Déli Hírlap, 1974. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1974-04-18 / 90. szám

a miskolciaké a szó Ámokfutás a Kun Béla utcán... Kávédarálás — bosszúsággal Húsvét előtt szemeskávét vá­sároltam, majd meg is szereltem volna darálni a Csemegekereske­delmi Vállalat miskolci lOti-os számú boltjában. A „daráló-so­ron’» meglepő s bosszantó lát­vány fogadott: csak egyetlen, úgynevezett alátéledény volt a darálókhoz, s az is lyukas, re­pedt. így azután mindegy volt, hogy az edényből vagy a zsacs- kóból folyik-e ki a földre a meg­darált kávé egy része. Kínlód­tak, bosszankodtak a szives „szolgáltatást” igénybe vevő vá­sárlók. Felvilágosítottak, hegy sajnos a „kedves vevők” vitték el a darálóhoz szükséges mű­anyag edénykéket, s újakat csak akkor vásárolhatnak, ha arra engedélyt kapnak. Nagyon elíté­lendőnek tartom egyes vevők »»gyűjtögetését”, de azt is fur­csállom, hogy egy több milliós forgalmat lebonyolító, jó hírű üzlet ennyire félvállról kezelje ezt a ma már természetesnek számító, apró szolgáltatást. Ha pedig valóban külön „engedély” kell egy ilyen néhány forintos, műanyag edényke megvásárlásá­hoz, akkor őszintén saInálom a bolt vezetőit és dolgozóit. Sch. S. Miskolc Egyik legforgalmasabb utcája városunknak a Kun Béla utca. Egymást érik a teher- és személygépkocsik, s tavasz- szal már a motorkerékpárosok is. Különösen óvatosan, fi­gyelmesen kell tehát itt közlekedni, nehogy baleset történ­jen. A napokban éppen erről felejtkezett el az egyik lovas kocsi hajtója, aki láthatóan felöntött a garatra. Leszállt a kocsiról, s az utána jövő lovas kocsi hajtójához gyalogolt. Valószinűleg unalmas volt a bakon, s azt gondolta: mennek a lovak maguktól is, ő pedig elbeszélgethet az ismerősével. Könnyelműségéért kis híján mások, az ezen az útvonalon közlekedő járművezetők fizettek. A lovak ugyanis megijed­tek valamitől, megugrottak, s vágtában rohantak végig a Kun Béla utcán. A lovak nem ismerik a szabályokat, a köz­lekedési lámpát, így hát éppen a tilos, piros jelzésnél értek a Kun Béla és a Bajcsy-Zsilinszky utca kereszteződéséhez. Persze, hogy nem álltak meg, s pillanatokon múlott, hogy súlyos baleset nem történt. Mi, akik e látvány szemtanúi voltunk, még percek múlva sem tértünk magunkhoz az Ijedtségtől. Bizonyára a lovaskocsi-hajtókat is vizsgáztatják időközön­ként a KRESZ-ből, s valószínű az is, hogy esetenként őket is megszondáztatják. Nem ártana azonban erre többször is sort keríteni az illetékeseknek, mert az utóbbi időben, külö­nösen a szanált házak bontott anyagait fuvarozók, „elfelejt­keznek” a közlekedésben előírt szabályok betartásáról! Tóth Dániel Miskolc, Kun Béla u. Jól sikerült a Rákóczi-túra Még mindig Fásítási ankét Eniő, adj menedéket! ■jc Leninvdrosban gyorsított ütemben folyik az olefinmű szerelése. Képünkön; a vezérlő- teremben a műszerek bekötését és ellenőrzését végzik. Az iskolai szünetben lelkes, iz­gatott készülődés után indult út­nak vidám csapatunk a Rákóczi- t úr ára. A 14 tskolásgyerckkel és két idősebb sporttársnővel az első éjszakát Füzéren töltöttük; délután még megtekintettük a várat. Másnap a reggeli órákban indultunk Telkibányára. Közben érintettük Hollóházát, s a déli érákban már Telkibányán vol­tunk. Másnap a kora reggeli órákban Indultunk a gönczl ko­lostorhoz, majd az Amadé-vár- hoz. A csodálatos kilátás feled­tette velünk a néhány perces szuszogást. A Medrekas alatt le­vő fenyves után eltűnt a piros jelzés. Több irányban a keresé­sére indultunk, sajnos eredmény­telenül. Majd néhány kilométe­res gyaloglás után megláttuk a regéd várat madártávlatból. „A turista nem ismer leletetlent” jelszóval a szántóföldeken, egy­órás gyaloglás után beértünk Regécre. A regéd vár után következett a túra legszebb szakasza, Szőlő- májtanyáig. A gyerekek megáll­tak és úgy gyönyörködtek a ta­vasz csodáiban. Fáradhatatlanul cipelték zsákjaikat. (Némelyik­ben egy egész konyhaszekrényt betöltő ennivaló volt!) Szőlőmáj- tanyán már ismerősként fogad­tak bennünket, s Itt töltöttük az éjszakát. majd Erdőhorváti, Pusztavár, Hercegkút útvonalon beértünk Sárospatakra, ahol vég. leg búcsút mondtunk a hegyek­nek. A Rákőczl-vár és a Bod- rog-part csodálása után, nagyon kellemes négy nappal a hátunk mögött szálltunk vonatra. Az út­vonal kijelölőinek, tervezőinek gratulálunk! Lendeczky Katalin Miskolc Ezt mondja a jogszabály MENNYI LEHET A PRÓBAIDŐ? A Munka Törvénykönyv 23. paragrafusa szerint a mun­kaviszony létesítésekor írás­ban próbaidőt i6 ki lehet kötni. Ennek tartama 30 nap, de a felek (dolgozó és mun­káltató) a munkaszerződés­ben ennél rövidebb vagy hosszabb, de legfeljebb 3 hó­napig terjedő próbaidőben is megállapodhatnak. A próbaidő szabályozásá­nál azt kell szem előtt tar­tani, hogy az adott munka­körben mennyi idő alatt le­het meggyőződni a dolgozó munkaalkalmasságáról, illet­ve a dolgozó mennyi idő alatt ismerheti meg a mun­kakörrel kapcsolatos köve­telményeket. Ezt arra való figyelemmel kell mérlegelni, hogy milyen a munkakör el­látásával járó felelősség, a munkakör szakképzettségi igénye, a betanulás, a be­gyakorlás szükséglete stb. A próbaidőben való meg­egyezés azt jelenti, hogy a próbaidő alatt a munkavi­szonyt bármelyik fél azon­nali hatállyal megszüntethe­ti. A próbaidőt meghosszab­bítani nem lehet. Ha a dol­gozót áthelyezéssel, kineve­zéssel, illetve választással al­kalmazzák, akkor próbaidőt nem lehet kikötni. Ha a vállalat a dolgozót a próbaidő elteltével más mun­kakörben vagy alacsonyabb személyi alapbérrel kivánja foglalkoztatni, erről legké­sőbb a próbaidő letelte előt­ti harmadik napon írásban köteles értesíteni. Ha a dolgozó a próbaidő leteltével tovább dolgozik, munkaköre, illetve munka­bére az értesítésnek megfe­lelően alakul. Nem hosszab­bíthatja meg a próbaidő tar­tamát, ha a dolgozó a pró­baidő alatt valamilyen okból (pl. betegség, stb.) ténylege­sen nem végezhet munkát. Ha a munkaviszonyt leg­később a próbaidő utolsó napján sem a vállalat, sem a dolgozó nem szünteti meg, az határozatlan időre szóló­vá válik. A határozott időre kötött munkaszerződés fje­dig a szerződésben meghatá­rozott idő leteltéig tart. DR. SASS TIBOR Szabjanak ki végre pénzbírságot! Környékünkön, a Tanácsház téren, de ugyanúgy a Deák téren vagy a Selyemréten Is naponta megfordulok. A tavasz beköszöntő­vel megváltozott az utcák képe. Kizöldültek a fák, a fű, nyílnak az elültetett tulipánok, s csak nemrég nyílt el az aranyesö. Ami­lyen jó érzés gyönyörködni a virágok szlnpompájában, olyan bosz- szúság látni, amikor felelőtlen emberek letapossák a füvet, letörik a virágokat. Legutóbb már alig tudtam megállni, hogy erélyesen rá ne szóljak arra a házaspárra, akik 8—10 év körüli kisfiúkkal úgy sétáltak végig a Körösi Csorna Sándor utcai toronyházak előtt, hogy egymás után törték le az aranyesö ágait. Bizonyára otthonukat akar­ták díszíteni vele, de ha másra nem, legalább arra gondolhattak volna: vajon hogyan figyelmezteti gyermekét az Ilyen szülő arra, hogy óvja, vigyázza a parkok virágait? Az a kislány is megérde­melte volna a pénzbüntetést, aki egy egész kis csokorra való tuli­pánt szakított le késő délután a térről. A Búza téri piacon, a virág­üzletekben mindig kapható friss virág, mindenki vásárolhat belőle, amennyit akar, természetesen, ha fizet érte. Ne vigye, ne lopja el azt, ami neki ugyan nem kerül pénzébe — mert sajnos, nem bünte­tik még érte —, ami mindnyájunké, s amelyért igen sokat áldoz a város. Legközelebb már nem hagyom szó nélkül az ilyesmit, s min­denkit arra kérek, hogy ugyanezt tegye. Legalább szégyenltsíik meg őket, hátha ez Is eredményes lesz. SZABÓ JÁNOS Hoffmann Ottó u. van „makuka”! Örömmel olvastam, hogy meg­kezdődik a „makukaháború" Miskolcon. Alig van városré­szünk, ahol az elszórt szemeté­vel ne találkoznánk. Mint olvas­tam: ellenőrizni fogják, hiszen csak nyers állapotban árusítható a piacokon, nem pedig szutykos kosarakból. S mit látok? A kórházak ka­pui előtt változatlanul kínálják, csakúgy, mint a Lottó cukrász­da előtt, valamint Tapolcán és Lillafüreden az autóbusz-meg­állók közelében. Nemigen olvas­hatnak újságot, mert még csak nem is suttogva kínálják. „Felemelő látványban” volt ré­szem az elmúlt napokban. A villamoson szemben ült velem egy fiatalember, aki a mag min­den egyes szemét gondosan a zsebébe csúsztatta. Amikor vi­szont leszállt a villamosról, gon­dosan kifordította a járdasziget­re az összes szemetet. Másnap három fiatal a csuklós autóbu­szon a földre köpködte a ma­kukát. Sajnos senki nem volt, aki rájuk szólt volna. Ha ér­vényt lehetne szerezni annak, hogy valóban ne árulják és a szemetelőket megbüntetnék, so­kat tennénk városunk tisztasága érdekében. F. L.-né Miskolc ROVATVEZETŐ: MOLNAB 8ANDORNB TELEFONSZAMA) H-r21 A színes dokumentumfilm szirénázó mentőt, dübörgő légkalapácsot, zajongó töme­get, bömbölő rádiót mutat. Majd — mintegy ellenpont­ként — madárdalos, vízcso- bogásos, lombos, elbűvölő erdei tisztást varázsol elénk. Aztán a film tovább pereg. Látjuk, hogyan válik az erdő helyenként szemét­dombbá, majd egy-egy er­dőtűz nyomán üszkös hal­mazzá, hamusivataggá. A film nézőinek — valameny- nyien erdészeti, mezőgazda- sági szakemberek — össze­szorul a szívük, a torkuk. Itt, a miskolci Technika Há­zában megrendezett megyei fásítási ankéton érzik át csak talán igazán, mit je­lent valamennyiünk számára a nekik kenyeret is adó er­dő. Hagyomány már, hogy a Borsodi Erdő- és Fafeldolgo­zó Gazdaság, az Egri Állami Erdőrendezőség, a Borsod megyei és a Miskolc városi Tanács mezőgazdasági osz­tályainak vezetői és dolgozói évente egyszer összegyűlnek, hogy megbeszéljék: milyen feladatok várnak rájuk a fásításban, erdőtelepítésben. Magyarországon nagyon kevés az erdő. Európában csak Angliában, Dániában és Hollandiában kevesebb. Jelenleg az erdős területek aránya. 16,7 százalék, s csak 1980-ra érjük el a 20 száza­lékot. Borsod a maga 26 százalékos arányával az or­szág megyéi között a negye­dik helyet foglalja el, Nóg- rád, Zala és Veszprém me­gye előz meg bennünket. Tavaly a MÉM megbízá­sából felmérés készült me­gyénkben, s eszerint 2000-ig 25 ezer hektárnyi területen kell erdőtelepítést végezni. Az erdő szerepe évről év­re nő. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy a fa az egyetlen alapanyag, ami új­ratermelhető. De a fák, az erdők védik a mezőgazda­sági kultúrát, sőt, vizeinket is. Ami pedig az ember nyu­galmát, pihenését szolgáló funkcióját illeti, hadd említ­sünk csupán egyetlen példát. Egy Super Caravelle típusú repülőgép az Európa és Észak-Amerika közötti úton 30 tonna oxigént fogyaszt. A farmer mint demográfiai ellenség Szegény embert az ág is húzza. Nem elég, hogy a fiatal házasok túlságosan óvatosan tervezik a család létszámát — hogy finoman fejez­zem ki magam —, még itt van ez a far­mer is. A farmer, mely köztudottan fe­szes és szorít. Mert ez a divat. Egyfor­mán szorítja csípőben — és lentebb — ifjú­ságunk mindkét nem­beli tagjait, ám ez „a lányokat biológiai­lag nem érinti hátrá­nyosan. Annál káro­sabb lehet a fiúk, fér­fiak számára, neveze­tesen: megterméke­nyítő képességük (át­meneti) csökkenésére és olykor-olykor a potencia (a nemi vágy) gyengülésére vezethet”. Az idézetet az Élet és Tudomány leg­utóbbi számából vet­tem, egy orvosi cikk­ből. Riasztó megálla­pítás, figyelembe vé­ve, hogy ifjúinknak körülbelül 70—80 szá­zaléka munkában, szórakozóhelyen, is­kolában és kirándu­láson farmernadrág­ban feszít. Némi re­ménysugár csak az idézet zárójelbe tett „átmeneti” szavacs- ícája lehet. Am mégis a cikk szerzőjének felkiáltójeles intelmét kell ismételni: „Előz­zük meg a bajt”/ A „bajt” pedig úgy lehet megelőzni, hogy a férfiak visszatérnek apáik és nagyapáik öltözködési szokásai­hoz, azaz komótos, bő nadrágot és fehér­neműt hordanak. Sőt, ilyen szabásúnak kell lennie még a fürdő­dressznek is — az or­vos szerint. Elő tehát a szekrény mélyéről azokkal a fürdőnad­rágokkal, melyeket fiataljaink eddig gú­nyosan „hónalj-fixes fecskének” neveztek. Hiába, néha áldozatot kell hozni a biológiai funkciók oltárán! Vigasztalja ifjúin­kat az a tény, hogy az apák, nagyapák csípőben bő nadrá­gokban és csaknem térdig érő — sőt, bo­kánál záródó — fe­hérneműben is legé­nyek voltak a talpu­kon, s éppúgy meg­hódították a női szí­veket, mint utódaik. Talán még jobban is! Felmerülhet azon­ban egy kérdés: va­jon a hivatásos farmerek — akiknek a viselete az utóbbi évtizedben világsikert aratott —, hogy nem döbbentek rá e nad­rágok káros voltára? Nekik ugyanis több generációra szóló ta­pasztalatuk lehet. Im­munissá váltak vol­na? Mert, hogy a farmerek nem haltak ki, az biztos. Számuk ugyan megfogyatko­zott az utóbbi idő­ben, de ez a tudós közgazdászok szerint az Egyesült Államok belső gazdasági viszo­nyainak tulajdonít­ható. Csak az lehet tehát a magyarázat, hogy az eredeti, a klasszikus farmer- nadrágra a mostaniak már csupán anyagu-t kát tekintve hasonlí­tanak. Az amerikai gazda kényelmes, bő nadrágban dolgozik — és alapít családot. Megkörnyékezi per­sze az embert egy sanda gondolat is: netán azoknak a kon­fekcióüzemeknek a keze lehet az el len­propagandában, akik nem gyártanak far­mernadrágot? Em­lékszünk rá, mennyit perlekedett néhány évvel ezelőtt a szu­perfiit szipkát gyártó cég a dohánygyárak­kal. Am ezt a gyanút el kell hessenteni magunktól. Maga az Élet és Tudomány a garancia arra, hogy a farmernadrág-ügyben kifejtett orvosi véle­mény tudományos alapokon nyugszik. Nem nyugszikt nem nyugodhat viszont a fentiek tudatában, ki szívén viseli a de­mográfiát. Akkor sem, ha már régen nem jár farmerban — randevúra. (békés) Ez száz ember egyévi szük­séglete. Ennyi oxigént ter­mel évente háromhektárnyi fenyőerdő. ■ ■ Bartucz Ferenc, a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazda­ság erdőgazdálkodási igazga­tója mondotta: Miskolcon és környékén évszázadok óta erdőszerető emberek élnek. De még így is sok-sok kárt okoz megyénk erdőállomá­nyában az emberi hanyag­ság, a felelőtlenség. Az idén már négymillió forint érté­kű fa pusztult el az erdő- gazdaság területén’ erdő­tüzek miatt. Az erdészeti szakemberek szerint szem­léletbeli változásra lenne szükség, arra, hogy már gyerekkortól belenevelődjön az emberekbe az erdő sze- retete, s a megóvására irá­nyuló szándék. Jó propagan­dája lenne az ügynek, ha Borsodban vagy akár az egész országban évente egyszer megrendeznék az erdők napját. Ahogyan hagyomány már megyénkben a fásítási an­két, hagyomány az is, hogy ilyenkor megjutalmazzák azokat a borsodi—egri erdé­szeti dolgozókat, akik ki­emelkedő munkát végeznek a fásításban, erdőtelepítés­ben. Tegnap is sokan kaptak pénzjutalmat, oklevelet, em­lékplakettet, emlékjelvényt. Azzal a figyelmet érdemlő megjegyzéssel, hogy lelkesít­se ez a szerény megemléke­zés őket további jó mun­kára. Hogy általuk tovább gyarapodjanak erdeink, s menedéket adhassanak a nyugalomra, pihenésre, jó le­vegőre vágyó embernek a lombok. (nyikes) Érettségizett, vagy gyors­éi gépíróiskolát végzett gépirónöt venne fel szer­vezési intézet. Jelentkezni lehet munkanapokon 8-15 óráig az ÉGSZI-titkárságon (Fazekas u. 2., I. emelet).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents