Déli Hírlap, 1974. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1974-03-07 / 56. szám

„A terek hozsannát rikítottak” Színész a „katedrán” Jó lett volna valami nagylátószögű lencsébe befogni a Földes Gimnázium ezernyi kékköpenyes diákját, amint a szünetben a nagy udvaron hullámzott tömegük. Hát még ha bele is hallgathatnánk ezekbe az órák közötti párbeszé­dekbe... A felnőttben óhatatlanul felmerül a kérdés: meny­nyire ismerjük őket, akiket gyűjtőnéven tinédzsereknek ne­vezünk és közhelyeket szoktunk róluk mondogatni... A gondolattal még a remek kis Földes-klubban is tovább játszogattam, ahová két osz­tály préselődött be tegnap délelőtt, rendhagyó irodalom­órára. Az óra tiszteletbeli ta­nára Papp János volt, a Ma­dách Színház fiatal művésze, aki tanmenet és óravázlat nélkül lépett a gyerekek elé. Mi vendégek — köztünk Tok Miklós, a városi tanács el­nökhelyettese és Illés István, a Miskolci Nemzeti Színház főrendezője, maguk is diplo­más tanárok —, akik hospi- tálni ültünk le a klub ké­nyelmes kerevetére, nem iri­gyeltük az alkalmi tanárt. ■ ■ Papp János ahhoz a gene­rációhoz tartozik, amely nem­régen hagyta el az iskola padjait (egyébként Niklán született, Berzsenyi pátriájá­ban, s a marcali gimnázium­ban érettségizett), a rutinja még kevesebb, mint a hite, s mindig azzal a szándékkal lép pódiumra, hogy őszintén felfedje magát, s továbbadja legőszintébb gondolatait; meg­győzze közönségét igazáról, s megossza a hallgatóval kéte­lyeit is. Ezúttal egy nagy-nagy él­ményét akarta továbbélni a diákok körében. Mint el­mondta, a napokban a Hazai Fésüsfonó közönsége előtt szavalta — a forradalmi ifjú­sági napok jegyében — Kas­sák Lajos Máglyák énekelnek című poémájának egyik cik­lusát. s oly nagy volt a vers­részlet hatása, melyet ma­napság ritkán tapasztalunk. A fiatal színész arra volt kí­váncsi, miként fogadják az 1919. május elsejét megörö­kítő versrészletet a Földes­diákok. ■ ■ A részlet elhangzott, s a színészt udvarias taps kö­szöntötte. Azt hiszem, mind­annyiunknak volt egy kis hiányérzetünk. Nem könnyű néhány perc alatt felszívni ilyen gazdag s terjedelmes lírai anyagot... S ekkor Papp János — a maga sajá­tos módján — elemezni kezdte a verset. Elmondta, hogy mit jelent számára, hogy hogyan közelítette meg Kassák gondolatait, milyen emlékeket, élményeket éb­resztett benne a poéma. A Tanácsköztársaságról so­kat beszélünk tanítási órá­kon s órán kívül is. Annak a csodálatos tavasznak az igézetét azonban alig-alig si­kerül érzékeltetni. A gyere­kek közül bizonyára már többen látták a korabeli filmhíradót: a transzparense­ket, a vörös zászlók erdejét, a fáradt, s bizonyára éhes proletárok nagy demonstrá­cióját. Mikor ezt fel akarjuk idézni, jobbára közhelyeket emlegetünk. Kassák szavai kellettek, egy-egy versrészlet ismételt idézése, hogy része­sei legyünk az ünnepnek, érezzük a boldogság közelsé­gét, az öröm forrását. Papp János „magyarázata” nyomán élni kezdett a gondolat. Lát­tuk a virágos gépkocsikat, tanúi voltunk, amint „a te­rek hozsannát rikítottak ...” ' A gyerekeknek, s termé­szetesen nekünk is idő kel­lett ahhoz, amíg elfelejtet­tük, hogy népszerű — vagy ha úgy tetszik, divatos — színész áll az elképzelt ka­tedrán. (A közönség még napjainkban is színészként akarja látni a színészt, allű­röket vár, görögtüzet, kosztü­möt, szerepjátszást.) Papp János nem játszott, élte — a légkörben vibráló feszültség hozzásegítette ehhez — a költői gondolatokat, melyeket megtoldott okos szavakkal, igaz hitből táplálkozó szemé­lyes mondanivalójával. Egyszerre csak — minden­féle manír nélkül — részesei lettünk a „forradalmas erő ünnepének”. ■ ■ A két harmadik osztály magyar tanára, Koszorús István Horatiust idézve zárta be az órát: „Ha azt akarod, hogh sírjak, előbb neked kell búsulnod." Bölcs és igaz mondás ez, s egyaránt vo­natkozik színészre, tanárra; mindazokra, akik azzal ál- dattak meg, hogy „megmoz­gassák” az emberek szívét, agyát (gyarmati) if Brazil tropical címmel­mutatja be március 17-én új műsorát a Fővárosi Nagy­cirkusz. r~i r • Irinyi faja helyén 1664 tavaszán 5 héten át ostromolta a török kézen le­vő kanizsai várat Zrínyi Miklós. A magyar sereg a vár és Homokkomáram köz­ség között elterülő zsigárdd erdőben táborozott. A legen­da szerint Zrínyi egy óriási hars alatt tanyázott a leg­szívesebben. Ez a hars Zrí­nyi fájaként vált ismertté, és mint ereklyét védelmez­ték századokon át Egy nagy vihar azonban megtépázta koronáját és a fa néhány éve teljesen kiszáradt. A nagy­kanizsai Dunántúli Kőolaj­ipari Gét*»yár KISZ-esei az erdészekkel együtt felkeres­ték a Zrínyi-emlékhelyet és egy fiatal hársat ültettek a régi helyére. Az emléktáblá­val jelölt hársat és környé­két rendszeresen gondozzák. MISKOLCI EMLÉKEIM SEBESTYÉN MIHÁLY I. Ha valaki a magyar színháztörténet­tel behatóbban foglalkozik, kutatómun­kája során többször is találkozik a Se­bestyén névvel, mely a húszas-harmin­cas évek táján vált fogalommá. Sebes­tyén Géza több társulat igazgatója is volt, például a temesvári, miskolci, budai és a Fővárosi Operettszínházé. .,Sebestyén Mihály csak a miénk” — mondták és mondják a miskolciak, és hogy ez mennyire így van, arról sze­mélyes találkozásunk során is meggyő­ződhettem. Budapest egyik legforgalmasabb pont­ján él, az Üllői út 40. számú sarokház egyik negyedik emeleti lakása az ott­hona, amely valóságos múzeum. Fal­ragaszok, babérkoszorúk, levelek, újság­cikkek és rengeteg fénykép ... mind­egyiknek története van és értékük fel­becsülhetetlen. Forgattam és láttam a miskolci szín­házról Londonban írott cikket, sőt a Aloszkvából küldött újságkivágást is, melyben szintén elismerően írtak a mis­kolci művészek játékáról. Sebestyén Mihály, helyesebben Miska bácsi felvillanyozódik, amikor a mis­kolci évekről beszél: — Nemigen fordult még elő, hogy valaki színészként kezdje és 24 év múlva mint színigazgató búcsúzzon ugyanattól a várostól. Nagy dolog ez, és büszke vagyok, hogy magaménak mond­hatom ezt a különleges és kegyes sor­sot. Nehéz volna felsorolni azt a sok fi­gyelmességet, mellyel még ma is el­halmoznak a miskolciak. Egyik al­katommal például a rádióban szerepel­tem; színészanekdotákat meséltem, ter­mészetesen köztük sok miskolcit is. Másnap dísztáviratot kaptam a követ­kező szöveggel: „Szeretettel gratulá­lunk. reggelig elhallgattuk volna, szív­ből üdvözöljük. Aláírás: A miskolciak." Egy másik eset. Megyek az utcán, egyszer csak valaki megfogja a karom: „örülök, hogy látom, ne törje a fejét, hogy ki vagyok, elegendő, ha csak any- nyit mondok, hogy miskolci. Jó egész­séget kívánok!" — és ezzel továbbállt az illető. Hajaj, Miskolc ... Az akadémia el­végzése után, az első bemutatkozásom alkalmával, jelenésre várva idegesen járkáltam fel s alá a színfalak mögött. Rámszólt Rolló bácsi, az öreg ügyelő: — De elkényeztették magukat ott a főiskolán! Mit mászkál itt?! Várjon nyugodtan, majd én szólok, mikor kell bemenni a színpadra. Én megálltam és vártam ... egyszer csak felcsattan Rolló bácsi hangja: — Most! Most késett le! Ki tudná megmondani, hány ilyen derűs epizód volt az életünkben ... Amikor igazgató lettem, egyesek azt terjesztették rólam, hogy én vagyok a „rettegett direktor”, mindenki fél tő­lem, és nem tűrök semmiféle ellent­mondást. Kétségtelen, a fegyelmet meg­követeltem, Nem tudtam elképzelni, hogy a színész elkéssen a próbáról, vagy készületlenül jelenjen meg, és ne tudja a szöveget. Nemegyszer büntet­tem is, de az is előfordult, hogy a saját ruhatáramból adtam ruhát ajándékba annak, aki valami rendkívüli szépet produkált. Nem „igazgató” akartam lenni, aki elkülönülten az emeleti iro­dájában ül és rendelkezik, hanem a társulatban, a színészek között éltem. Ismertem gondjaikat, bajaikat és örö­müket is. 1MREH JÓZSEF (Folytatjuk) A locsolókocsi Kézdi Kovács Zsolt filmje (Mándy Iván regényének adaptációja) nem traktál bennünket kerek — lekere­kített — történettel. Napja­inkban, azt hiszem, nincs is erre igény. A plakát szerint egyaránt élvezhetik gyerme­kek és felnőttek; vélemé­nyünk szerint inkább a fel­nőttekhez szól, hozzánk, akik neveljük, gyermekein­ket, akik felelősek vagyunk értük. Már az első képsoro­kat nézve felmerülhet ben­nünk a kérdés: ismerjük-e ezeket a 11—12 éves kis srá­cokat és lánykákat, akik itt élnek mellettünk, körülöt­tünk? Mit tudunk álmaik­ról, ábrándjaikról, íratlan törvényeikről, arról a sajá­tos gyermekerkölcsről, mely meghatározza cselekedetei­ket? Az író és a rendező arra biztat, hogy szeretettel fi­gyeljük őket: legyen türel­münk hozzájuk, próbáljuk az ő szemükkel nézni oly­kor a világot. Szükségünk van erre, nemcsak azért,' mert különben elveszítjük a gyerekekkel való kapcsola­tunkat, hanem azért is, mert nekünk is őrizni kell a gyermekkor varázsát, a mesék igazságait. A gyere­kek — mint a film is bizo­nyítja — még tudnak repül­ni, könnyedén hidalják át a teret és az időt, eszményeik tiszták, fantáziájuk csodá­latra és irigylésre méltó. Kézdi Kovács Zsolt, illet­ve Mándy Iván kisiskolásai, a hatodik bések ott élnek valahol a város peremén, vedlett vakolatú függőfolyo- sós bérházakban. Itt szövik álmaikat, itt ábrándoznak. A valóság nem riasztó, csak éppen hétköznapi. Kézdi Kovács Zsolt semmiféle ha­mis nosztalgiát nem akar bennünk ébreszteni, csupán arra figyelmeztet, hogy mi­lyen mérhetetlenül gazdag a gyermeki képzeletvilág. Ezek a hatodikosok nem kí­vánnak csodálatos dolgokat; maguk teremtik meg a cso­dát. Elég, ha megjelenik a felnőtt számára közömbös locsolókocsi, s máris a szi­várvány ezer színében ra­gyog a világ. A legérdeke­sebb — egyszersmind a leg­természetesebb —, amint az iskolai tanulmányok, isme­retek ötvöződnek a játékkal, s részévé válnak egy kép­zelt világnak. így léptet Edward király fakó lován az ódon iskola folyosóin, így bukkannak rá a tóra, mely­ben a bálna fröcsköli a vizet, így állhat a szimfonikus ze- zenekar élére jól szabott frakkjában a kis karmester, így vonulhatnak teveháton a bennszülöttek, s így válhat a külvárosi asztalos legendás légionistává. A gyermek alkotó fantázi­ája időtlen, a locsolókocsi kis hősei azonban nagyon is mai gyerekek, a mi egész társadalmi tudatunkban, er­kölcseink hordozói. Ami jó bennük, tőlünk tanulják, s természetesen azt is, ami­nek nem örülünk. Hogyan is mondja a locsolókocsi ka­pitánykülsejű vezetője? Az a fontos, hogy megtalálja az ember a maga tavát. Vagy­is, valamiképpen teljesül­jenek vágyai, ábrándjai. Ezek a gyerekek nem jók és nem rosszak; de nem szabad elfelednünk, hogy minden iránt rendkívül fogékonyak. A rendező remek érzék­kel választotta ki szereplő­it, nem kényszerítette őket egyetlen alkalommal sem természetellenes helyzetbe, Kende János operatőrnek pedig sikerült a maga kü­lön képi varázslatát megte­remteni. Gy— műsor CSÜTÖBTÖK Kossuth rádió: 12.00: Déli Kró­nika. — 12.20: Ki nyer ma? — 12.30: Reklám. — 12.35: Melódia- koktél. — 14.06: Játék. — 14.20: Népek zenéíéból. — 14.42: Ma­gyar előadóművészek felvéte­leiből. — 15.00: Hírek. — 15.10: Zengjen dalunk! — 15.40: A köz­oktatás fóruma. Érettségi vizs­ga előtt 1974-ben. — 16.00: A világgazdaság hírei. — 16.05: Bi­zet: Az arles-t lány — I. szvit. — 16.30: Asszonyarcok. Barát Apollónia dokumentumműsora. — 17.00: Hírek. — 17.06: A ma­gunk érdekében, a magunk vé­delmében. „Ha a munkában elfáradunk. . .” — 17.30: Korunk operacsillagai. Montserrat Ca­ballé. — 18.2S: Nőnapi köszön­tő. Elmondja Kállai Gyula. — 18.40: Könnyűzene. — 18.48: Mi­ért igen, miért nem? Zenéről — tíz percben. — 19.00: Esti Krónika. — 19.25: KritiKusok fó­ruma. Illés Endre: Két orosz­lán között. — 19.35: Nótacst. — 20.30: Chile után. Külpolitikai dokumentumműsor Latin-Ame- rikáról. — 21.00: Hírek. — 21.03: Házimuzsika. — 22.00: Hírek. — 22.15: Sporthírek. — 22.20: slá­germúzeum. — 23.00: A világ­irodalom humora. A csodák meg a csodatevők. — 23.30: Decsényi János: öt Csontváry-kép. — 24.00: Hirek. — 0.10: Gulyás László: Békési esték. Petőfi rádió: 12.00: Mezők, fal­vak éneke. — 12.22: Caruso, a nép énekese. Carelli Gábor öez- szeállítása, IV. rész. — 13.00 Hirek. — 13.03: Nyíregyházi stú­diónk jelentkezik. — 13.20: Bee­thoven : C-dúr szonáta Op. 53. — 13.45: Időjárás. — 14.0«: If­júsági randevú — kettőtől ha­tig... — 18.00: Hirek. — 18.10: Csak fiataloknak! — 19.10: Mo­zart: A-dúr szimfónia K. 201,— 19.34: A Dunánál. Történelmi figyelő — a kivándorlásról. — 19.54’ Jó estét gyerekek! — 20.00: Esti Krónika, u. — 20.25: Üj könyvek. — 20.28: Könnyű­zene. — 20.51: Közvetítés' a csehszlovákiai Perbáta község kultúrházából. Időzített boldog­ság. — 22.39: Saervánszlcv End­re: I. fúvósötös. — 23.00: Hí­rek. — 23.15: Leány vásár. Rész­letek Jacobi Viktor operettjé­ből. — 24.00: Hírek. Miskolci rádió: Emberek a gép mellett — a munkások mondják — Énekegyüttesek műsorából. — Borsodi tükör. — Népek zenéje. — Az ifjúságról az ifjúságért . . . , — Fiatalok fóruma. — Beat-ked- velők negyedórája. Televízió: 17.13: Műsorismer­tetés. — 17.20: Hírek. — 17.25: Férfi kézilabda VB. Az elődön­tő közvetítése. — 18.50: Ková­csok. Közvetítés a győri Ma­gyar Vagon- és Gépgyárból. — 19.15: Esti mese. — 19.30: Tv- híradó. — 20.00: Feje fölött hol­lő. Tévéfilm. (14 éven felüliek­nek!). — 21.10: Arany Páva. Nemzetközi népzenei verseny, VH. középdöntő. — 22.05: Tv- híradó. — 2. kiadás. — 22.15: Műkorcsolya VB. Férfi szaba­don választott gyakorlatok. Szlovák televízió: 17.00: Fecs­ke. Ifjúsági magazin. — 17.40: A haza védelmére. — 18.10: Autó—motor revü. — 19.00: Hír­adó. — 20.00: A kalitka, (tévé­játék). — 21.25: Híradó. — 21.45: Műkorcsolya VB. — 23.20: Saj­tószemle. Miskolci Nemzeti Színház (7): Levendula. Schiller bérlet. Filmszínházak: Béke (f4, hn6): A játékos (mb., szovjet—csehsz.). — (8): Az ezredeseket akarjuk! (mb., szí. olasz). — Kossuth (f3): A locsolókocsi (szí. magyar), (f5, f7): Joe Hill balladája (szí. svéd —amerikai). — Fáklya (f5, f7): Némó kapitány és a viz alatti város (mb., szi. angol). — Petőfi (f5, f7): Síkos űt (szí. lengyel). — Szikra (3. 7): A sziklabarlang titka (mb., szi. szovjet). — Tán­csics (4, 6): Pókháló (magyar). — Hámor (6): Sutjeska (jugosz­láv). Kiállítások: Miskolci Galéria (11—19): Jelenkori román festé­szet. — József Attila Klub­könyvtár (10—18): Feleelv Gyu­la grafikusművész kiállítása. — Miskolci Képtár (10—18): Ma­gyar festészet a XX. században. PÉNTEK Kossuth rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Műsorismertetés. — 8.13: Budapest és a vidék kulturális programjából. — 8.20: zenekan muzsika. — 9.00: A 22-es csap­dája. — 10.00: Hírek. — 10.03: Tskolarádió.' — 10.30: Édes anya­nyelvűnk. — 10.36: A Magyar Rádió és Televízió énekkarának operafelvételeiből. — 10.5«: Lot­tóeredményeik. — 11.00: Miről ír a Társadalmi Szemle legújabb száma? — n.io: Romantikus zene. — 11.49: Kritikusok fó­ruma. Petőfi rádió: 8.00: Hírek. — 8.05; Fúvószene. — 8.13: az iz­raelita felekezet negyedórája. — 8.30: Népdalok — 9.00: Hírek. — 9.03: Ezeregy délelőtt. — 10.00: A zene hullámhosszán. — 10.30: Néhány szó zene közben. — 10.59: Lottóeredményeik. — 11.00: Hirek, időjárás.

Next

/
Thumbnails
Contents