Déli Hírlap, 1974. április (6. évfolyam, 77-100. szám)
1974-04-22 / 93. szám
j(e Az együttes állandó feladatának tartja a néptáncok magas színvonalú előadását, de l tánckarban folytatott táncos képzés lehetőséget ad arra is, hogy modern hangvéletü tánc költeményeket állítsanak színpadra. (Képünkön: részlet az Együtt című műsorból.) Színházuk az ország valamennyi laktanyája Jubilál A Szépirodalmi Könyvkiadó „Magyarország felfedezése” című sorozata méltó sikert arat. A hatvanas évek közepétől nem csupán az igény nőtt meg a magyar valóság megismerésére, de beérett, befutott egy rangos szerzőgárda is, amely ezt a koncepciót (Darvas József és Erdei Ferenc szívügye volt) vállalta és meg is tudja valósítani. A Magyar Televízió — úgy látszik — most vált elég felnőtté ahhoz, hogy hasonló sorozatba kezdjen. Nem azt jelenti ez, hogy eddig nem tett sokat azért, hogy a magyar vidéket megismerjük. (Kitűnő példa erre az elmúlt hetek „A látóhatár szélén’ c. sorozata is.) Mégis jogos volt (és részben igaz ma is) a vád, miszerint a tévé főváros-centrikus szemléletű. Ezen mindenképpen változtatni kell. Tekintsük a változtatási szándék jelének a pétitek este indult sorozatot is. A Magyarország felfedezése jellegzetesen tévés változatának tekinthetjük ezt a kezdeményezést. Ám amíg a Szépirodalmi Kiadó akciójáról tényleg csak jót mondhatunk, a tévé műsorával kapcsolatban már az első adás után el kell mondanunk fenntartásainkat. Itt van rögtön a vetélkedő forma. El kell tűnődnünk ezen még akkor a Magyar Néphadsereg Művészegyüttese A Magyar Néphadsereg Művészegyüttese ezekben a napokban ünnepli megalakulásának negyedszázados évfordulóját. 1948 őszén hazánk hivatásos együttesei közül elsőnek hívták létre annak a folyamatnak a részeként, amelynek során politikai, kulturális és tudományos intézetek is alakultak a katonák politikai, kulturális nevelésének szolgálatában. Huszonöt év után a kezdetekre emlékeznek. Arra az időre, amikor 1948 őszén részben a Zeneművészeti Főiskoláról és — mivel akkor még más lehetőség nem volt — a legjobb amatőr együttesekből verbuválódtak. Viszonylag rövid idő alatt megszületett az együttes tánckara, kórusa és zenekara; 1949 áprilisában már önálló műsorral léptek fel az Erkel Színházban. Azóta járják az országot, elsősorban a katonai alakulatokat. Ahogy ők fogalmaznak: „Színházunk az ország valamennyi laktanyája. Művészeink a legtávolabbi eldugott kis helyőrségekbe, kiképzőtáborokba — ahová más színház el sem juthat — elviszik műsorainkat. De sokszor fellépnek a nagyközönség előtt is.” Számos, ma legjobbjaink közé tartozó művész kezdte itt pályáját. Több éves együttesi tagság után jutott el a hírnévig Ilosfalvy Róbert, Palcsó Sándor, Szőnyi Ferenc, Tárnái Gyula, Réti József, vagy a koreográfusok közül Seregi László, Széki József, Létai Dezső. Ahogy itt felnőttek a tehetséges szólisták és művészeti szakembe-' rek, úgy vált valóban professzionista művészcsoporttá az együttes. A hőskor produkcióira a monumentalitás volt a jellemző. Később alakult ki (ezt a legfontosabb sajátosságot megtartva) mai profiljuk; előadásaikban az együttes egészét megmozgató műsorszámok mellett a mai magyar táncművészet törekvéseinek, legjobb produkcióinak tapsolhat a közönség. És ezalatt nyugodtan érthetjük az ország nyilvánosságát, hiszen most, hogy az évforduló alkalmából elkészítették a statisztikát, kiderült, hogy az elmúlt negyedszázad alatt átlagosan minden hétköznap tartottak előadást (évente 300 —350-et), és műsoraikat hat és fél millió színházi néző, csaknem négymillió katona - fiatal látta. Az együttes vezetői pontosan tudják, hogy jelenlétükre szükség van az ország művészeti életében. Felkérésükre legkiválóbb zeneszerzőink írtak nagyszabású kantátákat; bemutatkozásaikhoz a Zene- akadémia és vezető zenés színházaink biztosítanak pódiumot és színpadot. Hosszúra nyúlna a lista, ha fel akarnánk sorolni repertoárjukat, nagy és emlékezetes hazai előadásaikat (Együtt című, egész estét betöltő tánckompozíciójukat az elmúlt évben Miskolcon is láthattuk), vagy külföldi vendég- szerepléseiket. * Gazdag munkásságukat jubileumi héttel ünnepük. Az Félő volt, hogy Moldova György már-már bestselleríróvá válik. Legutóbbi, gyors egymásutánban megjelenő kötetei inkább voltak politikai pletykák, ügyesen megírt krimitörténetek, mintsem esztétikailag is minősíthető, vérbeli íróra valló produktumok. Pedig Moldova ennek többször is tanújelét adta már — író, aki az igazat is tudja, nem csak a valódit. A fáradtság vagy éppen megélhetési gondok miatt engedte ki kezéből azokat a munkákat? Cs^k találgathatjuk. Mert akik fanyalogtak vagy „elpártoltak” Moldovától, azokat ez a nagyszerű regény, a Negyven prédikátor ismét visszahódítja! A remekműveknek az a sajátossága, hogy teljességélményt adnak. Nem azzal, hogy „mindent” elmondanak, hanem hogy az olvasóban felkeltik a teljesség igényét. Ilyen Moldova regénye is. Hőse, Kocsi Csergő Bálint fiktív önéletírása a magyar történelem egyik legvéresebb, legszomorúbb korszakába kalauzolja el az olvasót. Mol- dqiva — ő maga mondta el az egyik író—olvasó találkoáprilis 21. és 29. közötti eseménysorozat első előadása tegnap este volt a Zeneakadémián. Ma a Fővárosi Operettszínházban a tánckar mutatja be új műsorát, holnap a népi zenekar és a szóiisták állnak egész estét betöltő produkcióval a közönség elé. A hét második felében Szek- szárdon mutatják be az Együtt című műsort, a Láng Művelődési Otthonban pedig a Felegroteszk 2. című katonakabarét. A jubileumi hét utolsó előadása mához egy hétre lesz a Fővárosi Operettszínházban. Huszonöt év sikerei címmel az elmúlt negyedszázad legszebb kompozícióit viszik színpadra. (makai) zón — hosszas és komoly búvárkodás után alkotta meg a regényt, semmit nem írt le, ami történelmileg nem hiteles. Mégsem történelmi regény ez a szó konvencionális értelmében. Kocsi Csergő Bálint és prédikátortársáinak a sorsában egyformán meg tudta rajzolni a történelmi egyszerit és az egyetemesen általánost. A regény körül vallási jellegű viták ezért értelmetlenek. Kocsi Csergő Bálint harca a vallásszabadságért Kollonichék elnémetesí- tő, erőszakosan katolizáló terrorjával szemben egyben a népéhez, elveihez hű értelmiség harcát is jelentette. Nem a protestáns prédikátorok tehettek arról, hogy a XVII. században éppen a kálvinizmus volt az utolsó eszmei bástya, amelybe a magyarság kapaszkodhatott. A prédikátorok harca a vallás szabad gyakorlásáért egyben politikai ügy is volt, nem véletlenül fogott érte fegyvert is Bocskai, Bethlen Gábor, Rákóczi György. Ismét hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a Negyven prédikátor több is, más is, mint a történelmi regények általáHangverseny a színházban A Miskolci Nemzeti Színházban ma este fél 8 órai kezdettel hangversenyezik a Miskolci Szimfonikus Zenekar. A műsorban Bartók Két arckép és A csodálatos mandarin (szvit) című művein kívül a Harmadik zongoia- ' verseny szerepel. Vezényel: Mura Péter. Beszélgetés a riporterrel Az Ady Endre Művelődési Házban ma este 6/ órakor a MÉM Baráti Kör tartja ösz- szejövetelét. A jelenlevők Lódi György riporterrel beszélgethetnek. ban. A prédikátornak, a nép vezetőjének, az értelmiségnek — egyes megfogalmazások szerint a nép prófétájának — akár a halálig is hűnek kell maradni az eszméhez. A rá- bízottak helyett is, a rábí- zottak nevében is. A mártírok vére az a cement, amely az ügyet, az eszmét megtartja, a tömegek hitét visszaadja és feléleszti. Moldova szinte sokkolja az olvasót. Nem ad egy oldalnyi, egy percnyi enyhülést sem, hogy már-már kételkedünk: valóban ilyen rettenetes volt magyar prédikátornak lenni? De a történelem- könyvekben nincs cáfolat. S mindezt el tudja hitetni Moldova a stílussal is. Ügy archaizál, hogy jószerivel észre se vesszük. Már az első oldalak után természetesen mozgunk a XVII. század véres és lőporfüstös levegőjében. Nyelvileg is bravúr ez a regény, telitalálat. Még hónapokkal a könyv letétele után is szorongató, ugyanakkor felemelő élmény. Ezt a Moldovát szeretnénk viszontlátni a következő regényében is! (Szépirodalmi Kiadó.) HORPÁCSI SÁNDOR KÖNYVESPOLC Moldova György: Negyven prédikátor is, ha magát a célt és a tartalmat ünnepeljük és a formát csak eszköznek tekintjük. Félő ugyanis, hogy a vetélkedés éppen a célt mossa el, teszi zárójelbe. Kicsit belefáradtunk már a vetélkedőkbe. Nem is szóltunk itt még arról, hogy versenyezni csak azonos képességű és helyzetű személyekkel, esetünkben városokkal sportszerű. Nem a lelkes főiskolásokkal van itt baj. Kitűnő ötlet volt bevonni őket (ezúttal a nyíregyházi és pécsi főiskolásokat). De a városok „vetélkedője” már furcsa dolog. Hogyan, miben versenyezhet Nyírbátor Sopronnal? A Tiszántúl, a Nyírség Magyar- ország mindmáig legelmaradottabb, legmostohább sorsú vidéke. Ugyanakkor Sopron már az ókorban város volt élénk kereskedelemmel, iparral és kulturális élettel. Nyilvánvaló, hogy ebből az ösz- szehasonlításból csak Nyírbátor kerülhet ki „vesztesként”. S éppen ez a vetélkedőforma buktatója: elsikkad a cél: a felfedezés, a bemutatás. A vetélkedő során egyenesen groteszk, sőt megalázó szituációk is adódtak. Igen, a „meztelen lovakra” gondolunk itt. Primitív dolog egy ló felszer- számozását, hajtását (Nyírbátor) a pompás népművészeti ruhabemutatóval „versenyeztetni” (Sopron). Jó adottságok nem versenyezhetnek rossz adottságokkal! (sem a tévében, sem az életben). Kicsit talán soknak tűnhetnek a kifogások, de ezeket éppen a sorozat sikere érdekében kell elmondani. Az adás, a műsor maga izgalmas volt és szórakoztató. Az elején volt vontatott éppen a verseny erőltetése miatt. Olyan sok újat, szépet láttunk közben, hogy az már- már kárpótolná a nézőt, ez azonban nem magának a tévének az érdeme. Megismertünk két magyar kisvárost (de miért este??), láttunk, hallottunk néhány kitűnő embert, világhírességet is (pl. Ferencsik Jánost). Tehát maguk az információk is érdekesek, a magyarázatokkal, interpretálásukkal együtt. Vitrayt is balekká avatták... Több haszna is lesz, lehet ennek a műsornak. Nemzeti önismeretre tanít, felkeltheti az utazási vágyat. Igaza van Major Máténak: egyesek hamarabb látják Velencét, Mad- ridot, mint Jászberényt, Sárvárt. Amit ismerünk, az a miénk, s csak az a miénk! Érdeklődéssel, a jó ügyért drukkolva várjuk a folytatást! (horpácsi) rrffFm HÉTFŐ Kossuth rádió: 12.00: Déli Krónika. — 12.20: Ki nyer ma? — 12.30: Reklám. — 12.3S: Tánczenei koktél. — 13.20: Zala Tóth Erzsébet és Kiss Károly énekel. — 13.54: Válaszolunk hallgatóinknak. — 14.09: Édes anyanyelvűnk. — 14.14: Maros Rudolf: II. vonósnégyes. — 14.34: Lenin-da- lok. — 14.44: Vlagyimir njies Lenin. Makszim Gorkij írása (részletek). — lö.OO: Hírek. — 15.10: Iskolarádió. Kollégiumi órák. — 15.50: Lendvay Kamilló: Kis szvit. — 16.00: A világgazdaság hírei. —r 16.05: Több munkáslakást! — 16.55: Az Állami Népi Együttes új felvételeiből. — 16.40: Filmklub. — 17.00: Hírek. — 17.05: Külpolitikai figyelő. — 17.20: A bét rádióhallgatója. Portré, muzsikával. — 17.40: Lenin a hétköznapokban. Kéry Elemér írása. — 17.55: Húszas stúdió. Tettek — álruhában. — 19.00-, Esti Krónika. — 19.30: Sporthíradó.— 19.40: A Rádiószínház bemutatója. Harminc év magyar drámái. Elveszett paradicsom. — 21.09: Hírek. — 21.12: Ifjú Magyar! Imre népi zenekara játszik. — 21.30: Mi. férfiak, Pet- ress István műsora. — 22.00: Hírek. — 22.20: My Fair Lady. Részletek Loewe zenés játékából. — 22.40: Tudósítás helyett... A saigoní „Váci utca”. Róbert László írása. — 23.00: Szimfonikus zene. — 24.00: Hírek. — 0.10: Filmzene. Petőfi rádió: 12.00: Két szonáta. — 12.43: 3. sz. iskola — Nyírbátor. Nagy Piroska riportja. — 13.00: Hírek. — 13.C3: Zenekari muzsika. — 13.45: Időjárás. — 14.00: Kettőtől ötig... — 17.00: ötórai tea. — 16.00: Hírek. — 18.05: Külpolitikai figyelő. — 13.20: A hanglemezbolt könnyűzenei újdonságai. — 18.39: Senki többet! Harmadszor! Szellemi árverés az 1-es stúdióban. — 19.49: Reklám. — 19.54: Jó estét, gyerekek! — 20.00: Hírek. — 20.10: Üj könyvek. — 20.13: örökzöld dallamok. — 21.10: Traviata. Részletek Verdi operájából. — 21.50: Közvetítés a Keleti pályaudvar étterméből. — 22.3-3: A hét zeneműve. Vivaldi: öt concerto az Op. 3-ból. — 23.00: Hírek. — 23.15: Bigband-felvételekből. — 24.00: Hírek. Miskolci rádió: 17.30: Emberek, utak, jármüvek . .. Közlekedésbiztonsági és balesetvédelmi műsor. — Épül az ország legnagyobb műanyaggyára Kazincbarcikán ... — „bokrétát kötöttem” — népi kórusmuzsika. — 18.00—18.15: Borsodi Tükör. (Propagandistákat tűntettek ki...; ifjúsági parlament volt...; Tanév vege közeledtével, az egyetemen . ..; Megkezdődik a piszt- rángtelepítés . . .) — 18.15—19.00: Szomszéd népek dalaiból. — Napjaink kérdései. — A várospolitika új vonásai Miskolcon, jegyzet. Megyei sporteredmények. — Slágerkoktél. Szlovák televízió; 16.55: Bohemians Praha—ZVL Ziüna labdarúgó-mérkőzés. — 18.55: Ünnepi est Lenin születésének 104. évfordulójára. — 21.00: Híradó. — 21.45: Pártoktatás. — 22.2J: Sportműsor. Miskolci Nemzeti Színház: (fa): Hangverseny. Kiállítás: Kossuth Művelődési Ház (10—18): 77 fénykép a régi Miskolcról. Filmszínházak: Béke (f4. hn6): Facsemeték (mb., szí. szovjet). — (8): Kis nagy ember (16 éven felülieknek! Felemelt helyár! mb., szí. amerikai). — Kosáuth (f3, hn5, 7): Hárommilliárd lift nélkül (szí. olasz—francia). — He- vesy Iván Filmklub (f5. f7): Kihívás (lengyel). — Fáklya (f5, f7): Áldd meg az állatokat és a gyermekeket! (mb., szí. amerikai).— Petőfi: (f5. f7): Tviggy, a sztár (szí. angol). — Szikra (5, 7) : Hét tonna dollár (16 éven felülieknek! szí. magyar). — Táncsics (5, 7): Nyílhegy és arany öv (szí. szovjet). — Tapolca-Ady (f8) : Volt egyszer egv vadnyugat I—n. (Felemelt és dupla helyár! szí. amerikai—olasz). — Hámor (4): Mindenki szép, mindenki kedves! (mb., francia). — Ságvári (Ady Műv Hájban; 4): A jövő emlékei (szí. NSZK). KEDD Kossuth rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Műsorismertetés. — 8.15: Budapest és a vidék kulturális programjából. — 8.20: Népdalok. — 8.55: Harsan a kürtszó! — 9.30: Könnyűzene Gyulai Gaál Ferenc műveiből. — lO.OO: Hírek. —10.05: Iskolarádió. — 10.30: Kórusmuzsika. — 10.50: Árnyék az időben. — 11.00: Zenekari muzsika. Petőfi rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Zenekari muzsika. — 9.53: Könyvek, tájak, emberek. — 10.00: A zene hullámhosszán. — 10.30: Babaszerviz. — 11.00: Hírek. — 11.45: Ki ez? Fotórejtvény. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Hálás szívvel mondunk köszönetét mindazoknak, akik felejthetetlen munkatársunk, ARDAY ALADÁR temetésén megjelentek, sírjára virágot hoztak és részvétükkel fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek. A Miskolci Nemzeti Színház igazgatósága, pártszervezete és szakszervezeti bizottsága í A magvar vidék felfedezése
