Déli Hírlap, 1974. február (6. évfolyam, 27-50. szám)
1974-02-23 / 46. szám
A dolgozók minősítettek fi lejipar újdonságai Tejpor, ömlesztett sajt, tej- színkrém-sajt gyártását kezdik meg az idén a Borsod megyei Tejipari Vállalatnál. Az 1971-es év első új terméke a Ha.idú-Kaskavál sajt volt. Ezt a sajtot Magyar- országon még nem nagyon ismerik. Üj. a magyar konyhához szokott ember számára szokatlanul sós íze van. Már több nyugati országba exportálja a vállalat. Miskolcon is kapható az üzletekben február eleje óta (ára 52 forint kilogrammonként) s a vállalat vezetői remélik, hogy Magyarországon is gyorsan megszeretik a Hajdú-Kaskavált. Tejpor — takarmányhoz Mint Czinglér Dávid, a Borsod megyei Tejipari Vállalat igazgatója elmondta, ebben az esztendőben minden eddiginél több tejet vásárolnak fel, várhatóan mintegy 1 millió 193 ezer hektolitert. A termelést ösztönző anyagi érdekeltség hatására ugyanis a termelői kínálat az idén 8 —9 százalékkal növekszik. A szakemberek becslése szerint a belkereskedelmi értékesítés nem fog ilyen arányban növekedni, csupán 6 százalékkal lesz nagyobb az elmúlt évinél. Ezért a felesleg egy részéből tejport, takar★ Sorukra várnak a műanyag ládák... Begyújtották a kemencét az üveoqyárban Több mint egy hónapja csak egy kemencével dolgozik a Miskolci Üveggyár, a másikat ugyanis fel kellett újítani. A mintegy két és fél millió forintba kerülő munkálatok befejeződtek és ismét begyújtották a kemencét. Két hét kell ahhoz, hogy az 1500 fokos hőmérsékletet elérjék a földgáztüzelésű kemencékbe**,. Várhatóan március elsején lesz az első csapolás, és utána már naponta 1200 kilogramm Négyzetméter «fküveg hagyja majd el az üzemet. 1 mány -alapanyagot készíteSzakmák jelene és jövője Válasz cikkünkre Február 18-i számunkban „Szakmák jelene és jövője” eimrael foglalkoztunk az építőiparban már krónikusnak nevezhető szakipa- roshiánnyal. Ketestük az okot,'miért neház az utánpótlás-nevelés, miért jelentkezik „meglepetésszerűen” néhány szakmában a munkaerőhiány. Tervszerűbb, előrelátóbb utánpótlás-nevelést sürgettünk. Cikkünkre több válasz érkezett. Szívesen közöljük ezeket akkor is, ha számos kérdésben vitaba szállnak velünk. nek. Miskolcon meg ebben az esztendőben megkezdődik a tejpor gyártása és mintegy 90 000 hektoliter tejbe’, körülbelül 77 vagon tejport gyártanak — állati takarmányokhoz. Jelenleg, mint ismeretes, Magyarországon Nyíregyházán, Berettyóújfaluban és Gyulán készítenek tejport. „Borsodi sajlcsa'ad Ahhoz, hogy az egy főre jutó tejfogyasztás nőjön, tovább kell bővíteni a választékot. Ezt felismerték a Borsod megyei Tejipari Vállalat vezetői is, és a cég három dolgozója — Szekeres Béla, Tari József és Wolcz Márton — új sajtfajtákat kísérletezett ki. Ezek márciusban megjelennek az üzletekben Borsodi sajtcsalád elnevezéssel. Mint az egyik újító. Szekeres Béla termelési osztály- vezető elmondotta, az volt a céljuk, hogy a hazai ízléshez jobban . igazodó sajtikészit- ményt állítsanak elő. A Borsodi sajtcsalád négy tagjában: a fűszeresben, a paradicsomosban, a zöldségesben és a gulyásízűben már különböző természetes alapanyagok hozzáadásával, újfajta, úgynevezett magyaros ízhatásokat komponáltak. Az újítók az új sajthoz olyan anyagokat kevertek, amelyek külön is önálló biológiai értékkel bírnak. Tehát semmiféle eszencia. vagy vegyipari termék, mesterséges anyag nincsen a Borsodi sajtcsaládban. A paradicsomos és a zöldséges kellemes aromajú és nem csípős, míg a fűszerezett és a gulyásom erőteljes, csípős zamatú. Mind a négy sajtfajta köny- nven kenhető, tehát felhasználható szendvicsek készítéséhez. Az újító elmondta azt is, hogy a kísérletek során több mint tizenötféle . sajtot készítettek. Azután hosszas vizsgálatok következtek, majd a laboratóriumban leg- megfelelőbbnak talált hatféléből az üzem nődolgozói kóstolót kaptak. Az ő tesztjeik alapján döntötték el végül is. melyik lesz az a négy sajt, amely leginkább megnyerheti a fogyasztók tetszését. Több félliteres lasak Idáig a miskolciak csak hírből ismerték a tejszín- krém-sajtot. Ez az új termék Abaújszántón készül majd. A Borsod megyei Tejipari Vállalat miskolci üzemében tegnap állt munkába a Csehszlovákiából érkezett két BTH—12 típusú csomagolóautomata. Kapacitásuk mintegy négyezer tasak óránként. Az új gépek lehetőséget nyújtanak arra, hogy az eddiginél több félliteres csomagolású kakaó hagyhassa el az üzem kapuját. Várhatóan kevesebb lesz majd a panasz a csöpögés tasakosra is. mert az eddigi tapasztalatok szerint az automaták nagyon megbízhatóan zárják le a műanyag zacskót. Jól vizsgázlak a panorámabuszok Két hónappal ezelőtt jelentek meg Miskolc utcáin az új panorámabuszok. Mint a Miskolci Közlekedési Vállalattól megtudtuk, jól vizsgázott a 23 jármű. Kényelmesebben utazhatunk és meggyorsult a forgalom is az 1-es. 2-es és a 6-os vonalán, ahol munkába álltak. A műszaki szakemberek véleménye is igen kedvező, mert sokkal kevesebb hibát észleltek, .mint a régebbi típusú autóbuszoknál. REFLEKTOR Ma Balassagyarmaton munkásfiatalok versmondó versenyét rendezik meg. * Mohácson megnyitják a baranyai szőttesek es szőnyegek kiállítását. * Szolnokon nyilvános fogadóórát tartanak a városi tanácson, az eseményt a rádió megyei stúdiója is közvetíti. * A szombathelyi Remix Vállalatnál KISZ—komszomol—határőr találkozó lesz. ífc Pécsett jogászdoktorokat avatnak, * Pusztavámon megrendezik a hagyományos svábbált. Az alkoholizmus ellen A Diósgyőri Gépgyárban tervbe vették, hogy az idén meggyógyítják a vállalatnál nyilvántartott és ismert alkoholistákat. Amennyiben iszákosságuk oly mértékű, hogy az károsan hat ki a családra, kényszerelvonó kezelésre utasítják őket. Ugyanakkor felhívják a kollektívák figyelmét arra is, hogy segítsenek munkatársaiknak a betegség leküzdésében. Különösen a szocialista brigádok tehetnek sokat. Az alkoholizmus elleni küzdelem egy másik ága lesz a gépkocsivezetők szondázása. Negyedévenként szúrópróbaszerűen vizsgálatokat végeznek, s az alkoholos állapotban levő gépkocsivezetőket szigorúan , megbüntetik, ugyancsak alkoholszondázást végeznek súlyosabb üzemi balesetek esetében is. Technikai fejlesztés A BÁÉV valóban több fes- tő-mazoló-tapétázo. burkoló, asztalos, szigetelő stb. szakmunkást tudna és szeretne foglalkoztatni. Hisz az egész varos latja a robbanás- szerű változást a lakásépítésben, de csak a BAÉV és a tanács vezetői, valamint a beruházók érzékelik e nagy változás belső ellentmondásait. A szerkeze tszerelesben olyan az ütem, amilyennek a „nagy könyv’’ szerint lennie kell. de a szak-, a szerelőipar nehezen tud lépést tartani. A cikk szerzője keresi a választ: ..a lakások teljesen komfortosak, lényegesen több víz-, gáz- és villanyszerelőre van tehát szükség, mint az előző években — néhány divatos szakmát leszámítva — a szülők idegenkednek a fizikai munkától.” Majd elmarasztalja a jó néhány évvel ezelőtti beiskoláztatási munkát. mert — a cikk szerzője szerint — lehetett volna látni, hogy az építőiparban lezajlott forradalmi változások milyen követelményeket rónak a munkaerő-gazdálkodásra, a szakmunkásképzésre. A szülők szemléletének változása nemcsak szubjektív indítékból fakad, hanem tükröződése a materiális valóságban, az életünk feltételedben végbement változásnak. Átfogó és sodró erejű változás megy végbe a létfeltételek megtermelésében — elektromosság, mechanizáció, kemizálás, szolgáltatás —, továbbá minden visszaszorító kísérlet ellenére nő — nem az íróasztali — az irodai, fejlesztői, tervezői, előkészítői tevékenység. Ez nem „szemléletbeli” torzulás, hanem röviden : korunk anyagi és eszmei világa. Csodálkozunk-e ezek után, ha nem mennek a mai fiatalok füstös, gázos, ragacsos, kenyelmetlen mun- kakörülményű szigetelőnek ? Értelmetlen azon siránkozni, hogy évekkel ezelőtt nem láttuk az építőipar mai horizontját. Látták és láttuk mi is, de a fiatalok látják es összességében láttatjuk velük az előbbiekben érzékeltetett egészen más világot. Mi, mai építőipari dolgozók, akik mindent megteszünk a hiányzó szakemberek biztosításáért, egyben meg is értjük azokat, akik más — korszerűnek nevezett — szakmák felé vonzódnak. Az agitáció, a színes nyomtatású, szép szövegű és jól szerkesztett pályaválasztási brossára, a szülök és a fiatalok „gyúrása" segíthet, de nem oldja meg az építőipar befejező szakmáinak gondjait. Az építőipar technikai felszereltségének és technológiai fejlődésének kell hozzáigazodni a mai és a holnapi jól képzett és kulturált igényű szakember elvárásaihoz. A jelenleginél magasabb szintű iparosítottságot jól szervezett, a mait jóval felülmúló szerelő jelleget kell meghonosítani, majd általánossá tenni..Az építőiparban a jövőben sem számíthatunk több szakmunkásra, mint amennyi ma van — inkább kevesebb lesz. Ezzel a kevesebbel kell nagyobb feladatokat megoldani. És meg is oldjuk, vagy megoldják az utánunk jövők, de nem az emberi fizikum, hanem az okos gépek erejével, korszerű anyagok és technológia alkalmazásával. SZMOLA IMRE, a BAÉV munkaügyi osztályának vezetője Fiatalok az ifjúsági törvényről A Bartók Béla Művelődési Központ által patronált Fiatalok Fóruma február 25-én, hétfőn este 7 órakor a diósgyőri Vasas Klubban tartja legközelebbi összejövetelét. A vitaest témája: Hogyan hajtottuk végre az ifjúsági törvényt? A vita vezetői pedig Kovács Lajosné, a megyei tanács művelődésügyi osztályának ifjúsági felelőse, Dudla József, az MSZMP Borsod megyei bizottságának osztályvezetője, és Fülöp Péter, a városi KISZ-bizottság első tintára lesznek. ERDŐS ÁKOS DAJ KA — MESE A kislányból csinos fiatalasszony lett, mióta nem találkoztunk. Utoljára Tapolcán láttam andalogni egy nyurga egyetemistával. (Ük persze nem vettek észre.) Most úgy beszélgetünk Klárival, ahogy felnőttek szoktak munkáról, lakásról, családi örömökről és gondokról. — Hát a versmondás? — kérdezem, mert ismeretségünk egy irodalmi színpad munkája közben köttetett. — A próbákra, szereplesekre nincs időm, de ha egyedül vagyok otthon, most is verseket mondok — közli Klári, majd pici szünet után (mennyi várakozás, orom, félelem, büszkeség fér bele néhány másodpercnyi szünetbe) hozzáteszi: én mar csak a gyermekeimnek „szavalok’’ majd. Hányszor próbáljuk indokolni az öntevékeny művészeti csoportok létjogosultságát ... De o rengeteg érv között talán még egyszer sem hangzott el, hogy ezek a fiatalok anyák, apák lesznek, akiktől verseket, meséket várnak kérnek, követelnek a gyerekeik. Azonnal próbára teszem magam: milyen verset, mesét mondanék az autóbuszon (mert itt találkoztunk Klárival), ha netán a közelemben nyüzsgő kis pufók srácot — hogy lány vagy fiú, azt nem tudom — meg akarnám hódítani. Ez a műfaj mindig kedves volt nekem, sót annak idején még kollokválnom is kellett gyermek- és ifjúsági irodalomból, most mégis csak valami régirégi rigmus jut eszembe: „Egér, egér, kisegér, / Van-e fogad hófehér? / Adjál nekem vasfogat, / Adok neked csontfogat!” Emlékszem, hogy sokáig kultikus jelentőséget tulajdonítottam ennek a mondókának. Most, mikor „szaporodik fogamban az idegen anyag”, különösen jó lenne, ha hatna a varázsvers. Leszallván a buszról, a házban több felnőttet is kapacitáltam: mondjanak gyermekverset. Csaknem mindenki tudott. s csaknem valamennyien a homályba tűnő gyermekkor mélyéről bányászták elő. Amennyire emlékeztek, nem óvodában, nem iskolában tanulták. Az irodalomtörténészek megemlítik, hogy Puskinnak csodálatos képzelőerővel megáldott, nagy mese- és népdalkinccsel bíró dajkája volt. Vajon ismernénk-e ma a költő nevét, ha ez a tehetséges ember — ahogyan a pszichológusok mondják — ingerszegény környezetben nő fel? Természetesen nem ezen akarok meditálni. De arra már érdemes figyelnünk, hogy eltűntek, vagy legalábbis megfogyatkoztak a dajkák, a dajkaszivű anyák; azok az asszonyok, akik érzéseket és gondolatokat hintenek el és tartanak ébren a gyermekek lelkében. A rengeteg meséskönyv, a tévé, a rádió. a telefonmese sajnos nem pótolhatja őket. Személytelenek. A gyerek szeretne a mesélő ölébe> ülni, s főleg — minduntalan megszakítva a történetet — visszakérdezni. A közelmúltban, kitűnő kis barátom — miután rajtam kívül mindenkit eltávolított a szobából (ebből látszik, hogy fórumon nSm leket mesélni egymásnak) — arról érdeklődött, hogyan alszik el a függöny, nem harag- g’jk-g a villanykörte, ha éjszaka felébresztjük (mert ha nem tetszenének tudni, az égőnek ki kell nyitnia a szemét, hogy világíthasson), s nem jobb lenne-e ha lefektetnénk a kabátot? Az utolsó kérdésre végre tudtam felelni — hála József Attilának, Péter barátom természetesen nem ismeri még az Altatót, de hát azt el sem tudja képzelni, hogy „fogason alszik a kabát.” A kabát csak széken. tud aludni, így szunnyadozhal az esetleges szakadás is. Világos, hogy a négyéves Péter — mint ahogy a legtöbb gyerek — költő. Költői módon látja a világot. Majd elrontják az iskolában — szokták mondani. Nemcsak az iskolában — toldhatjuk meg. De mi lenne, ha nem rontanánk el őket? Többet, sokkal többet tarthatnának meg fogékonyságukból. Nincs időnk? Nincs elég. A gyermekek gondozására, táplálására felkészülnek a fiatal anyák. És a mesére, a versre, a szellemi dajkálásra? Az apákról már nem is beszélek ... Péter barátomnak — aki emeletes ágyában oly könnyen személyesitette meg a tárgyakat, s elhangzott azon remek javaslata is, hogy vágjuk ki a fákat, akkor majd, nem fúj a szél — egyetlen igazán hozzá illő verset, vagy mesét sem tudtam mondani. Csak később jutott eszembe Devecseri néhány sora. melyet ezúton küldök el: „Apám — így szól a kis bálna — / hadd mehessek el a bálba.” I „Nem mehetsz el, fiam. Peter, / Nem vagy még egy kilométer.” (gyarmati) jf: Munkában az új csomagolóautomata. ái-z
