Déli Hírlap, 1974. május (6. évfolyam, 101-126. szám)
1974-05-08 / 106. szám
3$c Nehéz kérdést kapott a vizsgaszékben ülő fiatalember. Mi történt, milyen politikai fordulat ment végbe a közelmúltban Portugáliában? — így szólt a tétel. Válaszával bebizonyította, hogy nemcsak a földrajzkönyveket forgatta szorgalmasan, hanem újságokat is olvas. Vizsga mikrofonnal ADH várospolitikai Idegenvezetők lesznek Leendő idegenvezetők adtak számot földrajzi tudásukról, politikai tájékozottságukról tegnap, a Molnár Béla Ifjúsági Házban megrendezett vizsgájukon. Januárban hirdette meg az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda pályázatát. Akkor több mint százan jelentkeztek idegenvezetőnek. Közülük a legrátermettebbek háromhónapos tanfolyamon vettek részt. Mint Sebők Gyula, az Express Borsod megyei kirendeltségének vezetője, a vizsgabizottság tagja elmondta, a tételek között szerepeltek kérdések városunk és országunk földrajzi sajátosságairól, hazánk történelméről és időszerű politikai eseményekről. Az eredmények egyértelműen azt bizonyították, hogy a háromPanossok a gyors járatra Miért nem áll meg a Marx téren? A Miskolci Közlekedési Vállalat május 2-án életbe léptetett nyári menetrendje szerint megszűnt az 1. számú autóbusz-gyorsjárat Marx téri megállója. Azóta sokan kifogásolták ezt az intézkedést. A lakosság érdekeit szoktuk képviselni, ha a közlekedési vállalatot, vagy bármely más szolgáltató vállalatot illeti jogos panasz. Most azonban az MKV vezetőségének, illetve a tanács építési és közlekedési osztályának kell igazat adnunk. A panaszkodók a gyorsjáratot eddig a Marx térig vették igénybe. Számukra valóban kényelmetlen az új helyzet, nevezetesen az, hogy a gyorsjáratban közlekedtetett buszok most már a Tanácsház tértől a tanács III. kerületi hivataláig nem állnak meg. Ám a felmérések szerint a Tiszai pályaudvartól a Marx térig mindössze 3—4 perc előnyre tehetett szert az, aki nem a rendes, hanem a gyorsjáratú kocsival közlekedik. Ezen az útszakaszon ugyanis — a szűk úttest és a nagy forgalom miatt — autóbusszal előzni szinte lehetetlen. A gyorsjáratú kocsik is beszorulnak tehát a konvojba és alig haladnak gyorsabban, mint a többiek. A Marx tér után változik a helyzet, hiszen itt már kisebb a forgalom és tágasabb a pálya. A gyorsjáratú kocsik gazdaságos kihasználása tette tehát szükségessé a Marx téri megálló megszüntetését. Azok érdekét szolgálja ez az intézkedés, akik távolabbra, például a diósgyőri városközpontba utaznak. Ök e megálló kiiktatása óta lényegesen gyorsabban jutnak el úticéljukhoz, mint eddig, s nem szorulnak le a kocsikról a Marx térig utazók miatt. összegezve azt mondhatjuk tehát, hogy a Marx térig utazók mindössze 3—4 percet veszítenek, a többiek pedig ennél jóval többet nyernek. Joggal kér tehát megértést az MKV az előbbi csoportba tartozóktól. B. D. hónapos tanfolyam sikeres volt, mert alig néhányan estek ki az első fordulóban. Igen, az első fordulóban, mert szombaton reggel 6 órakor kezdődik a második. Még csak annyit tudnak a leendő idegenvezetők, hogy mikor indul a busz a Hősök teréről. Hogy merre vezet majd útjuk? Ez ma még — érthető okokból — titok, hiszen az indulástól a vasárnap esti érkezésig felváltva ülnek majd a mikrofonhoz a vizsgázók. A tegnapi vizsgán nem szükségeltetett a nyelvismeret, ám 14-én a külföldi csoportokkal foglalkozó idegen- vezetők vizsgáznak. Az ő esetükben a felsoroltakon túl az idegen nyelv ismerete is követelmény. Kikből lesznek a leendő idegenvezetők? Találkoztunk esztergályos, marós fiatalemberrel, tanárnővel, háziasszonnyal, gyors- és gépírónővel és szinte minden ismertebb foglalkozási ág képviselve volt. Ez így természetes, hiszen a honismeret, az ország szeretete nem függvénye a hivatásnak, a foglalkozásnak. E. A. fóruma Ezen a helyen most egy fényképet kellene látnia a kedves olvasónak. Egy fényképet, mely az új típusú házgyári lakásokhoz tartozó loggiát ábrázolná, alatta a magyarázó szöveggel. Sokak kérésének szerettünk volna eleget tenni a fotó közlésével, de sajnos nem sikerült. Nem rajtunk múlott! A Miskolci Rádió legutóbbi Fórum című műsorában is elhangzott a kérdés: igaz-e, hogy kiskertet is terveztek az új típusú lakások loggiájára? Választ azonban már nem kaphatott a hallgató — idő hiányában —, s ezért a műsor után az ÉSZAKTERV vezető beosztású mérnökével, Nagy Zoltán főépítésszel abban állapodtunk meg, hogy lapunkban pótoljuk a pótlandókat. Még így jobb is lesz — örültünk az ötletnek — hiszen a vállalat elkészítette a loggia makettjét és, ha ezt lefényképezzük, akkor láthatják is a miskolciak, amiről beszélünk. Persze, sok mindent nem lehet beszélni egy loggiáról, de azt azért jó lett volna elmondani, megmutatni a képen, hogy egy kis virágos ládát is terveztek az ÉSZAKTERV szakemberei. így a betonfalak között élő városi ember lakásába legalább néhány tenyérnyi természet is jut majd. Néhány hónappal ezelőtt, amikor a városi tanács vezetőivel együtt Debrecenben jártunk, irigykedve néztük Egy fénykép helyett — a nyílt várospolitikáról azokat a lakóépületeket, melyeknek az ablaka, erkélye tele volt zöld növényekkel, virágokkal. Nos, az ÉSZAKTERV szakembereinek kedves ötlete hozzásegít majd bennünket, hogy ne kelljen irigykedni, ha mondjuk jövő nyáron ismét Debrecenben járunk. Különben is meghirdettük a Tiszta, virágos Miskolcért mozgalmat — éppen ideje volt! —, s e mozgalomban egyik sikerként könyvelhetjük el a loggiákat ékesítő kis kerteket. Ennyit az előzményekről. Folytassuk ott — kicsit szomorúan —, ahol írásunk elején abbahagytuk: miért dőlt dugába tervünk, miért nem láthatja a képet az olvasó? Nos. azért, mert az ÉSZAKTERV egyik irodavezetője kurtán elutasított bennünket. A szobájában őrzött makettet nem volt hajlandó fotó- riporterünk rendelkezésre bocsátani, mondván, erre ő nem kapott utasítást. Hivatkoztunk a néhány nappal korábban kapott szóbeli hozzájárulásra. Ezt viszont bárhogy bizonygattuk, nem volt hajlandó elhinni. Nyilván úgy vélte, hogy alattomos szándéktól vezéreltetve próbáljuk megtéveszteni, s a loggiákról készített fotót valami ellenséges hatalom kezére akarjuk játszani. Másra nem gondolhatunk. Mert azt már nem tételezhetjük fel egy irodavezetőről, hogy csak azért akadályozta meg munkánkat, hogy bizonyítsa: ő ezt is megteheti! Sajnos az, akire mi hivatkozhattunk, nem tartózkodott az ÉSZAKTERV székházában. Munkája két napra Budapestre szólította. Újabb engedély beszerzésére pedig — úgy hisszük érthető okokból — mi nem mutattunk hajlandóságot. Lapunk olvasói meggyőződhettek róla, hogy e hasábokon őszintén válaszolnak a párt- és tanácsi vezetők, s a várospolitikában érdekelt szakemberek a nekik címzett kérdésekre, nem hallgatva el gondjainkat sem. Velük együtt örülünk minden közérdekű kérdésnek és egyre többször örülhetünk, mert — bár egyesek mindmáig vitatják ezt — a miskolciak túlnyomó többsége, ha gyakran bírálja is, nagyon szereti városát és élénk figyelemmel kísér minden változást. Sokan és sokat segítenek nekünk abban, hogy frissen, gyorsan tájékoztatni tudjuk városunk lakóit. Ezért ütköztünk meg annyira a szóban forgó irodavezető ndeg, elutasító magatartásán. E cikket természetesen nem ellene írtuk. Minden bizonnyal szorgalmas munkása ő is — mint az ÉSZAKTERV egész kollektívája — városunk szépülésének, épülésének. Ám az a mentalitás, mely elutasítása mögött meghúzódik, elítélendő. Idegen attól, amit nyílt város- politikának nevezünk. Építkezés, megbízólevéllel Megjelent a Komszomol- építkezések térképe a Kom- szomolszkaja Pravdában. A térképen a 9. ötéves terv 135 létesítményét jelölték be. Egy-egy építkezés megkezdése nem tartozik a könnyű feladatok közé, de a Szovjetunióban a fiatalok szívesen utaznak Komszomol-megbízó- levelükkel az új építkezésekre. Az okirat a fiatalok iránti bizalom jele, valamint annak a biztosítéka, hogy az új helyen várják őket — az alkotómunka, a szakmai fejlődés lehetőségei biztosítva lesznek. Esküvő, 197A — Kérem, mondja utánam: „Én, Dariusz Gripsky .. — Én, Dariusz Gripsky... — ... házasságra akarok lépni... — ... házasságra akarok lépni... — ... Marianna Kristinával... — Hm ... Hm. — Nem hallom. Ismételje meg hangosabban: Marianna Kristinával... — Ezt nem mondhatom. — Miért? — Tudja, még meg kell gondolnom ... — Meggondolni? Mit? — Hogy feleségül vegyem-e. Marianna Kristina nagyon bájos, kedves, semmit se mondhatok ellene, de hogy csak így egyszerre összeházasodjunk ... — Már bocsásson meg, kedves vőlegény, de nem ivott egy kicsit ahhoz, hogy bátorságot gyűjtsön? — Ugyan kérem. Egy cseppet sem! Reggel óta nem volt egy perc megállásom: virágcsokrot kellett venni, sötét öltönyt kellett venni, taxit kellett rendelni... kész bolondokháza volt! — Aídr elnézést, de miért jött ide az anyakönyvi hivatalba? — Hogy is mondjam magam is ezen gondolkozom. — Ó te! — kiáltott a menyasszony a vőlegényre. — Talán abbahagynád a bolondozást és feleségül vennél végre? — Látja — derült fel a vőlegény. — Marianna megaláz, és nem ez az első eset. Ezért támadtak kétségeim ... — Avagy úgy! — kiabált a menyasz- szony. — Afelől viszont nem voltak kétségeid, hogyan töltsük el a szabadságot egy kétszemélyes sátorban ... — A sátorban csakugyan nem voltak kétségeim, de ami a házasságot illeti, ez más kérdés. — Megengedi végre, hogy befejezzük az esketési eljárást? kérdezte idegesen az anyakönyvvezető. — A következő pár már bizonyára türelmetlen. Vőlegény, mondja utánam: Marianna Kristinával... — Szívesen mondanám ... csak attól tartok, hogy még nem készültem fel a házasságra. — Nézzék csak — hadonászott a menyasszony. — A sátorban fel volt készülve ... — A sátor az más dolog... — Ez nem becsületes dolog! A sátorban esküdöztél! — Esküdöztem ... Valóban. De az nem törvényerejű... — Hát tudod mit? Nekem ebből elég volt! Vagy kimondod rögtön: „Marianna Kristinával...” — vagy nem felelek magamért. Nézz az órára, te szerencsétlen idióta. — Marianna Kristinával ... — Na, végre! — az anyakönyvvezető megkönnye bbülten sóhajtott és kezet szorított a fiatalokkal... A tanúk aláírták az anyakönyvet, a barátok kifejezték jókívánságaikat. Amikor az esketés befejeződött, az anyakönyvvezető félrehívta a fiatalasszonyt és suttogva megkérdezte tőle: — Magyarázza meg, kérem, hogyan sikerült mégis rábírnia a vőlegényt, hogy igenlő választ adjon. Tudja, én már nem reméltem. — Nos, még van lelkiismerete. Tudja, a fiunk és a lányunk nemsokára hazajön az iskolából, ebédet kell adni nekik, mi pedig itt fecsegéssel töltjük az időt. Dariusz vőlegénynek semmirekellő, de nagyon jó apa... Stefánia Grodzenska A MÁV dolgozóinak: Kései elismerés A MÁV miskolci pártbizottságának közvetítésével jogos szemrehányást kapott szerkesztőségünk a vasút dolgozóitól. Sérelmezik — hangsúlyozzuk: teljes joggal! —, hogy róluk említést se tettünk abban a tudósításban, amelyet a május elsejei felvonulásról közöltünk. Pedig — mint írják — a lelkesedés nagyszerű példájának lehettünk tanúi. A zuhogó eső nem akadályozta a vasutas dolgozók hangulatát sem. „A MÁV-ról, valamint az utánunk felvonuló üzemekről egy szó sem esett az újság hasábjain. Vagy már az a felvonulás nem volt olyan jelentős, mint az előttünk elhaladt egynéhány kisüzemé?” Hibánkat nem akarjuk kisebbíteni arra való hivatkozással, hogy nemcsak a MÁV, hanem még sok intézmény felsorolása kimaradt a tudósításból. A MÁV-ot mindenképpen illő lett volna megemlíteni, annál is inkább, mert fegyelmezettségük valóban példamutató volt, s nagy taps köszöntötte őket. Maga a riporter is, aki mindvégig a helyszínen volt, kezében átázott jegyzetfüzettel — nagy lelkesedéssel jegyzetelt. S a tudósításból mégis kimaradt az a néhány szó, amit most utólag közzé- teszünk: őszinte tisztelettel néztük a felvonuló vasutasokat, akiknek becsületes helytállása éppen olyan értékes és dicséretes, mint a 70 ezer felvonult közül bárkié! S tesszük ezt annak tudatában, hogy az MSZMP Miskolc városi Bizottsága és a Szakszervezetek Megyei Tanácsa együttes köszöneté — amely a május 2-i számunkban jelent meg — a vasutasoknak is szólt. A szerkesztőség mindenesetre levonja a tanulságot. A legnagyobb tanulságot azonban őszinte örömmel könyveli el: a mostoha időjárás ellenére is úgy ünnepeltük a május elsejét, ami minden leírt szónál többet mond. S a feledhetetlen élmény nyújtotta emlékképben mindannyian, akik láttuk, ott őrizzük a vasutasokat is — és mindazokat, akiket nem soroltunk fel a tudósításban. Kéményseprők ifjúsági parlamentié Ma délelőtt ifjúsági parlamentet tartottak a Borsod megyei Kéményseprő Vállalatnál. A fiatalok előtt — mintegy hatvan 30 éven aluli fiatal dolgozik a vállalatnál — Viszokai Tibor főmérnök számolt be a borsodi kéményseprők által tavaly elért munkasikerekről, s az idei feladatokról. Külön szólt a kilenc szocialista brigádban tevékenykedő ifikről, akik sokat tettek már eddig is, de még többet tehetnek azért, hogy a borsodi kéményseprő vállalat az ország legjobbjai közé kerüljön. Az ifjúsági parlamenten szóba került az is, hogyan csatlakozhatnak megyénk kéményseprői az ország felszabadulása 30. évfordulója és a párt XI. kongresszusa tiszteletére kialakult országos munkaversenvhez. Végül arról tanácskoztak a fiatalok, milyen feltételek megvalósulása kellene ahhoz, hogy a vállalat keretein beiül is megalakuljon a KISZ- szervezet.
