Déli Hírlap, 1974. február (6. évfolyam, 27-50. szám)
1974-02-06 / 31. szám
Választottak a méhészek Kettős céllal találkoztak hétfőn a miskolci „Éberlein Antal” méhésztársulás tagjai. Tagértekezletükön meghallgatták és Jóváhagyták az 1973. évi mérlegbeszámolót, és az idei költségvetést, majd az elkövetkezendő négy, illetve öt évre újraválasztották a szakcsoport intéző és felügyelő bizottságát. A tavalyi sikeres év lezárása után az új gazdasági év kezdetén nagy reményekkel várják a miskolci méhészek a kitavaszodást és a méhek munkába állását, hiszen 450 mázsa mézre kötöttek szerződést. * Nyolcmillió forint értékű női- és gyermek fehérnemű készül évente a Habselyem és Kötöttárugyár ez évben átadott kazincbarcikai üzemében. A vegyiparáról híres város ügyes kezű lányai és asszonyai — termékeik révén — rövid idő alatt ismertté lettek a vásárlók körében. Tátrai tudósítás II• Ot óra a hósírban Udó, az életmentő kutya Poprád amolyan elővárosában, az egykori Szepes-Szombal kórházában fekszik még Ottó Beme, az egyetlen diák, aki elve került ki a január 20-i lavinaomlás hósírjából. Azt mondják, hogy sokáig fog tartani, amíg ez a fiatalember ismét megtanul mosolyogni. öt órát töltött a hatméteres, tömör hóréteg alatt. Hogy ebből percekig, vagy órákig volt-e még eszméleténél, arra talán sosem fog pontosan emlékezni. Amikor kiásták, öntudatlan állapotban volt. Csak napok múlva tért teljesen magához. Udo, a hegyi mentők 9 éves németjuhász kutyája vezetett a nyomára. Az Öreg kutya már sok szakadékba zuhant, vagy a hóviharban eltévedt turistának vezetett a nyomára. Most is életet mentett. És az a görbe kis fenyőfa is segített, amelynek ágai fölébe hajoltak az eltemetett diáknak, valamit enyhítettek a hótömeg nyomásán, s kis levegőt is tároltak. A lányok mind hazatérlek Otto Berze, a kórházban csak öt nap múlva tudta meg, hogy tulajdonképpen mi is történt vele és társaival. Most is könnyes szemmel beszél arról a napról: — Reggel kilenc óra után mentünk ki sízni, vagy húszán. Ködös, hófúvásos volt az időjárás, de már csak két napunk volt a Tátrában ... Sajnáltunk minden elmulasztott percet. Az a kis síterep nagyon jó volt, s veszélytelennek látszott. Csoportunk egy része közben visszament a turistaházba. Tizenhármán maradtunk. Már készültünk az ebédre, amikor félelmetes robbanást hallottam. Hasonlított a lökhajtásos repülőgép légrobbanására, csak elnyújtott volt. A nagy ködben, hófúvásban semmit sem láttam, s aztán mintha vihar ragadott volna fel __Repültem ... Többre nem emlékszem ... A dubnicai ipari középiskola diákjai is a Poprádi-tó- nál sítáboroztak, ök a rossz idő miatt a turistaházban maradtak, társasjátékkal szórakoztak. A komárnói gépipari középiskola lányai is ott voltak, őket az egészség- ügyi tanárnő nem engedte ki a hófúvásba. Egv kicsit duzzogtak akkor. De a lányok valamennyien hazatértek szüleikhez. Másik két lavinaom’ás — A Tátra minden évszakban, mindenki számára veszélytelen, aki számol a veszéllyel, s óvatosan megfo- gadia a hegyi emberek jó tanácsait — mondiák a mentők. — Csak a túlzottan merészek kerülnek veszélybe, akik lebecsülik a természet szeszélyes erőit. A hegyi mentőszolgálat évente ezer, másfél ezer bajba jutott turistán segít. A zömük csak eltéved, de a virtuskodás, a vezető nélkül vállalt nehéz hegyi túrák minden évben követelnek áldozatokat. Azon a tragikus vasárnapon is volt még további két áldozata a hegységnek. Ótát- rafüred felett, a lomcini nyeregről is lezúdult egy lavina a Kjs-hidegvölgybe. A Téry menedékháztól a Tar pataki vízesés felé tartó két turistát sodort el és temetett be ez a jóval kisebb hógörgeteg. Egyikük a felszín közelében maradt, és szerencsésen megmenekült, a másiknak csak a holttestét találták meg a hegyi mentők. Lomnic felett, az Encián turistaház közelében egv harmadik lavinaomlás is történt aznap. A drótköté’nálva három munkása és két kiránduló diák került a lavina útiéba. NA««mr> szerencsésen megmenekültek. de Peter Sóska vásbesztencei d'éVnt csak két nan múlva találták meg a hósírban. Hc^ymá^zóU halála A január 20-át követő néhány napon, amíg az ítéletidő, a fokozott lavinaveszély tartott, „lezárták” 'a Magas- Tátra turistaútjait. Nem közlekedtek a drótkötélpályáit, a sífelvonók. De e csodálatos téli turistaparadicsom mozgalmas élete hamarosan ismét visszazökkent a rendes kerékvágásba. Most ismét népesek a sípályák, a hegyi vezetők által gondosan kitaposott, a magas hó miatt nemcsak a fákra festett jelzésekkel, de hántolt fenyőgerendákkal is megjelölt turistaösvények. A szállodákban, a menedékházakban telt ház van. És aki úgy indul a napsütötte csúcsok közé, hogy előbb kikéri és meghallgatja a hegyi szolgálat tanácsait, az nyugodtan gyönyörködhet a természet csodáiban. De lavinaomlás sem kell ahhoz, hogy veszélybe sodródjanak a meggondolatlan turisták. Ketten már az idén is meghaltak. Az NDK-beli Konrád Brauer a Lomnici csúcsról jövet, a Mózes-for- rásnál zuhant a mélybe. Hegyi vezető nélkül merészkedett a veszélyes sziklákra. Helena Hejzlerová. egy csehszlovákiai lány. hasonló körülmények között a lomnici nyeregnél lelte halálát. POZSONYI SÁNDOR Következik: „A sziklacsúcsok áldozatai” Munkaügyi szakemberek klubja A Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság munkatudományi szakosztályán belül megalakult a munkaügyi szakemberek klubja. Az idén többek között a távlati munkaügyi tervezésről, a bérpolitika kérdéseiről, a munkaerő-gazdálkodási politika vállalati, ágazati és területi összefüggéseiről, a gazdasági szabályozó rendszer változásaival összefüggő munkagazdásági feladatokról s a szakemberképzés kérdéseiről rendez tájékoztatókat, vitaesteket a klub. A budapesti Palace Szálló különtermében minden hónap harmadik szerdáján sorra kerülő rendezvényekre szeretettel várják a vidéki szakembereket is. A klub vezetői az érdeklődéstől függően vidéki városokban is szerveznek előadásokat. A DH várospolitikai fóruma i A városközpont Történelmi fejlődés És napjainkban? A hazai és az európai városok mindegyikében a város- központ olyan történelmi hagyományokkal rendelkező képződmény, ahol évszázadok során a legszebb létesítmények valósultak meg. E területen a mindenkori uralkodó osztály gondosan ügyelt a fokozatos fejlődésre cs az esztétikus megjelenítésre. laÉslagi beszámoló Értesítjük a 7. számú választókerület lakóit, hogy Rózsa Kálmán városi tanácstag — tanácselnök-helyettes — február 7-én, csütörtökön 17.30 órától tartja tanácstagi beszámolóját a Gépipari Technikum Kun Béla u. 10. sz. alatti helyiségében. Miskolc — mint sajátos karakterű város — központját tekintve is rendhagyó. Sajnálatos, hogy a történeti kutatások a városközpont kialakulását teljes biztonsággal csak 1702-ig tudják visszavezetni. A megelőző időszak hézagosán fellelhető okmányai, Marjalaki Kiss Lajos és Komáromy József kutatásai, ásatásai mégis sokat segítettek a fejlődés körvonalainak meghatározásához. Négy ütemben A XVIII. századi városközpont a mai avasi templom, Hunyadi utca, Tanácsház tér térségében helyezkedett el. Fontosabb létesítményei a városháza, az iskola és néhány malom. Keleti határán volt a Mindszenten át Hejőcsaba irányából kialakult főútvonal, amely a mai Papszer (régen is az), Rákóczi utca (egykor Derék piac), Czikó utca (ma Kossuth utca) érintésével a mai görögkeleti templomtól északra a Szentpéteri útirányába vezetett tovább. A város kialakulására és fejlődésére a távolsági utak már akkor is hatással voltak. A Sajó, a Hernád völgye és a Hegyalja felé verető utaknak a település szélén kapcsolatuk volt a várossal, anélkül, hogy forgalmuk zavaró hatása érvényesülhetett volna. A három főútvonal Miskolc környékén fonódott eggyé, amely aztán Buda felé folytatódott. A városközpont fejlődésének következő üteme a XIV. századi „Űj Miskolc”. E terület a mai főutca (Széchenyi utca) északi, tehát az 1365 után beépült része. Minden bizonnyal szerepet játszott e bővítésben — a lakosság számának növekedésén kívül — .a diósgyőri vár kialakulása is. A XIV. századi Üj Miskolc keleti határát a Boldogasszony (ma Déryné) utca, esetleg a jelenlegi Kazinczy utca vonala alkothatta. A városközpont és így a város fejlődésének harmadik üteme az „Üj város”; amely a XV. század végétől a mai Régiposta, a Beloiannisz utca és a Szinvától délre levő területek kis részét is magába foglalta. A főutca — és így a városközpont is — a XVI. században még nem ért tovább a For- gó-hídnál (Szemere, Kazinczy utca) és csak 1702-ben terjeszkedett a mai Beloiannisz utca sarkáig. A negyedik ütemben az egyedül lehetséges fejlődési irányban, kelet felé folytatódott a fejlődés. A XVIII. század végén a Főutca (Széchenyi u.) az Ady-hídig, a Pece-torkolatig tartott. Bontás a századfordulón Az 1858. évi II. katonai felvétel már a nyugat félé történő terjeszkedésről is tanúskodik. Jó áttekintést ad a városközpont szerepéről Adler Károly városi főmérnök, 1885-ben készített várostérképe, amely még mindig északi és déli városrészre bontja a várost; így a városközpontot is. A múlt század utolsó negyedéig a miskolci városközpont, bár nem rendelkezik monumentális téralkotásokkal, sokkal egységesebb utcaképet mutat, mint a századforduló időszakában. (Számos szép barokk épületet és együttest bontottak le 1900 körül). A Széchenyi utca és környezete mai képét és központjellegét 1890—1910 között érhette el. (Köztudott, hogy ebben az időszakban jelentős építkezések voltak országszerte). A város templomai — és azok jellegzetes tornyai (többnyire nem azonos időben) — a XVIII. század második felétől részei Miskolc városképének és központjának. A középülethálózat megvalósítására 1890 —1912 között került sor. Mai határai A felszabadulást követő három évtizedben a város- központ fokozatosan kezdte betölteni a megnövekedett város, megye és régió irányításával járó feladatokat. Az ötvenes években koncepcióterveket, majd részletes rendezési terveket kezdtek készíteni. Ebben az időben készült el a Széchenyi utca rekonstrukciós terve is, amely aránylag csekély anyagi ráfordítással kívánta megvalósítani a vidéken egyedülálló üzletutca városképi, kereskedelmi és forgalmi megoldását. A 60-as években készült részletes rendezési tervek és tervpályázatok egyrészt utópisztikus elemeket tartalmaztak, másrészt az egyedi célok és a változó területi lehatárolás következtében megalapozott városközpontmegoldást nem adhattak. Alapvető feladatunk a jó városközpont kialakításához annak lehatárolása. Ennek során a meglevő adottságokra és történelmi hagyományokra csakúgy építenünk kell, mint a városközpont egyre fokozódó jelentőségére a város egésze, alközpontjai és megyei szerepe szempontjából. A városközpont határának — figyelembe véve bizonyos adottságokat (megyei könyvtár, sportcsarnok) — rövid és hosszabb távra a Papszer, Rácz György, Dayka Gábor, Major, Fazekas, Jókai Mór, Szeles utca, a Búza tér keleti térfala, a Zsolcai kapu, a Kun Béla utca, a Felszabadítók útja és a Magyar— Szovjet Barátság tér által közbezárt terület tekinthető. Mindebből következik, hogy a központi funkciókat, így bizonyos lakást is, e területen olyan szervezésben és összhangban szükséges elhelyezni, amely megfelel a városközponttal szemben támasztható követelményeknek. DR. HORVÁTH BÉLA Jó reggelt! Mindennap így köszöntjük egymást: Jó reggelt! — bárcsak őszintén és komolyan kívánnánk is, hogy jó legyen az o reggel. Mert a reggelek rosszak. Talán, ha gyönyörködhetnénk a felkelő napban, frissen csillogó vizekben fürödhetnénk, s a terített asztalnál ülve fogyaszthatnánk reggelinket ... Rendszerető, fegyelmezett családoknál — ha éppen nincs téli köd és vízkorlátozás — mindez megvalósítható. Ámbár az ágytól a munkahelyig, a szerszámokig, az íróasztalokig hosszú az út és tele buktatókkal. Minden reggel jut eszünkbe, s reggel idegesít minden a legjobban. Olykor reggel kezdődnek a családban a költségvetési viták, reggel kerül elő a gyerek aláírásra váró ellenőrzője, reggel derül ki, hogy nem működik a villany vasaló, ilyenkor hozzák a számlákat, mikor pedig minden perc drága (de az újságokat csak később hozzák), ilyenkor vesszük észre, hogy hiányzik valahonnan egy gombunk és már a lábunkon van a kék zokni, mikor eszünkbe jut, hogy a barna öltönyünket akarjuk felvenni. Az utazást nem részletezem, eközben is belénk döfődik néhány tüske. Gyűrjük és sározzuk egymást, s csikorgó mosollyal nyugtázzuk, ha netán (bár ez korántsem természetes) bocsánatot kér valaki... Ezek után, nem csoda, ha a munkahelyen egy sereg zord, mogorva ember találkozik. Gyanakodva méregetjük torsainkat, csak úgy odavakkantjuk a jó reggelt. Mindenkit ellenségünknek érzünk, átkozzuk a napot, mikor ezt a szörnyű hivatást választottuk, s ha netán Giziké vagy Marika suhanó szoknyája és friss, ropogós blúza (életünk társa éppen ilyet visel, de azt nem volt időnk a reggeli rohanásban észrevenni) olvasztgatni kezdi szívünk jegét, akkor cseng a telefon, s jelentik a bölcsődéből vagy az óvodából, hogy a gyereknek hőemelkedése van. Mire úgy-ahogy enged a reggel szorítása, alig győzzük számba venni baklövéseinket. A jószándékú kérdezőt kurtán-furcsán elutasítottuk, a fiatal kollégát, szaktársat magas hangon, türelmetlenül oktattuk. Szóvá- tettük, hogy kevés és híg a Icávé, a fegyelem és a figyelem fontosságáról harsogtunk demagóg szólamokat. Az üzemben eltörtünk egy alkatrészt, a boltban majdnem ölre mentünk a szállítóval a göngyöleg miatt, s „kiosztottunk” néhány vevőt. Pedig nem vagyunk emberevök, talán szeszélyesek sem — rendes körülmények között (!), de reggel, mikor keserű a szánk a tegnapi sok cigarettától, mikor „összekap” a gyomrunk az első magasabb hangra, mikor minden ok nélkül gyűlölni kezdjük (mert más nincs a közelünkben) a rádió kedélyes- kedő műsorvezetőjét, reggel ne ítéljünk és ne ítéltessünk ... Reggel kellene egymást legjobban óvni, félteni. Reggel — ha bármilyen nehéz is — mosolyogni kellene. Ha egyszer megfeledkeznénk arról a sok- zsebű hátizsákról, melyben a reggel robbanóanyagait cipeljük, jobban sikerülne a nap. Rájönnénk, hogy ez a szép magyar köszöntés miért szép. Lehet derűsen, harsány örömmel, sőt szeretettel is mondani. És még sokféle megnyugtató hangsúllyal. Mégsem könnyű kimondani úgy, hogy a másiknak jó legyen. De talán megpróbálhatnánk ... (gyarmati) i koordinációs bizottság munkatervéből Az idén is számos fontos téma szerepel a városi tanács koordinációs bizottságának munkatervében. Februárban például az Állami Fejlesztési Bank igazgatója tájékoztatja a bizottsági tagokat a Miskolc területén megvalósuló nagyberuházások helyzetéről, majd az LKM beruházási főosztályának vezetője — ugyancsak februárban — az LKM fűtőművének építési helyzetét ismerteti. Az év további részében az új lakóházak minőségi átvételéről és a garanciális munkák végzéséről, a Hernád menti csúcsvízmű I. ütemének befejezéséről, az 1975. évi beruházások műszaki előkészítéséről lesz szó a bizottsági üléseken. Minden egyes alkalommal elhangzik tájékoztató a területfelhasználási és fejlesztési koordi* náció helyzetéről is.
