Déli Hírlap, 1974. február (6. évfolyam, 27-50. szám)
1974-02-18 / 41. szám
a miskolciaké a szó Hol kapható? Miskolcon a Nimród az egyetlen üzlet, ahol — több más, hasonló kellék mellett — szájkosarat is lehetett kapni. Hónapok óta azonban hiába keresem, nincs. Így kutyámmal semmiféle járműre nem lehet felszállni — ami természetes. De azért Pestre felutazni, hogy megvegyem — túlzás — teszi szóvá N. Zs. olvasónk. Megőrizték elvesztett csomagomat Február 11-én este vásárlás közben a Szentpéteri kapu 911. számú ABC-áruház- ban felejtettem 250 forint értékű csomagomat. Hazaérve sem vettem észre azonnal, és két óra múlva mentem érdeklődni. Nem nagyon bíztam benne, hogy meglesz. Értesítjük vásárlóinkat, hogy profilrendezés folytán a 104. sz. vasboltunk raktárában (Miskolc, Margit u. 16.) KERÍTÉSHALÓK VASKERÍTÉSEK CSATORNÁK CSATORNA-IDOMOK bővebb választékban kaphatók! Közületeket és vállalatokat is kiszolgálunk! Számlázás és fizetés a helyszínen! Nyitva: 8-12.30, 13-15.30 óráig Szombaton: 8—12.30 óráig Nem készül el időre Január 8-án adtam be a Patyolat Vállalat 6. sz. fiókjába három nyloninget, illetve blúzt festetni. Kcthéti határidőre vállalták, s most, öt hét elteltével is csak két darabot festettek be, a harmadikra még mindig várni kell. Ha közölnék az átvételnél ezt a hosszú várakozási időt, akkor biztosan nem hagynánk ott a holmit, így viszont kénytelenek vagyunk várni. Emellett az ingekről levágták a gombokat, ahelyett, hogy szóltak volna a beadásnál, hogy szedjem le őket. Három ingnél 27 darab gomb 40 fillérjével számolva 10.80 forint pluszkiadást jelent. Fodor Lászlóné Nyékládháza, Partizán u. 6. sz. a végállomás? Többször utazom a Diósgyőrből 23.34-kor induló villamossal a Tiszai pályaudvarra. E járat végállomása azonban nem a pályaudvar előtt van, hanem a volt tüzér- laktanyánál levő kanyarban, mivel az előtte „éjszakázó” szerelvények miatt nem tud tovább haladni. S innen kell gyalog a több száz méteres utat megtenni. Érdeklődésemre egy ellenőr elmondta, hogy nem férnek el a villamosok a telephelyen, amely megnövekedett kocsiparknak már kicsi és korszerűtlen. Viszont a Marx térnél levő remizben t— véleményem szerint — bőven lenne hely a szerelvények számára, s akkor nem állnának a villamosok végig az úton — írja G. D. olvasónk. Hol Életveszélyes játék a Nincs kaputelefon, hideg a lépcsőház ezért nagy volt az örömöm, amikor visszakaptam. Kö- szönetemet fejezem ki Küblik Pálné eladónak, aki eltette és megőrizte csomagomat. M. Jánosné Miskolc, Katowice u. 4. sz. Múlt év márciusában költöztünk a városközpontba levő Árpád u. 46. számú házba. A kaputelefon ekkor csak búgó hangot adott, beszélni nem lehetett rajta, s ezzel összefüggésben a lakások csengői sem működtek. Ezt akkor jelentettük a házkeze- lőségnek, ahonnan levélben értesítést kaptunk: intézkednek. Eleinte úgy látszott, hogy ez valóban így is lesz, mert kiszerelték a kaputelefonból a berendezést, s elvitték. Ennek következtében a látogatók még a telefon búgó hangiával sem értesíthették a lakókat, hogy a kapuban állnak. Azóta lassan egy év telt el, de kaputelefonunk még most sincs. Nem kellemes dolog egv tízemeletes házba „potyán” felhaktatni- na eopen nem tudia az illető. hogy biztosan várják-e. Azt is szóváteszem még. hogy a nyár óta kiszakadt tetőajtót nem javították meg; kiszerelték a mágnes-zárat, a lépcsőház bejárati ajtajáról, s így az állandóan tárva- nyitva van. A lépcsőhöz hátsó bejárati ajtaját „elfelejtették” körülvaspántozni. Elképzelhető, hogy milyen huzat van az egész lépcsőház- ban. Pedig itt van az orvosi íjc Megdöbbentő szórakozási móddal találkoztam az elmúlt napokban az Éder György utcában. Robogó motorkerékpáros húzott maga után egy görkorcsolyás gyereket. Ok láthatóan nagy örömmel élvezték ezt az életveszélyes játékot, s nem gondoltak arra, hogy testi épségüket kockáztatják. Gondolom, szüleik sem tudnak arról, hogy lent játszó gyermekeik milyen szórakozást találnak maguknak. Jön a jó idő, egyre több gyerek tölti szabad idejét az utcán, a játszótereken — vigyázzunk rájuk! — írja G. Kálmánná (Miskolc). Vacsora — az utcán?... Nem valami szívderítő látványnak voltak szemtanúi azok, akik február 13-án az esti órákban a Tanácsház téren jártak. A íűszer- és csemegebolt előtt 40—50 általános iskolás gyerek álldogált. Tiz- tizenkét évesek lehettek. Egy nevelő volt velük. Kisvártatva két másik hölgy, feltehetően tanító, illetve tanárnőjük jött ki a boltból, alaposan íelDakolva. Felszeletelt cipókat és ugyancsak jó vastag szeletekre vagdosott felvágottfélét, én ügy láttam parízert, hoztak. A kenyér- és felvágottszeleteket szétszedték, szétosztották a gyerekek között, s azok jó étvággyal láttak a falatozáshoz. Látszott rajtuk, hogy alaposan ráéheztek, s még így, a járdán toporogva, a városi forgalomban lökdösődve, a járókelők kíváncsi szemének kereszttüzében is igen jólesett a pár falat. A gyermekek hihetőleg valamelyik vidéki iskola tanulói voltak, akiket — lévén aznap éppen pedagógus kiképzési nap — a tanítási szünetet felhasználva városnézésre hoztak Miskolcra. Gondoljuk, hogy este fél 7-re a gyerekek megéhezhettek, az ébéd mar régen volt, a vacsora meg otthon várta őket, hát kellett valami éhségcsillapító uzsonna. Mit tehettek a kísérők? Csak azt, amit tettek. Ügy látták el élelemmel a gyerekeket, ahogyan tudták. Félreértés ne essék, nem a gyerekeket kirándulni hozó pedagógusokat hibáztatom, hiszen ők ennyi gyerekért felelősséget vállalva, kirándulásra hozták őket. Élményt, egy érdekes és szép nap emlékét akarták nyújtani a gyerekeknek, s ezért csak köszönet jár. De vajon miért kellett így, az utcán enni? Vajon van-e Miskolcon olyan vendéglátóhely, ahová estefelé az éhes gyerekeket bevihettek volna, hogy néhány forintért egy csésze kávéval, néhány péksüteménynyel csillapítsák éhségüket? Vajon van-e elég kávézó, tejivó Miskolcon, ahol hasonló alkalmakkor, akár gyermekek, akár kamaszkorúak vagy éppen felnőttek szolidan meguzsonnázhatnának? Erre a szeszes, füstös presszók egyáltalán nem alkalmasak, az éttermek szintén nem. Ami pedig a nagyon kevés számú, helyben fogyasztású tejboltot illeti, ahol az emberek nemcsak kora reggel, hanem este is szívesen fogyasztanának akár kávét vagy tejet péksüteménnyel, nem találni este 6 óra után. Az ácsorgó, illetve járdaszélen falatozó gyermekekről, úgy gondolom, nemcsak nekem kellene, hogy mindez eszembe jusson. KOVÁCS JANOSNÉ Miskolc Meg vagyunk mentve? ü rendelő is, s így napjában több száz ember fordul meg itt. Természetesen hideg a lépcsőház is emiatt, s így a lakások is hidegebbek. Szeles Béla Föczény Gyula Miskolc, III., Árpád u. 46. sz. Nemrégiben olvadtam a Déli -Hírlapban,. hogy . még ebben a hónapban a levegő szennyeződését vizsgáló autó kezdi meg működését Miskolcon. A levegő tisztaságáért könyezetvédelmi őrjáratokat is szerveznek. Mint szenvedő alany, ezúton szeretném az illetékesek figyelmét felhívni arra, hogy a Tizeshonvéd utcai, úgynevezett szalagházbam — de valószínű, hogy másutt is — nem tanácsos ablakot Szerkesszen velünk! Szerte az országban nagy érdeklődést keltett a bánkúti síparadicsom felavatása. Ám az örömbe üröm is vegyül. Az ország egyik legszebb részén levő turistaház ugyanis eddig is túlzsúfolt volt, s a természetbarátok most jogosan tartanak attól, hogy ez a zsúfoltság fokozódik. Bővítik-e a bank úti turistaházat? — kérdezi szerkesztőségünkhöz címzett levelében H. Gy. miskolci lakos sok-sok turista nevében. A kérdésre Várkonyi Miklósné, a turistaház gondnoka válaszol. — A síparadicsom létesítése, felavatása bizony fellendítette a turistaház forgalmát. Hadd tegyem mindjárt azt is hozzá, hogy mi örülünk ennek. Ám az is igaz, hogy egyre szűkösebben vagyunk. Nem is annyira a 88 férőhely kevés, inkább az étterem kicsi, a konyha korszerűtlen. Szombatokon és vasárnapokon ugyanis nemcsak a férőhelyeket lefoglalókat, hanem az úgynevezett átutazó vendégeket is el kell látnunk. Köztudott például, hogy Bánkutat az egriek vagy ózdiak legalább annyira szeretik, mint a miskolciak. Egy-egy forgalmasabb napon 300 vagy még annál is több vendéget kell ellátnunk. A jelenlegi étterem és konyha erre már képtelen. Ezért döntött úgy a Turistaellátó Vállalat, hogy a turistaháznak ezt a részét kor- szerűsítteti. Valószínűleg még az idén. A Budapesti Műszaki Egyetem egy ilyen feladattal megbízott csoportja már tavaly novemberben elvégezte a szükséges felméréseket, most már mi is csak a munka megkezdését várjuk. Természetesen addig is teljes kapacitással dolgozunk. Nem ilyen „rózsás” a helyzet a másik, sokak által látogatott szentléleki turistaházban. Itt a konyha ugyan üzemel, meleg ételeket is feltálalnak, ám az összesen 40 férőhelyes szobákat tíz napja zárva tartják. — Sürgős tatarozásra szorulnánk — kaptuk a választ kérdésünkre. — Sajnos, tudomásunk szerint mindössze 50 ezer forint áll rendelkezésre. Ennyiért fel sem vonulnak az építők. Az elkövetkező napokban dől el végleg, hogy a központ ad-e pénzt a felújításra. Mi nagyon reménykedünk... Megtudtuk továbbá, hogy tavasszal újrafestik a hollóstetői turistaházat, éttermet is. Ez viszont már azt jelenti: a tavasszal-nyáron jóformán nem lesz egyetlen olyan turistaház a Bükkben — a bükkszentkereszti Béke turistaházat kivéve —, ahol ne tataroznának, ne festenének. Már most tolmácsoljuk olvasóink kérését az illetékeseknek; nem lehetne mindezt még a turista főszezon kezdete előtt elvégezni... ? Ny. L nyitni. A konyha- és a szq- .baablakok .hófehér, ■ párkányát már- egyórai szellőztetés után is vastag korom szennyezi. A minap én is őrjáratot tartottam, s kis hófehér papírtálcát helyeztem az abakpárkányra. Négy órán keresztül volt ujjnyi résnyi- re nyitva az ablak és a kis tálcát koromfeketén találtam. A nemrég átadott ház vagyont érő világos sötétítő függönyei is lassan kormosak lesznek, arról nem is beszélve, hogy csak vegyi úton tisztítható anyagból készültek. Viszont levegő kell, szellőztetni kell __ Valahonnan jön a korom. Ha a „csodakocsi” felderítené, hogy honnan, és esetleg meg is szüntetné, több száz családnak okozna maradandó örömet — de a lakások állagának megoldása sem utolsó szempont. Fodor Éva Miskolc, Tizeshonvéd u. 13 Figyelmes villamosvezető Február 13-án a Kun Béla utcai jelzőlámpánál akkor értem utol a villamost, amikor az ajtajai már becsukódtak. A vezető azonban figyelmes és udvarias volt, és újból kinyitotta a 153-as villamos ajtaját, így az ő jóvoltából még elérhettem a vonatot. Tudom, hogy ez nem ritka dolog a Miskolci Közlekedési Vállalat dolgozóinál, de mindenképpen szeretném megköszönni a figyelmeséget, bár név szerint nem ismerem a villamos vezetőjét — írja Szalontai Gyula miskolci olvasónk. ROVATVEZETŐ: MOLNÁR SANOORNS TELEFONSZAMA: 18-2J»
