Déli Hírlap, 1974. április (6. évfolyam, 77-100. szám)
1974-04-25 / 96. szám
Kivi szövetkezet Egymás után adják át a miskolci vállalatok, szövetkezetek legjobbjainak a Kiváló Vállalat, Kiváló Szövetkezet stb. kitüntetések díszokleveleit. Ünnepre készülnek a Borsod megyei Fodrász Szövetkezet dolgozói is. Az üzlethálózatával az egész megyét átfogó szövetkezet évek óta az ország legjobbjai között szerepel. Rendszeresen túlteljesítik célul kitűzött feladataikat, fejlesztik egységeiket, növelik a termelékenységet és a nyereséget, csökkentik az önköltséget. De évről évre jól szerepelnek a szövetkezet dolgozói a különböző országos versenyeken is. ami szakmai tekintélyükről tanúskodik. A szövetkezetnél nagy gondot fordítanak az utánpótlás nevelésére is. A szövetkezet dolgozói hétfőn délután veszik át a kitüntetést. (Herényi László felvétele) „Mindenki tegye a dolgát” Interiú dr. Baloqh Ándrással, az SJMl titkárával Kedden jelent meg a Szakszervezetek Országos Tanácsának, a Hazafias Népfrontnak és a Kommmunista Ifjúsági Szövetségnek a felhívása a kongresszusi és felszabadulási munkaversenyröl. Ez a dokumentum, megtartva és általánosítva a 17 nagyvállalat és két szövetkezet felhívásának alapgondolatát, szélesre tárta a sorompót a többre, szebbre, jobbra törekvő szándékok előtt. Tegnap a városi pártbizottságon tanácskozást tartott a pártbizottság kezdeményezésébe létrejött munkaverseny operatív bizottság a felhívás értelmezéséről és a mozgalomba való bekapcsolódás lehetőségeiről. Az értekezlet után dr. Balogh Andrással, az SZMT titkárával, az operatív bizottság elnökével beszélgettünk. — A kibontakozó munkaver- seny-mozgalom lényegét, és a sajtóban megjelent felhívás szövegét a dolgozók többsége már ismeri. Milyen új információkkal szolgált a pártbizottságon tartott értekezlet? — A legfontosabb: a felhívás egységes értelmezése, a munkaverseny-mozgalmak egységes irányítása és szervezése, tehát az egységes cselekvési program kialakítása. Azt szeretnénk, az lenne a jó, ha a dolgozókban és a munkáskollektívákban feszülő ambíciók egyik forrásává válnának a X. kongresszus határozatai végrehajtásának és az ötéves terv teljesítésének. Ez az általános cél. A hétköznapok nyelvére lefordítva ez annyit jelent, hogy „mindenki tegye a dolgát”, s ott alkosson, ott nyújtson többet, ahol dolgozik, ahol él. Az országos szándékot munkahelyi, brigád-tervvé kell Váltani, pontosan körülhatárolva, hogy ki mennyit vállal, mi az, amire törekedni kell. Éppen ezért nincs szükség újabb csatlakozó-gyűlések szervezésére. A felhíváshoz most már úgy csatlakozhatnak igazán a miskolci, borsodi dolgozók, ha nyilatkoznak és vállalnak. — A vállalások lehetősége széles. A felhívásban olvasható, hogy a termelési feladatoktól egészen a műveltség növeléséig terjed a skála. — Ez nem véletlen, s ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni. A munkásgyűléseken, amelyeket a városban várhatóan április végéig megtartanak, a termelési vállalásokat a gazdasági vezetők véleményének, javaslatainak Textilés papírgyűjtő hetek MÁJUS 31-IG Mindazoknak a magánszemélyeknek, akik esetenként 10 kg papírhulladékot vagy 10 Ft értékű háztartási textilhulladékot adnak át a kijelölt átvevőhelyeken, a vételáron felül ajándéksorsjeqyet ad a MÉH FŐNYEREMÉNY: Zsiguli személygépkocsi. TOVÁBBI NYEREMÉNYEK: IBUSZ külföldi utazások ORION 60-as televíziók, Vásárlási utalványok Több mint 2400 értékes nyeremény! előzetes meghallgatásával célszerű megtenni. Így volt ez például Csepelen is, ahol kidolgozták a megfelelő termelési eredményekkel járó bér- növekedést is, illetve az eredmények eléréséhez szükséges tennivalókat. A variánsok ismeretében a munkások — erejük, ötletességük, képességeik tudatában — választottak, azaz kitűztek egy számszerűsíthető termelési célt, s számba vették az ehhez szükséges feladatokat. .. De nemcsak a gyárkapun belül, s nemcsak a termelési vállalásokkal lehet bekapcsolódni a kongresszusi versenybe. — Ügy hiszem, ebből a szempontból a miskolci üzemek előnnyel rajtolnak. A város felszabadulásának évfordulójára kibontakozó akciók beleillenek az országos mozgalomba. Olyan városszépítő, városgyarapító felajánlásokról van szó, mint a jubileumi óvoda, az avasi kultúrpark, vagy a hejőcsabai ifjúsági park? — Igen, erről is szó van. Az lenne a jó, ha a szocialista brigádok hármas jelszavának jegyében a munkás a munkaruhával együtt nem vetné le a munkásöntudatot; s az üzemben már sokszor bizonyított állhatatosságát, keménységét az üzemen kívüli közösségben is megtartaná. Hasznos lenne, ha ezeken a munkásgyűléseken úgynevezett képzési tervek is készülnének. Olyan részletes, személyre szóló programok, amelyek kétéves távra jelölnék meg, hogy ki fejezi be az általános iskolát, ki tanul szakmát, vagy a meglevő mellé egy újabbat. — Az imént azt mondta. hoffV hétéves távra. Ez az időszak vonatkozik a munkaverseny- mozgalomra is? — Természetesen. A kongresszusi vállalások lendülete ki kell hogy tartson a tervidőszak végéig. Az első szakasz a jövő év márciusáig tart, ekkor ítélik oda a kongresszusi zászlót és a kongresszusi oklevelet, és az ezzel járó nem csekély pénzjutalmat. Ám — és ezt jó tudni — az üzemi eredmények teljesítésének értékelésére már előbb is sor kerül, s a legjobb kollektívákat, brigádokat, brigádtagokat a mozgóbérből, célprémiumból premizálják. Nem árulok el titkot, ha elmondom, hogy a gazdasági vezetők célprémiuma is függ attól, hogyan segítik és kísérik figyelemmel a versenymozgalmat, az úiítók munkáját, az üzemen kívüli felajánlások teljesítését. B. II Lobogózzuk fel az épületeket! Miskolc megyei város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága felkéri a város lakosságát- az üzemek, intézmények, vállalatok vezetőit, hogy május 1., a munkásosztály nemzetközi ünnepének tiszteletére lobogózzák fel épületeiket. A zászlódísz április 29-től május 31-ig köszöntse az ünnepet. RfFLMTOt Ma Budapesten a Méréstechnikai és Automatizálási Tudományos Egyesületben vitát rendeznek a hőmérsékletmérő eszközök pontosságáról. Celldömölkön megrendezik az ifjúmunkások kulturális vetélkedőjét. Debrecenben magyar— lengyel tudományos szakmai tanácskozások kezdődnek. ^ Kaiban megrendezik az országos targoncaversenyt, zjc Pécsett magyar—finn barátsági csoport alakul. + Szegeden az ifjú művészek klubjában bemutatkoznak a legfiatalabb helybeli költőgeneráció tagjai. Válogatjuk a szavakat Igen, válogatjuk, ha az a bizonyos téma szóba kerül. És elég sűrűn szóba kerül közéletünk fórumain, mert ez a téma egyben égető probléma is. Lám, már én is leírtam néhány sort és még mindig kerülgetem, még mindig mérlegelem, rostálgatom a szavakat. Hogyan is írjam, hogy ne sértődjön meg senki, de azért a lényeg is megmaradjon. Határozat született arra, hogy 1975 végéig lakáshoz juttatnak minden olyan három vagy több gyermekes miskolci családot, aki 1973. december 31-ig beadta az igénylését. De a továbbiakban is mindig soronkívüliséget élveznek majd a sokgyermekes családok. Eddig világos és mindenki részéről helyeselhető a dolog. Igen ám, csakhogy a sokgyermekesek között nem kevés a cigánycsalád. Olyanok, akik ma még a Csorba- vagy az Erdőaljai-telepen putrikban laknak. Ráadásul ezek között az emberek között — meg kell mondani, mert ez az igazság — akad jó néhány, aki nem vállal rendszeresen munkát, sőt olyan is, aki már kapott rendes lakást, de rövid idő múltán eladta, és visszaköltözött a putriba. Nem alaptalan tehát a feltételezés, hogy hasonlóan jár el akkor is, ha megkapja valamelyik lakótelepen a teljesen komfortos szép otthont. A másik gond, — ezt sem szabad elhallgatni — hogy a szomszédok nemegyszer tiltakoznak az ellen, hogy melléjük költöztessenek a putriból egy családot. Előítélet? Az is. De nemcsak... Néhány cigánycsalád viselt dolgai alaoján nem egészen indokolatlan a tiltakozás akkor sem, ha így általánosítva már igazságtalan. Körülbelül eddig — ha válogatjuk is a szavakat — eljutunk a különböző fórumokon. A fentiekkel nagyjából egyetért a vitatkozók többsége, csak egyesek finomabban, mások nyersebben fogalmaznak. Ám a „mi tehát a teendő?” — kérdésre meglehetősen bizonytalan válaszok fogalmazódnak. Van. aki úgy véli, hogy átmenetet kellene teremteni a putri és a teljesen komfortos házgyári lakás között. Azaz költöztessék a telepi cigánycsaládokat olyan lakásokba, melyek egészségesek és tágasak ugyan, de szerényebbek a komfortot és egyebet tekintve. Ezért nehezebben eladhatók. Hallottam olyan véleményt is, hogy ha nincs elegendő ilven lakás — a szanálások eredményeképpen egyre kevesebb lesz —, akkor építsenek egyszerű félkomfortos épületeket, ahogy azt a cigánylakta falvakban sokfelé teszik. S hogy a szomszédság se tiltakozzon, alkossanak ezekből az „átmeneti” épületekből különálló telepet. Mások szerint az ilyen típusú otthonok létrehozása — azon túl, hogy összeegyeztethetetlen az országos építési normákkal — olyan fajta megkülönböztetést jelentene, mellyel nem érthetünk egyet. Marad tehát az a lehetőség, hogy a putrik felszámolása után a több gyermekes családokat be kell költöztetni a szép, új lakásokba. Ám az sem kívánatos, hogy ezeket a lakásokat eladják. Ennek megelőzésére viszont rendeletet lehet hozni! Figyelembe kellene venni a lakásjuttatásnál azt is, hogy kik azok, akik már évek óta becsületesen dolgoznak. Azzal kezdtem, hogy kerülgetjük a szót. S azzal zárom az írásomat, hogy ha a cigánykérdés napirendre kerül, akkor nemcsak a lakásjuttatással kapcsolatban rejtjük szép szólamok, vagy „értse mindenki úgy, ahogy akarja” — nyilatkozatok mögé a véleményünket. Nem is cigánykérdés az, amit mi így emlegetünk, hanem társadalmi kérdés. Tény, hogy van egy réteg, mely számos tekintetben több évtizeddel vagy talán egy évszázaddal is elmaradt. Nem a mi bűnünk, hogy így van. De szerencsésebb lenne erről az oldalról közelednünk hozzájuk, és nem úgy, hogy ők cigányok. Türelemmel, ám félreérthetetlen nyíltsággal. Mert a szemforgató elnézés éppen olyan sértő megkülönböztetés, mint az előítélet, a lenézés. BÉKÉS DEZSC) Miskolci történetkék Az egykori puskaholt Hajdani boltok nyomait kerestem a minap a regi miskolci belvárosban. Valahol a Széchenyi utca alsó végén volt egykor az a kerékpárüzlet, ahol mindenki olyan márkájú kerékpárt vehetett, amilyenhez csak kedve volt. Igaz, hogy az itt kapható biciklik mind egyformák voltak, olyannyira, hogy márkajelzés sem volt rajtuk, de a boltos fiókjaiban több tucatnyi embléma között lehetett válogatni. így aztán mindenki választhatott magának olyan hangzatos márkát, amilyen tetszett, s elbüszkélkedhetett vele, milyen kü1 földi bicaja van. Nem messze innen volt Buctignon Ermenegildo olasz cukrászdája, az egykori Gebauer temetkezési intézet mellett. Itt árulták először úgy a húszfilléres fagylaltot, hogy a félgömb alakú nikkelcsészéböl még egy negyed gömbnyi kidudorodott. A másik olasz cukrászda, a Piva helyén akkor még automata büfé volt, Piva Carlo cukrászdája még a Zöldfa utca sarkán állt. A Megay-saroknál a diákoknak emlékezetes boltocska volt, Gersey sapkakészitö műhelye és boltja. Ugyanis a tanévzáró napján. amikor átvettük a bizonyítványt, s abba az volt bejegyezve, hogy a következő osztályba léphet, az első út Gerseyhez vezetett Itt lehetett megvásárolni azt a darabka ezüst- vagy aranyzsinórt, amely a diáksapkán azt jelezte, hányadik osztályba léptünk. Volt, akinek a Gersey segédje varrta fel, de a diáklányok is tűvel, cérnával jöttek ezen a napon, mégiscsak más volt. ha kevésbé szakszerűen, de ők tűzték fel a friss, „rangot jelentő” zsinórt. A Kazinczy utca sarkán, a hajdani Grand kávéház előtt fiákerállomás volt. Ferdén szembe, ahol most kis tér van, teraszos cukrászda, lejjebb meg egy bizonyos „Nagy László kiskocsmája”, a nyilaskeresztesek számára. Az abrosz és a függöny mintája, de még a bakelit hamutartó is nyilaskeresztet formált. És ezek között volt a páratlan oldalon Baum Tibor antikváriuma, a híres puskabolt. Ez az antikvárium nagyrészt eltért más hasonló boltoktól. Nem olyan elegáns, meny- nyezetig érő polcokkal volt tele, amelyek között szinte bujócskázni lehetett, és Baum Tibor árusította meg vásárolta a használt tankönyveket. Az olyan tankönyvet, a latint vagy németet, amelybe a fordítást valaki ceruzával bejegyezte, nem szívesen vette, kevesebbet is fizetett érte. Mire való lett volna az ő boltja, ha adva van a fordítás?! ö ugyanis elsősorban puskákat árult. Kis formátumú, zakózsebben elférő vékonyka füzetek voltak ezek, a klasszikus művek fordításai. A polcokon milliónyi ilyen füzetke. Baum Tibor aligha tanult valaha latint De ha a diák bement hozzá, megkérdezte: ki a maga latintanárja? S már aszerint választotta, melyik fajta fordítást ajánlja, melyiket adja a diáknak. Sebesen kúszott fel a létrán, és sohasem hibázta el az egyforma füzetek között, mindig azt húzta ki, amire szükség volt Ovidiushoz vagy Horatiushoz. Pontosan azt a részletet. Mert a puska részletekben adta a fordítást, folytatásokban. Most hiába keresne a diák ilyen puskaboltot. Igaz, a latint is alig tanulja valaki a gimnazisták közül.. BENEDEK MIKLÓS I
