Déli Hírlap, 1974. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1974-05-08 / 106. szám

3$c Nehéz kérdést kapott a vizsgaszékben ülő fiatalember. Mi történt, milyen politikai for­dulat ment végbe a közelmúltban Portugáliában? — így szólt a tétel. Válaszával bebizo­nyította, hogy nemcsak a földrajzkönyveket forgatta szorgalmasan, hanem újságokat is olvas. Vizsga mikrofonnal ADH várospolitikai Idegenvezetők lesznek Leendő idegenvezetők ad­tak számot földrajzi tudá­sukról, politikai tájékozott­ságukról tegnap, a Molnár Béla Ifjúsági Házban meg­rendezett vizsgájukon. Januárban hirdette meg az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda pályázatát. Ak­kor több mint százan jelent­keztek idegenvezetőnek. Kö­zülük a legrátermettebbek háromhónapos tanfolyamon vettek részt. Mint Sebők Gyula, az Express Borsod megyei kirendeltségének ve­zetője, a vizsgabizottság tag­ja elmondta, a tételek között szerepeltek kérdések váro­sunk és országunk földrajzi sajátosságairól, hazánk tör­ténelméről és időszerű poli­tikai eseményekről. Az ered­mények egyértelműen azt bi­zonyították, hogy a három­Panossok a gyors járatra Miért nem áll meg a Marx téren? A Miskolci Közlekedési Vállalat május 2-án életbe léptetett nyári menetrendje szerint megszűnt az 1. szá­mú autóbusz-gyorsjárat Marx téri megállója. Azóta sokan kifogásolták ezt az intézke­dést. A lakosság érdekeit szok­tuk képviselni, ha a közle­kedési vállalatot, vagy bár­mely más szolgáltató válla­latot illeti jogos panasz. Most azonban az MKV vezetősé­gének, illetve a tanács épí­tési és közlekedési osztályá­nak kell igazat adnunk. A panaszkodók a gyorsjá­ratot eddig a Marx térig vet­ték igénybe. Számukra való­ban kényelmetlen az új hely­zet, nevezetesen az, hogy a gyorsjáratban közlekedtetett buszok most már a Tanács­ház tértől a tanács III. ke­rületi hivataláig nem állnak meg. Ám a felmérések szerint a Tiszai pályaudvartól a Marx térig mindössze 3—4 perc előnyre tehetett szert az, aki nem a rendes, hanem a gyorsjáratú kocsival közleke­dik. Ezen az útszakaszon ugyanis — a szűk úttest és a nagy forgalom miatt — autó­busszal előzni szinte lehe­tetlen. A gyorsjáratú kocsik is beszorulnak tehát a kon­vojba és alig haladnak gyor­sabban, mint a többiek. A Marx tér után változik a helyzet, hiszen itt már ki­sebb a forgalom és tága­sabb a pálya. A gyorsjáratú kocsik gazdaságos kihaszná­lása tette tehát szükségessé a Marx téri megálló meg­szüntetését. Azok érdekét szolgálja ez az intézkedés, akik távolabbra, például a diósgyőri városközpontba utaznak. Ök e megálló kiik­tatása óta lényegesen gyor­sabban jutnak el úticéljuk­hoz, mint eddig, s nem szo­rulnak le a kocsikról a Marx térig utazók miatt. összegezve azt mondhat­juk tehát, hogy a Marx té­rig utazók mindössze 3—4 percet veszítenek, a többiek pedig ennél jóval többet nyernek. Joggal kér tehát megértést az MKV az előbbi csoportba tartozóktól. B. D. hónapos tanfolyam sikeres volt, mert alig néhányan es­tek ki az első fordulóban. Igen, az első fordulóban, mert szombaton reggel 6 óra­kor kezdődik a második. Még csak annyit tudnak a leendő idegenvezetők, hogy mikor indul a busz a Hősök teré­ről. Hogy merre vezet majd útjuk? Ez ma még — ért­hető okokból — titok, hi­szen az indulástól a vasár­nap esti érkezésig felváltva ülnek majd a mikrofonhoz a vizsgázók. A tegnapi vizsgán nem szükségeltetett a nyelvisme­ret, ám 14-én a külföldi cso­portokkal foglalkozó idegen- vezetők vizsgáznak. Az ő esetükben a felsoroltakon túl az idegen nyelv ismerete is követelmény. Kikből lesznek a leendő idegenvezetők? Találkoztunk esztergályos, marós fiatal­emberrel, tanárnővel, házi­asszonnyal, gyors- és gépíró­nővel és szinte minden is­mertebb foglalkozási ág kép­viselve volt. Ez így termé­szetes, hiszen a honismeret, az ország szeretete nem függvénye a hivatásnak, a foglalkozásnak. E. A. fóruma Ezen a helyen most egy fényképet kellene látnia a kedves olvasónak. Egy fény­képet, mely az új típusú ház­gyári lakásokhoz tartozó loggiát ábrázolná, alatta a magyarázó szöveggel. Sokak kérésének szerettünk volna eleget tenni a fotó közlésé­vel, de sajnos nem sikerült. Nem rajtunk múlott! A Miskolci Rádió legutób­bi Fórum című műsorában is elhangzott a kérdés: igaz-e, hogy kiskertet is terveztek az új típusú lakások loggiá­jára? Választ azonban már nem kaphatott a hallgató — idő hiányában —, s ezért a műsor után az ÉSZAKTERV vezető beosztású mérnökével, Nagy Zoltán főépítésszel abban állapodtunk meg, hogy lapunkban pótoljuk a pótlandókat. Még így jobb is lesz — örültünk az ötlet­nek — hiszen a vállalat el­készítette a loggia makett­jét és, ha ezt lefényképez­zük, akkor láthatják is a miskolciak, amiről beszélünk. Persze, sok mindent nem le­het beszélni egy loggiáról, de azt azért jó lett volna el­mondani, megmutatni a ké­pen, hogy egy kis virágos ládát is terveztek az ÉSZAK­TERV szakemberei. így a betonfalak között élő városi ember lakásába legalább néhány tenyérnyi természet is jut majd. Néhány hónappal ezelőtt, amikor a városi tanács ve­zetőivel együtt Debrecenben jártunk, irigykedve néztük Egy fénykép helyett — a nyílt várospolitikáról azokat a lakóépületeket, melyeknek az ablaka, erké­lye tele volt zöld növények­kel, virágokkal. Nos, az ÉSZAKTERV szakemberei­nek kedves ötlete hozzásegít majd bennünket, hogy ne kelljen irigykedni, ha mond­juk jövő nyáron ismét Deb­recenben járunk. Különben is meghirdettük a Tiszta, virá­gos Miskolcért mozgalmat — éppen ideje volt! —, s e mozgalomban egyik siker­ként könyvelhetjük el a log­giákat ékesítő kis kerteket. Ennyit az előzményekről. Folytassuk ott — kicsit szo­morúan —, ahol írásunk ele­jén abbahagytuk: miért dőlt dugába tervünk, miért nem láthatja a képet az olvasó? Nos. azért, mert az ÉSZAK­TERV egyik irodavezetője kurtán elutasított bennünket. A szobájában őrzött maket­tet nem volt hajlandó fotó- riporterünk rendelkezésre bocsátani, mondván, erre ő nem kapott utasítást. Hivat­koztunk a néhány nappal korábban kapott szóbeli hoz­zájárulásra. Ezt viszont bár­hogy bizonygattuk, nem volt hajlandó elhinni. Nyilván úgy vélte, hogy alattomos szán­déktól vezéreltetve próbál­juk megtéveszteni, s a loggi­ákról készített fotót valami ellenséges hatalom kezére akarjuk játszani. Másra nem gondolhatunk. Mert azt már nem tételezhetjük fel egy irodavezetőről, hogy csak azért akadályozta meg mun­kánkat, hogy bizonyítsa: ő ezt is megteheti! Sajnos az, akire mi hivat­kozhattunk, nem tartózko­dott az ÉSZAKTERV szék­házában. Munkája két nap­ra Budapestre szólította. Újabb engedély beszerzésére pedig — úgy hisszük érthető okokból — mi nem mutattunk hajlandóságot. Lapunk olvasói meggyő­ződhettek róla, hogy e ha­sábokon őszintén válaszol­nak a párt- és tanácsi veze­tők, s a várospolitikában érdekelt szakemberek a ne­kik címzett kérdésekre, nem hallgatva el gondjainkat sem. Velük együtt örülünk minden közérdekű kérdésnek és egyre többször örülhe­tünk, mert — bár egyesek mindmáig vitatják ezt — a miskolciak túlnyomó többsé­ge, ha gyakran bírálja is, nagyon szereti városát és élénk figyelemmel kísér min­den változást. Sokan és sokat segítenek nekünk abban, hogy frissen, gyorsan tájékoztatni tudjuk városunk lakóit. Ezért üt­köztünk meg annyira a szó­ban forgó irodavezető ndeg, elutasító magatartásán. E cikket természetesen nem ellene írtuk. Minden bizonnyal szorgalmas mun­kása ő is — mint az ÉSZAK­TERV egész kollektívája — városunk szépülésének, épü­lésének. Ám az a mentali­tás, mely elutasítása mögött meghúzódik, elítélendő. Ide­gen attól, amit nyílt város- politikának nevezünk. Építkezés, megbízólevéllel Megjelent a Komszomol- építkezések térképe a Kom- szomolszkaja Pravdában. A térképen a 9. ötéves terv 135 létesítményét jelölték be. Egy-egy építkezés megkez­dése nem tartozik a könnyű feladatok közé, de a Szovjet­unióban a fiatalok szívesen utaznak Komszomol-megbízó- levelükkel az új építkezé­sekre. Az okirat a fiatalok iránti bizalom jele, valamint annak a biztosítéka, hogy az új helyen várják őket — az alkotómunka, a szakmai fej­lődés lehetőségei biztosítva lesznek. Esküvő, 197A — Kérem, mondja utánam: „Én, Dariusz Gripsky .. — Én, Dariusz Gripsky... — ... házasságra akarok lépni... — ... házasságra akarok lépni... — ... Marianna Kristinával... — Hm ... Hm. — Nem hallom. Is­mételje meg hango­sabban: Marianna Kristinával... — Ezt nem mond­hatom. — Miért? — Tudja, még meg kell gondolnom ... — Meggondolni? Mit? — Hogy feleségül vegyem-e. Marianna Kristina nagyon bá­jos, kedves, semmit se mondhatok ellene, de hogy csak így egy­szerre összeházasod­junk ... — Már bocsásson meg, kedves vőlegény, de nem ivott egy ki­csit ahhoz, hogy bá­torságot gyűjtsön? — Ugyan kérem. Egy cseppet sem! Reggel óta nem volt egy perc megállásom: virágcsokrot kellett venni, sötét öltönyt kellett venni, taxit kellett rendelni... kész bolondokháza volt! — Aídr elnézést, de miért jött ide az anyakönyvi hiva­talba? — Hogy is mond­jam magam is ezen gondolkozom. — Ó te! — kiáltott a menyasszony a vő­legényre. — Talán abbahagynád a bo­londozást és felesé­gül vennél végre? — Látja — derült fel a vőlegény. — Marianna megaláz, és nem ez az első eset. Ezért támadtak két­ségeim ... — Avagy úgy! — kiabált a menyasz- szony. — Afelől vi­szont nem voltak két­ségeid, hogyan töltsük el a szabadságot egy kétszemélyes sátor­ban ... — A sátorban csak­ugyan nem voltak kétségeim, de ami a házasságot illeti, ez más kérdés. — Megengedi vég­re, hogy befejezzük az esketési eljárást? kérdezte idegesen az anyakönyvvezető. — A következő pár már bizonyára türelmet­len. Vőlegény, mond­ja utánam: Marianna Kristinával... — Szívesen monda­nám ... csak attól tartok, hogy még nem készültem fel a há­zasságra. — Nézzék csak — hadonászott a meny­asszony. — A sátor­ban fel volt ké­szülve ... — A sátor az más dolog... — Ez nem becsüle­tes dolog! A sátorban esküdöztél! — Esküdöztem ... Valóban. De az nem törvényerejű... — Hát tudod mit? Nekem ebből elég volt! Vagy kimondod rögtön: „Marianna Kristinával...” — vagy nem felelek ma­gamért. Nézz az órá­ra, te szerencsétlen idióta. — Marianna Kris­tinával ... — Na, végre! — az anyakönyvvezető megkönnye bbülten sóhajtott és kezet szo­rított a fiatalokkal... A tanúk aláírták az anyakönyvet, a bará­tok kifejezték jókí­vánságaikat. Amikor az esketés befejeződött, az anya­könyvvezető félre­hívta a fiatalasszonyt és suttogva megkér­dezte tőle: — Magyarázza meg, kérem, hogyan sike­rült mégis rábírnia a vőlegényt, hogy igenlő választ adjon. Tudja, én már nem remél­tem. — Nos, még van lelkiismerete. Tudja, a fiunk és a lányunk nemsokára hazajön az iskolából, ebédet kell adni nekik, mi pedig itt fecsegéssel töltjük az időt. Da­riusz vőlegénynek semmirekellő, de na­gyon jó apa... Stefánia Grodzenska A MÁV dolgozóinak: Kései elismerés A MÁV miskolci pártbi­zottságának közvetítésével jogos szemrehányást kapott szerkesztőségünk a vasút dolgozóitól. Sérelmezik — hangsúlyoz­zuk: teljes joggal! —, hogy róluk említést se tettünk ab­ban a tudósításban, amelyet a május elsejei felvonulás­ról közöltünk. Pedig — mint írják — a lelkesedés nagy­szerű példájának lehettünk tanúi. A zuhogó eső nem akadályozta a vasutas dol­gozók hangulatát sem. „A MÁV-ról, valamint az utá­nunk felvonuló üzemekről egy szó sem esett az újság hasábjain. Vagy már az a felvonulás nem volt olyan jelentős, mint az előttünk elhaladt egynéhány kis­üzemé?” Hibánkat nem akarjuk ki­sebbíteni arra való hivatko­zással, hogy nemcsak a MÁV, hanem még sok intéz­mény felsorolása kimaradt a tudósításból. A MÁV-ot min­denképpen illő lett volna megemlíteni, annál is in­kább, mert fegyelmezettsé­gük valóban példamutató volt, s nagy taps köszöntötte őket. Maga a riporter is, aki mindvégig a helyszínen volt, kezében átázott jegyzetfü­zettel — nagy lelkesedéssel jegyzetelt. S a tudósításból mégis kimaradt az a néhány szó, amit most utólag közzé- teszünk: őszinte tisztelettel néztük a felvonuló vasuta­sokat, akiknek becsületes helytállása éppen olyan ér­tékes és dicséretes, mint a 70 ezer felvonult közül bár­kié! S tesszük ezt annak tuda­tában, hogy az MSZMP Mis­kolc városi Bizottsága és a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsa együttes köszöneté — amely a május 2-i számunk­ban jelent meg — a vasuta­soknak is szólt. A szerkesztőség minden­esetre levonja a tanulságot. A legnagyobb tanulságot azonban őszinte örömmel könyveli el: a mostoha idő­járás ellenére is úgy ünne­peltük a május elsejét, ami minden leírt szónál többet mond. S a feledhetetlen él­mény nyújtotta emlékkép­ben mindannyian, akik láttuk, ott őrizzük a vasutasokat is — és mindazokat, akiket nem soroltunk fel a tudósí­tásban. Kéményseprők ifjúsági parlamentié Ma délelőtt ifjúsági par­lamentet tartottak a Borsod megyei Kéményseprő Válla­latnál. A fiatalok előtt — mintegy hatvan 30 éven aluli fiatal dolgozik a vállalatnál — Viszokai Tibor főmérnök számolt be a borsodi ké­ményseprők által tavaly el­ért munkasikerekről, s az idei feladatokról. Külön szólt a kilenc szocialista bri­gádban tevékenykedő ifik­ről, akik sokat tettek már eddig is, de még többet te­hetnek azért, hogy a borsodi kéményseprő vállalat az ország legjobbjai közé kerül­jön. Az ifjúsági parlamenten szóba került az is, hogyan csatlakozhatnak megyénk kéményseprői az ország fel­szabadulása 30. évfordulója és a párt XI. kongresszusa tiszteletére kialakult orszá­gos munkaversenvhez. Végül arról tanácskoztak a fiata­lok, milyen feltételek meg­valósulása kellene ahhoz, hogy a vállalat keretein be­iül is megalakuljon a KISZ- szervezet.

Next

/
Thumbnails
Contents