Déli Hírlap, 1974. május (6. évfolyam, 101-126. szám)
1974-05-28 / 123. szám
Borsodi fiatalok Még jelentkezhetnek az NDK-ba Csellengés A gyorsuló időről még egyetlen tudományos igényű sor nem született, mikor a magyar közmondás már száiról- szájra járt: „Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra.” (Más nemzetek népi bölcsességei között ugyancsak fellelhetjük ezt a figyelmeztetést.) Mégis, mintha nem vennénk komolyan. Természetesen nem az „ej ráérünk arra még” pa- tópáli magatartásról akarok beszélni — ez inkább már csak rossz emlék —, hanem az idő túlságosan szabad, könnyelmű kezeléséről. Túl sok nálunk a csellengés, a céltalan járkálás, tóníergés — sértődés ne essék —, naplopás. Ebben még azok is vétkeznek, akik nem naplopók. Éppen miattuk kell szólni... Újabb prédikáció — mondja a fiatal ember, ha eljut eddig, ezeket a sorokat olvasva. Talán dühös is, mert nem szereti, ha „beosztják” az életét. „Szabadmellű örömökre” vágyik. Megértjük. De felkészült-e a szabadságra, vagyis tud-e választani a sok lehetőség közül? Ha tud, nem kell félteni. De ha csak sodortatja magát, akkor rengeteg idő és energia vész kárba, s végül valamiféle elégedetlenség, sőt csömör lesz úrrá rajta. Arról már nem is beszélek, hogy a csellengések unalma mennyi pótcselekvésre (nemegyszer heccre, randalírozásra) csábítja az embert. Persze a fiatal még bőségben dúskál. Ügy érzi, bőven van ideje, s ereje elpusztíthatatlan. Hogy szorít az idő, azt legfeljebb a vizsgák heteiben, napjaiban tapasztalja. Pedig — részint a felhalmozott ismeretanyag, részint az emberi kapacitás korlátozottsága következtében — nagyon sóik miden- re még akkor sem jut idő és energia (a felnőttek már inkább tudják ezt), ha ökonomikusán osztjuk be életünket. Mennyire terhes ez? Azt hiszem, „ez itt a kérdés”. Mert a fiatalok nem a hasznos, értelmes élet ellenségei, hanem a kötöttségek bilincsei ellen lázadoznak. A bilincs oersze túlzás, de a tinédzserek, akik szeretnek szélsőségesen fogalmazni, gyakran emlegetik. Épp úgy, mint a rabszolgaságot. Nem akarnak sem a munka, sem a vagyonszerzés, sem a család rabszolgáivá válni. (Valljuk be, éppen elég rossz példát látnak ahhoz, hogy kifejlődjön bennük ez az ellenállás.) De — az idő síkján is meghatározott — értelmes emberi cselekvés egyáltalán nem rabszolgaság, hanem önmagunk megvalósításának útja, módja. S termé&zetesen kötelesség is, melyet teljesítenünk keli a társadalommal szemben. Meggyőződésem, hogy a jó szándék a többségből nem hiányzik, de hát oly szívós ellenfél a restség, s oly tetszetős „filozófiáikat” lehet találni a következetes, szívós munkahelyeit. Százak és százak csellengenek; villognak a Forinton, szövegelnek (de miről és minek?) csörögnek, buliznak, s közben telik az idő. Sok, túl sok az üresjárat, s az üzemanyag csaknem úgy fogy, mintha hasznos terhet szállítanánk. És kopik a jármű is. Mikor egyszer mégis megrakják, káderül, hogy nem bírja ... Radnai Bélának, a néhány évvel ezelőtt elhunyt kitűnő pszichológusnak volt egy „játéka”, ami gyakran eszembe jut. Radnai kiszámította, hogyha naponta csak tíz percet töltünk olvasással, az — átlagos sebesség mellett — hány sor lesz, s mennyi kötetre rúg évente. Vizsgálataiból kiderült (bárki ellenőrizheti), hogy a nagy többség naponta átlagosan tíz percet sem fordít — szépirodalom — olvasására. A „szóródás” persze óriási. Még viszonylag homogén közegben is. Előfordul például, hogy egy gimnáziumi osztály tanulói nyolcszáz könyvet kölcsönöznek az iskolai könyvtárból a tanév folyamán, a párhuzamos osztály növendékei viszont alig 20—25 kötetet igényelnek. Világos, hogy melyik csoport cselleng többet. Csellengés. ízlelgessük csak egy kicsit a szót. Tartalma csak a helyváltoztatást foglalja magába; a haladást nem. A csellengő útja sehová sem vezet. (gyarmati) Korrepetitor 34 fentiért Nem tanárt ajánlunk az érettségik, egyetemi felvételik időszakában, hanem azt a kétkötetes, 280 oldalas Biológiai korrepetitort, melynek annyi hasznát vehetik a tárgy iránt érdeklődők. A kiadvány az Í973—74-es tanévben érvényes csökkentett tananyag újratanulásának és átismétlésének eljárási programját és tesztbankot tartalmaz. Ha a felvételi vizsgára készülő betartja a „korrepetitornak” a bevezetésben ismertetett tanulási módszerét, akkor segítségével — és -a négy gimnáziumi tankönyv felhasználásával — mind az írásbeli, mind a szóbeli vizsgára hatékonyabban készülhet fel. Az első kötet 1600 ellenőrzött feladatot tartalmazó tesztbankja pedig okjektív önellenőrzést biztosít. A 2. kötet a tananyag kérdés-felelet formában való feldolgozása 13 hétre programozva. Utal a tankönyv megfelelő anyagrészére, és felsorolja az előforduló biológiai szókincset is. A három kitűnő szerző, dr. Nagy Mária, dr. Perendy Mária és dr. Fazekas György műve még kapható a miskolci könyvesboltokban. A városi tanácsok, járási hivatalok munkaügyi szakigazgatási szerveinél már több fiatal jelentette be kiutazási szándékát az NDK-ba és vette Át a szükséges nyomtatványokat/ Szakképzett fiatalok jelentkezhetnek még esztergályos, lakatos, vegyipari szakmákba. Szakképzetlen fiatalok részére különféle munkaterületeken van lehetőség a szakképzettség megszerzésére. Leányok pamutfonó- ipari munkakörökben szerezhetnek szakképzettséget. A középiskolákban végző fiatalok számára különösen kedvező az NDK-beli és a borsodi üzemek közötti együttműködés keretében történő munkavállalás. A borsodi üzemek partnervállalatai: VEB. Leuna Művek, VEB. BUNA. Merseburg, az NDK jelentős vegyipari üzemei, VEB. Textilbetrieb, Ebersbach. Ezekben az üzemekben szervezettebben tudják biztosítani a fiatalok szakmai továbbképzését, kiképzését. Azok a fiatalok, akik az NDK vegyipari üzemeiben szeretnének szakmai ismereteket szerezni, az EM. Vegyiművek (Sajóbtfbonv), a TVK (Leninváros), a BVK (Kazincbarcika* munkaügyi osztályain jelentkezhetnek. Leányok a Miskolci Pamutfonó munkaügyi osztályán is. Az NDK-ba történő kiutazásig — majd a hazatérés után — az említett üzemek a foglalkoztatást biztosítják. Az NDK-ban munkát vállaló fiatalok részére július—augusztusban alapfokú német nyelvtan- folyam kezdődik. Lemezlovasok még mindig kerestetnek Kissé elszomorodo-tt Dem- csik Iván, a Gárdonyi Géza Művelődési Ház igazgatója, amikor a bíráló bizottság pénteken este eredményt hirdetett a disc jockey műsorvezetők vetélkedésén. A zsűri ugyanis úgy döntött: nem adnak ki első dijat. Mindössze heten neveztek be a versenybe. Hárman közülük már az első fordulóban kiestek, mivel nem ütötték meg a kívánt színvonalat. (Talán azt hitték: magnóm van — hát mi kell még ? ... Pedig nemcsak ebből áll a műsorvezetés. A jó számok mellé jó kísérőszöveg is szükséges ... Erről a pénteki döntő után győződhettek meg a fiatalok. B. Tóth László, a hazánkban működő négy hivatásos műsorvezető egyike — a fővárosi Ifjúsági Ház műsorvezetője — ugyanis bemutatta, mi is szükséges e mesterség elsajátításához.) A döntőben szereplő két fiatal közül a zsűri a DI- GÉP Energia Klub amatőr műsorvezetőjét, Kruppa Lászlót találta jobbnak így — miután első díjat nem adtak ki — ő nyerte az 500 Ft-os II. díjat. A 300 Ft-os III. díjat az LKM ifjúsági házának műsorvezetője, Tátrai József kapta. Egyórás műsorukban — félórás magyar és félórás külföldi blokkot mutatták be — remek számokat hallottunk — de a „szövegelés” bizony még nemigen ment... A városban is megmutatták magukat VALÉTÁLÓK Szombat délután sokan felkapták fejüket a főutcai járókelők közül. A zene, amely váratlanul tört rájuk, elárasztotta a délutáni szen- dergéséből felzavart Széchenyi utcát. Többen megálltak; meglepett, kíváncsi tekintetek kutatták a hang forrását. Nem sokáig tartott a bizonytalanság. A zene félbeszakadt, és a hangszórón át megtudtuk: hamarosan a végzős egyetemisták vidám felvonulásának lehetünk tanúi. A közlekedés szünetelt: szabad út nyílt a menetelők számára. Elöl a bányászok fúvószenekara lépdel, s követi a tarka sokaság, amely humoros transzparenseivel az egyetemi évek sok kedves emlékének görbe tükrét nyújtja. A vidám menetben helyet kap a méltóságteljes (vizsgákról többször kirúgott) „Uv-király” és a fehér lepelbe burkolt egyszer sem utóvizsgázó „szűz” egyaránt. Reszkess ipar, jövünk! — olvashajtuk az egyik táblán. Egy másikon egeret tartó kéz látható, s a következő felirat: Ne dobja el, a menza értékesíti! Sikerül egy „szűz” közelébe furakodnom. Megnyugtatom, hogy nem a nyakán lógó „Férjhez megyek” feliratú tábla inspirál, és kérdezgetni kezdem. — Igen, most fordul elő először az egyetem fennállása óta, hogy a városban vidám felvonulást rendezünk, így az öt évig otthont adó Miskolctól, ha jelképesen is, de elbúcsúzhatunk. A búcsú jól sikerült, kellemes, hangulatos eseménye volt a szombat délutánnak. Az egyetemen este fél 9 órai kezdettel tartották meg az idei valétabált. A díszruhában bevonuló valétael- nökök (bányász, kohász, gépész) köszöntötték a jelenlevőket és megnyitották a bált. Az aulában a pesti A. Company együttes szolgáltatta a zenét. A harmadik emeleti üvegteremben pedig Csik Gusztáv, Pege Aladár és Jávori Vilmos dzsessz- muzsikájának tapsolhattak a bálozók. Egy földszinti helyiségben cigányzene is kiegészítette a szórakozási lehetőségeket. Éjfélkor a szokásos tombolajáték nyújtott némi pihenőt a táncotoknak. Nyolcezer üveg sör, és más ital (szeszes és üdítő), sok száz pár virsli plusz jókedv — így vonhatnánk meg a bál mérlegét. Egy vidám asztaltársaság vidám tagja mondta a következőket: — Mindannyian nagyon jókedvűek vagyunk. Ugyanakkor nem tudjuk elhessegetni magunktól azt a minduntalan felmerülő gondolatot, hogy ez diákéletünk utolsó bálja. Igyeszünk emlékezetessé tenni, csupa fül, szem és száj vagyunk. TAMÁS GYULA Vonat. Folyosó. Lány könyvvel. Lehúzott ablak. Arrább: egy fiú könyvvel. A könyvek alakja félreérthetetlen. Ülőhely nincs, de a folyosón alig néhányan állunk. Első mondat (úgy is, mint ismerkedés): — Ma mész? — Kilenckor... — Rázós? — Ja. Szintén? — Is. Mind a ketten olvasnak tovább, de már egy ablaknál. A fiú kikémleli a másik jegyzetét, közben a lány is kikémleli a fiú jegyzetét. Másodévesek mind a ketten. — Bölcsész vagy? — Nyert — mondja a kislány. Angol— francia. Te az orvosin vagy? — Nyert — mondja a fiú és a könyv felett nézik egymást. — Lehetsz tolmács is? Jó szak. — Nem rossz. Nehéz ... — Maradsz? — Jövök este. Te? A beszélgetés úgy Füzesabony táján kezdődött. Hatvannál már egymás mellett állnak és a jegyzetre könyökölnek. — Amikor először boncoltunk... — Műfordító akarok lenni. Budapest előváros: — Akkor az Egyetem presszóban kettőkor. Jó? — Ja. Utóirat. mert este is egy vonattal jövünk. ök ketten egy sötéses fülkében ülnek és.. — Bent akarok maradni az egyetemen. Ügy érzem, a kutatáshoz van érzékem. Különben is. hova menjek falura? — Ha elfogadják néhány műfordításomat, ákkor már menő az ember. Én se szeretnék egy tanteremben megöregedni ... Fogják egymás kezét. Másodévesek. Szeretném hinni, hogy egyik se úgy hiszi, ahogyan mondja. Jó fej — gondolja a kislány. Menő csaj — gondolja a fiú. A két vizsgát megúszták két szegényes egssel... B. G. Továbbképzés A két diósgyőri nagyüzem csúcs-és alapszervezeti KISZ- titkárai egyhetes összevont továbbképzésen dolgozzák fel a KISZ KB legutóbbi határozatából adódó feladataikat. A kohászatiak az elmúlt héten voltak itt, a gépgyáriak május 27—június 1-ig vendégei a csanyiki KISZ-iskolának Megtárgyalják az ifjúsági mozgatom helyi szervezeteinek feladatait, a KB határozatainak egységes feldolgozását s a további munkájukat segítő kérdéseket. A tanfolyamra több megyei vezetőt is meghívtak, akik tapasztalataik ismertetésével sok segítséget adhatnak a fiataloknak. A KISZ Miskolc városi Bizottsága a város valamennyi csúcs- és alapszervezeti vezetőjét hasonló egyhetes tanfolyamra hívja be a csanyiki KISZ-iskolára. „Ifjú tanárok — öreg diákok“ Tavasszal, ha az ember az utcán jár, az üzletek kirakatát csaknem annyi iskolai tabló, mint amennyi áru tölti meg. A legpatinásabb miskolci gimnázium érettségi tablóját nézegetve akaratlanul is Thomas Mann: Elcserélt fejek című regénye jut eszembe, aminek az a lényege, hogy a fel- ismerhetetlenül fiatallá, széppé restaurált arcok nem változtatják meg a testet. Magyarán: az ízlésneveléshez az is hozzátartozik, hogy mindenki olyan fejet vállaljon, amilyet kinek-kinek életkora formál. Az emberi értékeket legritkábban lehet retusálni, azt mindenki belül hordja. Örvendetes ebben a szellemben nevelni és még iskolai tablóképeket is ebben a szellemben vállalni. Balla Demeter fotóművész Másodévesek
