Déli Hírlap, 1974. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1974-05-27 / 122. szám

Korszerű gyermekvédelem A május hetedikétől huszonötödikéig, csaknem három hétig tartó gyermekvédelmi napok rendezőinek figyelme mindenre kiterjedt. Az összesen 19 rendezvénynek (ebből tizenkettőt a megyében, 7-et Miskolcon és a járási székhe­lyeken tarbttalrt kit ís fél ezer részvevője volt. A tanács­kozásokkal, '. .'iá'i kai párhuzamosan rendezett szülői értekezletek h s': e .er felnőttet érintettek. Bekapcsolták a rnua az ér. - .kelt állami és ifjúsági szerveket, a diák- ts nevelőotthonokat, az iskolákat, az üzemeket. A pe­dagógusokat, a jogászokat, az orvosokat, a szülőket és a ne­velőszülőket. Mindazokat, akiknek jelenléte igazolja: a gyermekvédelem az ifjúsággal való foglalkozásnak szerves része, társadalmi feladat, közügy. * Az idei gyermekvédelmi napokról kiadvány jelenik mo d meg; ebben gyűjtik össze az egyes fórumokon tapasztal iá­kat, a szakemberek véleményé*-, összegzik a tennivalókat, amelyek... ugyanazok, amik eddig voltak. A tanácskozá­sok csak pillanatnyi megállást jelentenek, a munkát a hét­köznapok idején végzik. A bajt mindig könnyebb megelőzni, mint gyógyítani: ez a régi igazság a korszerű gyermekvédelem alapja is. Ezért -'!i'an nagy azoknak a felelőssége, akik a gyermekekkel, :kkal foglalkoznak. Mindenekelőtt a szülői háznak. - ■ baj van, hamar kiderül, hogy a szülők elfoglaltak, a is érmekre jóformán nem jut idő. Hogy engedékenyek a felnőttek, nem tulajdonítanak megfelelő jelentőséget gyer­mekeik hibás viselkedésének, és végül: hogy maguk sem tartják be azokat az erkölcsi normákat, amelyeket társa­dé1 műnk a fiataloktól elvár. A gyermek- és fiatalkorú bűnözés aránya a bűnesetek 16,3 százaléka, és ennél még sokkal magasabb a veszélyez­tetett kiskorúak száma. Nemigen kíván hosszas kommen­tárt, hogy ez milyen feladatot ró az iskolára, a pedagógu­sokra, az ifjúsági szervezetekre, főként pedig a gyermek- védelem állami intézményeire, a nevelőotthonokra. Mint a most átadott miskolci Gyermekváros is bizonyít­ja: széles korhatárú, a gyermek zavartalan fejlődését biz­tosító intézmények épülnek. Olyan otthonok és iskolák, ahol szerencsés esetben óvodáskortól tizennyolc éves koráig egy helyen nevelkedhet. Ugyancsak az elmúlt évek eredmé­nyeihez tartozik, hogy feloldották ezeknek az intézmények­nek a zártságát. A gyerekek külső iskolákba járnak; az in­tézmények, vállalatok képviselőit, a külső világot pedig várják a gyermekotthonok falai közé. A pedagógus, a jogász, az orvos végzi a dolgát, ahogy eddig is végezte. A kormány rendeletek, törvények sorával (a legfrissebb a módosított családjogi törvény, de feltétle­nül ide tartozik az ifjúsági törvény is) fogalmazza meg, és hatalmas összegekkel támogatja a gyermekvédelem nehéz munkáját. A további szükséges segítséget valamennyiünk­től, a társadalomtól várják. Minden tételes megfogalmazás helyett: nincs annál nagyobb dolog, mint ha az iskolai szünetekben az elvesztett otthona helyett egy ismert és szeretett családhoz mehet haza az állami gondozott gyer­mek, ha egyre kevésbé idegen felnőttek figyelik és segí­tik az otthonok életét, és ha felnő, biztos munkahely várja az innen kikerülő fiatalt. (M-) Óvodás, iskolás „művészek” Nemzetközi rajzkiállítás A várossá alakulásának huszadik évfordulóját ün­neplő Kazincbarcikán tegnap nyílt meg a szocialista váro­sok első nemzetközi gyer- mekrajz-kiállítása. A hazai szocialista városok tehetséges óvodás- és általá­nos iskolás rajzolóin kívül By* : *', Románia és az NDK gyermekei küldték el műveltet. A több mint két­ezer beküldött pályamunká­ból választotta ki a zsűri azt a négyszáz alkotást, amely­ből a szocialista város főte­rén szabadtéri kiállítást ren­deztek. A tárlaton részt vet­tek Kazincbarcika bulgáriai testvérvárosának, Dimitrov- grádnak, valamint az NDK- beli Schkopau-nak a legte­hetségesebb gyermekrajzolói is. A legjobb rajzok alkotói értékes jutalmakat kaptak. Keleti kelta j(c Kiss Attila és felesége a műteremben BÜCSÜ BARCIKÁTÓL Kiss Attila műtermében Kiss Attila kazincbarcikai műtermébe már nagyon régen készülök. Meghívást egyébként sem szoktam elutasítani, ez­úttal pedig úgy éreztem, szin­te tartozom a művésznek ez­zel a látogatással. Hogy mi­ért? Mert Kiss Attila — sa­ját bevallása szerint — iga­zolni akart valamit ott a mű­teremben. Nemcsak előttem, önmaga előtt is. A szerkesz­tőségben ugyan éppen eleget találkoztunk, mégis csak Bar- cikán mondta ki: feleségével együtt elhagyják a várost, mely annak idején örömmel, szeretettel és otthonnal fo­gadta őket. Nem könnyű ezt kimondani, mert az eltelt évek — akár bevallja az em­ber, akár tagadja —, mégis­csak megszőtték azokat a szálakat, melyek képesek az alkotót egy tájhoz, egy vá­roshoz odakötni. A művész úgy érzi, hogy „megfestette Barcikát”. Ezen lehetne vitatkozni. Hiszen elég-e öt év, vagy akár égy egész élet, hogy formába fog­laljuk a szeretett környezet­ről alkotott benyomásainkat? Inkább arról van szó — s ezt sem tagadja a festő —, hogy Dunántúl után, ahonnan szár­mazik, kicsit kemény neki ez a táj. Nem érzi az itteni em­berek roppant erőfeszítéseit, s látszólagos nyerseségük mö­gött a humánus szándékot. Vannak sikeres találkozá­sok, s kevésbé jól sikerültek. De hát egy festő nem fogal­mazhat ilyen kategorikusan, s úgy gondolom, mi sem. Bar- cikán körülbelül másfélszáz képet festett Kiss Attila, jól sikerült kiállítás emlékét vi­heti magával, s rengeteg olyan élményt is, mely bizo­nyára csak ezután ölt majd testet. Nagyon nagy a műterem (vajon ki lesz itt a2 új gaz­da?), benne az embernagysá­gú szobor is eltörpül. Mint egy újságcikk tanúskodik róla, a házaspárnak ez a szobor volt kezdetben egyetlen va­gyona. Velük érkezett Barci- kára, gondosan becsomagol­va (hiszen az egyik kolléga diplomamunkája, s így két­szeresen becses), s most ve­lük utazik Veszprémbe. Idő­közben persze sok minden került ebbe a terembe, amit most mind-mind be kell cso­magolni. A költözködés min­dig afféle élet-leltár. Ilyen­kor előkerülnek régi-régi (olykor elveszettnek hitt) ér­tékek, s haszontalan kacatok. Az ember nézi, forgatja őket, s úgy érzi, semmitől sem tud megválni. Az értékes és a talmi egyaránt hozzánk tar­tozik, darabja az életünknek. Most én is részese lehetek Kiss Attiláék leltárának. Leg­szívesebben azt számlálnám össze, hány száz rajza szüle­tett. Az újságok csak egy na­pig élnek — szoktuk monda­ni —, Kiss Attila pedig főleg újságoknak dolgozott, így már sokan elfeledték, hogy milyen népszerű karikatúristájá volt pár esztendővel ezelőtt az Esti Hírlapnak. Aztán a ren­geteg aktuális rajz. Kiss At­tila a Budapester Rundschau- tól kezdve az Élelmiszeripari Dolgozók Lapjáig máig is szinte állandó „külsőse” az újságoknak. Ez a rengeteg al­kalmi munka (persze a sza­badúszónak élni kell valami­ből) sok-sok energiát vont el a — hihetőleg maradandóbb — festészettől. De az is igaz, hogy a rajzok mindig frissen tartják az embert, s erre a művésznek nagy szüksége van. Semmiképpen sem akarom Kiss Attilát valamiféle mér­legkészítésre bírni, magától mondja: „Megérlelt bennün­ket ez a város.” (Többes számban beszél, hiszen nem­csak neki voltak és vannak művészi tervei, hanem fele­ségének, Várnay Beának is, aki verseket ír.) S ebből az önkéntelen vallomásból nem nehéz kiszűrni, hogy tulaj­donképpen hálásak a barci- kai évekért. Hogy mit kap­tak és mennyit adtak, azt csak később lehet majd fel­mérni igazán. (gyarmati) A székesfehérvári István Király Múzeum Kelet-Euró- pában elsőként rendezte meg a keleti kelta művészet tár­latát. A nagy értékű lelete­ket bemutató kiállítást teg­nap nyitották meg. Több mint háromszáz tár­gyat, értékes leletet láthat a közönség. Ebből százat kilenc külföldi ország múzeumai kölcsönöztek. Kiállították többek között a koppenhágai múzeum híres gundestrup-i mocsárleletének másolatát, az aranyozott ezüstből készült, dombormű­vekkel díszített serleget, a hochensaizburgi kelta fej másolatát, a bécsi múzeum híres kulacsformájú leletét, s számos érdekes ékszert, dí­szes kardot, jellegzetes állat­alakokkal díszített edényeket. Láthatja a közönség a hazai kelta ásatások leleteit is. A kiállítást — amely a ma kezdődő háromnapos nemzet­közi kelta-konferencia nyitó eseménye volt — június 23- ig tekintheti meg a közön­ség. Bácska vidékén — Baján, Felsőszentivánon, Csávolyon és több más nemzetiségi köz­ségben — május-búcsúztató ünnepségeket tartottak teg­nap. A régi hagyomány sze­rint a htjnap utolsó vasár­napján „táncolják” ki a má­jus első éjszakáján állított májusfákat. A vidék falvai­A népi gyermekjátékok egyik leggazdagabb hazai lelőhelye a Komárom megyei Neszmály és környéke. A he­lyi iskola igazgatója, Sperl Vilmosné családtagjai, tanít­ban az ünnepségek már szom­baton megkezdődtek. A leg­nagyobb, a központi, feldí­szített májusfa körül lezaj­lott búcsúztatón a fiatalok vidám, mókás népi játékokat rendeztek: körültáncolták, s baltavágásokkal sújtották a 3—4 méteres májusfákat, majd kidöntötték és „tort” ültek felette. ványai segítségével a gyerek­szájról gyerekszájra szállt hagyományokat egy évtizede gyűjti, s bár már 250 darab­ból áll a játék-kollekció, újabb és újabb változatokra bukkan. A „Fehér liliomszál” kez­detű gyermekjátékot például 12 féle változatban énekel­ték, játszották a hajdan volt apróságok. A „Kiskacsa für- dik”-nek olyan variánsát is fellelte, amilyenről manapság már sehol másutt nem tud­tak. Étén a „Bújj-bújj zöld- ág”-ot egészítették ki egy új játékelemmel. A tréfás mondókák, ritmu­sok és a hozzájuk párosuló „szertartások” zömmel 150— 200 évesek, de szövegük, dallamuk — örökzöld. Kitáncolták a május fákat Fája Géza könyve Görgeyről Visegrádi esték Túl a hetedik X-en, Féja Géza ismét úttörő és korszak- alkotó, mint vagy negyven évvel ezelőtt, amikor a Vi­harsarokkal elindította útjá­ra a napjainkban ismét fel­támadt szociográfiát. Megmu­tatta: nem olyan minden, ahogy látszik. És íme, új utakra tereli a kutatást, meg­mutatja: nem egészen úgy volt az a Görgey—Kossuth- kérdés, ahogy eddig láttuk. Nem is úgy, ahogy a Kos- suth-rajongók, de nem is egé­szen úgy, ahogy a Görgey- hívők szájtépve egymást vá­dolták. Visegrádi esték című új re­gényében Féja Géza azt a Görgeyt mutatja meg nekünk, aki mindig tisztelni akarta Kossuthot, de soha sem ke­rülhetett vele közvetlen vi­szonyba, mert a kisebb tehet­ségű, de nagyobb alkalmaz­kodási képességű akamokok mindig megakadályozták ezt. Színre végig gazsuláltak Kos­suth nemegyszer önmagát is megejtő retorikus pátoszának, hogy szembeállítsák vele Gör­gey nagyon is józan hadvezé- ri zsenialitását. Így sütöget­ték a maguk pecsenyéjét, majd készítették elő menekü­lésüket. Aknamunkájuk nagy­ban hozzájárult, hogy Kos­suth félreértse, ellenségesen értelmezze, amikor Görgey a szép szólamokat igyekezett lefordítani bakancsra, puská­ra, élelemre, lőporra. Mert Görgey, a hadvezér, mindig ilyen kategóriákban gondol­kodott, noha a forradalmár- ság sem volt Idegen tőle: ő akasztatta fel az áruló arisz­tokrata Zichy Ödönt és ő be­csülte Petőfit, nem Kossuth. A nemesi szabadságjogokat védő, nemegyszer üresen kon­gó pátosz azonban nem volt kenyere. A hadihelyzet fel­mérése, a háborúhoz szüksé­ges anyagi javak biztosítása — annál inkább. Ezt a forradalmat elsősor­ban józan realizmussal véde­ni óhajtó szándékot igyekez­tek szembeállítani Kossuth nemegyszer fellegekben járó zsenialitásával a kis * karrie­risták. Ezt magyarázza estéken át az öregedő Görgey visegrádi remeteségében a neki megje­lenő Kossuth szellemének, és párbeszédük keserű konklú­zióját az utolsó találkozás utolsó Görgey-mondata vonia le: ha még egyszer csinál­nánk, együtt kellene csinál­nunk, különben porrá omlik minden. Féja Géza éppen úgy tud megfelelő mértéket tartva de- heroizálni, mint Déry vagy Illyés. Nem úgy, hogy vájkál a sebekben, hanem úgy, hogy emberközelségben, anyagi és nőügyek őszinte feltárásával is teljes — éppen ezért nem tökéletes — embert ábrázol: ezúttal a mentendő Görgey- ben. Aki éppen azáltal kép­viseli a maga igazságát, va­lódi hazafiságát, hogy nem bálványkép, hanem magán­életében — gyarló ember. Ember, csak ember, de ko­rántsem — áruló. (Szépirodalmi kiadása.) MÁTÉ IVAN hetfO Kossuth rádió. 12.00: Déli kró­nika. — 12.20: KI nyer ma? — 12.35: Tánczenei koktél. — 13.20: A szegediek kérdeznek — az or­szág válaszol. — 13.50: Lakatos Sándor népi zenekara játszik. — 14.20: Édes anyanyelvűnk. — 14.25: A szegedi Tömörkény Ist­ván Gimnázium és Zenei Szak­középiskola énekkara énekel. — 14.40: Vallomás a műfordításról. — 15.00: Hírek. — 15.10: Iskola­rádió. — 15.50: A Csehszlovák Hadsereg központi zenekara ját­szik. — 16.00: A világgazdaság hírei. — 16.06: Szegedi művészek operafelvételeiből. — 16.25: Tu­dományos stúdió Szegeden — 17.00: Hírek. — 17.05: Külpoliti­kai figyelő. — 17.20: Szegedi telefonszolgálat. — 17.30: Dankó Pista nótáiból. — 17.50: A hét rádióhallgatója. — 18.10: „Tiszta tájak.” — 19.00: Esti krónika. — 19.30: Sporthiradó. — 19.40: „Sze­ged — szeggel.” Nyilvános rá­dió-randevú. — 22.00: Hírek. — 22.20: örökzöld dallamok. — 23.00: Hacsatúrján műveiből. — 23.30: Részletek Lopez operettjé­ből. — Közben 24.00: Hírek. Közlekedésbiztonsági és baleset- védelmi műsor. — Napjaink kér­dései. Jegyzet. — Szórakoztató zene. — 18.00—18.15: Borsodi tü­kör. (Békegyűlés Miskolcon; Csehszlovák nemzeti napok a miskolci Centrum Áruházban: Kiváló lett a bekecsi Hegy alj a Tsz.) — Megyei sporteredrpé- nyel:. — 18.15—19.00: Kérdezzen, az Illetékesek válaszolnak . .. A mikrofonnál: az Idegenforgalmi szakemberek. Fórumműsor. Szlovák televízió. ,17.45: Kerü­leteink hangja. — 18.10: Zenei műsor. — 19.00: Híradó. — 20.00. A hó (Pausztóvszkij novellája alapián készült tv-játék). —21.15: Híradó. — 22.05: Sajtószemle. KEDD Kossuth rádió. 8.00: Hírek. — 8.05: Műsorismertetés — 8.15: Budapest és a vidék kulturális programjából. — 8.22: Offenbach- operettdalok. — 8.33: Harsan a kürtszó! — 9.08: Puccini: Pil­langókisasszony. Háromfelvoná- sos opera. — 11.31: Édes anya­nyelvűnk. — 11.41: Csajkovszkr : Változatok egy rokokó témára Petőfi rádió. 12.00: Zenekari muzsika. — 12.45: Leányvállalatok — Szegeden. — 13.00: Hírek. — 13.45: Időjárás. — 14.00: Kettőtől ötig... — 17.00: ötórai tea. — 18.00: Hirek. — 18.05: Külpoli­tikai figyelő. — 18.20: Győri Szabó József nótákat énekel. — 18.49: Kalandozás. — 19.54: Jó estét, gyerekek! — 20.00: Hírek. — 20.10: Oj könyvek. — 20.13: „Áldott szép Pünkösdnek ...” — 20.33: A Magyar Rádió Karinthy- színpada. — 20.53: Népdalok, néptáncok. — 21.37: Szvjatoszlav Richter zongoraestje a Szegedi Nemzeti Színházban. — 23.00: Hirek. — 23.15: Malek Miklós és S. Nagy István táncdalaiból. — 23.30: A hét zeneműve. De­bussy: g-moll vonósnégyes. — 24.00: Hirek. Miskolci rádió. 17.30—17.35: Mű­sorismertetés, hírek. — 17.35— 18.00: Emberek, utak, járművek. A Miskolci Mélyépítő Vállalat pályázatot hirdet belső ellenőri munkakör betöltésére. Pályázni lehet mérlegképes könyvelői oklevéllel rendelkező férfi munkavállalónak, A pályázathoz részletes önéletrajzot kérünk mellékelni. Jelentkezés: a munkaügyi osztályon, Miskolc, l„ Partizán u. 2. sz. Petőfi rádió. 8.00: Hírek. 0.05: Barokk muzsika. — Hírek. — 9.03: Dallal, táncc világ körül. — 9.44: Aus?' • fekete gazdái. — 10.00: 1 műsor üdülőknek — 10.30: r szerviz. — 11.00: Hírek. — 11.53: Könyvek, tájak, emberek. A Miskolci Pamutfonó FELVESZ 5-10 éves gyakorlattal rendelkező, adminisztrációban jártas gyors-gépírót. Jelentkezés a munkaügyi vezetőnél. Fehér liliomszál — 12 féle változatban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents