Déli Hírlap, 1974. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1974-03-25 / 71. szám

Tolongtunk a kávéőrlő körül Változnak A vízgépészet belvzele a vásárlói szokások A cigarettatárca, a nyak­kendőtű, a zsebóra és a ka- lucsni kiment a divatból. Di­vatot mondunk, pedig nem­csak erről van szó. Cigaret­táink többsége már olyan csomagolásban kerül forga­lomba, hogy a kartondoboz nemcsak eleganciában, hanem a szívni való minőségének megóvásában is felveszi a versenyt a legdíszesebb ci­garettatárcával. Változnak a fogyasztói szo­kások, azaz változnak azok a körülmények, amelyek között bizonyos árukat megveszünk és használunk. Az olvasó em­lékezetében meg bizonyára élénken él a kávé hazai be­törésének első időszaka. Ame­lyik üzlet csak egy kicsit is adott magára, kávéőrlőt szer­zett be, s ez önmagában ga­rantálta a kávéforgalom megsokszorozódását. Ma már nemcsak hogy sorba nem áll­nak az üzleti daráló mellett, hanem hiánya sem tűnik fel. Ugyanis nem sokkal a kávé tömeges térhódítása után megjelentek a boltokban azok a viszonylag olcsó, elektro­mos őrlők, amelyek ma már ugyanúgy hozzátartoznak a háziasszony konyhai arzenál­jához, mint a húsvágó desz­ka. A változásnak nemcsak hő­sei, hanem áldozatai is van­nak. Ilyen például a padló­kefélő gép. Tavaly Borsod­ban jó, ha félszázat eladtak belőle. Három évvel ezelőtt még ötszörös volt a forga­lom. A parkettlak iránti ke­reslet viszont legalább ötszö­rösére nőtt. Ám a siker mú­landó. A parkettlakknak ve- télytársa akadt, a szőnyeg- padló, s ez ismét módosít a keresettségi arányokon. A példák szinte kifogyha­tatlanok. Nézzük a vaj kont­ra margarin ügyet. A télen — mérsékeltebb termelés mellett is — hat vagonra rú­gott a Borsod megyei Tej­ipari Vállalat készlete. Két­ségtelen. hogy az áremelés is hozzájárult ahhoz, hogy a kereslet a margarin felé to­lódott el, de ehhez szükség volt a minden tekintetben kifogástalan, vajpótló Rama- ra. A következmények lánco­lata hosszú. Visszafogták a vajtermelést, növelték a tej- és az egyéb tejtermékek zsír- tartalmát, s az illetékesek törni kezdték a fejüket tej­ből készült új termékek elő­állításán. A fogyasztás változásának ezeket a tendenciáit figye­lembe nem venni rossz üz­leti érzékre vall. Az lenne a jó, ha iparunk, kereskedel­münk „elebe menne” ezeknek a szükségszerű módosulások­nak. Hogy mire gondolunk? Szabadjon a bútorra hivat­kozni. Az ipar és a kereske­delem a kényelmesség és a jövedelmezőség szempontjá­ból a komplett garnitúrák értékesítését szorgalmazza, a ..Típus lakásba típus bútort” hamis jelszóval. A jobb sors­ra érdemes vásárló viszont a lábát lejárhatja, amíg egy valóban megfelelő asztalt, fo­telt vagy heverőt talál. A szakemberek és a nem szak­emberek most a rövid né­hány év alatt végrehajtott bútoripari rekonstrukciótól várják a megoldást, s talán megérjük azt is, hogy nem kell egy teljes szobaberen­dezést vásárolni annak, aki csak egy könyvespolcot sze­retne. (brackó) A vízgépészet jelenlegi ha­zai helyzete a vízi közműve­sítésben és környezetvéde­lemben címmel előadóülést rendez március 27-én dél­előtt 10 órakor a MTESZ miskolci székhazában a Ma­gyar Hidrológiai Társaság borsodi Csoportja, az ÉVI- ZIG és a Vízgépészeti Válla­lat. A megnyitót Schmied László, az Észak-magyaror­szági Vízügyi Igazgatóság igazgatóhelyettes főmérnöke tartja. Ezt követően hat, a témához kapcsolódó előadás hangzik el, amelyekhez dia- és hangosfilmeket is bemu­tatnak. Szén trófeák ígérkeznek A korai nagy meleg fáraszt­ja az alföldi vadállományt. A Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság területén s a homoki erdőségekben nem találják helyüket a nemes­vadak. A szokottnál koráb­ban, már ellőhelyet keresnek az őzek, s ugyanakkor nászra készülnek a bakok: dörzsölik, tisztogatják a fák törzsein agancsukat. A gímszarvasok pedig most növesztik fejdí­szüket. „Koronázásuk” 120 napig tart, s ez idő alatt a fejlettebb bikák, olykor 9— 10—11 kilogrammos agancsot raknak. Megfigyelések szerint kitűnő az állatok kondíciója, így az ősszel ismét sok ritka trófeát zsákmányolhatnak a vadászok. Havonta ötezer szilvás gombóc IBUSZ-út a Bajkál-tóhoz Az idegenforgalom korunk tömegmozgalma. E gondolat jegyében nyílt meg kedden a Csepeli Munkásotthonban az európai szocialista országok idegenforgalmi nevezetessé­geit bemutató színes fotó- és plakátkiállítás. távoli vidékeinek megismer­tetésére. A kölcsönös idegenfor­galom lehetőség népeink kap­csolatának erősítéséhez, hoz­zájárul egymás eredményei­nek jobb megismeréséhez. A miskolci Expressz étte­rem a Magyar Hűtői par mis­kolci hűtőházának egyik leg­jobb partnere: mind gyak­rabban és mind nagyobb mennyiségben használja fel hűtőházunk termékeit. Ez nemcsak élőmunka-megtaka­rítást eredményez, hanem a korszerű táplálkozás elter­jesztéséhez is hozzásegít. Ma már az Expressz'oen havonta 30 mázsa hűtőházi hasábbur- i gonyál. 600 kilogramm főze- I léket, 3 mázsa uborkasalátát I és 5 ezer hűtőházi szilvás gombócot dolgoznak fel, illet­ve tálalnak. ★ A Mskolci Mélyépítő Vállalat az elmúlt étben bocsátotta dolgozói rendelkezésére a ké­pünkön latható korszerű munkásszállót. (Ágotha Tibor felvétele) Ipari dolgozóink szociális körülményei A Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsának elnöksé­ge legutóbbi ülésén a többi közt azt a tájékoztatót is megvitatta, amely több mint 64 ezer ipari dolgozó szociá­lis körülményeiről végzett megyei NEB-vizsgálat ta­pasztalatairól ad számot. Kevés az öltözőszekrény Üzemeink dolgozói köré­ben — különösen a szennye­zett munkahelyeken —gyak­ran képeznek beszédtémát az öltözők, mosdók, illemhelyek, öltözőszekrények. Ezért ter­jedt ki a vizsgálat erre a te­rületre is. A megállapítás­nak, hogy a Borsodi Szén­bányáknál, az ÓKÜ-nél, a TVK-nál, az LKM-ben a mosdók és illemhelyek szá­ma többszöröse a szükséges­nek, illetve az előírtnak, csak örülni lehet. Annak azonban már korántsem, hogy ugyanezeknél a vállala­toknál kevés az öltözőszek­rény. A MÁV miskolci ren­dezőpályaudvarán ráadásul a zuhanyozó és a mosdó is ke­vés. Az üzemegészségügy hely­zetét is felülvizsgálták a né­pi ellenőrök. A felmérésbe bevont vállalatok fizikai dol­gozói közül 29 ezren dolgoz­tak, illetve dolgoznak egész­ségre ártalmas munkakör­ben. Ez önmagában is jól ér­zékelteti az üzemegészségügy dolgozói munkájának fontos­ságát, felelősségét. Néhány vállalatnál — így például az ÓKÜ-nél és a Borsodi Szén­bányák egyes üzemeinél — krónikus üzemorvos-hiány- nyal küzdenek. Követendő példa az LKM, ahol a vál­lalat a szükséges orvosi létv szám biztosítása érdekében évenként egy lakást biztosít az arra jogosult orvosnak. Ugyanitt évente egy üzem­egészségügyi dolgozót — ter­mészetesen, ha van rá érde­mes — kiváló dolgozó cím­mel jutalmaznak. KamatmeDtes kölcsönök A párt és a kormány fel­hívása nyomán egyre több vállalat ad segítséget a dol­gozók lakáshelyzetének javí­tásához. A felmérésben az elmúlt év adatai ugyan nem szerepelnek, így is kitűnik azonban, hogy egyes válla­latoknál milyen fontosságot tulajdonítanak a dolgozók ilyenfajta támogatásának. A vizsgált vállalatoknál 1972- ben például bérlő- és vevő­kijelölési jog vásárlása, va­lamint kamatmentes építési kölcsön biztosítása címén 249 lakás juttatására 12,7 millió forintot költöttek az üzemek. A fizikai, illetve a termelést közvetlenül irányító dolgo­zókra ebből 202 lakás jutott. Ez a szám 1973-ban nyilván tovább nőtt. Tavaly egyébként — köz­ponti kezdeményezésre — új lakásjuttatási formák való­sultak meg. A munkáslakás­akció formáit több vállalat továbbfejleszti. Nem egy vál­lalatnál például meghosszab­bították a kölcsön törlesztési idejét, mert kiderült, hogy a dclgc .ókra a kölcsöntör- lesztés még kamat nélkül is nagy terheket ró. Ny. I. A KGST megalakulásának 25. évfordulója alkalmából rendezett bemutatón az IBUSZ vezetői elmondották, hogy a tagországok közötti turizmus évről évre növek­szik. Ma már a hazánkba látogató külföldi vendégek csaknem 60 százaléka az európai KGST-tagállamokból jön, a magyar turistáknak pedig háromnegyed része a szocialista országokat vá­lasztja úticélként. Az elmúlt év néhány jel­lemzője: legtöbben Csehszlo­vákiából. Lengyelországból, a Német Demokratikus Köz­társaságból, Romániából és a Szovjetunió köztársaságai­ból érkeztek hozzánk, a ma­gyarok közül pedig a legna­gyobb számban a Szovjet­unióba, Jugoszláviába és Ro­mániába utaztak. Mire számíthatunk 1974- ben? A hét európai KGST- ország idegenforgalmi irodái között kötött szerződések alapján várhatóan 10 száza­lékkal növekszik a KGST- tagállamok idegenforgalma. A hagyományos programok mellett tovább bővül a test­vérmegyék. testvérvárosok barátságmozgalma. Növelik a különvonatok számát. Több ezek közül négyszáz-ötszáz fős csoportokkal Indul. Ér­dekes újdonság egyebek kö­zött, hogy idén az IBUSZ már a Bajkál-tóhoz, Buha- rába és Irkutszkba is szer- «2 utakat, a Szovjetunió e Miskolci történetkék A kormányelnök a sorompónál Vizgondok a Győri kapuban Elég gyakran lehet hallani, olvasni napja­inkban a Gömöri-sorompó fölött tervezett felüljáróról, illetve a sorompó kiiktatásáról. Egyike ez Miskolc nagyon regi gondjainak. Talán éppen negyven esztendeje, hogy a Kazinczy utcán felavatták az akkor elké­szült új postapalotát, azaz a mai l-es posta földszintjét és első emeletét. Korábban a Kazinczy utcában a Megay-sarokhoz köze­lebb volt a főposta, most bölcsödé és óvoda van a helyén, s ekkor, az új épület elké­szültekor helyezték át jelenlegi helyére, a Kazinczy utca és Debrecenyi utca sarkára, amit most — az isten tudja, miért — Ré­giposta utcának hívnak. A hajdani Régi­posta utca ugyanis a mai postaépület túlsó oldalán volt, s jelenleg Horváth Lajos ut­cának hívják. De nem is erről akartam szól­ni, hanem a posta avatásáról. Szemben, ahol most a Hősök tere van, földszintes rozoga épületek álltak, alacsony deszkakerítéssel. Legtöbbjük földbe süppedt épület volt, az ablakok alsó széle mélyen a kövezett utca szintje alatt. Az avatóünnep­ségen ott voltunk mi is, miskolci diákok, gimnazisták, polgáristák, tanítóképzősök, egyebek, mert rangos vendéget vártak és kellett a tömeg. Ott szorongtunk az új épü­lettel szemben, amely fellobogózva várta a magyar kormány elnökét, vitéz Gömbös Gyula miniszterelnököt. Nagy volt a felvo­nulás, a megyei, meg a vámosi főispán dísz- magyarban, díszruhás hajdúk, meg minden, ami ilyenkor illett. Diszemelvény, zászlók, éljenzés, szónoklatok minden. Amikor vége volt a postaavatásnak, a mi­niszterelnök gépkocsiba ült és a kél főispán, meg a polgármester és más helyi urak kí­séretében elindult Sátoraljaújhely felé. El is jutott ege :en a Gömöri-sorompoig. A fia­talabb gei érádénak tudni kell, hogy akkor még nem volt selyemréti aluljáró, sőt Baj- csy-Zsilinszky utca sem volt, és egyáltalán semmilyen utca ezen a részen, az István- malom épületei álltak a vasút mellett a mai aluljáró helyén egyik oldalon, a másik ol­dalon pedig katonai gyakorlótér volt, amely­re időnként a területnek nevet adó egykori textilüzem selyemkészítményeit terítették ki száradni. A sorompónál megállt a fényes menet, s várt. Még nem volt tábla a sorompón, hogy 10 percnél hosszabb ideig is zárva tartható, de bizony zárva tartották. A miniszterelnöki kocsi hiába dudált, hiába szaladgáltak a kí­sérő hajdúk, a sorompót kezelő uasuías „a szabál, az szabál” elv alapján nem tett kivé­telt a miniszterelnökkel sem. Szégyenszemre az állomás főnököt kellett előrángatni, s na- gyon-nagyon hosszú álldogálás és kínos ma­gyarázkodás után folytathatta útját Gömbös Gyula Másnap a miskolci lapok címoldalán fog­lalkoztak a nagy eseménnyel, és vastag dmbetűkben fejezték ki reményüket, hogy ha már Gömbös Gyulának is álldogálnia kellett a sorompónál, hihetőleg igen hamar megoldódik Miskolcon a Gömöri-sorompónál a felüljáró építése. Mint említettem, talán éppen negyven esztendeje ennek. Igaz, hogy a felszabadu­lásig nem is jött egyetlen miniszterelnök sem Miskolcra. 1952-tűl meg már ott van a selyemréti aluljáró. BENEDEK MIKLÓS Válaszol a főmérnök A napokban többen is kér­déssel fordultak szerkesztő­segünkhöz, hogy mi az oka a tartós vízhiánynak a Győ­ri kapu északi területén. A kérdést Piukovics Józsefhez, a miskolci vízművek főmér­nökéhez továbbítottuk. A panaszosok azt kifogá­solják, hogy csak a késő es­ti vagy az éjszakai órákban, ilíetve hajnalig van víz a csapokban. Az utca másik oldalán levő lakásokban vi­szont egész nap van hideg és meleg víz is. A vízművek főmérnöke el­mondta, hogy a jelenlegi zó­nabeosztás miatt alakul így a vízellátás. Mindenesetre mától már másképpen — néhány óra eltéréssel — mű­ködik az átemelő berende­zés, ami azt jelentheti, hogy egy kicsit kedvezőbb lesz az ellátás ezeken a „mostohább” területeken is. Sem az olvadás, sem pe­dig a februári esőzés nem hozott jelentős víztartalékot. A források hozama pedig a tartós szárazság miatt foko­zatosan csökken, s ez okozza a vízhiányt. Ahhoz, hogy az egyes zónahatárokon beiül a legmagasabb pontokon is mindig legyen víz, annyi vízre lenne szükség, ameny- nyit jelenleg nem tudunk biztosítani. A vízművek főmérnöke el­mondta, hogy ha a szárazság még tovább tart, nehéz ta­vasz elé nézünk, és valószí­nűleg olyan területeken is nélkülözni kell majd a vi­zet a nap bizonyos idősza­kában, ahol most még egész nap van víz a csapokban. Hogy az utca egyik olda­lán van víz, a másikon pe­dig nincs? Ennek az elkerül­hetetlenül szükséges zónabe­osztás az oka. Amíg a Győri kapu északi része az egyik zóna legmagasabb, a másik oldalon levő terület a követ­kező zóna legalacsonyabb ré­sze. Érthető, hogy a hiány a legmagasabb ponton jelent­kezik legelőször, és a legmé­lyebb ponton legutoljára. Az átemelő berendezés it emeltetésének megváltoz­tatott menetrendje feltehető­leg némileg enyhíti a Győrt kapui vízgondokat. N. J.

Next

/
Thumbnails
Contents