Déli Hírlap, 1974. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1974-03-06 / 55. szám

Legyen? Ne legyen? Vihar egy születő bűié körül „Egy sorsban, közös felelősséggel” A címet dr. Szabó Jánosnak, a Nehézipari Műszaki Egyetem tudo­mányos rektorhelyettesének egyik korábbi cikkéből kölcsönöztük. Tegnap Tok Miklós, a váiosi tanács elnökhelyettese, aki a Művészeti és Propa­ganda Irodában fogadta az egyetem képviselőit (dr. Csókás János neve­lési rektorhelyettest, dr. Kiss Ervin professzoit, a kulturális bizottság elnö­két, dr. Nagy Aladárt, az egyetemi KISZ-bizottság titkárát, Baross Sza­bolcsod a kulturális bizottság titkárát és Ignácz Erzsébet kulturális ügy­intézőt) a város és az egyetem közös felelősségének hangoztatásával nyitotta meg a vitát. Előrebocsátjuk, hogy a találkozón — melyen részt vett a városi pártbizottság képviselője és a művelődésügyi osztály vezetői is — nem születtek jól hangzó határozatok, a jelen­levők nem szavaztak meg akcióprogramokat. Tartalmában és hangulatában olyan beszélgetés volt ez, melyre — meghívó nélkül is! — sokszor sor kerülhetne. Hogy mégsem így '-an, az elsősorban annak a következménye, hogy az egyetemi oktatók és hallgatók sok munkával, tanulással terheltek. A műszaki egyetemista heti 38 órát tölt a különböző előadóter­mekben; ennyi a kötelező elfoglaltsága. Nem csoda, hogy ezekután nincs ideje az igazán termékeny gondolkodásra, művelődésre, s elhanyagolja testi nevelését is De — ahogy valaki a tanácskozáson mondotta — nem „mobilizálható’’ eléggé az oktatói kai- sem. Egyetemi munkájuk mellett je­lentős tudományos tevékenységet fejtenek ki, sokan közvet­lenül is segítik az ipar tevékenységét. Mindezek korántsem ismeretlen dolgok, és — érzésünk sze­rint — nem szabad nagyobb jelentőséget tulajdonítani a túl­terhelésnek, mint amilyen valójában. Hogy a város értelmi­sége és leendő értelmisége atomizált életet él, annak egyik oka az is, hogy nem sikerült mindeddig megteremteni azokat a közös fórumokat, ahol intenzív szellemi élet alakulhat ki. Érdekes — egy kicsit talán már túlszervezett korunk beteg­sége is ez —, hogy mindenki kötött programokban; előadá­sokban, rendezvényekben gondolkozik. Az emberek (az egy­más iránt őszintén érdeklődő emberek) rí titán ülnek le ba­ráti beszélgetésre, ritkán veszi őket körül olyan csend vagy olyan kellemes zsongás, amelyben alkotó gondolatok szület­hetnek. Persze, mint a tanácskozáson elhangzott, „a reakciót elő kell idézni, meg kell indítani’’. Ezt nemcsak a vegyészek­nek, a közművelődés szakembereinek is tudni kell. Hogyan lehetséges ez? Egyik sikerrel kecsegtető megoldás talán az lenne, ha művelődési otthonaink, klubjaink közössé­gébe illeszkednének be az egyetemi hallgatók és az oktatók is. Ha nemcsak színházi nézők, hanem igazi színházbarátok tátogatnák az előadásokat Ha a város belterületén is bemu­tatkoznának az egyetemisták, szellemi produktumaikkal, pél­dául országos hírű rövidfilmjeikkel, ha részt kérnének mű­vészeti és közéleti vitáinkból, ha sikerülne valamiképpen át­hidalni azt a térbeli távolságot is, ami az Egyetemvarostol elválasztja Miskolcot. De felmerül az a kérdés is, hogy mennyire jó és gondos­kodó vendéglátó ez a város. Hol tudjuk fogadni például ke­vés pénzű és igényes szórakozásra vágyó egyetemistáinkat? Nagyon hiányzik egy olcsó kávéház. ahol olvasni és beszél­getni lehel, egy olyan hely, ahol találkozhatnának városunk és üzemeink vezetői az egyetemi oktatókkal, hallgatókkal. Közösen kellene ünnepelnünk is. Az egyetem hagyomány- őrző és új hagyományokat teremtő tevékenységéből nagyobb részt kellene vállalni a városnak is ... Ügy hisszük, természetes igényünk, hogy az egyetem veze­tőit, tudós professzorait ott lássuk a különböző közéleti fóru­mokon, ahol rendkívül nagy szükség van szaktudásukra, ta­pasztalatukra. Külön kellene tárgyalnunk a különböző középiskolák és az egyetemi ifjúság kapcsolatáról, mely nem merülhet ki beat­zenés klubdélutánokban ... A tegnapi párbeszéd teljes egyetértéssel zárult. Akik részt vettek a tanácskozáson, nem jámbor óhajként emlegették, hogy ebben a nagyvárosban az eddigieknél jobban — szó szerint idézem: „össze keil hozni a fejeket”. (gyarmati) Törzsgárda, fluktuáció, újitómozgalon 4 HVDSZ megyei bizottságának ülése A fürdő törzsközönsége Medence­faltól medence­falig A miskolciak kezdik meg­ismerni és megszeretni a kék vizet, a strandot, a für­dőzést — ezzel fogadott Eperjesi János, az Augusz­tus 20. strandfürdő üzemve­zetője. Állítását bizonyítandó statisztikával is szolgálha­tunk: a leghidegebb napokon is 350—400-an keresték fel a város egyetlen, egész évben nyitva tartó meleg vizű strandját, A téli, tavasza hajnalokon sem maradnak el a törzs­vendégek. Egy kis titok: a strand hivatalosan 9 órakor nyit, mégis ne lepődjenek meg. ha aktatáskás, olykor didergés férfiakat és nőket látnak belépni virradat előtt, úgy 5 óra- körül a strand kapuján. Ök azok a törzs­vendégek, akik szorgalmuk jutalmául bérletjegyük mellé megkapták az üzemvezető engedélyét ahhoz, hogy nyi­tás előtt, az alvástól össze­tört, nehezen mozgó tagjai­kat megmozgathassák, reg­geliként a strandbüfében egy lángost ehessenek és törül­közővel, fürdököpennyel a táskában érkezzenek a mun­kahelyre. Hajnaliban neim süt a nap, nem a szép bőrszín kedvéért jár ki ez a kis „család”. A tervező vállalat mérnöke, az autóbusz-veze­tő, a magas rendfokozatú katonatiszt és a szemközti patikus névről talán nem is ismerik egymást. Mégis meg­kérdezik, hogy csak nincs valami baj, ha valaki né­hány napig hiányzik a kis csapatból. Persze ez ritkáin fordul elő, hiszen a hajnali fürdőzés meg edzi az embe­reket, elkerüli őket az influ­enza és a szívinfarktus ve­szélye is kevésbé fenyeget. A napsütéses, igazi izzasz­tó nyári napokban nem ta­lálkozunk velük a zöld gye­pen, mert ők akkor is haj­nalban keresik fel a vizet, amikor az alkalmi fürdőzók Tizenöt éves az Avas Bútorgyár Másfél évtizeddel ezelőtt hozták létre az Avas Bútor­gyár jogelődjét, a Miskolci Bútoripari Vállalatot, amely akkor még 14—15 kis telep­ből állott. Az első esztendők­ben 6—8 millió forintos ter­melési értéket értek el kü­lönböző faipari termékek előállításával, majd, festett bútorokat készítettek. A 60— 80 fős vállalatból fejlődött ki a jelenleg 260 dolgozót fog- lolkoztató Avas Bútorgyár, amely évente már 45 millió forint értékű bútort állít elő. A legnagyobb vásárló a Bor­sodi Iparcikk Kiskereskedel­mi Vállalat, de még 30 hely­re szállítanak az országban. A gyár dolgozóinak 40 száza­léka törzsgárdatag. Az alapítás évfordulóját április elején ünnepük meg. + Tornaóra a strandon csak népiavarnak nevezik a zsúfolt villan ytelepit. Tegnap délelőtt — amikor fotóriporterünk kint járt — fiatalokkal találkozott. A vá­ros több középiskolájában, a Kohóipari Technikumban, a Kossuth Gimnáziumiban, a Zrínyiben vagy a vendéglá­tóipari szakközépiskolában a hét harmadik testnevelési óráját nem a tornatermek­ben tartják. Tanítási idő alatt úszni jönnek a padok­ban elgémberedett diákok. Ilyenkor nem várják az óra végét jelző csengő6zót. ha­nem szorgalmasan szelik a Napi postánkból ítélve, több olvasót felháborít, hogy a Bükkvidéki Vendéglátó Vál­lalat büfét nyit a közeljövő­ben a hejőcsabai cement­gyárral rézsut, az AFIT-szer- vizzel majdnem szemben. Idézek egy levélből: „Mi­nek az új büfé? Talán azért, hogy a munkások a műszak előtt egy féldecit megihassa­nak? A büfé két üzem ka­pujához épült.. • A Bükkvidéki Vendéglátó Vállalat igazgatója: — Ideiglenes árusítóhelyet építettünk. Az új létesít­ményben csomagolt élelmi­szereket, ételeket, trafikárut és palackozott italokat áru­sítunk majd. Mindent csak csomagoltam A gyorsan épü­lő környék, a munkásszálló szomszédsága egy ilyen típu­sú bolt létesítését feltétlen megkívánja. Készen vannak a terveink is. A számunkra itt biztosított területen ké­sőbb — ha a cementgyári le­vegőszennyezés csökkenése ezt lehetővé teszi, és enge­délyt kapunk gyorséttermet sg> (Kerényi felv.) vizet medencefaltól meden­ceiéiig. Néhányain azit mondják, hogy az Augusztus 20. strandfürdő épülete rontja a városképet, le kelletne bon­tani. Az öltözők sem korsze­rűek és ideje lenne átalakí­tani az egész strandot. Az átépítés megkezdése már évek óta húzódik, és a haj­nali fürdőzők remélik, hogy nem zár be a város egyetlen, télen-nyáron felüdülést nyúj­tó strandja. (erdős) és azzal együtt csemegebol­tot építünk. Olyat, mintami­lyen a Búza téren van. Ezt a környék ellátása indokolja, amint azt is, hogy átmeneti megoldást kerestünk ... Bizonyítandó, hogy mit gondol a környék, szocioló­giai vizsgálódás kellene. Tény: a távoli terveket a la­kosság nemcsak örömmel fo­gadja, hanem sürgeti is. A közelmúltban megszűnt a környéken egy élelmiszer- bolt, s így az itt lakóknak jelentős távolságra kell el- járniok, akár egy kilónyi lisz­tért is A II. kerületi tanácsi hi­vatal helyettes vezetője, Tuh- rinszky Ferenc mondotta: Ezt a területet eredetileg is erre szántuk. A megvalósítás a gyári rekonstrukciótól füg­gött. Hat-hét éve vajúdik ez a kérdés. A lakosság ellátá­sának színvonalát az átme­neti megoldás is segíti. • Térjünk vissza a panaszok­hoz. Nem arról van szó, hogy egy új italbolt nyílik, legfel­jebb arról, hogy még egvhe- lyütt lehet palackozott italt „Selejimentes esztendő” A kezdeményezés, hogy 1974 legyen a selejtmentes termelés esztendeje, a Bor­sod megyei Kézműipari Vál­lalat leninvárosi telepének dolgozóitól indult ki. Ver­senyre hívták ki a többi üze­met az önköltség csökkentésé­re. a jó munkamódszerek el­terjesztésére is. Ök maguk bevezették az úgynevezett ön-meózást. az önértékelést. Következetésen ellenőrzik a végzett munka minőségét, s a hiba elkövetője maga ja- vítia ki azt huszonnégy órán belül. Orvos helyett Vlcntőtisztek A miskolci mentőállomá­son jelenleg öt mentőtiszt dolgozik, közülük hárman ta­valy szerezték meg képesíté­süket A kétéves, levelező ta­gozatú iskolán havonta egy hetet töltenek a leendő men­tőtisztek. Szükség esetén or­vosi feladatokat látnak el, ezért egy új rendelet szerint főiskolai végzettségűnek szá­mítanak. Akik korábban fe­jezték be tanulmányaikat, disszertációt kell készíteni­ük. hogy a főiskolai képesí- . test megszerezhessék. REFLEKTOR Ma Budapesten az írószö­vetség klubjában pályakezdő költőikről vitát rendeznek. 4c Kaposvárott a KISZÖV szer­vezésében mestervizsga elő­készítő tanfolyam kezdődik. 4c Nyíregyházán a szakem­berek a mezőgazdasag keimi- zálásáról tanácskoznak. 4c Szegeden a szalámigyárban általános iskolai osztály kez­di meg működését. 4c Szek- szárdon nyugdíjas nőket kö­szöntének. 4c Tatán mező- gazdasági filmnapot rendez­nek. 4c Tatabányáról 300 Komárom megyei asszony Prágába utazik a nemzetközi nőnap ünnepségeire. kapni. Ám palackozott ital van a két legközelebbi ÁBC- áruházban is. Az üzlet előtt ivó ember itt mindig akad, de még olyan is, aki a bolt melletti játszótéren alussza ki mámorát. Ám ez nem a környék, hanem egész Mis­kolc gondja. Egy-egy fizetés­nap után a főutca sem jobb. Az utcán való italozás meg­szüntetésére már készül a ta­nácsi rendelet. Megoldást ez hozhat, de akkor ez hoz meg­oldást az új büfé és élelmi­szerbolt környékén is. Nincs hát igaza a panasz- kodóknak? Igazuk van ab­ban, hogy egy új cégtáblán megjele'nő „italok” felírásnak nem örülnek. Nincs igazuk viszont abban, hogy a meg­rögzött italozó nem gyalogol el tízpercnyire a korty ital­ért. Legfeljebb a két áruház környékén lesz kevesebb a söröskupak... Végezetül hadd írom még, mintegy válaszként is: nem „bodega” épült a gyárkapu­val szemben, hanem bolt is. Ideiglenes megoldásként a már megtervezett holnapig. B. G. A HVDSZ megyei bizott­sága irányítása alatt műkö­dő 35 borsodi—miskolci vál­lalat szakszervezeti bizottsá­gainak tisztségviselői az el­múlt évben jó munkát vé­geztek. Ezt igazolja, hogy a vállalatoknál tovább javult a szociális ellátottság s csök­kent a fluktuáció. Az új dol­gozók száma az előző évhez képest majdnem háromezer­rel nőtt, míg a kilépőké mintegy háromszázzal csök­kent. Tovább nőtt a törzs- gárdatagság létszáma is, a HVDSZ-hez tartozó 35 válla­latnál 1973-ban már több, mint 500 dolgozó rendelke­zett 15 évnél régebbi törzs- gárdatagsággal. Szó volt a megyei bizott­ság tegnapi ülésén a szerve­zettség alakulásáról is. A miskolci vállalatok közül a Miskolci Finommechanikai Javító Vállalatnál és Miskol­ci Kertészeti Vállalatnál az előző évhez képest romlotl a szervezettség. Az előterjesztett beszámoló szerint a vállalatoknál élén­kült az újítómozgalom is, no­ha a szakszervezeti szervek korántsem minden vállalat­nál egyformán segítik az újí­tási tevékenységet. Erre utal, hogy a szakszervezeti szer­vek közlése szerint 12 vál­lalatnál egyáltalán nem be­szélhetünk újítómozgalomról. Igaz viszont, hogy a vállalati mérlegbeszámolók adatai szerint csak kilencnél nem, de az is sok ... A megyei bizottság tagjai megvitatták az idei év főbb tennivalóit is, majd a nem­zetközi nőnap alkalmából kö­szöntötték az ülésen megje­lent nőket. Molnár János megyei bizottsági titkár 35 szakszervezeti nőaktívának nyújtott át jutalmat, aján­dékot * A víz nemcsak dögönyöz, hanem melegít is a hűvös már­ciusi délelőtlön.

Next

/
Thumbnails
Contents