Déli Hírlap, 1974. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1974-02-25 / 47. szám

r „Hazafiságot a nemzetiségnek” Regényes színháztörténet 1851 nyarán Marosvásár­helyen, kis hónapos szobá­ban tengeti életét Oroszfáji Pergeő Célesztin. a hajdani színészkirály, a rettegett igazgató. A szoba is, akár­csak ő, öreges, kopott, de rendben tartott, tiszta. A po­ros utcán gyerekek métáz- nak; csivitelésük egybeolvad a verebekével. Mennyi van belőlük! Színük összefolyik a szirmuk vesztett, bugásodó orgonabokrok poros szürké­jével. — Tessék! — riad fel a harmadik kopogtatásra a szieztázó Célesztin és kissé pocakosodó termetén össze- gombol.ia a kabátot. Az ajtóban sugárzó tekin­tetű, karcsú fiatalember áll. — Molnár György színész vagyok. Kaczvinszkyék tár­sulatával járom az országot. A vándorszínészek szeszélyes sorsa most ide kergetett. El­jöttem tiszteletemet tenni a nagy elődhöz. Célesztin lemondó mosoly- lyal nyugtázta a „tisztelet” szót. s a tépett koszorúkra, fakó képekre mutatott me­lyek kókadtan lógtak a fa­lon. — Mit tudnak ma rólunk! Azt képzelik, fogalmunk sem volt a művészetről, hogy csu­pa színfalszaggatók valánk. Pedig mi ésszel dolgoztunk, s nem ficánkolódtunk a kül­sőségekkel. De üljön le ked­ves barátom, s meséljen ma­gáról. Molnár valamelyik zsebé­ből előkerült egy flaska könnyű bor, s egy-két pohár után a két művész egymás nyitott szívében olvashatott a magyar színészet válságá­ról. — Ma már a póz nélküli, egyszerű színjátszás vidékre szorult — vélekedik Molnár. — A pesti Nemzeti Színház­ban annyi operát játszanak, hogy már a prózai színészek sem tudnak másként beszél­ni, csak szavalva, énekelve, kántálva. Én olyan színhá­zat szeretnék, amilyen vala­ha a bátyámé volt: olyat, ’amely egyszerre művészi és politikai hitvallás ... — Pszt! — int Célesztin a nyitott ablak felé. — Olyat, amely egyszerűen szól a nép egyszerű fiához. Egyszerű, tiszta művészi esz­közökkel közvetíti a nagy emberi igazságokat. Avagy nem ez-é minden művészet alapvető célja és eszköze? Célesztin egyetértő lemon­dással hümmög. — Ha ilyen eszmék vezér­lik, fiatal barátom, nézzen rám, nézzen szét itt, s lássa meg saját sorsa tükrét. Ami­kor a század elején mi el­kezdtük, nehéz életünk volt. Győzködtük a nagy magyar tudatlanságot, ha hagyta ma­gát ... győzködtük volna, ha hagvta a német, ha hagyta a városi főhatóság, ha hagv­ta a főrend ... Hej, ki tudja. melyik volt a legkeményebb ellenfél... S mindezt miért? Miért... — Bátyám, ha újra kez­dené, másként tenné? — Másként?.-., lehet. De mást nem. Ha most kezde­ném, vidéken próbálnám ki és Pestre vinném el, vagy inkább Budára a nép szín­házát. Az ország szívében még most is több a német­ajkú, mint a magyar! De a budai sváb magyarnak érzi magát. Közöttük, nekik ér­demes színházat játszani. Olyat, amilyenről maga ál­modozik, barátom! Gyűjtse össze az erőit: fiatal, tehet­séges színészeket, akikben a hazafiság lángja még lobog. Vidéken, magyar lakosok között próbálja ki, mit tud­nak, s aztán fel Budára. — Igen, de hol? annyi a vándorló színtársulat, hogy nincs számukra magyar vá­ros a térképen. — Majd lesz. Ott van Mis­kolc. — A miskolci színház le­égett ... felépül-é valaha? — Felépül. Miskolc ... Mi­csoda sikereim voltak ott hajdan ... Emlékszem, ami­kor ... És a két művész beszélge­tését a hajnali kakasszó re- kesztette be. Molnár György a Célesztin tudásának és ta­pasztalatainak kútjából me­rített. Az 1857-ben felépült új miskolci színház igazgatását már 1858-ban elnyerte, s há­rom él ig példamutató kultu­rális tevékenységet fejtett ki Molnár György. A Latabá- rék egyéves periódusával el­lentétben nem az operettet, hanem a klasszikus veretű magyar és külföldi drámát népszerűsítette. Végigharcol­ta a szabadságharcot. Az el­nyomott nemzet bánata épp­úgy az övé volt. mint a né­zőhely egyszerű polgáráé. A dramatizált Lúdas Matyi, a Nagyidai cigányok, a Peles- kei nótárius, a Tisztújítás, a Báró és bankár, a Bánk bán, az Ármány és szerelem arról beszéltek a színpadán, amire mindnyájan gondoltak. S mikor 1861 nyarán végre megnyitotta a Budai Nép­színházát, álmai színházát, azt az eszmét szolgálta, ame­lyet az épület homlokzatára is felvéstek: „Hazafiságot a nemzeti­ségnek.” GYÁRFÁS ÁGNES +: Molnár György teátrista, aki 1858-ban nyerte el a mis­kolci színház igazgatását Az első nézők már nagyapák Az Egérfogó nem öregszik Üjabb évfordulóhoz ért Agatha Christie Egérfogója az Ambassadors-ban. Immár 21 esztendeje változatlanul évi 150 ezer nézőt vonz. Ez alkalomból a Guardian több anekdotát elevenít fel a produkció múltjából. Példá­ul: 1952-ben a nottinghami „try-out”-on a siker alapján az írónő kb. 6 hónapos lon­doni szériát várt A darab címe ekkor még Három vak egér volt, de mivel ilyen cí­men már írt valaki darabot, annak kérésére új címet ke­restek, és az ötletet a Ham­letból vették. Azóta 2 mil­lió font a tiszta haszon a darabon. Agatha Christie időnként megnéz egy-egy előadást. Nem tartja a leg­jobb művének, A vád tanú­ját sokkal többre becsüli, de azért úgy érzi, ezt sem kell szégyellnie. A cikk megemlí­ti, hogy sokan felháborod­nak: hogyan mer egy ilyen jelentéktelen darab 21 éve elfoglalni egy központi fek­vésű West End-i színházat, elvéve a helyet érdemesebb új drámák elől? A kritikus szerint azonban az Egérfogót épp úgy nem kell kiiktatni, mint ahogy a koronaéksze­rek kiállítását vagy Madame Tussaud panoptikumát: most már ez is ugyanilyen idegenforgalmi kuriózum, mint azok. Meglehet, hogy épp a siker önmagát fenn­tartó természete miatt még száz év múlva is műsoron lesz, hisz már most is: az egykori nézők gyermekeik után unokáikkal jelennek meg a nézőtéren. HÉTFŐ Kossuth rádió: 12.00: Déli Kró­nika. — 12.20: Ki nyer ma? — 12.30: Reklám. — 12.35: Táncze­nei koktél. — 13.20: Az Ipari Szövetkezetek Erkel Ferenc Mű­vészegyüttesének népi zenekara játszik. — 13.50: Válaszolunk hallgatóinknak. — 14.05: Édes anyanyelvűnk. — 14.10: Kamara­zene. — 14.28: Melódiakoktél Lo­pez műveiből. — 14.40: Vallomás a műfordításról. — 15.00: Hírek. — 15.10: Iskolarádió. — 15.50: Polkák. — 16.00: A világgazdaság hírei. — 16.05: Több muntká.sla- kást! — 16.25; A Belügyminiszté­rium Duna Művészegyüttesének népi zenekara játszik. — 17.00: Hírek. — 17.05: Külpolitikai Fi­gyelő. — 17.20: A hét rádióhall­gatója. — 17.40: Filmklub. — 18.00: Húszas Stúdió. Egyszer élünk... — 19.00: Esti Krónika. — 19.30: Sporthírldó. — 19.40: Kapcsoljuk a 6-os stúdiót. — 20.20: Tavaszi labdajáték. — 21.30: Mikrolánc. — 22.00: Hírek. — 22.20: Slágermúzeum. — 23.06: Yehudi Menuhin (hegedű) és Szergej Rahmaninov (zongora) lemezeiből. — 24.00: Hírek. — 0.10: Lakatos Dezső szaxofono­zik. Petőfi rádió: 12.00: Mezők, fal­vak éneke. — 12.20: Brahms-mű- vek. — 13.00: Hírek. —13.03: Este az iskolában. III. rész, — 13.20: Régi híres énekesek műsorából. — 13.45: Időjárás. — 14.00: Ket­tőtől ötig. . . — 17.00: ötórai tea. — 18.00: Hírek. — 18.05: Külpoli­tikai figyelő. — 38.20: Barokk kórusmuzsika. — 18.30: Találko­zás az ,,Aranyketrec”-ben. — 19.00: Üj könyvek. — 19.03: Tra­gédia '70, — 19.49: Reklám. — 19.54: .Tó' estét, gyerekek! — 20.00: Esti Krónika II. — 20.25: Senki többet? Harmadszor! — 21.40: Nótacsokor. — 22.30: A hét zeneműve. — 23.00: Hírek. 23.15: Könnyűzene éjfélig. — 24.00: Hí­rek. Miskolci rádió: Borsodi tükör. — A miskolci Bartók Béla női kar énekel. Vezényel: Reményi János. — Megyei sporteredmé­nyek. — Kérdezzen — az illeté­kesek válaszolnak... Téma: a kereskedelem. Szlovák televízió: 14.40: Hírek, — \4.45: Pártoktatás. — 15.25: Helyszíni közvetítés Prágából. — 18.10: Fúvószene. — 19.00: Hír­adó. — 20.00: A látogatás (tévé­játék). — 21.25: Híradó. — 21.45: Pártoktatás. — 22.25: Sajtó­szemle. Kiállítások: Libresszó (13—20): ReLnecker János gouache-soro- zata. — Kossuth Művelődési Ház (10—18): Bolgár grafika. — Ké­pek lepkeszárnyakból. — Mis­kolci Képtár (10—18); Magyar festészet a XX. században. Filmszínházak: Béke (f4, hn6, 8): Fogják el Oichit élve vagy holtan! (szí. japán). — Kossuth (f3, f5, f7): Hét tonna dollár (16 éven felülieknek! Szí. magyar.) — Hevesy Iván Filmklub (f5, f7>: A világ szégyene (16 éven felü­lieknek! Szí. olasz). — Fáklya (5): Halálgyár az őserdőben I— II. (Dupla helyár! Szí. szovjet). — Petőfi (f5. f7): Kis nagy em­ber (16 éven felülieknek! Fel­emelt helyár! Mb. szí. ameri­kai). — Szikra (5, 7): A hetedik töltény (mb. szí. szovjet). — Táncsics (4, 6): A nagy zsák­mány (Felemelt helyár! Mb. szí. francia). Tapolca-Ady (7): Cható földje (16 éven felülieknek! Szí. amerikai). — Hámor (4): Far­kashorda (mb. bolgár). KEDD Kossuth rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Műsorismertetés. — 8.15: Budapest és a vidék kulturális programjából. — 8.20: Dvorzsák; Gordonkaverseny. — 9.00: Har­sán a kürtszó! 9.35: Duga Ilona népdalokat énekel. — 10.00: Hí­rek. — 10.05: Iskolarádió. — 10.30: A magyar operett sikerei. Sybill. — 11.47: Kilényi Ede zongorázik. Petőfi rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Könnyűzene. — 9.00: Hírek, 9.03: Az álruhás kertészlány. — 9.53: Könyvek, tájak, emberek, — 10.00: A zene hullámhosszán. — 10.30: Babaszerviz. — 11.00: Hírek. — H.45: Otthont teremtő állatok. Előadás Bachról A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat a „Zeneesz­tétika és zenepszichológia’’ című szabadegyetemi soro­zatának következő rendezvé­nyét március elsején 17 óra­kor a Kazinczy Klubban tartja meg. Dr. Loczó Zoltán zeneesztéta előadásának ci­me: Bach zenei szimboli­kája. Richardson lettem - a mellényzsebben? A címben szereplő Richardson olvastán senki se gondoljon az amerikai miniszterre (Watergate-ügyben szerepelt), akinek ne­vét valószínűleg éppen olyan kevesen isme­rik ma már, mint annak az angol írónak, akire célozni merészeltem — a mel­lényzsebben. Az „én Richardsonom’’ ugyan­is a XVIII. század végén élt és a szenti­mentális irodalmi hullám (akkor az volt az „új hullám”) a népszerűség tetejére emelte, hogy aztán lesüllyessze. Jómagam is csak Babits irodalomtörténetéből tudok róla, mert híres művét, a Pamelát ma már éppen olyan lehetetlen elolvasni, mint Klopstock Mes­siását (azzal a különbséggel, hogy Klopstoc- kot — mint Lessing megírta — a maga ko­rában sem olvasták, míg Richardsont igen). Babitstól azonban azt is megtudni, hogy leg­nagyobb anyagi sikerét fiatalok számára ké­szült szerelmi levelezőjével aratta. Ettől lett ’igazi’ „menő fej.” Nos, ezt a Richardsont éreztem utánozni a napokban — persze csak mellényzsebben. Kólám nem fogja ugyanis megírni két év­század múlva az akkori Babits: megírom hát jó magam — a mellényzsebben. Járok ugyanis — többek között abba is! — egy olyan eszpresszóba, ahol néhány ugyancsak törzsvendég kislány nagy kedv­vel üldögél egy itt időző nemet úrral; any- nyira nagy kedvvel azonban vem, hogy meg is tanuljon miatta — németül. Persze a kül­földi vendég se vesz magának annyi fárad­ságot — a jelek szerint —, hogy megtanul­jon a kislányok kedvéért — magyarul. Oda­járok azonban én, aki tudok németül. Így aztán állandó fordítóként lassan Richardson- nak érzem magam. Persze, -megint hangsú­lyozom, csak mellényzsebben és abban a presszóban. Szó ami szó, lassan amolyan állandó levelezőt készíthetnék a lefordított szövegből, mint amilyet Richardson csinált két évszázaddal ezelőtt. Egy különbség azonban van még köztünk a mellény zseb-kiadáson kívül: Richardson anyanyelvén volt szerelmi levelező, én azon­ban — „külföldiül”. MÁTÉ IVÁN JUBILEUMI ÉV MÁRCIUS a NŐNAP SZEREZZEN ÖRÖMET, VÁSÁROLJON NÖISMERÖSEINEK! 8,30 forinttól 13,40 forinttól 18,50 forinttól 37,— forinttól AJÁNLATUNK: damaszt szalvéták törlőruhák törülközők asztali szett garnitúra NAGY VÁLASZTÉKBAN! SZÉP — PRAKTIKUS —OLCSÓI KERESSE A SZAKUZLETEKBEN MISKOLCON ÉS A MEGYE TERÜLETÉN!

Next

/
Thumbnails
Contents