Déli Hírlap, 1974. február (6. évfolyam, 27-50. szám)
1974-02-04 / 29. szám
Az „anlianva és a dolgoz« nő ! r IJj ideált kell elfogadtatni! — Hogy hány gyereket akarok? — hökkent meg, s nem is kevéssé az ifjú menyasszony, amikor családtervezési szándékairól érdeklődtem. Nyilván tapintatlannak találta, s legbensőbb „magánügyének” tartotta a kérdést; belepirult a válaszba. — Mit tudom én még. hogy is alakul majd. Biztosan lesz gyerekünk. de hogy mennyi?! — Talán egy. talán kettő — válaszolt egy másik jövendő menyecske, aztán hozzáfűzte: — Először egy fiú, utána egy lány , . . Ellenpólusokkal is találkoztam már, igaz: nem akadt párja az ö véleményének: Gyerek? Hogyisne! Egy síró kölyök, aki mellett mindig otthon kell ülni? Sehova se menjek? ... ' Nem volt már fiatal ez utóbbi ..riportalany”, éop a harmadik házasságkötés küszöbén állt. 680 ezer gyerek hiányzik Napjaink . legtöbb fórumon megvitatott témája, hogy kevés a gyerek. Az elmúlt 15 évben 680 ezerrel született kevesebb, mint az azt megelőző másfél évtized alatt. S keressük az okokat, amelyek a meg nem születettek „számát” ily magasra növelték. S ezek között mind hangsúlyosabbá válik: az egyke-divat terjedésében vagy éppen a gyermektelen házasságok magas számában minden bizonnyal közrejátszik az is, hogy még nem alakult ki társadalmunk új női ideálja, az új eszménykép. Üzemekben megrendezett ankétokon tapasztaltak alapján foglalta a népesedési helyzetünket tárgyaló tanulmányba dr. Adorján Imre igazgató-főorvos: az utódneveléshez a nők háromféle módon viszonyulnak. Vannak az úgynevezett „antianyák”, akik élethivatásuknak a. termelő munkát tekintik, s ezért gyermeket nevelni, családot gondozni nem akarnak. Számuk kevés, de nő. Ök a népgazdaság szempontjából többnyire rendkívül hasznos munkát végeznek, s hivatásérzetük elnyomja anyai ösztönüket. Hivatásból családanya Az „antianyák” másik rétegét képviselik azok, akiknél önző érdekekből fakad az idegenkedés a gyermekáldástól. Alakjukat féltik (ilyen is van!), vagy éppen attól tartanak. hogy többedmagukkal kell megosztani jövedelmüket, s kevesebb jut a szórakozásra, luxusigényük kielégítésére. Számukra mindenképpen „antiapák” kellenek. Másik kategóriába tartoznak azok. akik élethivatásuknak az anyaságot tartják. A család, a gyermekek gondozását. nevelését. Tuljdon- képpen ők az igazi anyatípusok. Őszintén szólva belőlük is kevés van ma már. s számuk csökken is. A közelmúltban találkoztam eggyel. Gy. Arpádné miskolci lakos, négy saját gyermeket nevelt fel. s mellettük a rokonságból is két másikat. Nem fiatal már. de úiabb kettőt vállalt. ,.Ha az utcán találna egyet. azt. is magához venné!” — mondták róla az ismerősei. Ennek az anyatípusnak idővel nyilván megadatik a lehetőség, hogy csak hivatásuknak. a gyermeknevelésnek éljenek. Illyés Gyula minden bizonnyal őértük emelt szót pár évvel ezelőtt, amikor újságírókkal folytatott beszélgetés során azt mondta: ,.A családi nevelés hivatásként való vállalása nem kötelesség, hanem jog. A nők egyenjogúsága ebben az értelemben a jogok differenciálódását jelenti. Éveken át a férfijogok megadásával kívántuk őket boldoggá tenni. Most már ideje megadni nekik a női jogokat.” A mai eszménykép Évtizedek óta a „dolgozó nő” eszményképe hódít, s ez sokféle félreértésre adhat — és ad — okot. Magam is megrettentem, amikor hallottam a kérdést: mi fontosabb neked? A munka vagy a család? A kérdezett szinte lelve válaszolta: már akkor inkább a család, niszen ,a munkahelyemen bárki hasonló képességű helyettesíthet, de a gyerekeimnél nemigen pótolhat senki! Az ilyen jellegű félreértések oka, hogy a dolgozó nő mellé nem illesztettük már korábban is kellő hangsúllyal. hogy „és családanya”. Mert hisz az új női ideált maradéktalanul — mindkét nemmel — csakis mint „dolgozó nőt és családanyát” tudjuk elfogadtatni. Azt az eszményképet, aki képességeinek javát adja a munkahelyén, s legjobb lelkiismerete szerint, teljes szívvel gondozza. neveli gyermekeit. S ha az új ideál elterjed már. nyilván nagyobb biztonsággal felelnek a menyasszonyok, ha a családtervezésről esik szó. R. É. tl- az AMFORA Üvért Kereskedelmi Vílla + t üvegcsiszoló műhelyében 30 szakmunkás dolgozik. Kezük alól különleges egyedi ólomkristály dísztárgyak és készletek kerülnek m. Különösen értékesek a gazdagon csiszolt, nagyméretű vázák es tálak. (Balassa Ferenc felvétele) A tegnap útján, a holnap sebességével A trombózis megelőzhető 3^ Űtjavítás Miskolcon. Az enyhe tél nem hátráltatja a munkát (Ágotha Tibor felvétele) Vizsgálatokat végeznek az iskolákban A városi tanács művelődésügyi bizottsága ideiglenes bizottságot hozott létre, amelynek tagjai alsó- és középfokú iskoláinkban végeznek vizsgálatokat. A téma: hogyan érvényesülnek - az MSZMP Központi Bizottságának 1972 júniusi határozatában foglaltak az alsó- és középfokú oktatási intézményekben? A hattagú bizottság a művelődésügyi bizottság soron következő, február 14-i ülésén számol be a tapasztalatokról. Hatvan lift Hatvan új felvonó szerelését rendelte meg erre az évre a Miskolci Finommechanikai Vállalatnál a BÁÉV. Ez azt jelenti a lifteket szerelő 30 tagú komplex brigád számára, hogy nem' kell Nagykanizsáról Kecskemétig az országot járniuk. Ugyanakkor jobb lehetőséget teremt a brigádélet kialakításához is. A komplex brigád tagjai máris elhatározták: párosversenyeket kezdeményeznek, hogy ezzel is meggyorsítsák az új felvonók szerelését. Félmillió forint segélyekre Mintegy félmillió forint segélyben részesült 1973-ban a Diósgyőri Gépgyár 1330 dolgozója. Á legjelentősebb —- 245 ezer forint — a szak- szervezeti szociális segély összege volt, amelyen 794-en osztoztak. Szülési segély címén 131 600 forintot fizetett ki a vállalat, míg anyasági segélyként 43 ezer forintot kaptak a gépgyári nők. Az egyéb szociális célokra fordított összeg is több mint félmillió forint. A vállalati nyugdíjas bizottság 45 ezer forint felett rendelkezhetett. Az enyhe idő nem tette igazán próbára a KPM Közúti Igazgatóságának téli intézkedési tervét. Kevés volt a hó, jeget pedig nem a folyókon, hanem a hűtőszekrényben talált csak a tél szerelmese. Az olvadást segítő, csúszást gátló só- és salakhegyek csaknem érintetlenek, s rozsdásodik a hóekék vasa. A hómunkásokat to- jjorzó plakátokra már senki sem figyel, a gépkocsik ablakát nem zúzmara, hanem sár borítja. Zsúfolt, lassú A tél azonban, bárhol all is a hőmérő higanya, nyomokat hagy az utakon. A borsodi úthálózat 5763 kilométer hosszú. Ebből a tanácsok kezelésében van 3263, a KPM pedig 2500 kilométer hosszú útra felügyel. Bár ez utóbbinak csaknem hatvan százaléka aszfaltozott, a burkolat egy része már nem felel meg a forgalmi követelményeknek. Az utak teherbírása alig növekedett, míg a járművek kereke súlyosabb lett. A tanácsi utak 35 százaléka tekinthető kiépítettnek, de alig tíz százalékra tehető az igazán korszerű burkolatú utak hossza. A megyei tanács végrehajtó bizottsága éppen a legutóbbi ülésen ismerkedett meg azzal az előterjesztéssel, amely a tanácsi úthálózat fenntartásának és forgalombiztonságának rendjével foglalkozott. Az utakkal kapcsolatos gondok csaknem valamennyi településen azonosak, de a legnagyobb problémát a városi utak elégtelensége és állapota jelenti. Miskolcon például a zsúfoltság, a közlekedés lassúsága kötelezően felveti az útrekonstrukciós tervek végrehajtásának meggyorsítását. Városi útjaink érhálózatát a trombózis veszélye fenyegeti. fóliát a táblára A borsodi gépjárműállomány megközelíti a százezer darabot. Ez a szám csak növekedhet, s félő. hogy a motorizáció emelkedésétől egyre inkább elmarad a „tartozékok” fejlődése, azoké, amelyeket közúti infrastruktúra néven tart számon a szak- irodalom. Ma már kevés a megyében jelenleg működő 35 üzemanyagtöltő állomás, a gépkocsijavító kapacitás a jelenlegi szervizigényeknek a felét sem éri el. Az tagadhan tatlan. hogy a nagy költséggel felszerelt korszerű forgalomtechnikai eszközök (fóliás KRESZ-táblák. fényvisszaverő üveggyönggyel feltűnővé tett burkolatjelek, zöld útbaigazító táblák stb.) már a jövő közlekedésének útját jelzik, de még mindig kevesebb van belőlük a kívánatosnál. Nem ilyen lovat akartam A nem megfelelő úthálózat jelentősen növeli a járművek üzemeltetési költségét, lassítja a forgalmat, veszélyhelyzetet idéz elő. Az infrastruktúra hiányosságai kényelmetlenné teszik az utazást, s a kor minden technikai vívmányát megtestesítő gépkocsi tulajdonosa joggal mondhatja: én nem ilyen lovat akartam... A tegnap útján nem lehet a holnap sebességével száguldani. Borsodban 1974—75-ben csaknem másfél milliárd forintot költenek az utakra. Miskolcon nyolc, a többi városban 18 százalékkal nő az úthálózat hossza. A közeljövő fejlesztései már előrevetíts: egy hosszútávú0 útkorszerűsítési program árnyékát. Mint ismeretes, a- kormányhatározat alapján végleges döntés született az 1985-ig megépítendő auto- sztrádákról. Eszerint a 3. számú főútvonalon van a legnagyobb szükség az autópálya építésére. Nemcsak azért, mert ez a főútvonal már ma is nehezen tudja lebonyolítani a forgalmat, hanem azért is, mert ez az út az M 7-eshez kapcsolódva része lesz az E 96-os európai sztrádának. Az autópálya építése 1976-ban kezdődik. B. I. ■ ................. .i . ............... Egy diplomáciai kapcsolat évfordulójára 1. Gazdasági válság - Morbus Hungaricus Negyven éve, 1934. február 4-én a Szovjetunió diplomáciai kapcsolatot létesített Magyarországgal. Az eseményre való emlékezés kapcsán sokakban felmerülhet a kérdés: mi volt az oka-célja annak. hogy a magyár fasiszta rendszer kormánya kereste a kapcsolatteremtés lehetőségét a világ első szocialista államával? A dolog megértéséhez a magyarázatot ott kell kezdenünk, hogy 1929-ben túltei- me!és következtében gazdasági válság robbant ki a tőkés országokban, amely az utóbbiak összefonódása következtében a földkerekség szinte valamennyi országára kiterjedt. Kivételt képezett a Szovjetunió, ahol a dolgozó tömegek a szocializmus építésén munkálkodtak. Jellemző, hogy a harmincas évek elejen a legnagyobb tőkés országokban mintegy 40. sőt időnként 50 millió volt a munkanélküliek száma. Az USA-ban az 1928- as színvonal C* Angliában ú0, Németországban pedig 55 százalékára csökkent, /gyan- akkor a tervstézű gazdálkodást folytató, első ötéves tervét megvalósító Szovjetunióban évente 22 százalékkal, 1932 végére az 1928-as színvonal 219 százalékára növekedett az ipari termelés. Hazánkban — mivel az ország gazdasági élete a kereskedelmi kapcsolatok s a hitelek révén nagymértékben függött a tőkés hatalmaktól — a világválság rendkívül súlyosan hatott. Az ipari termelés 1932-ben az 1927. évi színvonal 58 százalékára csökkent. A válság éveiben az iparban tnintegy 200 ezren, a mezőgazdaságban pedig több mint félmillióan váltak munkanélkülivé. Családtagjaikkal együtt mintegy hárommillióan kilátástalanul éheztek. A tömegnyomor következtében pusztítottak a különböző betegségek. A legtöbb áldozatot szedő tüdöbajt külföldön nem ok nélkül nevezték Morbus Hungaricus-nak (magyar betegségnek). Száz munkás közül harminc szenvedett tüdőbajban, s fél évtized alatt körülbelül ne- gyedmillióan pusztultak el benne. Ebben az áldatlan helyzetben több fontos népélelmezési cikknek emelkedett az ára, annak ellenére, hogy gazdasági válság alatt az árak általában csökkenni szoktak Az önmaguk érdekeinek védelmébe kartellbe tömörült, s a kormányzat által vámos adókedvezményben részesített cukorgyárosok például egy pengő 20 fillérről 1.30—2 pengőre emelték á cukor kilónkénti árát, holott az a világpiacon és a szomszédos országokban 40—60 fillérnek felelt meg. Az illegális Kommunisták Magyarországi Pártja abban az időben többi közt a következőket írta egyik rejtve terjesztett röpiratán: .,Lehetetlen állapot ez, hogy amig a társadalom egyik része az ínséggel és nyomorral küzd, addig az államháztartásban, s a felső tízezreknél a legnagyobb fényűzés folyik ... Amikor az ország kisipara tönkremegy, egy pár textilgyárat agyonvédővám ózna!.'. Amikor diplomás emberek utcaseprők és pecérek lesznek, ugyanakkor 500—600 ezer pengős bankigazgatói fizetések vannak ... Jól fizetett közhivatalnokok sikkasztásaitól és panamáitól hangos az ország.” Említsünk meg a miskolci és Borsod megyei állapotokról egy-két szomorú esetet. Egyik 1933-as újságban ez olvasható: „Miskolcon egy 24 éves munkanélküli szabó- segéd, akinek már semmiféle hozzátartozója nem él. huzamosabb idő óta munka és kereset nélkül, nagy nyomorúságban élt. Tizenegy gramm ismeretlen mérget szerzett, és azt egyszerre bevette. Utána az utcán járkált. összeesett. kórházba vitték, s az orvosok azt kutatják: milyen mérget vett be.” Másik cikk megörökítette: ..A társadalom nem bírja el a koldusinváziol'. Tegyük hozzá: az éttermek, boltok ajtajára ilyen feliratú táblákat akasztottak ki: ..Koldusoknak belépni tilos!” Számos újságközlemény arról adott hírt. hogy a kilá- lastalán nyomor miatt elszaporodtak a lopások, rablások. gyilkosságok. Az erkölcsi lezüllés következményeként Sajóvámoson még a plébánost is megölték, Sajó- babonyban pedig az állam- hatalom brutális erőszak- szerve. ;; csendörség sgyik tagját tették el láb alól. TARJÁN ISTVÁN (Folytatjuk)
