Déli Hírlap, 1974. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1974-04-06 / 80. szám

Válasz kilenc kérdésre > % . / 7 (Agoíha felv.) Amikor néhány hete el­terjedt a hír: városunkba jön Rhoda Scott a világhírű dzsessz-orgonista, százak és százak kezdték ostromolni be- lépőjeq; •'ekéi*! a pénztárakat. Akik pedig a plakátok meg­jelenése után akartak helyet szerezni maguknak, bizony már csak a különös szeren­csében reménykedhettek. Az igények alapján ugyanis nem egy. de akár három sport- csarnok is megtelt volna a világhírű előadóművész ra­jongóival. Néhány perccel a csaknem másfél órás előadás előfcfc most itt ülünk a műfaj koronázat­lan királynőjével, aki kissé szabadkozva kér elnézést, hogy sminkelés közben vála­szol kérdéseinkre. Dicséretére legyen mondva, fellépése előtt remekül állta kérdéseink ke­reszttüzét, amiben segítsé­günkre volt Poór Klára, a népszerű televízióriporter, a koncert vezetője. — Milyen emlékeket, ta­pasztalatokat szerzett i-ddi-i fellépései során hazánkról? — Lassan kezdem egész jól megismerni az Önök gyönyö­rű hazáját, Magyarországot. A magyar táj is nagyon tet­szik. Ne vegyék „udvarlás­nak”, de különleges helyet foglal el szívemben ez a kis ország. — Mi a véleménye a ma­gyar közönségről? — Nagyon szeretem a ma­gyar közönséget — mondja legnagyobb ámulatunkra ma­gyarul, majd angolra váltva folytatja: — A magyar kö­zönség igen muzikális, na­gyon érti a zenét, s nem utol­sósorban azért, mert Önök­nek volt egy Kodály Zoltá- nuk. Véleményem szerint ez az oka, hogy ilyen magas ze­nekultúrájuk van. — Ügy tudjuk, hogy a kö- zeljövőben kíván doktorálni zenetörténetből, s disszertá­ciója témájául Magyarorszá­got és Kodályt választotta. — Igen, így van. Amikor most hazatérek New Yorkba, tanulni fogok. Doktori disz- szertációm témájául Kodályt választottan, s ezért rövide­sen ismét szeretnék ellátogat­ni Önökhöz. Ezúttal azonban nem koncertezni, hanem a minden évben megrendezésre kerülő Kodály-szeminárium- ra, — Milyen benyomásokat szerzett városunkról? — Hallottam róla, hogy Miskolc a második legna­gyobb város. Sajnos, az igaz­ság az, hogy egy kicsit el is késtünk a koncert előtt, így túl sokat nem láthattam. Vol­tunk viszont az Alabárdos ét­teremben, ahol nagyon jó konyha van, jót vacsoráztunk. Amit láttunk, nagyon tetszett, érdemes lenne egyszer hosz­szabb időre visszajönni és ki­csit körülnézni az Önök ked­ves városában. — Kérjük, beszéljen arról, hogyan lett dzsessz-orgo­nista? — Édesapám lelkész, s fel­fedezett bennem kislány ko­romban muzikális hajlamo­kat. Zongorázni tanultam, hi­szen a templom és a zene elválaszthatatlan egymástól. Amikor édesapámék új orgo­nát kaptak — amit ugyanúgy be kell „járatni”, mint vala­mi új motort — igen sokat játszottam rajta. Hát így kez­dődött. • — Mennyit gyakorol napon­ta, s mennyit fellépései előtt? — Normális menetrendem szerint napi két-három órát szoktam „skálázni”, ha ott­hon vagyok. Ezt éjszaka te­szem, mert reggel inkább aludni szeretek. Legtöbbször koncertjeim után, az üres te­remben is „átveszem” az anyagot, hiszen fellépés előtt erre már nincs alkalom, mert a Hammond-orgona szerelése elég hosszadalmas, s a közön­ség is gyülekezik ... így az­után turnéim során nem is igen tudok gyakorlással fog­lalkozni. — Köztudomású, hogy „fej­ből játszom”, nagyon szeretek improvizálni, mert az szabad szárnyalást enged a fantáziá­nak. Otthon természetesen előkerül a kotta is, de kon­certen soha. Szeretek szabad lenni — s a kotta nekem olyan, mint a börtön. — Ha van szabad ideje, mivel foglalkozik? — Rögtön megmutatom — mondja, s utazótáskájából igen komplikált mintájú hor­golást húz elő. — Édesanyám tói tanultam kézimunkázni, aki rendkívül sokat foglalko­zott ilyesmivel. Persze nem ez az egyetlen időtöltésem, mert — teszi hozzá nevetve — szeretem, ha kezeim el vannak foglalva ... — Kit tart a magyarok kö­zül nemzetközi szintű dzsessz előadóművésznek? — A magyar muzsikusok közül főleg azokat, akikkel koncerteztem is együtt. Nagy­szerűnek tartom a Benko dixiland együttest, s mostani koncertem részvevői, Pegéék egészen kiváló zenei élményt nyújtanak. — Nagyon nagyra tartom Pege Aladár művészetét, aki egyedülálló művész: azt csi­nál a bőgővel, amit akar. Csak egy példát hadd említsek: el­mentem a színpad mellett, s megkérdeztem, ki beszél. Mondták: Pege bőgőzik. Az ő kezében szinte megszólal a hangszer... — Milyennek látja a dísessz-műfaj mai helyzetét, s hogyan Ítéli meg a jövőt? — Szerintem a dzsessz a reneszánszát éli napjainkban. Nagyon elszaporodtak mos­tanság a lemezklubok, ahol csak az összekötő szöveg vagy még az sem élő. Az em­berek egyre inkább vá­gyódnak az élő, a közvetlen zene után, amivel a dzsessz szolgálhat nekik legjobban. Ez az egész világon így van. Ezért van az, hogy belefá­radtak a gépzenébe, s egyre inkább visszatérnek az élő­höz. TÖTH ZOLTÁN Fogadaiomtétel Szerdán délután körülbelül ezer miskolci fiatal gyűlt össze fogadalomtételre a Le­nin téren. Mándity József, a Lenin Kohászati Művek KISZ- bizottságának titkára köszön­tötte a megjelenteket, köztük az elnökség tagjait: Deme Lászlót, az MSZMP Borsod megyei Bizottságának titká­rát, Moldován Gyulát a miskolci pártbizottság titká­rát. Tok Miklóst, a városi ta­nács elnökhelyettesét és Fü- löp Pétert, a városi KISZ- bizottság első titkárát. Az ünnepség szónoka Tóik Mik­lós volt. Az ünnepi beszéd után a feisorakozott fiata­lok elmondták a KlSZ-íoga- dalomtétel szövegét, majd a Lenin Kohászati Műveik és a Diósgyőri Gépgyár párt-, gazdasági és tömegszervezeti vezetői mer koszorúzták Le­nin szobrát. A kisipar szoigáiaiálian Ünnepséget tartottak szer­dán a KlOSZ-nál, ahol át­adták a megyei titkárság jutalmait, okleveleit azok­nak a kisiparosoknak, akik 25 éve dolgoznak a városért, a megyéért, és jelentős tár­sadalmi munkát is végeztek. Fafaragék táborozása Sárospatakon tegnap nyílt meg a fafaragó népművészek országos táborozása. Az im­már hagyományos rendez­vényre az ország különböző vidékéről csaknem 40 népmű­vész érkezett. A tíz napig tartó összejöve­telen a résztvevők előádásó- kat hallgatnak különböző művészettörténeti kérdések­ről, gyűjtőutakon vesznek részt a Bodrogközben és a hegyközi falvakban, ahol megismerkednek a sok he­lyen még ma is élő hímző-, fafaragó valamint egyéb „há­zi mesterségek” művelőivel, azok munkásságával Versmondó verseny Tegnap megkezdődött a munkásfiatalok II. országos versmondó versenye Salgó­tarjánban. Ma, a döntő lebo­nyolítása után gálaest lesz a József Attila Művelődési Köz­pontban. Holnap a szakszer­vezetek’ székházában a Sal­gótarjáni városi Tanács és az SZMT ad fogadást. Ezután kerül sor az eredményhirde­tésre és az ünnepélyes díj­kiosztásra. Üdülés a Mályi-tónál Az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat évente csaknem kétszáz SZOT-beutalót kap. a Má- lyi-tónál levő vállalati üdü­lőben pedig több mint száz építőnek biztosítanak üdü­lési, pihenési lehetőséget. REFLEKTOR Ma Kecskemétre krími küldöttség érkezik. + Nyír­egyházán megrendezik a szö­vetkezeti néptáncosok V. or­szágos találkozóját és ver­senyét. +: Pécsett aktivaér- tekezletet tart a Magyar Esz­perantó Szövetség dél-du­nántúli területi bizottsága. + Szombathelyen megnyitják a volt Derkovits-ösztöndíjasok műveiből rendezett kiállítást. j)c Városlődön (Veszprém megye) megyei nemzetiségi fesztivált rendeznek. Hazai” primőrök Társulással: 90 vagon vegyes zöldség A miskolci termelőszövetkezetek zárszámadása Az elmúlt évben növekedett a miskolci mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek dolgozóinak jövedelme, tovább gyarapo­dott a közös vagyon, s az eredmények láttán bizakodóbb a tagság. — Egyetlen mondattal így summázható az az írásos tájákoztató, amelyet a napokban a városi pártbizottság gaz­daságpolitikai osztálya terjesztett a végrehajtó bizottság elé. és a Béke (a az Egyetértés) a Miskolc nagy iparának ár­nyékában szerényen húzód­nak meg a kis termelőszövet­kezetek. S bár a város ellá­tásához mindmáig csak kis mértékben járultak hozzá, létük és fejlődésük kap­csolódik a városéhoz. Ezért mi, fogyasztók örülünk, ha jó hír érkezik tőlük: mint most is, amikor a zárszám­adás eredményeiről, a fellen­dülés alapot nyújtó lehető­ségeiről hallunk. Döntő volt a szakosodás Minek köszönhető a siker? Mindenekelőtt annak, hogy okos, előrelátó gazdákként igyekeztek eleget tenni a népgazdaság követelte igé­nyeknek, a tervciklus felada­tainak. Köszönhető annak, hogy a termelés szerkezeté­nek átalakítása a múlt évben is folyamatos volt, egyszerű­sítették a vetésszerkezetet, csökkentették a termesztett növények számát, s töreked­tek a szakosításra. A jövőt tekintve nagyon lényeges, hogy a beruházások zömét a gépesítés fejlesztésére fordí­tották. Hiszen sajnos, a munkaerő-ellátottság ezek­ben a termelőszövetkezetek­ben is egvre kedvezőtlenebb; ha valah. A, akkor itt igazán van vonzása a „testközelben” levő iparnak. Az ellensúlyt — az alkalmazotti létszám növekedésén és a magasabb bértömeg felhasználásán túl — a gépesítés jelentheti. Fontos ez annál is inkább, mivel Miskolcnak kertészeti növényre van szüksége, ez pedig nagyon munkaigényes. Gépesíteni és kemizálni — továbbá termelői kedvre kapni attól a kormányhatá­rozattól, amely a zöldség- termelés állami támogatá­sáról intézkedett. Ez a fő feladat. Ha ma az a vélemény a szóban levő, Miskolc perem­területein elterülő, termelő- szövetkezetekről, hogy — a szerkezeti átalakuláson kí­vül — tovább fejlődői), a termelés, javult a gazdálko­dás színvonala, nőtt a ter­melési érték akkor e po­zitívumok megtartása mellett az imént mondottak jelent­hetik az újabb célt. Ez jó a termelőszövetkezeteknek és így hasznos lehet a város­nak is. • • Öntözni, öntözni... Sajnos, tavaly kevés volt a csapadék, s ez nyilvánvalóan — országosan is — károsan hatott az eredményre. Az aranyat érő tavaszi eső most is késlekedik. Pedig a mun­káskézen kívül a víz az, ami nélkül nem létezhet zöldség- termelés. Öntözni, öntözni... Megéri! Nyilván megéri, hi­szen arról is tájékozódhat­tunk, hogy tavaly, ha nem is sokat, de valamelyest nőtt a zöldségtermelés terü­lete. A megtermelt zöldség nagy részét a termelőszövet­kezetek saját eladóhelyein vásároltuk meg, kisebb ré­szét pedig állami vállalatok értékest ették. Arról is in­formálódtunk, hogy a három termelőszövetkezetből kettő, az Űj Élet harmadik zöldség' jrmesztés fejleszté­se érdekében társulásra lé­pett. Az anyagi támogatást követően meg is kezdődtek a beruházások. Kilencszáz négyzetméter területen léte­sült hajtatóház, melyből első primőrként zöldhagyma, majd paradicsom és paprika kerül a piacra. A termelés folyamatos lesz. 100 hektáron A társulás egyébként a tervek szerint 100 hektáron működik, ebben az évben 32 hektáron kezdik meg a ter­melést. Az idei terv: közepes termés esetén is 90 vagon vegyes zöldség. Vagyis: kez­deti lépés a vállalatszerű gazdálkodás irányába. Ez pedig a jövőben még gon­dosabb üzem- és munkaszer­vezést, alaposabb ellenőrzést, következetesebb munkafe­gyelmet és társadalmi tulaj­donvédelmet igénylő feladat. Egyben azonban olyan fejlő­dés, amire régóta várunk. A három termelőszövetke­zetben más termelési ágaza­tok is szerepelnek. Azokban is észlelhető fejlődés, van még gond is. Mi azonban a legfontosabbat hangsúlyoz­tuk, a zöldségtermelést, mert nemcsak célszerű, hanem szükségszerű. A városnak az ellátását javítja, a termelő- szövetkezeteknek pedig a nagyobb hasznot biztosítja. A vezércikkel Szení-Györgyi Albert írta... Dr. Szent-Györgyi Albert, Nobel-díjas professzor fia­talkori vallomására bukkant a közelmúltban dr. Ravasz Éva muzeológus, az Eszter­gomi Népszava 1919. február 28-i számában. A tudomány és szocializmus című vezér­cikk szerzőjét, az akkor 28 éves egyetemi tanársegédet a tudomány ügye iránt meg­nyilvánuló szolidaritás kész­tette a cikk megírására. A pozsonyi szervezett munká­sok ugyanis sztrájkot kezd­tek a bezárt egyetem meg­nyitásáért. „Azok számára ragadjuk ki ezt a kis esetet — írja többek között a fiatal Szent- Györgyi, — akik a szocializ­mus uralomra jutásától a tudományt féltik. Ne félje­nek! A szocializmus legerő­sebb szövetsége éppen a tu­domány, hiszen a szocializ­mus maga is tudomány”. És szinte jövendölésként folyta­tódik a több, mint fél évszá­zada írt vezércikk: „A szo­cializmus fegyvertáraiban majd ágyúk helyett teleszkó­pok készülnek, amelyek a vi­lágmindenség titkait kutat­ják, puskák helyett mikrosz­kópok, amelyekkel a beteg­ségek okait keresik, muníció és fojtó gázok helyett új or­vosságok, amelyek enyhítik az emberiség közös nagy szenvedéseit. A szocialista népek nagy versenyében olyan hadseregek fognak egy­mással mérkőzni, amelyek­nek tagjai tudósok, termé­szetbúvárok, feltalálók orvo- soik. Ne féltsük tehát a tu­dományt a szocializn .üstéi !** „A kotta nekem olvan. mini a börtön" Rhoda Scott Miskolcon Vélas7 kilenc kérdésre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents