Déli Hírlap, 1974. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1974-04-09 / 83. szám

Városi komloríot nemcsak a város adhat Az urbanizáció ellentmondásai Kazán fia Mackó Egy délután a Népkertben Három híján száz éve an­nak, hogy a városatyák el­fogadták Haday Dániel mű­kertész tervét a mai Nép­kert beültetésére. Azóta sok víz lefolyt a Szinván. ki- lencvenhétszer bontottak le­velet a fák, de a pompás kis liget mit sem vesztett népszerűségéből. Horváth József nyugdíjas mindennapos vendége, hasz­nálója a parknak. Hol az unokákkal, hol a kutyával, s van amikor együtt. Mackó, a kétökölnyi puli engedel­meskedni tanul. Jól ismerik a játszótéri gyerekek, s ha a gazdi engedi, birkóznak is. — A kohászatból mentem nyugdíjba — mondja az ősz kutyatulajdonos —, s ide a kertbe legalább olyan pon­tosan járok, mint hajdan az üzembe. Ebben a gyorsan változó városban a Népkert a fiatalságomat juttatja eszembe. Igaz, a régi idők­ben több volt a bokor, nem volt ilyen kopasz a fák alja. Most már a Sportcsarnok­nál látom, ha valaki a liget túlsó végén csókolódzik. Kiss Bertalan nyugdíjas tűzoltó főtörzsőrmester a napsütötte pádon egy kutya­történettel ajándékozott meg. — Amikor még a Bársony János utcában laktam, a romos pincéből vinnyogást hallottam. Először azt hit­tem, valami gyerek, de aztán látom, hogy kutya. Fázott, éhes volt. Bevittem, meg- * * Mackó engedelmeskedni tanul. (Kerényi László felvételei) Ma reggel Miskolcon is megkezdték a II. Békeköl­csön visszafizetését. Az Or­szágos Takarékpénztár kü­lönleges brigádot alakított, melynek tagjai ma és hol­nap az Arany János utca 2. szám alatt, nemcsak kötvé­nyek beváltásával foglalko­Vitmer Gyuri, ha nem is kincset, de egy jú búvóhelyet talált. etettem, felneveltem. Aztán bérházba költöztem, a ku­tyától meg kellett válni. Ki­hoztam és a sportpályán hagytam. Azóta is itt él Ka­zán a neve, merthogy a telet a kazánházban húzta ki. A Mackó már az ő köly- ke. Kazán a Népkert legismer­tebb figurája. Ismerik a pá­lyán gyakorló labdarúgók, s hallottak róla a salakon lab­dát kergető női focisták is. Szepesi Lajos edzőhelyet­tes, a lelkes, ám gazda nél­küli amazonok egyik önzet­len támogatója, fürgébb já­tékot vezényel. Két sípszó között megjegyzi: — A hely ideális, a lá­nyok technikásak, csak az emancipációval van baj. Ezek a lányok (diákok, ipa­ri tanulók, adminisztrátorok) legalább tizedannyi támoga­tást érdemelnének, mint a zik, hanem tanácsadó szol­gálatot is látnak el. A mun­kacsapat reggel 8-tól délután 4-ig áll a lakosság rendel­kezésére. Az országban egyébként mintegy 74 millió forintot kapnak vissza az 1951-ben kibocsátott kötvé­nyek tulajdonosai. férfiak. Annyira amatőrök vagyunk, hogy még a meze­ket is a feleségem mossa, társadalmi munkában. A lányok kiskapuznak. A becsúszó szerelés szabályta­lanul sikerült. Szabadrúgás. Feláll a sorfal. A labdának háttal. A pádon napozó, álmodo­zó nyugdíjasok fejbólintással nyugtázzák a gólt. A magyar munkásmozga­lomnak több újságíró már­tírja is van. Közülük kettő­nek a tevékenységét ismer­tetjük. Somogyi Béla Halastón, 1868. május 16­án született: Huszonöt éves korában Felsővisón tanítós- kodott, és Suhogó álnéven írt a Népszavába, amely­nek egyik szerkesztője lett. Tanítói állását haladó szel­lemű cikkei miatt elvesztet­te, a Népszavától pedig a pártviszályok következtében elbocsátották. 1903-ban Bu­dapesten középiskolai tanár­ként kereste meg kenyerét, két év múlva azonban újra a Népszava munkatársai kö­zé került. Zigány Zoltánnal 1906-ban megalapította az Üj Korszak című haladó tanügyi lapot, amely az egyházi iskolák ál­Miskolcon 12 ezer lakás­igénylőt tartanak nyilván, de a megye aprófalvas települé­sein csaknem másfél ezer el­hagyott, bedeszkázott ajtajú és ablakú ház áll üresen. A megyeszékhely lakóinak szá­ma száz év alatt meghatszo­rozódott, az 1070-ben tízezer lelket számláló Leninváros kétezerig hatvanezer lakosú várossá nő. viszont Sátoralja­újhelyen ma ötezerrel keve­sebben laknak, mint 1920-ban. Az ezredfordulóig mintegy negyvenezerrel csökken a bor­sodi mezőgazdaságban foglal­koztatottak száma, és iparunk még legalább tízezer, más me­dvéből idevándorló férfimun­kást igényel. A fentiekből nyilvánvaló­ak azoí; az ellentmondások, amelyeket a már könyvtár­ra rúgó szakirodalommal rendelkező urbanizáció te­remtett. Hol lakjanak a bevándorlók ? A Népszava tegnapi szá­mában Magyar László azt a kérdést feszegette, hogy az elkövetkező másfél évti­zedben milyen mértékben gyarapszik a városi népes­ség száma. Hivatkozik a Városfejlesztési Tudományos és Tervező Intézet két ta­nulmányára és megállapítja, hogy 1990-re nyolcszázezer­rel nő a városi népesség száma. Ennyivel, s kívánatos len­ne, ha nem többel, mert a túlzottan nagy bevándorlást nem győznénk lakással. Az olvasó még bizonyára em­lékszik arra a majd tizenöt éven át tartó „versenyfutás­ra”, amelynek során a vidé­ki városok minden eszköz­zel és minden áron töre­kedtek a lélekszám feltorná- szására. Ezt természetesen siettették a foglalkoztatott­sági tényezők is, továbbá az a körülmény, hogy városi komfortot csak a város tu­dott nyújtani. Csak nvolcszázezer A hirtelen óriássá nőtt városok azonban sem lakás­sal, sem vízzel, sem leve­gővel nem győzték az új városlakókat, s időközben az is kiderült, hogy a vá­rosias életkörülményeket (vízvezeték, központi fűtés, kereskedelmi és vendéglátói ellátás, jó utak stb.) a fal­lamosítátát, a nyolcosztályos kötelező népoktatást, a ta­nítók helyzetének javítását követelte. A lap olvasóiból alakult meg. szintén 1906- ban, Somogyi elnökletével a Magyarországi Tanítók Sza­bad Egyesülete. 1911-ben az Ifjúmunkás című lap szer­kesztője, 1918-ban a Magyar- országi Tanítók Szakszerve­zetének egyik alapítója és elnöke Somogyi Béla. A polgári demokratikus forradalom után a Károlyi­kormány közoktatásügyi ál­lamtitkára. a Tanácsköztár­saság kikiáltását követően pedig a Szövetséges Közpon­ti Intéző Bizottság, valamint a budapesti Központi For­radalmi Munkás- és Katona- tanács tagja. A proletárdiktatúra leve­rése után a fehérterror dü­höngése idején vállalta a Népszava szerkesztését, fel­lépett a gyilkosságok ellen. Ezért az Ostenburg-különít- mény egyik csoportja elhur­A kettes számú elképzelés honytól Szombathelyig érnek. vakban is meg lehet terem­teni. így aztán a városi népes­ség ..csak” nyolcszázezerre taksált növekedése józanul szerény számításon alapul, figyelembe veszi a foglal­koztatottsági struktúra vál­tozását, de nem hagyja fi­gyelmen kívül a már amúgy is túlzsúfolt városok teher­bíró képességét sem. A már idézett tanulmány egyik legérdekesebb fejezete az a kérdés, hogy az ország melyik részén a legcélsze­rűbb a fejlesztés. A szak­emberek három változatát is megadták a feleletnek, s ezeket most a Népszava cikke alapján ismertetjük, már csak azért is, mert Mis­kolc, illetve a borsodi ipari koncentráció egyik variáns­ból sem maradt ki. Három variáció Az első változat szerint a jelenlegi „energiatengely” mentén (Dunántúli-közép- hegység) és Északi-közép­hegység, valamint az alsó Duna-szakasz és Észak—Ke- let-Magyarország térségében a legkívánatosabb a fejlesz­tés. A másik változat a Zá­hony, Nyíregyháza, Debre­cen, Szolnok. Százhalombat­Ma Budapesten, a Kerté­szeti Egyetemen megkezdő­dik a MÉM II. országos ku­tatási tanácskozása. ^ Eger­ben, megrendezik az ifjú fi­colta, s 1920. február 17-én meggyilkolta. öt nappal későbbi teme­tésén százezres tömeg vett részt; ez volt az első nagy­szabású demonstráció a fe­hérterror rendszere ellen. Bacsó Béla Kassán született, 1891. ja­nuár 7-én. Iskolái elvégzése után újságíróként a Kassai Munkás című szociáldemok­rata pártlapnál dolgozott, majd 1919-ben a Népszava belső munkatársa lett. A ta­nácshatalom megdöntése után cikket írt a fehérterror el­len. 1920. február 17-én este, amikor Somogyi Béla társa­ságában távozott a Népszava szerkesztőségéből, az Osten- burg-különítmény tagjai szer­kesztőjével együtt elhurcol­ták, s mindkettőjüket meg­gyilkolták. PERÉN YI KÁROLY fejlesztési „erővonalai’’ Zá­ta, Székesfehérvár, Veszp­rém, Szombathely által al­kotott második „erővonal­ra”, valamint a Pécs—Szek- szárd, Budapest—Győr vo­nalra, a Sátoraljaújhely, Miskolc kiindulópontú Ti- sza-vidék fejlesztésére he­lyezi a hangsúlyt, A harmadik variáns két nagy kör érintője mentén javasol fokozott urbanizáci­ót. A külső kör városai: Szombathely, Salgótarján, Ózd, Miskolc. Debrecen, Sze­ged, Baja. Pécs. Zalaeger­szeg. A belső kör városai: Tatabánya. Salgótarján, Szolnok, Dunaújváros, Szé­kesfehérvár. A terv érdekes és szimpatikus vonása, hogy a fővárost elkerüli mindkét fejlesztési „erővonal”. Bármelyik elképzelés való­suljon is meg, beleillik a me­gye két évvel ezelőtt kiala­kított településhálózat-fej­lesztési tervébe. Ez a terv, a tudományos alapú hipoté­zisek kétezerig érő kivetí­tése, az urbanizációs folya­matnak olyan prognózisa, amely — Erdei Ferenc sza­vait használva — kifejezés­re juttatja a technika fejlő­dését. a munkamegosztás kiterjedését és a társadalmi viszonyok alakulását. latelisták országos vetélkedő­jét. Hódmezővásárhelyen megkezdődik a fizikatanárok háromnapos országos tanács­kozása. ★ Kecskemétről 30 ipari tanuló jutalomkirándu­lásra a Szovjetunióba utazik. Nagykanizsán csehszlovák kulturális napot rendeznek. Villányban átadják a me­zőgazdasági szakmunkáskép­ző iskola 150 személyes kol­légiumát. Bővül a gázvezeték- hálózat A TIGÁZ az idén tovább bővíti Miskolcon a földgáz­vezeték-hálózatot. A fejlesz­tési program szerint még ebben az évben földgázt kap az Eszterházy, az End- resz György utca, a Maros, a Kinizsi, a Derkovits, a Fürst Sándor utca, valamint a Báthory utca. A hálózat- építéssel párhuzamosan a házakba is bekötik a veze­tékeket. Munkába állt a különleges brigád Megkezdték a 11. Békekölcsön visszafizetését (BRACKÓ) Utcáink, tereink névadói Újságíró mártírok B. I. REFLEKTOR ^ A lányok focizni tanulnak.

Next

/
Thumbnails
Contents