Déli Hírlap, 1974. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1974-03-21 / 68. szám

a miskolciaké a szó A gyermekekért szívesen... A gyermekeknek örömet szerezni mindig boldogság. Talán ezért is örültem a „Játszóteret a gyermekeknek” felhívásnak, amelyet a közelgő nemzetközi gyermeknap alkalmából adtak ki a különböző társadalmi szervek A gyermek — egyben holnapunk, szocialista jö­vőnk — egészséges testi és szellemi fejlődése, harmonikus nevelése nemcsak megkívánja, de egyenesen megköveteli a játék sokoldalú egyéni és közösségi formáit. Mindehhez tér kell, a társakkal való együttlét: játszópajtások és játszóterek. Teremtsünk mi, felnőttek minél több helyet a gyermekek mozgása számára. Szerető gondos­kodással építsünk több játszóteret, játszókertet a gyermekeknek — olvasom a felhívásban. S ezzel nemcsak egyetértek, de megvalósi- tásáért szívesen vállalok társadalmi munkát, sőt anyagi áldozatot is. Evekkel ezelőtt az I. kerületi tanács ösztönzésére több helyen is épült játszótér, nagyrészt társadalmi munkában, s ebben én is köz­reműködtem. Az utóbbi időkben azonban elszomorító tapasztalatokat szerezhet­nek a játszóterekre látogató szülők. Félnek kihozni ide a kicsiket, mert bűzös, piszkos, fertőző a homok, a fű. Az ok: a bérházakból Nem ugyanazt látjuk? A Déli Hírlap március 14-i számában „Gyümölcsbódé, mint szemétközpont” címmel olvastam az Ady Endre u. sarkán felállított gyümölcs­bódé körüli állapotokról. Én ugyan nem ott lakom, de nap mint nap arra járok. Mindig szívesen vásárolok a kinti elárusítóhelyeken, itt éppen úgy, mint a Centrum előtti standon. A cikkben említett szeméttel én nem „találkoz­tam” egyik helyen sem — írja levelében Z. M.-né olva­sónk. Wűvészerryütícs j|e A kiskunfélegyházi Lenin Mgtsz bugac-pusztai ménesénél új lipicai fogat edz a fogatversenyekre, a fogathajtó világ- bajnokságra. Képünkön: Abonyi Imre Európa-bajnok fogat­hajtó új lipicai négyesfogatával. jubileuma Fennállása óta napjainkig már 1754 fellépése és több, mint másfél millió nézője volt az ipari szövetkezeteik Erkel Ferenc Művészegyütte­sének. A „Szocialista kultú­ráért” kitüntetés háromszo­ros, és a „Kiváló együttes” cím négyszeres tulajdonosa. A vegyeskarnak, kamarakó- rusnaik, tánckarnak, népi ze­nekarnak, és népzenei kama­raegyüttesnek jelenleg ösz- szesen 220 tagja van. Műso­raikkal rendszeresen járnak vidékre, s 30 alkalommal szerepeltek külföldön. Az Erkel Ferenc Művésze­ti Együttes nemrégiben ün­nepelte negyedszázados jubi­reggel-este a játszótérre, a parkokba hozzák a kutyákat. Számuk nem is kevés, s úgy gondolom, ehhez nem szükséges bővebb ma­gyarázat. A helyzeten mit sem változtat, hogy ezt már többször szóvá tette a sajtó, a rádió. A gyermekeknek szívesen, örömmel építettünk, s építünk játszóteret, parkot. Az illetékesek azonban gondoskodjanak arról, hogy ezek valóban azok is maradjanak. A kutyákat bérházi lakásokban tartó állatbarátok találjanak más meg­oldást az állatok mozgásigényének és egyéb szükségleteinek kielégí­tésére. Ne űzzék ki a gyermekeket az értük létesített játszóterekről, a felnőtteket pedig a felüdülést, pihenést nyújtó parkokból. Sok ké­rés és felhívás után végre érvényt kell szerezni annak, hogy; ku­tyát játszótérre, parkba bevinni tilos! Megszegőit sújtsák büntetés­sel! K. Péterné Miskolc, Selyemrét Éjjeli csendháborítók (Karáth Imre felvétele) leumát. Nem döntenek nélkülük Ifjúsági parlament a drótgyárban Március 19-én éjjel, 23 óra­kor nagy zajra ébredtek a Bajcsy-Zsilinszky u. 1—3. sz. ház. valamint a környék lakói. A zaj forrása: az YE 26— 72-es forgalmi rendszá­mú Zil-gépkocsi. (A 3. sz. Volán Vállalat tulajdona). Vashordókat dobáltak fel a járműre. Egymás után gyul­ladtak fel a lámpák a laká­sokban, az éjszakai csend- háborítás alatt. S mikor fi­gyelmeztették a rakodókat — úgy csapták be a kocsi aj tajait. hogy rengett a kör­Keresztül a pázsiton Az elmúlt napokban a kerté­szeti vállalat megkezdte a Szent- péteri kapui óvoda melletti te­rület rendezését. A Katowice u. 27— 20—31. sz. ház előtti dombol­dalt letakarították, friss földet hordtak rá, hogy beültethessék fűvel, s széppé tegyék. Sajnos, hiábavaló minden munka, mert a felnőttek külön gyalogutat ta­posnak ezen a részen. Javasol­nám, hogy az óvoda sarkától a lépcsőfeljáróig tegyenek láncos védőkorlátot, ugyanígy a felső résznél a ház előtti járdára is, s ezzel megakadályoznák az ott történő közlekedést. Amíg nem készült el a lépcső, a környék lakóinak állandó panasza volt, hogy meddig kell még a sárban járni. Most viszont, amikor ké­nyelmes gyalogutat építettek, so­kan mégis úgy közlekednek, hogy nem kímélik a rendbeho­zott parkot. nyék. Az érvényben levő csendrendelet mindenkire vonatkozik. T. Jenő Miskolc, Ady Endre u. 14. A lap március 18-i számá­ban, T. J.-né aláírással meg­jelent észrevételre, amely­ben a Bizományi Áruházban tapasztaltakról ír, az áruház boltigazgatója, Kiss Miklós a következő választ küldte: „A panasz — sajnos —jo­gos. Valóban félnapokat kell a Hunyadi utca 5. sz. alatti felvevőhelyünkön várakozni. Vállalatunk állandóan ku­tatja a módját, hogyan tud­nánk ezen az áldatlan álla­poton változtatná. Feltétle­nül szükséges lenne egy újabb felvevőhelyet létesíte­ni, de Miskolcon a Bizomá­nyi Áruházon kívül más üzemek, vállalatok is helyi­ségkiutalásra várnak és a fontossági sorrendet nem mi döntjük el. Nem vigasz, de a felvételi részlegen dolgozó kollégáink is — csakúgy, mint a kedves „beadóink”, akiktől ezúton is elnézést kérünk — sokat idegesked­nek, nyugodtan kijelenthe­tem: szenvednek a zsúfolt­ság és a hajszolt' munka­tempó miatt. Valamelyest javult ugyan a helyzetünk az utóbbi idő­ben. amikor vállalatunk a A két ellentétes levél után mi is végigjártuk a 112. sz. Zöldség—gyümölcsbolthoz tartozó standokat, melyek környéke tiszta, s az áruvá­laszték mindenütt jó. Felke­restük a bolt vezetőjét, Me­zei Tibomét is, aki elmon­dotta, hogy a hozzájuk tar­tozó kinti helyeket rendsze­resen ellenőrzik, a jó áruel­látást a legmesszebbmenőkig igyekeznek biztosítani. Vi­gyáznak a rendre és a tisz­taságra. Eddig még nem is érkezett ellenük panasz, ki­véve az elmúlt napokban megjelent cikket. Ügy lát­szik valakinek rossz napja volt. Lehet, hogy a boltiak­nak, de az is lehet, hogy első levélírónknak. Hunyadi u. 2. sz. alatti rak­tár kiutalását megkapta, de megfelelő megoldást csak egy második felvevőhely üze­meltetése jelentene. A sze­mélyi feltételeket azonnal megteremtjük, amikor felve­vőhelynek alkalmas helyi­séghez jutunk. Ez legalább annyira fontos lenne nekünk is, mint kedves „beadóink­nak”, akik nálunk kívánják ingóságaikat értékesíteni. Külön köszönjük a panasz tárgyilagos hangvételét. Kol­légáinknak, akik valóban erejüket megfeszítve igye­keznek kiszolgálni, a jogo­san türelmetlen közönséget, nagyon jól esett, hogy nem bennük keresték a sorba­állás, és az ezzel járó kel­lemetlenségek okát”. ROVATVEZETŐ: MOLNÁR SANDORNB TELEFONSZAMA : 18-221 Városi taeícstaiik loiaiórái 1974. MARCIUS 21. Dr. Farkas József, Vízügyi Igazgatóság, Vörösmarty u. 77., 17 órától. 1974. MARCIUS 22. Maiiák István, Pereces, Bolló- aljai bölcsőde, 16 órától. 1974. MARCIUS 25. Csíkos, József, Szakmunkás- képző Intézet, Téglagyár u., KISZ-klub, 17 órától; Budai Jó­zsef, Kalló István, Kammel La- josné és Tóth Lajos, 1/2. sz. te­rületi pártalapszervezet, Baross G. u., 17 órától; Deák Béla, Éder Gy. úti Alt. Iskola, 18 órá­tól; Kovács György, Hoffmann O. u. 13., 17 órától; Leskó Már­ta KISZÖV, Csabai kapu 44., 17 órától; Majoros Ferenc, 1/6., te­rületi pártalapszervezet, Tanács­ház tér 2., 17 órától; ifj. Orosz Jánosné, Ifjúsági Ház, Győri ka­pu 27., 17 órától; Sugár Andor, Kazinczy u. 15., 18 órától; Sza­bó János, könyvtár, Szentpéteri kapu 95., 18 órától; Szegedy Gyula, Wesselényi u. 43., 16 órá­tól; Szolga István, 40. sz. Ált. Iskola, Győri kapu, 17 órától; Tóth István, Bartók B. u. 77., 18 órától. Nyolcszáz fiatal képvise­lőinek számoltak be a De­cember 4. Drótművek veze­tői az ifjúsági törvény helyi végrehajtásáról. A város har­madik legnagyobb üzemében megrendezett ifjúsági parla­ment előadójának, dr. Imre Ferenc igazgatónak bőven volt mondanivalója, hiszen az ifjúmunkások jelentős he­lyet és szerepet töltenek be a vállalat életében. Még a múlt esztendő ele­jén elkészült az ifjúságról szóló kormányrendelet helyi végrehajtási utasítása. A parlament résztvevői megál­lapították, hogy az intézke­dési tervbe foglalt feladatok végrehajtása jól halad. Hat­hatós intézkedések történteik a fiataloknak a vezetésbe való bevonására, munka- és élefkörülményeik javítására. Az igazgató hangsúlyozta, hogy a fiatalok példamuta­tóan jó munkája nélkül a vállalat nem tudott volna olyan rekorderedményt elér­ni, mint ahogy az az 1973- as esztendőben sikerült. És mivel a December 4. Drót­művekben az ifjúkommunis­ták ismerik kötelességeiket, cserébe az üzem számos ked­vezményt biztosít fiatal dol­gozóinak. Valamennyi rászo­rult új házas kapott hosszú- lejáratú, kamatmentes la­kásépítési kölcsönt. Jól mű­ködik az üzemi négyszög, nem születnek a közösséget érintő döntések az ifjúság képviselőinek jelenléte nél­kül. Az ifjúsági parlament résztvevői elfogadták az igaz­gató jelentését, a miniszter­tanács határozatának végre­hajtásáról. A második napirendi pont­ként interpellációk hangzot­tak el. Szó esett az ifjúsági klub hiányáról, a bejáró munkások helyzetének javí­tásáról, az idősebb szakmun­kások és az újonnan mun­kába állóit viszonyáról, vala­mint a szakmai oktatások gondjairól. A javaslatokra az igazgató részben azonnal válaszolt, a problematiku­sabb kérdésekre pedig —él­ve törvényadta jogával — 30 napon belül írásban felel. Ifjúságkutatás Az idén július 15. és 25. között sorra kerülő Salgótar­jáni Nyári Egyetem témája az ifjúságkutatás. Olyan ne­ves előadók ismertetik majd az ifjúságkutatás terén elért eredményeket, mint Balogh József, a Társadalomtudo­mányi Intézet kandidátusa, vagy például dr. Vonsik Gyu­la, a TIT főtitkára. De nem hiányoznak majd a külföldi előadók sem, Lipcséből és a Szovjetunióból is jelezték részvételüket neves ifjúság- kutatók. A Salgótarjáni Nyá­ri Egyetem titkársága szíve­sen ad minden érdeklődőnek bővebb felvilágosítást a rész­letekről. Varga Ferenc Miskolc, Katowice u. 29. Még mindig nem az igazi Sok cikket olvastam már lapjukban a tejipar fejlesztésé­ről, korszerűsítéséről. Sajnos azonban még nem teljesen meg­oldott a tasakos tej „csomagolása”, szállítása. Bár az utóbbi időben van javulás, még mindig elég gyakran kell a félig tejben úszó kosárból „kihalászni" a tejet — írja levelében Sz. J.-né olvasónk. Nem áll már a ház a miskolci Széchenyi utca elején, amelyben az itt következő his­tória megesett. Egy műszerész kisiparos műhelye volt az azóta lebontott házban, hatalmas kirakattal a Széchenyi utcára. A kisiparos nyers, szó­kimondó ember volt — néhány éve hunyt el —, azt is lehet rá mondani, hogy hellyel- közzel goromba. Egy alkalommal valami hi­vatalos ügyben összetűzött egy magas beosz­tású közigazgatási tisztviselővel. A vita he­vében a kisiparos igen kemény sértéseket vagdalt a hivatalnok fejéhez. Elmondta min­denféle kapcabetyárnak, csalónak, hitvány gazembernek, zsarolónak, sikkasztónak, min­dennek, amit rosszat csak emberre, külö­nösképpen egy közigazgatási hivatalnokra mondani lehet. Sőt, elmondta még reakciós­nak is, és meggyanúsította, hogy a múltban a fasizmussal kacérkodott. Mert mindez — talán már előbb kellett volna elmondanom — nem sokkal a felszabadulás után történt. A hivatalnok természetesen nem hagyta annyiban a dolgot. Fenyegetőzött, hogy fel­jelenti, bepereli, bíróság elé állítja, a nya­kába zúdíttat olyan büntetést, hogy azt majd nem teszi ki a kirakatba, és így tovább. Járásbírósági tárgyalással folytatódott a dolog, ahol a kisiparost elmarasztalták, bű­nösnek mondták ki rágalmazás és becsület- sértés vétségében, s ezért valami kimondha­tatlanul magas pénzbüntetésre ítélték. Va­lahány trillió bilpengőre. Merthogy éppen tetőzött abban az időben az infláció, és a pengő percről percre kevesebbet ért. A kis­iparos még így sem fizette be a büntetés­pénzt, sok értelme nem is lett volna, hisz nem ért már másnapra semmit, ellenben a bíróságtól kézhez kapott ítéletmásolatot ki­függesztette műhelyének kirakatába. Az üveg belső oldalára, a szöveggel kifelé fordítva. Arról igazán nem tehetett, hogy az átlátszó üvegen keresztül a már akkor is forgalmas Széchenyi utca járókelői csoportokba verőd­ve nem kis derültséggel olvashatták, hogy a járásbíróság az iparost vétkesnek mondta ki, mert... és itt következett az összes rágalmak és becsületsértések szó szerinti felsorolása, amiből mindenki megtudhatta, hogy ez, a bi­zonyos közigazgatási tisztviselő a kisiparos szerint miféle, micsoda ember, és hogy a be­csületének megsértését a bíróság hány bil­pengőre, vagy adópengőre taksálta. Ebből persze újabb bonyodalom keletke­zett. Hiszen aki csak az utcán járt, meg­tudhatta, hogy milyen rágalmak ellen kel­lett védekeznie a hivatalnoknak, s persze a hivatalnok is követelte, hogy a kisiparos tüntesse el a kirakatból a gépelt ítéletmáso­latot. A kisiparos arra hivatkozott, hogy az ítéletet mindenki előtt nyilvános tárgyalá­son hozták, az ítéletmásolatot neki kézbesí­tették ki, a műhely az ö bérleménye, ahol joga van a számára érkezett hivatalos pa­pírokat fölragasztani. Arról ő nem tehet, hogy a járókelők megállnak olvasni. Nagyon sokáig húzódott a vita. A pengő közben tovább romlott, az emberek meg- megálltak, derültek a kiakasztott ítéleten, aztán egyszer csak megjelent a forint, véget ért az infláció, s a kutya se törődött már azzal, mit mondott a kisiparos a hivatal­nokról. és hány trillió bilpengőt kellett vol­na ezért fizetnie. BENEDEK MIKLÓS Még egy átvevőhely kellene Miskolci történetkék Kitette a kirakatbü

Next

/
Thumbnails
Contents