Déli Hírlap, 1974. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1974-05-28 / 123. szám

Borsodi fiatalok Még jelentkezhetnek az NDK-ba Csellengés A gyorsuló időről még egyetlen tudományos igényű sor nem született, mikor a magyar közmondás már száiról- szájra járt: „Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra.” (Más nemzetek népi bölcsességei között ugyancsak fellelhet­jük ezt a figyelmeztetést.) Mégis, mintha nem vennénk ko­molyan. Természetesen nem az „ej ráérünk arra még” pa- tópáli magatartásról akarok beszélni — ez inkább már csak rossz emlék —, hanem az idő túlságosan szabad, könnyelmű kezeléséről. Túl sok nálunk a csellengés, a céltalan járkálás, tóníergés — sértődés ne essék —, naplopás. Ebben még azok is vétkeznek, akik nem naplopók. Éppen miattuk kell szól­ni... Újabb prédikáció — mondja a fiatal ember, ha eljut ed­dig, ezeket a sorokat olvasva. Talán dühös is, mert nem szereti, ha „beosztják” az életét. „Szabadmellű örömökre” vágyik. Megértjük. De felkészült-e a szabadságra, vagyis tud-e választani a sok lehetőség közül? Ha tud, nem kell félteni. De ha csak sodortatja magát, akkor rengeteg idő és energia vész kárba, s végül valamiféle elégedetlenség, sőt csömör lesz úrrá rajta. Arról már nem is beszélek, hogy a csellengések unalma mennyi pótcselekvésre (nemegyszer heccre, randalírozásra) csábítja az embert. Persze a fiatal még bőségben dúskál. Ügy érzi, bőven van ideje, s ereje elpusztíthatatlan. Hogy szorít az idő, azt leg­feljebb a vizsgák heteiben, napjaiban tapasztalja. Pedig — részint a felhalmozott ismeretanyag, részint az emberi ka­pacitás korlátozottsága következtében — nagyon sóik miden- re még akkor sem jut idő és energia (a felnőttek már in­kább tudják ezt), ha ökonomikusán osztjuk be életünket. Mennyire terhes ez? Azt hiszem, „ez itt a kérdés”. Mert a fiatalok nem a hasznos, értelmes élet ellenségei, hanem a kötöttségek bilincsei ellen lázadoznak. A bilincs oersze túl­zás, de a tinédzserek, akik szeretnek szélsőségesen fogalmaz­ni, gyakran emlegetik. Épp úgy, mint a rabszolgaságot. Nem akarnak sem a munka, sem a vagyonszerzés, sem a család rabszolgáivá válni. (Valljuk be, éppen elég rossz példát lát­nak ahhoz, hogy kifejlődjön bennük ez az ellenállás.) De — az idő síkján is meghatározott — értelmes emberi cselekvés egyáltalán nem rabszolgaság, hanem önmagunk megvalósí­tásának útja, módja. S termé&zetesen kötelesség is, melyet teljesítenünk keli a társadalommal szemben. Meggyőződésem, hogy a jó szándék a többségből nem hi­ányzik, de hát oly szívós ellenfél a restség, s oly tetszetős „filozófiáikat” lehet találni a következetes, szívós munkahe­lyeit. Százak és százak csellengenek; villognak a Forinton, szövegelnek (de miről és minek?) csörögnek, buliznak, s közben telik az idő. Sok, túl sok az üresjárat, s az üzem­anyag csaknem úgy fogy, mintha hasznos terhet szállíta­nánk. És kopik a jármű is. Mikor egyszer mégis megrakják, káderül, hogy nem bírja ... Radnai Bélának, a néhány évvel ezelőtt elhunyt kitűnő pszichológusnak volt egy „játéka”, ami gyakran eszembe jut. Radnai kiszámította, hogyha naponta csak tíz percet töltünk olvasással, az — átlagos sebesség mellett — hány sor lesz, s mennyi kötetre rúg évente. Vizsgálataiból kiderült (bárki ellenőrizheti), hogy a nagy többség naponta átlagosan tíz percet sem fordít — szépirodalom — olvasására. A „szóró­dás” persze óriási. Még viszonylag homogén közegben is. Előfordul például, hogy egy gimnáziumi osztály tanulói nyolcszáz könyvet kölcsönöznek az iskolai könyvtárból a tanév folyamán, a párhuzamos osztály növendékei viszont alig 20—25 kötetet igényelnek. Világos, hogy melyik cso­port cselleng többet. Csellengés. ízlelgessük csak egy kicsit a szót. Tartalma csak a helyváltoztatást foglalja magába; a haladást nem. A csellengő útja sehová sem vezet. (gyarmati) Korrepetitor 34 fentiért Nem tanárt ajánlunk az érettségik, egyetemi felvéte­lik időszakában, hanem azt a kétkötetes, 280 oldalas Biológiai korrepetitort, mely­nek annyi hasznát vehetik a tárgy iránt érdeklődők. A kiadvány az Í973—74-es tan­évben érvényes csökkentett tananyag újratanulásának és átismétlésének eljárási prog­ramját és tesztbankot tar­talmaz. Ha a felvételi vizs­gára készülő betartja a „kor­repetitornak” a bevezetés­ben ismertetett tanulási mód­szerét, akkor segítségével — és -a négy gimnáziumi tan­könyv felhasználásával — mind az írásbeli, mind a szóbeli vizsgára hatékonyab­ban készülhet fel. Az első kötet 1600 ellenőrzött felada­tot tartalmazó tesztbankja pedig okjektív önellenőrzést biztosít. A 2. kötet a tan­anyag kérdés-felelet formá­ban való feldolgozása 13 hétre programozva. Utal a tankönyv megfelelő anyagré­szére, és felsorolja az elő­forduló biológiai szókincset is. A három kitűnő szerző, dr. Nagy Mária, dr. Perendy Mária és dr. Fazekas György műve még kapható a mis­kolci könyvesboltokban. A városi tanácsok, járási hivata­lok munkaügyi szakigazgatási szerveinél már több fiatal jelen­tette be kiutazási szándékát az NDK-ba és vette Át a szükséges nyomtatványokat/ Szakképzett fiatalok jelentkez­hetnek még esztergályos, laka­tos, vegyipari szakmákba. Szakképzetlen fiatalok részére különféle munkaterületeken van lehetőség a szakképzettség meg­szerzésére. Leányok pamutfonó- ipari munkakörökben szerezhet­nek szakképzettséget. A középiskolákban végző fiata­lok számára különösen kedvező az NDK-beli és a borsodi üze­mek közötti együttműködés ke­retében történő munkavállalás. A borsodi üzemek partnervállalatai: VEB. Leuna Művek, VEB. BU­NA. Merseburg, az NDK jelentős vegyipari üzemei, VEB. Textil­betrieb, Ebersbach. Ezekben az üzemekben szervezettebben tud­ják biztosítani a fiatalok szak­mai továbbképzését, kiképzését. Azok a fiatalok, akik az NDK vegyipari üzemeiben szeretnének szakmai ismereteket szerezni, az EM. Vegyiművek (Sajóbtfbonv), a TVK (Leninváros), a BVK (Ka­zincbarcika* munkaügyi osztá­lyain jelentkezhetnek. Leányok a Miskolci Pamutfonó munkaügyi osztályán is. Az NDK-ba történő kiutazásig — majd a hazatérés után — az említett üzemek a foglalkoztatást biztosítják. Az NDK-ban munkát vállaló fiatalok részére július—augusz­tusban alapfokú német nyelvtan- folyam kezdődik. Lemezlovasok még mindig kerestetnek Kissé elszomorodo-tt Dem- csik Iván, a Gárdonyi Géza Művelődési Ház igazgatója, amikor a bíráló bizottság pénteken este eredményt hirdetett a disc jockey mű­sorvezetők vetélkedésén. A zsűri ugyanis úgy döntött: nem adnak ki első dijat. Mindössze heten neveztek be a versenybe. Hárman kö­zülük már az első forduló­ban kiestek, mivel nem ütöt­ték meg a kívánt színvona­lat. (Talán azt hitték: mag­nóm van — hát mi kell még ? ... Pedig nemcsak eb­ből áll a műsorvezetés. A jó számok mellé jó kísérőszö­veg is szükséges ... Erről a pénteki döntő után győződ­hettek meg a fiatalok. B. Tóth László, a hazánkban működő négy hivatásos mű­sorvezető egyike — a fővá­rosi Ifjúsági Ház műsorve­zetője — ugyanis bemutatta, mi is szükséges e mesterség elsajátításához.) A döntőben szereplő két fiatal közül a zsűri a DI- GÉP Energia Klub amatőr műsorvezetőjét, Kruppa Lászlót találta jobbnak így — miután első díjat nem ad­tak ki — ő nyerte az 500 Ft-os II. díjat. A 300 Ft-os III. díjat az LKM ifjú­sági házának műsorvezetője, Tátrai József kapta. Egyórás műsorukban — félórás ma­gyar és félórás külföldi blok­kot mutatták be — remek számokat hallottunk — de a „szövegelés” bizony még nemigen ment... A városban is megmutatták magukat VALÉTÁLÓK Szombat délután sokan fel­kapták fejüket a főutcai já­rókelők közül. A zene, amely váratlanul tört rájuk, el­árasztotta a délutáni szen- dergéséből felzavart Széche­nyi utcát. Többen megáll­tak; meglepett, kíváncsi te­kintetek kutatták a hang forrását. Nem sokáig tartott a bizonytalanság. A zene fél­beszakadt, és a hangszórón át megtudtuk: hamarosan a végzős egyetemisták vidám felvonulásának lehetünk ta­núi. A közlekedés szünetelt: szabad út nyílt a menetelők számára. Elöl a bányászok fúvósze­nekara lépdel, s követi a tarka sokaság, amely humo­ros transzparenseivel az egyetemi évek sok kedves emlékének görbe tükrét nyújtja. A vidám menetben helyet kap a méltóságteljes (vizsgákról többször kirúgott) „Uv-király” és a fehér lepel­be burkolt egyszer sem utó­vizsgázó „szűz” egyaránt. Reszkess ipar, jövünk! — olvashajtuk az egyik táblán. Egy másikon egeret tartó kéz látható, s a következő felirat: Ne dobja el, a menza értékesíti! Sikerül egy „szűz” közelé­be furakodnom. Megnyugta­tom, hogy nem a nyakán lógó „Férjhez megyek” fel­iratú tábla inspirál, és kér­dezgetni kezdem. — Igen, most fordul elő először az egyetem fennállá­sa óta, hogy a városban vi­dám felvonulást rendezünk, így az öt évig otthont adó Miskolctól, ha jelképesen is, de elbúcsúzhatunk. A búcsú jól sikerült, kel­lemes, hangulatos eseménye volt a szombat délutánnak. Az egyetemen este fél 9 órai kezdettel tartották meg az idei valétabált. A dísz­ruhában bevonuló valétael- nökök (bányász, kohász, gé­pész) köszöntötték a jelen­levőket és megnyitották a bált. Az aulában a pesti A. Company együttes szolgáltat­ta a zenét. A harmadik eme­leti üvegteremben pedig Csik Gusztáv, Pege Aladár és Jávori Vilmos dzsessz- muzsikájának tapsolhattak a bálozók. Egy földszinti he­lyiségben cigányzene is ki­egészítette a szórakozási le­hetőségeket. Éjfélkor a szo­kásos tombolajáték nyújtott némi pihenőt a táncotoknak. Nyolcezer üveg sör, és más ital (szeszes és üdítő), sok száz pár virsli plusz jókedv — így vonhatnánk meg a bál mérlegét. Egy vidám asztaltársaság vidám tagja mondta a kö­vetkezőket: — Mindannyian nagyon jókedvűek vagyunk. Ugyan­akkor nem tudjuk elhesse­getni magunktól azt a mind­untalan felmerülő gondola­tot, hogy ez diákéletünk utolsó bálja. Igyeszünk em­lékezetessé tenni, csupa fül, szem és száj vagyunk. TAMÁS GYULA Vonat. Folyosó. Lány könyvvel. Lehúzott ablak. Arrább: egy fiú könyvvel. A köny­vek alakja félreért­hetetlen. Ülőhely nincs, de a folyosón alig néhányan állunk. Első mondat (úgy is, mint ismerkedés): — Ma mész? — Kilenckor... — Rázós? — Ja. Szintén? — Is. Mind a ketten ol­vasnak tovább, de már egy ablaknál. A fiú kikémleli a másik jegyzetét, közben a lány is kikémleli a fiú jegyzetét. Másod­évesek mind a ket­ten. — Bölcsész vagy? — Nyert — mond­ja a kislány. Angol— francia. Te az orvo­sin vagy? — Nyert — mond­ja a fiú és a könyv felett nézik egymást. — Lehetsz tolmács is? Jó szak. — Nem rossz. Ne­héz ... — Maradsz? — Jövök este. Te? A beszélgetés úgy Füzesabony táján kezdődött. Hatvannál már egymás mellett állnak és a jegyzetre könyökölnek. — Amikor először boncoltunk... — Műfordító aka­rok lenni. Budapest előváros: — Akkor az Egye­tem presszóban ket­tőkor. Jó? — Ja. Utóirat. mert este is egy vonattal jö­vünk. ök ketten egy sötéses fülkében ül­nek és.. — Bent akarok ma­radni az egyetemen. Ügy érzem, a kuta­táshoz van érzékem. Különben is. hova menjek falura? — Ha elfogadják néhány műfordításo­mat, ákkor már me­nő az ember. Én se szeretnék egy tante­remben megöreged­ni ... Fogják egymás ke­zét. Másodévesek. Szeretném hinni, hogy egyik se úgy hi­szi, ahogyan mondja. Jó fej — gondolja a kislány. Menő csaj — gon­dolja a fiú. A két vizsgát meg­úszták két szegényes egssel... B. G. Továbbképzés A két diósgyőri nagyüzem csúcs-és alapszervezeti KISZ- titkárai egyhetes összevont továbbképzésen dolgozzák fel a KISZ KB legutóbbi határo­zatából adódó feladataikat. A kohászatiak az elmúlt héten voltak itt, a gépgyáriak má­jus 27—június 1-ig vendégei a csanyiki KISZ-iskolának Megtárgyalják az ifjúsági mozgatom helyi szervezetei­nek feladatait, a KB határo­zatainak egységes feldolgozá­sát s a további munkájukat segítő kérdéseket. A tanfo­lyamra több megyei vezetőt is meghívtak, akik tapaszta­lataik ismertetésével sok se­gítséget adhatnak a fiatalok­nak. A KISZ Miskolc városi Bi­zottsága a város valamennyi csúcs- és alapszervezeti veze­tőjét hasonló egyhetes tanfo­lyamra hívja be a csanyiki KISZ-iskolára. „Ifjú tanárok — öreg diákok“ Tavasszal, ha az ember az utcán jár, az üzletek kirakatát csaknem annyi iskolai tabló, mint amennyi áru tölti meg. A legpatinásabb miskolci gimnázium érettségi tablóját nézegetve akaratlanul is Thomas Mann: Elcserélt fejek cí­mű regénye jut eszembe, aminek az a lényege, hogy a fel- ismerhetetlenül fiatallá, széppé restaurált arcok nem vál­toztatják meg a testet. Magyarán: az ízlésneveléshez az is hozzátartozik, hogy mindenki olyan fejet vállaljon, amilyet kinek-kinek élet­kora formál. Az emberi értékeket legritkábban lehet retu­sálni, azt mindenki belül hordja. Örvendetes ebben a szel­lemben nevelni és még iskolai tablóképeket is ebben a szel­lemben vállalni. Balla Demeter fotóművész Másodévesek

Next

/
Thumbnails
Contents