Déli Hírlap, 1974. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1974-03-20 / 67. szám

Igazi igazolvány Halszáz gyerek felnőtt lett A meghívónak hatszázan örültek. A ..házigazda”, a Társadalmi Ünnepségeket és Szertartásokat Szervező Iro­da minden hivatalos ven­dégnek, közöttük hatszáz ti­zennégy éves gyereknek pos­tázta a meghívót, amely a városi sportcsarnokba szólt. Tegnap délelőtt ünnepélyes keretek között adták át — jelképesen — a tizennégy évesek első személyi igazol­ványát. A Himnusz hangjaival kezdődött az ünnepély, majd Dariday Róbert színművész szavalta el a Szózatot. A fia­talokhoz Krasznai Gáborné, a városi KISZ-bizottság tit­kára szólt. A „fél felnőtt­kor” küszöbére ért 14 évesek a holnap KISZ-tagjai. őket köszöntötte a sportcsarnok eredményjelző-tábláján a fel­irat, őket ünnepelte a műsor is. Krasznai Gáborné köszön­tőjében arról beszélt, hogy a felnőtt kor, pontosabban a felnőttebb kor mezsgyéjére lépni nemcsak ünnep, nem­csak jog, hanem kinek-kinek a felelősség vállalása is. A 14 éves életek a gyerekkor útravalójával gazdagon ágaz­nak el százfelé. A közeli hó­napokban valami befejező­dik és valami elkezdődik. Űj, de nem más, izgalma­sabb, de nem a tegnap nél­kül való. A felnőtté érés gazdag éveinek kezdete volt ez az ünnepély. Végezetül hadd szólok még az útravalót ízesítő műsort adókról. A 35. számú Általá­nos Iskola énekkaráról, a 11. sz. Általános Iskola irodal­mi színpadának tagjairól és kamarakórusáról, a 6. sz. Útfélen A várható hőmérséklet 17 —22 fok. Tegnap még vala­mennyivel kevesebb volt, de nem annyival, hogy eldug­hatta volna a tavaszt. Két ember jött velünk szembe az ómassai országúton. Er­dei Károly és felesége. A térképet nézték közben és nevetve mesélték, hogy min­dig másfelé mennek, mert elviszi őket a csodálatos táj. A Palotaszállóban üdülnek. Nem tudjuk, hogy elértek-e aznap Bánkúiig? De talán nem is fontos. Ők Pomáz környékén, a pilisi hegyeket járják, gyakorlott túristák. Kedves ajándékként kaptuk a mondatukat: ..Beleszeret­tünk mi a Bükkbe ..” És azt se tudni, hogy ma há­nyán indulnak el, lehetetlen lenne összeadni az egészség­ért legyalogolt kilométere­ket. Egy bizonyos: a kirán­dulóknak egyetlen száz mér­tére sincs hiába. (Kerényi László felvétele) lijúsági parlamentek Tegnap tanácskoztak a Lenin Kohászati Művek KISZ-titkárai. Ülésükön elő­készítették a rövidesen sor­ra kerülő ifjúsági parlamen­tek munkáját, amelyeken a vállalat gazdasági vezetése beszámol az ifjúsági törvény végrehajtásának helyi ta­pasztalatairól. Tanácskozá­suk második napirendi pontjaként megismerkedtek a tagkönyv-érvényesítés ta­pasztalataival. majd a for­radalmi ifjúsági napok ren­dezvénysorozatának további tennivalóit beszélték meg. REFLEKTOR Ma Budapesten ünnepé­lyes keretek közt megnyitják a Szovjet Kultúra és Tudo­mány Háza könyvtárát. ♦ Győrött a város gázellátásá­nak javításáról ankétot ren­deznek. * Nyíregyházán fia­talok részvételével fáklyás menetdal-versenyt rendez­nek. >Jc Pécsett „A könyv és a technika kapcsolata” cím­mel ankétra kerül sor. ^ Romhányban (Nógrád me­gye) politikai könyvkiállítás nyílik. 3^c Szegeden magyar— jugoszláv idegenforgalmi ta­lálkozót rendeznek. +: Szol­nokon megnyitják a szülők akadémiáját. Ahol a Moszkvics készül Ha pontosan végigjártuk volna azt az utat, amelyet az alkatrész a futószalagon megtesz, amíg elkészül a gépkocsi, akkor 42 kilomé­tert kellett volna gyalogol­nunk. Az útnak csak egyti- zedét tettük meg, s mentsé­günkre legyen mondva, hogy az „elbliccelt” kilométereket a gyár vezetőivel folytatott eszmecserével pótoltuk. A Moszkvics gyárat 1930- ban alapították. Kezdetben, a gorkiji üzemből és a Ford- művektöl beszerzett alkatré­szekből, másfél tonnás te­herkocsikat állítottak össze. A személygépkocsi-gyártás 1941-ben kezdődött. Az első típusból, a KIM 10-esbői alig félezer készült, mert ki­tört a világháború, s a Moszkvics gyár is a Vörös Hadsereg részére termelt. 1947-ben azonban már 16 ezer személygépkocsi gördült ki a gyárkapun, s azóta éven­ként folyamatosan nyolc szá­zalékkal nőtt a termelés. Nyikolaj Ivanovics Kuz- nyecov, a külkapcsolatok osztályának vezetője büsz­kén mondta, hogy az idén már több mint százezer Moszkvics készül, s várható­an augusztusban hagyja el a gyárat a kétnú^omoduk gép­kocsi. Érdemes összevetni a het­ven országba exportáló vi­lághírű üzem legújabb típu­sának, a 412-esnek az adata­it az alaptípuséval, a KIM 10-zel. Míg az előd óránként kilencven kilométert „tu­dott”, addig a 75 lóerős 412- es végsebessége 140 kilomé­ter. Gyorsulása imponáló, a százkilométeres sebességet — a gyári mérések szerint — 17,5 -másodperc alatt éri el. A Moszkvics, sok jó tulaj­donsága mellett, hírét legin­kább annak köszönheti, hogy strapabíró, megbízható, biz­tonságos gépkocsi. Egy nem­zetközi bizottság — amikor az energiaelnyelő, azaz az ütközéskor összecsukló kor­mányt bemutatták — a vi­lág egyik legbiztonságosabb típusának nyilvánította. Az igaz — s ebben ven­déglátóink is egyetértettek velünk —, hogy a Togliatti­ban épült Zsiguli-gyár meg­osztotta a közvélemény ér­deklődését a két gépkocsi- gyártó óriás között. A moszk­vaiak büszkék hagyománya­ikra, nem „féltékenyek”. Se­gítik a fiatalabb testvért. Példa rá, hogy a Zsiguli- gyár két vezérigazgató-he­lyettese előzőleg a Moszkvics- gyórban dolgozott, s itt ta­nulta a szakmát a most épü­lő kárnai óriásüzem vezér- igazgatója is. Targoncavezető volt. A '13 ezer embert foglal­koztam Moszkvics-gyár nagy hagyományú, mégis fiatal üzem. Három évvel ezelőtt fejeződött be az a rekonst­rukció, amelynek során min­dent gépesítettek, amit csak lehetett. Az új, korszerű sze­relőcsarnok a Kenauit-gyár közreműködésével készült, s számítógépet használnak még a karosszéria-tervezéshez is. A futballpáiya nagyságú csarnokokat magába foglaló épületkomplexumban hosszú percekig néztük a végtelen szalag futását, a szerelők gyors és magabiztos mozdu­latait, az egymáshoz kap­csolódó, óraműpontosságú műveleteket. A végszereidé­ben hatalmas, elektromos demonstrációs tábla mutatta, hogy a munka program sze­rint folyik-e. Ha a számító­gép úgy „találta”, hogy va­lamelyik munkahelyen fo­gyóban van az alapanyag, akikor jelezte a szerelőcsar­nok alatt levő raktár keze­lőjének. Aztán megnyílt egy csapóajtó, s a szállítószalag a kívánt helyre fuvarozta a félkész terméket.’ A látvány, lenyűgöző volt, s csodálkozásunkat az autó­ipari minisztérium főosztály­vezetőjének előzetes közlése sem mérsékelte. Azt mondta ugyanis. hogy a szovjet autóipari szakemberek fi­gyelme most már a teher­gépkocsi-gyártás felé fordul. (A IX. ötéves terv a sze­mélygépkocsi-, a X. a teher­kocsi-gyártás ideje lesz). Tény, bár ezt elképzelni ne­héz, a kámai mammutüzem- hez képest a Moszkvics-gyár csak szerény középüzemnek számít. (Következik: Mit láttunk a kirakatban?) BRACKÓ ISTVÁN Szünet után már .másik osztály buzgólkodik a pará­nyi kertben. Tízévesét:, és sokan közülük még soha nem jutottak ilyen közel a tavaszban jószágé földhöz. Utóirat: Dáliáiban már rend volt a -kiesi kertben, munka sem maradt, pedig az lenne jó. ha minden vá­rosi gyereknek legalább egy saját bokra lenne. (bariba) (Kerényi László felvétele) Kismama­műheiy A Miskolci Textilkonfek­ció Szövetkezet dolgozóinak 80 százaléka nő. így elsősor­ban őket érintették azok a beruházások, amelyeket ta­valy valósítottak meg az évi 9 millió forint értékű expor­tot lebonyolító szövetkezet­nél. Többek között 567 ezer forintért vásároltak speciá­lis varrógépeket. 136 ezer fo­rintért korszerűsítették a műhelyek világítását. Örül­tek a nők az ugyancsak ta­valy vásárolt hűtőgépnek is. A szövetkezet nőbizottsá­gának kezdeményezésére kismama-műhelyt is kiala­kítottak. ahol a terhes nők egy része egy műszakba« dolgozhat. 3x3 nap a Szovjetunióban kő egy maguk tisztította bo­kor tövét mutatták. — Dolgoztatok már így? — Soha ... — És nem fáradtatok el? — Á, 'etszik tudni, olyan jó szaga van a földnek... — kicsit szégyenkezve el­dugják a csak szünetben megtisztuló kezüket, aztán hogy a beszélgetés véget ér, nekiesnek egy másik 'bokor­nak. Aztán valamennyien meglepődnek, hogy milyen hamar megszólal az a csen­gő. Általános Iskola hangszeres együtteséről és tánccsoport­járól és a ma már középis­kolás Thruz testvérek ének­kettőséről, akik fiatalabb társaikat jöttek köszönteni. Az ünnepély okos. felelős­ségre felejtkező, fegyelmet követelő, amíg én kísértem, a villamosmegállóig tartott. A húsz személyi igazol­ványt mintegy jelképesen ki­osztó Schneider L ászióné rendőr őrnagy okkal mondta az ünnepség után: „Soha kedvesebb rendőri feladatom ne legyein”. * — Mutasd! — tízen akar­tak egyszerre nézni egy iga­zolványt. Egy olyan igazi igazolványt, amire nekik még várni kell néhány napot... (bartha) Kubai vendégek a DiGEP-ben A Diósgyőri Gépgyárban szinte a hét minden napján köszöntenek külföldi látoga­tókat. Tegnap délelőtt mesz- sziről jött vendégek ismer­kedtek a gyárral. A Ganz- MÁVAG szakembereinek kí­séretében kubai vasútügyi delegáció látogatott a vál­lalathoz. A vendégek meg­tekintették a vasúti kerék­párgyártó üzemet, s nagy elismeréssel nyilatkoztak a látottakról. Tiszta gyár Május elseje tiszteletére tisztasági versenyt indítot­tak a Lenin Kohászati Mű­vek gyáregységei, főosztá­lyai között. Az első helye­zetteket összesen 120 ezer forinttal jutalmazzák. Tavaszi zsongás — Kérdezze őket! Kérdezem. Egy „kotlóal­ja” kisgyerek sürög a 11. számú Általános Iskola előtt a parányibbnál is kisebb parkban. Szünet végét jelző csen­gőhangra kezdődött az óra: — Hol jobb? Bent, vagy idekint? Egy gyereket kérdezek, harminc-hangú kórus zúgja: — Idekint! — Tanár bácsi! Egy olyan izé, olyan vasfogú — fel­derül a gyerekarc — olyan gereblye kéne ... A tanár bácsi, aki a gya­korló munkaórát vezeti, mo­solyog, örül a buzgalomnak. — Ezek a gyakorló mun­kaórák előbb még nehezek voltak a gyerekeknek. Most már csak nekünk nehéz. Minden gyerek szerszámot szeretne a kezébe. Majd ve­szünk, most hazulról hoz­tam el, ami van . Két apróság, az ügyes Ludvig Zsuzsi és Bari Ildi-

Next

/
Thumbnails
Contents