Déli Hírlap, 1974. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1974-04-08 / 82. szám

a miskolciaké a szó Megkezdték a munkát... Spárga A napokban a Gömöri pályaudvar lezárt sorompó­ja előtt hosszabb ideig kel­lett várakoznom, de ezt már megszoktam. Meglepett viszont, hogy szinte pár nap alatt elkészült a több részes felvonulási épület, mert va­lószínűleg annak szánták a faházakat. Felcsillant tehát a remény, hogy végre nem­csak terv, hanem valóság lesz: elkezdik a Gömöri fe­lüljáró építését. Tudom, nem kis munka és nem is készül el pár hét alatt, de már az is öröm, hogy elkezdődött. Figyelemmel fogjuk kísérni az építkezést, hiszen nagyon jó lesz, ha nem kell majd a lezárt sorompók előtt vára­kozni, bosszankodni. Az épí­tőknek jó munkát kívánunk, az építtetőnek pedig köszön­jük, hogy régi vágyunk valóra válik: zavartalanul közlekedhetünk majd a Jó­zsef Attila utcán. Tóth Benjámin Miskolc, József A. u. Füstokádó létrásautó a pogácsában Gyakran térek be á Szé­chenyi utcai, 702. sz. kenyér­boltba. Mindig friss pékáru, kenyér és nagyon finom sü­temények várják a vásárló­kat. Március 25-én reggel is ott vásároltam vajaspogá­csát. Az egyikből azonban jókora spárga „lógott” kifelé. Nagyobb elővigyázatossá­got kérnénk a sütőüzemtől, hogy ezentúl is kifogástalan árut vásárolhassunk! Tóth Béla Miskolc, Rózsa u. 2. sz. Kiliáni bosszúságok A tavasz beköszöntővel min­denfelé parkosítanak, s tetemes összeget fordít a város a terek rendbehozására. A Kilián-délen lakom hosszú évek óta. Itt is, — mint sajnos a város más pontjain —, tapasztalom, meny­nyire nem vigyázunk környe­zetünkre. A telep — főleg az Iván, Benedek és a Lorántffy utcáknál — nagyon elhanyagolt, szemetes. Ahogy a fű kizöldül, A táj építészeti hagyományai Családiház-pályázat Kulturált, városias képet ad a sorházas építés. Kevesebbe kerül a közművesítés és le­hetővé válik a korszerű építési technológia alkalmazása. A kétszintes lakások alsó szint­jén garázst, s más, gazdasági célú helyiségeket találunk, az emeleten vannak a lakószobák. Sóban és joggal féltik a népi építészét szép hagyomá­nyait azoktól a botcsinálta tervezőktől, akik főleg taiuu működnek. Nyomukban or­szágszerte megjelennek a sablonos, sátortetős „villák”, melyek amellett, hogy elrú­títják a falvak, községek ar­culatát, nem is praktikusak. De rém sok jót mondhatunk a varosokban folyó magán­lakás-építkezésekről sem. A tervezői névjegyzéken sze­replő szakemberek panaszol­ják, hogy — ki tudja milyen úton-módon — az alig kép­zett pallérok kapják a meg­bízatások többségét. Mások azért siránkoznak, hogy a tí­pusterveknek nincs kellő propagandájuk, és részben cmiaít idegenkednek tőlük a magánerőből építkezők. Mindez igaz. De az is igaz, hogy a típustervek sem elég változatosak, nem alkalmaz­kodnak kellően a tájak épí­tészeti hagyományaihoz, le­hetőségeihez, s az építkezők igényeihez. Mert egészen más kívánalmai vannak a 3^ Gazdaságossá teszi az építkezést, ha két család a telek­határon ikerházzá építteti össze otthonát. Ilyen családi ott­honok Miskolc környékén is épülhetnek. A tervezők ipari munkásokra gondoltak, amikor kialakították a házak belső elrendezését. 3^c Nem akármilyen, hanem létrával felszerelt autóról van szó. Az utóbbi hetekben eléggé gyakran találkoztam vele Miskolc utcáin. Igaz, nem munka közben, amikor a magas­ban levő, szerelésre, javításra való valamikhez segit feljut­ni, hanem csak menet közben. És szinte minden esetben már messziről észrevettem, hogy közeledik, mert érkezését olyan fekete, gázos füstfelhő jelzi, ami lepipálja az üzemanyagot legrosszabbul értékesítő, hatalmas tehergépkocsik légszeny- nyezését is. Legutóbbi találkozásunkkor a selyemréti alul­járóból igyekezett a belváros felé az FE 41—28 forgalmi rendszámot viselő guruló munkagép. A tömény füstfelhöben a rendszámát is csak nehezen sikerült leolvasnom. Füstöt es bűzt okádó kipüfőgöcsővét szidta az egész utca. A „guruló létrára” bizonyára nagy szükség van Miskolcon, de légszeny- nyezö tevékenységét szívesen nélkülöznénk — írja I. R. mis­kolci olvasónk. Felejthetetlen élmény volt Hazánk felszabadulásának évfordulója mindannyiunk számára nagy ünnepet jelent. Nekünk, az idősebb nemze­déknek különösen az, hiszen éltünk — ha életnek lehet ne­vezni — a Horthy-elnyomás, a második világháború és a fasizmus éveiben, munka, ke­nyér nélkül, állandó életve­szélyben, a harctérre hajtva. Talán ezért is érezzük foko­zottabban, mit is jelent ma élni, felszabadult hazánkban, ahol a munkásnak, a mun­kának becsülete van, s nyu­godt, biztos a megélhetés. Túl vagyok már a hatvan éven, s eddig nem is köny- nyen érzékenyedtem el, nem emlékszem, mikor könnyez­tem utoljára. Április 3-án dél­után azonban kicsordult a könny a szememből. Az öröm, a meghatottság köny- nye. Nézőként jelen voltam ugyanis a Lenin téren a KISZ-fiatálok fogadalomté­telénél. Leírhatatlan, mit éreztem, amikor sok száz fia­tal ajkáról felhangzott: „Ün­nepélyesen fogadom, hogy a párt és a KISZ zászlajához, a proletár nemzetköziség esz­méjéhez mindenkor hű le­szek, tudásommal és mun­kámmal becsülettel szolgálom népünk, pártunk, szocialista hazánk ügyét.” Jó volt ezt hallani, s tud­ni, hogy a mi fiaink, akik munkánk folytatói lesznek, szocialista hazánk építői, hű­séges gyermekei. Kovács János Diósgyőr Tartsuk be az utazási szabályokat! Amióta bevezették a kalauz nélküli közlekedést, egyre több utas vét a biztonságos utazás érdekében hozott, és a villa­mosokon is kifüggesztett utazási szabályzat eilen. Egy-két példa: a megengedett­nél nagyobb térfogatú csoma­gokkal szállnak fel, piszkos, fű­tőolajos kannákat visznek, éles vagy hosszú szerszámokat cso­magolás nélkül szállítanak, ku­tyát szájkosár nélkül utaztatnak, sőt láttam olyat is, hogy egy jókora eb az ülésen ülve, nagy érdeklődéssel nézte a városi forgatagot. De talán a fagylaltszezon te­szi fel a koronát a szabálytalan­ságokra. Egyesek a villamoson nyaldossák fagylaltjukat. Bizony, az utasok kénytelenek arrébb húzódni, nehogy folttal a ruhá­jukon szánjanak le a villamos­ról. S még nekik áll feljebb. Apri­lis 1-én, hétfőn például egy 20— 25 év körüli hölgy fagylalttal a kezében tolakodott fel a villa­mosra. Egy idősebb férfi — aki apja lehetett volna — figyelmez­tette: „Kisasszony, tudja, hogy fagylalttal nem szabad felszáll­ni a villamosra?” „Tudom, ne érdekelje magát!” — volt a vá­lasz. És amikor az őt figyel­meztető férfi leszálláshoz készü­lődött, a hölgy feléje fordult, és ezt a nem éppen szellemes meg­jegyzést tette: „Na, jó, hogy le­száll végre, legalább egy okos emberrel kevesebben leszünk a villamoson.” A villamosok ellenőreinek sok­kal szigorúbban kell venniük ezeket a szabálytalanságokat, és legalább olyan példásan büntet­ni elkövetőiket, mint a blicce­lőket, jegycsalókat. Még tavaly történt, hogy egy villamosvezető meglátta a visz- fizapillantó tükörből, amint a szerelvény harmadik kocsijába valaki fagylalttal a kezében szállt fel. Nem indította el a ko­csit, hátrament, és leszállította az illetőt, mondván: „Az én ko­csimra fagylalttal nem fog fel­szállni senki”. Ha pedig az utasok sokallják azt az időt, amit a vezető vagy az ellenőr a szabályt be nem tartókkal eltölt, úgv maguk lép­jenek fel a renitenskedőkkel szemben . .. idejében, míg anya­gi kár nem éri őket. P. I. Miskolc előjönnek a közeli magánházak­ból a tehenek, öszvérek, s fel­ügyelet nélkül egész nap ott kóborolnak, lelegelve az évelő virágokat, a pázsitot. Miért nem büntetik meg azokat, akik mit sem törődnek környezetünk vé­delmével? Többször olvastam már a D. H.-ban is arról, hogy megbün­tetik a gépkocsival szabálytala­nul parkolókat. Sajnos, a tele­pen is gyakran megtörténik, hogy az autók behajtanak a parkokba. Még valami: a Benedek utca déli sarkánál van egy vízcsap, amit kocsimosásra használnak a környék lakói. A gyerekek is gyakran játszanak ott és sok­szor felejtik éjszakára nyitva a csapot. Reggelre aztán úszik a környék a kárba veszett drága víztől — tette szóvá P. J. olva­sónk. ROVATVEZETŐ: MOLNÁR SANDORNP TELEIFONSZ AM A: 18-221 családi házzal szemben egy mezőgazdaságban dolgozó, háztáji állattartást folytató embernek, mint például egy városi ipari munkásnak. Ak­kor is, ha egyébként a csa­ládok létszáma azonos. Nos, ezért hirdetett csalá- diház-tervpályázatot az Épí­tésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, a megyei ta­náccsal közösen. Hasonló pá­lyázatokat hirdettek, illetve hirdetnek a többi megyében is. A Borsod megyei pályá­zatra küldött alkotásokat már zsűrizték; 121 terv ér­kezett be, és ezek közül 24- et díjazott a bíráló bizottság. A legjobb alkotások mint tí­pustervek jelennek majd meg — átdolgozás után —, és rövidesen az építők ren­delkezésére állnak. A pályá­zati anyagot előreláthatólag Góliátok községe E»v antropológiai felmérés meglepő tapasztalatai Dr. Henkey Gyula, a Kecs­keméti megyei Múzeum ant­ropológusa palócföldi tájku­tatás keretében Nógrád és Heves megyében kiterjedt embertani felméréseket vé­gez. A nógrádi Grhalom köz­ségben most befejezett vizs­gálatai meglepő eredménye­ket hoztak. A községben ugyanis olyan nagy számban találkozott robusztus csonto­zató, „acélos” izomzatú, súlyfelesleg nélküli férfiak­kal, mint a 16 000 felnőtt személyre kiterjedő eddigi kutatásai során sehol másutt az országban. örhalmon körülbelül min­den második férfi Ilyen test­alkatú. Válluk igen széles, nyakuk vastag, mellkasuk erős, alsó végtagjaik a törzs­höz képest arányosan hosz- szúak, s hosszú karjaikkal rendkívül nagy szorító erő kifejtésére képesek. Más palócföldi települése­ken, továbbá különösen az Alföldön, ugyancsak jelentős arányt képviselnek e tipiku­san „birkózásra” termett fér­fiak. Mint a kutató állítja. Salgótarjánt és Balassagyar­matot elsősorban a felsőbb, magasabb súlycsoportok ko­moly utánpótlási bázisaivá lehetne fejleszteni. A birkó­zás antropológiai területi-al­kati bázistérképe szerint a robusztus alkat és az erős izomzat nagymértékben jel­lemző Bács-Kiskun, Szolnok, Heves és Nógrád megyék, valamint Pest megye déli ré­szének férfinépességére, ör­halmon kívül azonban főként Kalocsa, s a hozzá közeli Szakmár és Drágszél paraszti származású fiatalemberei kö­zül kerülhetne ki a legtöbb birkózó a nehezebb súlycso­portokból. Az antropológus szerint az egyébként elismert magyar birkózás sokkal nagyobb erőt képviselne a világversenye­ken, ha a sportágat decent- ralizáltabban fejlesztenék. Hazánkban elsősorban az Al­földön és a Palócföldön le­hetne nemzeti sporttá fejlesz­teni a birkózást, ahogyan például a Szovjetunióban a Grúz, az örmény és a Tad- zsik Köztársaságra alapozva ez már megvalósult. Bár a súlyemeléshez is igen erős alkat és izomzat szük­séges, de rövid karokkal és rövid alsó végtagokkal. így az említett területek e sport­ág fejlesztésére kevésbé al­kalmasak. A kecskeméti antropológus „műhelyében” egyébként ki­alakulóban van egy „dobó­atléta-körzet” is. RAPI MIKLÓS a nyár folyamán kiállításon mutatják be a miskolciak­nak. Négy kategóriában lehetett pályázni. Az ELSŐ KATEGÓRIÁBA a szabadon álló vagy oldaltelkes beépítésű családi házakat sorol­ták. A kiírás szerint a mezőgaz­daságban és a bányászatban dolgozók részére készülnének az ilyen épületek a megye északi területein. Figyelembe kellett venni tehát a tervezőknek a lej­tős talajadottságókat is. A MÁSODIK KATEGÓRIÁBAN pályázóknak egy olyan család számára kellett házat tervezniük, amely a mezőgazdaságban és ezen belül is elsősorban a sző­lészetben dolgozik. Zemplén és a hegyaljai borvidék volt meg­jelölve építési területként. A HARMADIK KATEGÓRIÁ­BAN főleg ipari foglalkozású miskolciak, illetve Miskolc kör­nyékiek számára kellett ikerhá­zat tervezni. A NEGYEDIK KATEGÓRIÁ­BAN a zárt sorú (például: sor­házas) beépítés volt a feladat. Az ilyen épületek főleg ipari foglalkozású családok számára készülhetnek. Nehezítette a tervezők fel­adatát az is, hogy meg kel­lett oldaniok több generáció együttélését, s gondoskodni­uk kellett róla, hofjy az épü­leteket — ha a család sza­porodik — tovább lehessen bővíteni, mégpedig a tetőtér irápyában. Hely hiányában csak három kategória díj­nyertes munkáját tudjuk be­mutatni. (békés) 3|c A háztáji szőlőben termett bor és gyümölcs elhelyezése sem okoz gondot, mert a mezőgazdasági munltások számára tervezett családi ház alsó szintjén pince, présház, gyümölcs­tároló és poharazó kapott helyet. A konyha akkora, hogy a disznótort is le lehet bonyolítani benne. Az oldaltornácos épület külső megjelenésében is őrzi Zemplén és Tokaj-Hegy- alja építészeti hagyományait. Á Vöröskereszt az egészséges Figyelemmel a Magyar Vö­röskereszt IV. kongresszusán meghatározott irányelvekre, az országos elnökség állást foglalt amellett, hogy elsősor­ban a lakosság szemléletének alakításával, tudatának for málásával, szokásainak vál toztatásával járulhatnak hoz zá a Vöröskereszt-szervezetei a környezetvédelmi problé mák megoldásához. A tenni valók közé tartozik a felvilá gosító tevékenység, akciói kezdeményezése, a tisztaság mozgalom további szélesítése Mindezzel a szervezetek sok oldalúan szolgálhatják a kör­nyezeti ártalmak megelőzé­sét, leküzdését, az egészsége­környezetért sebb, szebb, kulturáltabb kör­nyezet kialakítását. Ennek érdekében szüksé­ges, hogy a vezetőségek kí­sérjék figyelemmel a lakó­területen és a munkahelye­ken a környezeti viszonyo-r kát, jelezzék az illetékes szer­veknek az egészségre káros, a talajt, a vizet, a levegőt szennyező veszélyeket, illető­leg veszélyforrásokat, a zaj­ártalmakat. szorgalmazzák az azok megszüntetését biztosító intézkedéseket. Feladatuk az is, hogy kezdeményezzenek olyan akciókat, amelyek a lakóterület, a munkahely kör­nyezeti higiénéjének javítá­sát segítik, például fásítás, virágosítás, parkosítás stb.

Next

/
Thumbnails
Contents