Déli Hírlap, 1974. május (6. évfolyam, 101-126. szám)
1974-05-13 / 110. szám
\ véi'ipredménv: Erőtlen, tőle szokatlanul gyenge öklözéssel, kapott ki a ceglédi Abonyitól. Tóth és Kovács szintén a selejtezők során búcsúzott. Előbbi a Soltész (SZTM Vasas), utóbbi ned'g a Saja (Szegedi Dózsa) elleni kilátástalan küzdelmet adta fel az első menetben. Az újdonsült ifjúsági magyar bajnok boldogan emeli a magasba a tiszteletdíjat (Szabó István felvételei) Ahogy az várható volt, már az első pillanatban kialakultak a párok. A szoros védőőrizetet azonban a zöldfehérek sok mozgással, ügyes váltásokkal semlegesítették, és nagy erővel támadtak. Az első negyedórában három nagy helyzetük is akadt, azonban csak az egyik végződött góllal. A vezetés megszerzése után viszont csökkent a hazaiak lendülete, bár a középpályások ezután is ügyesen tették-vették a % Egy szigorú „dorgálás"’; Vidovenyecz, az MVSC ..üdvöskéje'’ utolsó jobb egyenesét helyezi el ellenfele, a hajdúhadházi Névtelen arcán Birkózó Avas Kupa Csak Juhász lett aranyérmes Szombaton és vasárnap a DVTK tornacsarnokában rendezték meg az Avas Kupa 1 —JV. o. kötöttfogású birkózóversenyt. Két szőnyegen 28 egyesület 82 versenyzője küzdött a helyezésekért. Sajnos, a kevés számú nézőközönségnek csalódnia kellett, ugyanis néhány látványos akcióval „fűszerezett” összecsapás kivételével elég gyenge színvonalon mozgott a mezőny versengése. Ezt egyébként csak tovább rontotta az igen gyenge mérkőzésvezetés. A gyér mezőnyben is feltűnő volt, hogy 48 kg-ban mindössze kettő, +100 kg- ban pedig egy induló volt! A külföldön szereplő válogatott versenyzők hiányában jobbára a „trónkövetelők” szerezték meg a győzelmeket. Ami viszont feltűnő volt: a hazaiak közül mindössze Juhász szerzett arany- és Pi- ricz ezüstérmet. A többiek — csak „szőnyegen voltak”. Mindenképpen többet vártunk tőlük — elsősorban Berdótól. Eredmények: 48 kg: 1. seres (Szondi SE), 2. Szegedi (FTC). .52 kg: 1. Kácz- (Szondi SE), 2. Száraz (K. Húsos), 3. Hegedűs (Ganz-MAVAG). 57 kg: I. Csillag (Szondy SE). 2. Piricz (DVTK), 3. Molnár (Ganz-MAVAG). 62 kg: 1. Réczi (K. Húsos), 2. Lázár (DVSC), 3. Kolorik (Bp. Honvéd). 68 kg: 1. Baráth (Vasas), 2. Nemes (Bp. Honvéd), 3. Sólyom (Ganz-MAVAG). 74 kg: 1. Kocsis (Ganz-MAVAG), 2. seres (Kislcuníélegyháza), 3. Vámos (Szondi SE). 82 kg: 1. Juhász (DVTK), 2. Lupiczkl (Ganz- MAVAG), 3. Kővári (Vasas). 90 kg: 1. Pércsi (Bp. Honvéd), 2. Koda (Bp. Honvéd). 3. Pintér (Vasas). 100 kg: 1. Sélyei (Vasas), 2. Nagy (Vasas), 3. Csontos (K. Húsos). +100 kg: 1. Forgács (KVSE). (tóth) „Végén csattan az ostor” — tartja a szólás-mondás. A magyar ifjúsági ökölvívó bajnokságon látottakat illetően nyugodtan elmondhatjuk, hogy ezúttal már az elején is értő kezekben volt a „Szerszám” és három napon át egyforma erővel csattogott. — Ilyen kiegyensúlyozott mezőnyü, kitünően felkészített és képzett öklözőket felvonultató ifjúsági bajnokságot még nem láttam — sommázta a tapasztaltakat Fekete Pál országos szakfelügyelő — pedig az utóbbi öt esztendőben — viegbízatásom- ból eredően is — különös figyelemmel kísérem a fiatalokat. A rendkívül magas színvonal mindennél ékesebben beszél! A vidék a fellegvár! Az elismerő szavakat akkor értékelhetjük igazán, ha figyelembe vesszük, hogy a 11 súlycsoportban megrendezett 77 mérkőzés 88 versenyzőjét 35 egyesület adta! A színvonal örvendetesen ma - gas voltát pedig nemcsak az akciódús, széles ütő- és vé dőskálát mutató remek ösz- szecsapások jellemezték, hanem az is, hogy a felső három súlycsoport kivételével még a selejtezők során is alig 2—3 találkozó fejeződött be a kettős gongszó előtt. Középsúlytól felfelé viszont már csupán 1—2 versenyző képviselte súlycsoportjában az igazi „krémet”. Igen figyelemre méltó az is, hogy az ökölvívás ifjúsági korosztályában megszűnt a főváros „egyeduralma”! Ezt bizonyítja a vidékiek mindent elsöprő sikere, hiszen a 11 bajnoki aranyból csupán egyet vitt Budapestre a „jövő Kajdija”, a máris briliáns technikájú, remek felépítésű KSI-öklöző, Pétn László. — öt évvel ezelőtt megmondtam — nyugtázta a vidékiek bravúros . szereplését a szakfelügyelő —, hogy nem a fővároé a magyar ökölvívás fellegvára. Nagyobb támogatást és figyelmet kell a vidéki szakosztályokra fordítani, mert a „termés” ott növekszik. „Vido” és a többiek... A pompás viadalnak sok főszereplője, dédelgetett kedvence volt, s közéjük tartozott az MVSC „üdvöskéje”, Vidovenyecz László is. „Vi- do” meg is hálálta a szurkolók feléje áradó szeretetét, az lotóersdmények 1. Tatabánya—Rába ETO 3:2 1 2. SBTC—Videoton 2:0 1 3. Haladás—Egyetértés 5:1 1 4. SZMTE—DVTK 0:2 2 5. Szekszárd—MÁV DAC 3:1 1 k. SKSE—Gyöngyös 1:2 2 7. Ny.-háza—Rudabánya 3:2 1 8. Miskolc—Ózd 2:2 x Kiskunhalas—FŐSPED 1 :1 2 10. Cegléd—Volán 1:2 2 11. Cesena—Roma 1:1 x 12. Napoli—Torino 1:1 x 13. Sampdoria—Lanerossi 2:1 1 Pótmérlvőzés: 14. Máza-Szászvár—PVSK 0:1 2 Papírsúly: Takács (Keszthelyi Sí). Légsuly: Tábi György (Dunaújvárosi Építők). Harmatsuly: Tábi László (Dunaújvárosi Építők). Pehelysúly: Somlai (Debreceni Sí). Könnyűsúly: Vidove- nyeez (MVSC). Kisváltósúly: Pandurics (Steinmetz SE). váíúú» s&úly: Bakos (Oroszlányi Báhyásatr"—WPagyváltőoúly i -*"Bolla (Békéscsabai Dózsa). Középsúly: Pém (KSI). Félnehézsúly: Soltész (SZIM Vasas). Nehézsúly: Lévai (Győri Dózsa) nyert bajnokságot. Szurkos pehely-, Perszlényi kisváltó- Musiosz váltósúlyban szerzett bronzérmet. A legtechnikásabb versenyzőnek Pém Lászlót jelölte a zsűri. A legeredményesebb edzőnek járó különdíjat Szalai Károly (Dunaújvárosi Építők) kapta. A versenybíróság tisztel etdí.iával jutalmazták Somlait (Debreceni Sí) és Vidovenyeczét (MVSC). A pontversenyt a Dunaújvárosi Építők nyerte 10 ponttal a Bp. Vasas (10 p.), a KSi (9 p.) és az MVSC (8 p.) előtt. MONOSTORI GYULA jJc Itt még minden örömtelinek tűnt. Demkó bombaszabadrúgása bevágódik Fekete kapujába. Aztán egy hasonló eset történt, csak jóval kisebb erejű lövéssel, s a zöld-fehér szurkolók bajnoki reményeit a csepergős idő is búcsúztatta. (Szabó István felvétele) Kohász-ünnep a Kubikban MlSCwÓzdi Ko — Kit sirat az idő — kérdeztem a végeredményre célozva a két szakvezetőt a találkozó előtt. Mindketten értették a kérdés „második szándékát”, s ügyesen védték a támadást. — Nem kockáztathatunk — mondta Dávid Róbert, az ózdiak mestgre — nékünk az egyik pont már az idő örömkönnyét jelentheti. — Majd elválik — így Szentmarjay Tibor, a zöld-fehérektől —, de nagyon remélem, hogy a végén mi örülünk. S valami hasonlóban bizakodott a csepergős idő ellenére is mintegy 8000-re nőtt szurkolóhad — melyből 2000 Úzdról jött a Kubikba! — mert ők is ugyancsak köszörülték a torkukat. Zengett-zúgott a két táborból a biztatás, amikor Bana vezetésével Rabcsák — Horváth, Herr, Molnár, Gergely — Szabó, Krompaszky — Lipták, Demkó, Kiss, Karczagi (Sarkadi), illetve Fekete — Kovács D., Murányi, Fükő, Martis — Kovács Z., Barna — Dolezsál, Lévai (Zay), Csuhány, Tóth összeállításban pályára lépett a két csapat. labdát, viszont a csatáitok már jobban „tisztelték” az igen keményen, de sportszerűen játszó ózdi védőket. Az enyhévé ;változott hazai fölény közepette is váratlanul jött az egyenlítő gól. Aztán újra rákapcsolt a Vasút, s ismét vezetést szerzett. Jó, nagy iramú és izgalmas volt a játék: tetszett a közönségnek. Egyformán hangzott a két táborból a biztatás, melyet csak Bana időnkénti. „nemtetszés” ítéletei törtek meeg. Szünet után esett az iram, és kiegyenlített lett a játék. Kevesebbet változtatták helyüket a támadók, s a középpályások is lassították a játékot, időnkénti körülményeskedéseikkel. Meglehetősen sok lett a pontatlan leadás és a lövés. Inkább a küzdelem dominált. Különösen az egyenlítő gól után, amikor a Kohász az eredmény tartására törekedett. A megérdemelten szerzett pont után aztán elemi erővel tört fel az ózdi szurkolóhadból a kiáltás: „Baj-nok-csapat, bajnok-csapat!” Mindenesetre, a pontosztozkodással az MVSC mér kiesett a bajnoki címért folyó küzdelemből, a Kohász viszont igen nagy lépéssel került közelebb az aranyérem megszerzéséhez. A mérkőzés főbb eseményei: 5. pere: Demkó előreadására Fekete rosszul jött ki kapujából, de Kiss nem érte el a labdát. Egy perc múlva Demkó nagy szoló után leadott éles lövését a Kohász-kapus lábbal védte! 10. p.: Lipták viharzott el a jobb szélen. Pontos beadását Demkó 20 m-ről óriási erővel, kapásból lőtte a hálóba, 1:0. 15. p.: Kiss ugrott ki a védők közül, ám „emelt” labdája a bal kapufa fölé szállt. 1». p.: Tóth beadását Lévai az őrösről fölé fejelte. 29 p.: Dolezsál szabadrúgására Csuhány remekül emelkedett fel az 5-ösön, s a bal alsó sarokba fejelt, 1:1. 33. p.: Demkó 25 m-es szabadrúgása a sorfal szélén „elkifli- zett” és a bal kapufa tövéről a labda a hálóba vágódott, 2d. 40. p.: Csuhány közeli éles lövését Rabcsák nagy vetődéssel hárította. 58. p.: Murányi mezénél fogva lerántotta a kitörő Kisst, Bana szabadrúgást Ítélt! 65. p.: Murányi 45 m-es szabadrúgásánál Rabcsák és a védők egymásra vártak. A beugró Csuhány közelről a hálóba „passzolt”. 2:2. 90. p.: Tíz zöld-fehér játékos feküdt a füvön — az elkeseredéstől. sakk-matt helyzetben Szabó az 5-ösről a kapufa mellé gurított. Rabcsák egy hibától eltekintve jól védett. A hátvédnértves leg- tobbia Molnár volt. Szabó és Krompaszkj rengeteget dolgozott. Demkót góllal dicsér11*. Az ózdiak közül Murányi. Barna, Dolezsál és Csuhány játszbtt az átlagosnál jobban. MONOSTORI GYULA elemi erővel zúgó biztatást; látványos, technikailag — korához képest! — máris képzett öklözéssel nyerte a három serdülő bajnokság után — első ifjúsági korosztályú aranyérmét. Előbb Horváth (BHSE), majd Sztanka (Ú. Dózsa), a döntőben pedig az április 4-i emlékversenyen is nagy ellenfélnek bizonyult hajdúhadházi Névtelen hajolt meg nagyobb tudása előtt. Taktikailag, és főként erőben kell még sokat fejlődnie ahhoz, hogy nagyszerűen ívelő pályája töretlen legyen! Szurkos nagy csatában nyert Mezei (Fémmunkás) ellen, aztán az elődöntőben egy pillanatra „kihagyott”. Beleszaladt Somlai (Debreceni Sí) jobbegyenesébe és — kiszámolták. így is bronzérmes lett. Pereszlényi remekül kezdett. Döntő fölénnyel nyert Tóth (ÉVIG) ellen, a kellemetlen harcmodorú Pandurics (Steinmetz SE) viszont „kiszurkálta”. Ö is 3. lett. Musiosz okos taktikával aratott diadalt Molnár (Csepel Autó) ellen, de Hruska (KSI) megrendítő erejű ütéseit már nem állta. Az elődöntő 2. menetében feladta; megelégedett a bronzéremmel. Nyíri csalódást okozott. Most már végérvényesen bebizonyosodott: a komlói mérkőzés óta olyan lendületben van a DVTK, hogy meg sem áll az NB I-ig! A diósgyőriek vasárnapi győzelmükkel ismét fei- bovííoMák a szigorúan matematikai alapokon álló esélyszá- mííást, és nem kis 'örömünkre biztos bajnoknak látszanak. Jelenleg ugyanis a DVTK-nak 47, az őt üldöző hármas bolynak pedig egyaránt 42 pont megszerzésére van esélye (a szolnokiak tehát még ettől függetlenül is bekerülhetnek). A DVTK elméleti előnye tehát 5 + 1 pont, ahol a +1 a gólkülönbséget jelenti. Azt már a mérkőzés előtt is sejtettük, hogy lehet valamit „keresni” Szolnokon, hiszen a sereghajtók közé tartozó kecskemétiek elleni játékuk ezt sejtette. Ezzel szemben állt az a tét. ami rendkívül fontossá tette a mérkőzést a hazaiak számára — ugyanakkor könnyebbé a Diósgyőrnek! Az ugyanis közismert, hogy ami bé- nítólag hat egy nagyon akaró csapatra: a görcsössé váló erőlködés. Nem is beszélve az így rendszerint fellazuló védelemről. — Azonnal visszajövök, csak még elszaladok összecsókolni a fiúkat! — így jelentkezett tegnap délután Hőrich Tibor, a diósgyőriek szakosztályvezetője, aki — mint tudják — vállalkozott arra, hogy rendszeresen tudósítja lapunk olvasóit az idegenben játszott mérkőzéseikről. Szívesen megvártuk, aztán meghallgattuk az érthetően, örömteli hangon elmondott rövid összefoglalót. A DVTK a következő összeállításban játszott: Vereb — Kovács, Salamon, Hajdú — Tatár, I-Iajas, Váradi (Földe- si) — Udvarev, Kolláth (Oláh), Egri, Görget (A cserék mintegy negyedórával a befejezés előtt történtek.) A mérkőzés elején az SZMTE nagy akarással vetette magát a küzdelembe, de a 6. percben kiharcolt 11-esüket némi játékvezetői segédlettel szerezték. (A rádió tudósítója szerint Váradi buktatta Miiét. A szerk.) A büntetőt Szathmári azonban a jobb kapufa tövére lőtte. így aztán a 12. percben a DVTK szerezhette meg a vezetést: • Egri átadásával Váradi megugrott, s a balösszekötő helyéről a bal alsó sarokba lőtt. 1:0. A gól után mintegy 10 percig a hazaiak támadtak többet, de ezek, a láthatóan idegesen szőtt támadások rendre elakadtak a diósgyőri védelemben. A szolnoki rohamok „szünetében” Váradi lőtt fölé, majd a 33. percben a most igen veszélyesen játszó diósgyőri középpályás közreműködésével született az újabb gól is. Mintegy 25 m-re a szolnoki kaputól szabadrúgáshoz jutott a Diósgyőr. Váradi hatalmas erejű bombalövését a szolnoki kapus nem tudta megfogni, pontosan Tatár elé ejtette, aki közelről nem ■ hibázott. 2:0. A 44. percben — igaz, némi jóindulattal — a DVTK is kaphatott volna a szolnokiakéhoz hasonló 11-est, de a kitörő Kolláth bukása után néma maradt Halász sípja. A második félidőben sem változott a játék képe. Nem múlott a szolnoki idegesség, s ez természetesen a DVTK- nak kedvezett. így történhetett, hogy nem sokkal a fordulás után Udvarev akár a harmadikat is belőhette volna, de lemaradt Egri lövésszerű beadásáról. A hátralevő időben a Diósgyőr rutinos játékkal tartotta az eredtnényt. Az 53. percben Salamon egyperces ápolásra szorult. Utána is sán- tikált egy darabig, de remélhető, hogy nem jut Horváth Bandi sorsára, aki a hétközi edzőmérkőzésen szerzett térdsérülése miatt nem szerepelhetett Szolnokon. A szolnokiaknak már csak egy helyzetük volt ezután, de azt Veréb ragyogó érzékkel hárította. HORVATH KÁLMÁN / Keményebb volt a vidékiek- ökle Viieveipcz magyar bajuk DVTK—Szolnoki MJE 2:0 (2:0) Bejutással felérő győzelem!
