megőrizze és to­vábbadja a felhalmozódott genetikai információ-mennyisé­get arról, ami a múltban lezajlott (ezt nevezik „konzervá­ló” funkciónak.) Jön a hosszú Fecske A múlt évben a 25 száza­lékos áremelkedés hatására a korábbinál 1,6 milliárddal kevesebb cigaretta fogyott. Amíg azonban az összes for­galom 7 százalékkal csök­kent, a füstszűrös cigarettá­ké 1,5 százalékkal növeke­dett. A múlt évben először az egész cigarettatermelés több mint fele — 51,1 száza­léka — már füstszűrös volt. A cigaretták közül a leg­többet, csaknem 6,1 milliár- dot, a Fecskéből adtak el, a szűrő nélküliek közül válto­zatlanul a Kossuth van az élen 4.3 milliárddal. Tavaly négy újfajta füst­szűrös cigarettával bővült a választék, de a Pálma, a Harmónia, a Mátra és a pi­ros Velence cigarettát, vala­mint a Novitas szivart idén gyártják utoljára. Az igazgató bejelentette, hogy a BNV-n jelenik meg először a hosszú Fecske, amit először a megyeszékhe­lyeken, majd fokozatosan az egész országban árusítanak. A változatlan összetételű, de a mostaninál nagyobb mére­tű Fecskp cigaretta 20-as csomagolásban, 6.60-ért ke­rül forgalomba. Véráram­indikátor Korunk zaklatott világában mindinkább nő a vérkeringési rendellenességekben szenvedő betegek száma. A zavarok pon­tos diagnosztizálására az NSZK- ban e^y új, ultrahangos Sie- mens-készüléket használnak, amelynek működése alapján az erekben áramló vér visszaveri a készülékből jövő hullámokat, s azok frekvenciáját az áram­lási sebességnek megfelelően megváltoztatja. A visszavert hullámelegvet hangszóróval lehet hallhatóvá és oszcillográffal láthatóvá tenni. Ilyen módon rögtön és pontosan lakolizálható minden érszűkület, és a szokványos vérnyomásmé­rést is precízebben lehet e ké­szülék segítségével végrehajtani. Környezetünk kultúrája Falányér és bronzlepke A söröskészlet megfelel a funkció, a forma és az anyag hármas egysége követelményének. (Képünk az újra meg­nyílt Szőnyi Teremben készült. Kerényi László felvétele.) ■ Az iparművészeti boltok kirakataiban néhány éve tűnt fel a szögletes lapos fa­tányér, méghozzá elég bor­sos áron. A hat darab, nyers színű, dagasztóteknőhöz ha­sonlító tányér meg egy na­gyobb, hosszúkás tálféleség több mint 500 forintba ke­rül. S a járókelők csodál­kozhatnak azon is, miért keli még a tervezőművész nevét is kiírni az ár mellé. Egyáltalán: mit terveztek ezen a tányéron, ami nem mas, mint egy lapos, szög­letes fadarab, aminek a fe­lülete még le sincs csiszol­va simára, látni rajta a fa­megmunkáló szerszám nyo­mait? Mit esznek ezen egyáltalán? Miért nem a fi­nom megmunkáltság. az ele­gáns. kecses forma a divat? Miért a nyerseség, amely a jelek szerint nemcsak a tá­nyér- vagy kanálformában divat manapság, hanem —■ mint a korábbiakban már erről szó esett — a lámpa­testektől a csaptelep gomb­jáig. a kav^csformájú kerá­miavázától a csombékos zsi- nóros faliszőnyegig, hogy a vaskeretű tükrökről ne is beszéljünk? Valóban, divatról is be­szélhetünk. de a divat mö­gött egy új, huszadik száza­di jelenség húzódik meg. Ma az emberek gondolkodása közelebb került a viLág ter­mészeti jelenségeihez, társa­dalmi folyamataihoz. Ennek volt a következménye a for­radalom az építőiparban, az iparművészeiben, általában környezetünk világában, amit legjellegzetesebben a német Bauhaus képviselt, de amely­hez hasonló törekvések a világ sok országában egy­szerre jelentkeztek. Mit fedeztek fel ezek a művészek? Először is azt, hogy a háznál, a bútornál, az evőeszköznél, minden tárgynál, ami az emberért van, az embert szolgálja, az az elsőrendű kérdés, hogy mire való. Milyen célt, mi­lyen funkciót szolgál. A vil- lanylámpa dolga, hogy jól világítson és oda világítson, ahol a szobában erre a leg­nagyobb szükség van. Ezért másként kell világítani egy hálószobát, vagy egy lakó­szobát, mint egy kétszázéves oszlopos báltermet, ahová mondjuk való az ólomkris- tály-csüngőkkel teleaggatott csillár, de nagyképűség ugyanezt egy 3X5 méteres ebédlőben elhelyezni. Másodszor arra jöttek rá, hogy a tárgyak formáját el­sősorban éppen a céljuk, a funkciójuk határozhatja meg. Nem lehet „szép” egy tárgy, ha nem tükröződik formá­jában is az, amire való, ami­ért létrehozták. A vízcsap forgatóját el lehet képzelni lepkeformájúnak is, ki is le­hetne önteni ilyen bronz­lepkét és önmagában még szép is lehetne ez a bronz­lepke. De hogy kerül a lep­ke a vízcsapra? Minek? S miért bronzból' amikor az drága és nem is praktikus? Műanyagból meg már ön­magában is csak szörnyű és törékeny lepkéket lehetne önteni. Legyen hát az a víz­csapgomb műanyagból, alu­míniumból vagy ötvözetből, esetleg üvegből, de elsősor­ban arra legyen jó, hogy a vizes kezünkben se csússzon, könnyen lehessen vele nyit- ni-csukni a csapot. Mert végül ezek a művé­szek azt is felismerték, hogy elsőrendűen fontos az anyag, amit megválasztanak a kü­lönböző tárgyakhoz. Nem azért fontos, mert ők úgy gondolják, hanem azért, mert az anyagot is aszerint kell választani, hogy jól szolgál­ja a tárgy célját, s az anyag azonnal azt is meghatároz­za, hogy milyen megmun­kálást, gépi vagy kézi mun­kát tesz lehetővé. A funkció a forma és az anyag hár­mas egysége, amely az új művészeti irányzat közép­pontjában állt. Ez azt is je­lentette. hogy nem kell ta­gadni, leplezni az anyagót, úgy csinálni, mintha nem az lenne, ami. Nem kell a bronz­Balról a női, jobbról a férfi méretnagyság-jelölés Mityen az új mérctíáhlázaí? Jobban áll majd a készruha Becslések szerint ma csak minden második ember kap alkatára megfelelő készru­hát, a többiek — ha pénz­tárcájuk engedi — szabóhoz mennek, vagy pedig a so­hasem tökéletes átalakítá­sok árán alakjukra igazít- tatják a rájuk nem'i illő készruhát. A közelmúltban kidolgozott mérettáblázat már azt ígéri, hogy száz kö­zül 80—85 lakos öltheti magára a konfekcióipar ter­mékeit. Eddig 16 testalak-típusra 128 méretnagyságú készruhát gyártott az ipar. Az 1975-re tervezett új méretre való áttéréssel a felsőruházati kon­fekciócikkek 42 testalkat-tí­pus 179 méretnagyságában készülnek. Ebben az évben tehát még a két mérettáb­lázat szerint gyártott konfek­cióruhák kaphatók az üzle­tekben, ezért célszerűnek látszik (a Nagyító májusi számának cikke alapján) mindkét variációt ismertetni. A gyermek felsőruházati termékek méretnagyságát 2- től 16-ig, számonkénti emel­kedései jelölik. A számok az életkort is jelölik. Az erő­sebb testalkatú lányokra szánt ruhákon a méret mel­lett a „duci” szó is szerepel. A fiúk méretszámánál az 1/4 azt jelenti, hogy a ruha az erősebb gyerekekre való- Az 1 '2-es jelölés arra utal, hogy nyúlánk méretre jó. A női ruházati termékeknél a mé­retet páros számok jelzik, akárcsak a férfiakénál, ám ez utóbbiaknál a páratlan szám a korpulens (testes) vá­sárlók méretére utal. Az új mérettáblázat a testalkatra legjellemzőbb há­rom számot tartalmazza. Nők­nél a testmagasságot (t), a mellbőséget (m), a csípőbő­séget (cs). A férfiaknál a testmagasságot (t), a mell­bőséget (m) és a derékbősé­get (d). Ezeket a méreteket a ruhán elhelyezett árucímkén, egy háromszögben helyezik el. A hagyományos és az új méretnagyság-jelzés között lényeges az eltérés, hiszen az új rendszer a testalkatra jellemző három anatómiai méretet veszi figyelembe, s bővebb tájékoztatást nyújt a vásárlónak. bői lepkét önteni, s nem kell a műanyagból vasformákat utánozni. Éppen az a „szép”, az a művészet, ha a legcél­szerűbb formát úgy lehet egy anyagból megmunkálni, hogy az anyag természete is nyilvánvaló legyen a hasz­náló számára. Ezért látni például a fatányéron a véső nyomait, s ezért látni ma már sok szép, modern épü­leten, a betonfalakon a zsa­luzódeszka eredeti lenyoma­tát. BERNÄTH LÁSZLÓ Az MHSZ Gépjárművezetö-képző Iskola nem hivatásos személygépkocsi­vezetői tanfolyamot indít május Hónapban Jelentkezés: Miskolc, Kazinczy u. 20. sz.

Next

/
Thumbnails
Contents