Déli Hírlap, 1974. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-15 / 12. szám
Tavaszt várnak ps esőt Hitelei csenden Meglep, hogy Aggteleken most milyen nagy a csend. Szűcs Béla szolgálatos túravezetővel akár órákig is elbeszélgethetnénk, senki sem zavarna. Pedig nyaranként a legszürkébb hétköznapokon is megfordul itt 800—1000 ember, a szezon kettős ünnepei pedig 3—4 ezer látogatót csábítanak a barlangba. A szabadban kezdünk beszélgetni, följegyzek egyet s mást. Azaz csak jegyeznék: a golyóstoliban néhány perc után megfagy a festék. Itt mindig sokkal hidegebb van, 3(c Télbe dermedt szikla-világ. Eredmények és tennivalók gazdasági életünkben (Folytatás az 1. oldalról.) A Borsod megyei beruházásokkal kapcsolatban Doj- csák János hangsúlyozta, hogy azok tervezése megfelelően folyik; értékük az elmúlt évben meghaladta a 10 milliárd forintot, amely ösz- szegnek körülbelül a 80 százaléka a vállalatoknak jutott. A szolgáltatásokat illetően megállapította, hogy e tevékenység növekedésének üteme a megyében lassú volt. elmaradt az országos átlag mögött. Annak érdekében, hogy az idén nagyobb mértékű fejlődés legyen e tekintetben, nemcsak központi, hanem a megyei és a városi tanács, valamint az egyéb szervek részéről is széles körű intézkedések történtek. A kereskedelem áruellátása kedvezőbb volt tavaly, mint 1972-ben, ami annak is köszönhető, hogy a kereskedelmi vállalatok vezetői szorosabb kapcsolatot teremtettek a termelőkkel. Időszakos ár- leszállításra többször is sor került, s a korábbinál szigorúbb volt az ár-, a termelőknél pedig a mérlegellenőrzés. A tennivalókra vonatkozóan hangsúlyozta Dojcsák elvtárs, hogy a negyedik ötéves terv utolsó előtti évében vagyunk, s a terv sikeres teljesítése nagymértékben függ attól, hogy 1974-ben hogyan dolgozunk. Minden feladat megoldására megfelelő határozatokat hozott a KB és a Minisztertanács, ezeket azonban a korábbinál nagyobb figyelemmel kell végrehajtani. A feladatok bonyolultak, s egymással szorosan összefüggnek; a koordináló munkát a pártszerveknek kell elvégezniük. Felhívta a figyelmet, hogy a vállalatvezetők az eddiginél jobban tekintsék szívügyüknek a szocialista munkaversenyt, s nem szabad megfeledkezniük az ifjúságra, a nődolgozókra vonatkozó pártós kormányhatározatok végrehajtásáról sem. Megemlítette azt is, hogy a mostani év első felében több bérintézkedésre sor kerül. Szintén ebben az évben országos bértáblázatot készítenek a bérarányok javításának segítése végett. T.l. h mint a lentebb fekvő településeken. Talán ez is elriasztja a turistákat. Vannak ugyan elegen, akik szeretik a telet, de hát itt nincs még ródlipálya sem, s alkalmatlan a terep sízésre. A szezonban mindennap legalább félezren szeretnék itt tölteni az éjszakát, most a Cseppkő-szállóban különböző tanfolyamokat tartanak, s nincs kihasználva a hetven- személyes turistaház sem. Talán ilyenkor kellene egy- egy kirándulást szervezni Aggtelekre az iskoláknak meg az üzemeknek ... — A túravezetők bizonyára télen veszik ki a szabadságukat-? — Most is mind á négyen szogálatban vagyunk — válaszol Szűcs Béla. — A többiek a barlangban dolgoznak; iszaptalanítják a tó medrét, javítják a korlátokat, berendezéseket. — Ilyenkor persze senki nem akar csónakázni... — Hiába is akarna, nincs vizünk. — Mi pedig már többször is megírtuk, hogy milyen gyönyörködtető csónaktúrákat tehet majd itt az ötszáz méternyi hosszú tavon a látogató. — Szó sincs arról, hogy a hírt meg akarom cáfolni. Minden percben várjuk az akkumulátoros (tehát zajtalanul sikló) csónakokat. Négy — egyenként húszszemélyes — vízi jármű érkezik, s egyet már korábban beszereztünk. Egyszerre tehát száz embert tudunk behajózni. Az úgynevezett „középtúrákat” csónakázással egybekötve szervezzük. Valószínűleg 20 fosfe Egy, csak egy legény van talpon a vidéken ... rint lesz egy ilyen kirándulás, szemben a 12 forintos barlangbelépővel. Mint ismeretes, a cseppkőbarlangnak három piciny patakja van. A Styx mint főpatak, valamint az Acheron és a Retek-ág. Ha lesz csapadék, ezek a természetes csatornák most is teljesítik évezredes feladatukat, s nem vesztegelnek majd a drágán vett csónakok. Reméljük, nem tréfál meg bennünket a természet. Az Idegenforgalmi Hivatal mindenesetre készül a szezonra. A négyszemélyes kis faházak száma most már huszonöt; 120 forintért kényelmesen éjszakázhat itt egy család. Ma délutásra két kisebb csoport jelentette be érkezését. A túravezető örül. Ügy látszik, ilyenkor kedvesebb a vendég. De találkozunk néhány magányos turistával is. Bottal, vállukon zsákkal haladnak, meg megcsúszva a behavazott utakon. Azt mondják, megéri... GY— Pisztrángok mint tisztasági ellenőrök A krakkói Mezőgazdasági Akadémia tudósainak egy csoportja dr. Andrzej Lysak docens vezetésével érdekes biológiai vizsgálati módszert dolgozott ki a vízszennyeződés ellenőrzésére. Az új módszert már gyakorlatilag is alkalmazzák. Jelentősége egyebek között abban áll, hogy igen egyszerű, könnyen elvégezhető, olcsó és nem igényel bonyolult, külföldön vásárolt berendezéseket. Az ellenőrző készülékek szerepét ugyanis pisztrángok töltik be. A pisztrángok egyik jellemzője, hogy a víz legkisebb szennyeződésére is reagálnak. Szervezetükben nyomban kimutatható, ha valamelyik ipa/ri üzemből szennyező anyag kerül a folyóvízbe. Minden egyes pisztráng tulajdonképpen élő kísérleti laboratórium. A tarnowí műtrágyagyár pisztrángjai fogják a jövőben ellenőrizni a Duna- jec folyó vizének tisztaságát. Ezen a vidéken több olyan üzem működik, amelynek szennyvize veszélyt jelenthet a folyók életvilágára. A tudósok megállapítása szerint a próbák végzésére a 10—15 centiméter nagyságú pisztrángok a legalkalmasab bak. Ijítók a helyiipari és városgazdálkodási vállalatoknál Nélkülük nehezebb a műszaki fejlesztés Az országos, ágazati tanácskozásra készülnek a HVDSZ Borsod megyei Bizottságához tartozó 35 miskolci—borsodi vállalat újítóinak, feltalálóinak küldöttei. Tizennyolc küldött viszi magával az év végi vállalati újítói tanácskozások tapasztalatait. amelyeket most ösz- szegeztek a megyei bizottságon. NéffcöiözbetelleD tartalékok A szolgáltató és helyiipari jellegű, illetve a városgazdálkodási és kommunális területien működő 35 vállalat néhányánál már jelentős újítói tevékenységről adhattak számot, míg jó párnál csak gyerekcipőben tipeg a mozgalom. Amíg például az Avas Bútorgyárnál, a MIK- nél, a VIMELUX-nál vagy a Miskolci Vasipari Vállalatnál konkrét eredményekkel járult hozzá a müszaki-fejleszMegerősítik a gyenge utakat Az ország 30 000 kilométeres úthálózatának állóeszközértéke mintegy 70 milliárd forint. A növekvő forgalom fokozottan terheli az utakat, ezért az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság tanulmányt dolgozott ki a gyenge teherbírású útpálya-szerkezetek megerősítésére. A tanulmányban feldolgozott felmérés szerint a hatodik ötéves tervidőszak végéig az összes fő- és alsóbbrendű úthálózat 57 százaléka szorul előreláthatólag erősítésre. Különösen a kötött, agyagos talajú vidékeken húzódó utak mennek tönkre rövid időn belül, ezért Békés, Borsod, Hajdú és Zala útjai várják legsürgősebben az orvoslást. A homokos talajon ellenben jól fekszenek az utak, például Bács-Kis- kun megye úthálózata viszonylag jól bírja a terhelést. Többnyire megfelelő minőségű a Nyírséget átszövő úthálózat is, de jó részük keskeny, ezért szélesítésre szorulnak. Évente általában 300—400 kilométernyi út felújítását végzik szerte az országban. Az új buszra várva Várunk. Topogunk. Január van. Még sűrű éjszaka a kora reggel. Fázunk. A közös didergés már-már rokonság, de mindenképpen véleménycserélgető ismeretség. Szidjuk a januárt, mert hideg a reggel, aztán dicsérjük, mert inkább most legyen hideg, mint márciusban, amikor végre tavaszi kabátot vesz az a csinoska fiatalasszony, és az iskolás nagylányok tavaszát sem rejti a fukar bakfis-télika- bát. Topogunk. Várunk. Fázunk is. Egy teherautó jön. Sok kanyar-távolságból dübörög a motor. Többen busznak hallják, pedig péksüteményt hoz a tejivóhoz. Kárörvendve nézzük az előbb még rangot kapottko- rán-hállókat. Mert a dolgok rendje, hogy a világban változzanak a rangok... — Csak új busz jönne...! — Nagymama karjában a már csak alig alvó ötévesforma gyerek. — De megvárjuk...? Megvárják. Régi busz jön előbb, a hat óra kilences, negyedóra sem kell a másikig. — Csak 11 percet — mondta a nagymama határozottan. A nagymama. Krajcsik Andrásné még dolgozik. Könyvelő. Hozzászokott a pontos számokhoz. — Harmadik reggel kések el a kis bitang miatt, mert sír, ha a régi buszon megyünk. Megyünk az új buszon. Igaz, akadozva, nehezen mozdul még az ajtó, fület borzongatón cseng a csengő, de minden megálló élőtt, közli a gépkocsivezető, hogy merre járunk. Jó dolog ez. A panorámabusz — gondoljuk — csak száraz időben lesz panoráma, addig ember legyen, aki kilát innen. — Ez gyorsabb ... — Kevés benne a hely ... — Nem hallik a motor ... — Én kább... Krajcsik Ági nem késik el az óvodából, és gondolom, hogy a nagymama késését is is megvárom inmegbocsátják most, a nyugdíj előtt. — A 3-as kilométerkő következik ... — Érdekes módon az új buszon jövök rá, hogy jóllehet hónapok óta járom Tapolcát, most először tanulom meg a megállók nevét. Női hang mögöttem: — Fiatal vezető lehet, hogy mindent bemond ... — Ide a legjobbakat rakták ... A hajnalban járók kicsit kihúzzák magukat, hiszen nem kicsi dolog ám a legjobb buszvezetőkkel utazni és különben is; — Gyorsabb — mondta a busz vezetője, és nevetve tette hozzá, hogy kényelmesebb is. — Ez már egy kicsit a holnap... Űj busz ide, új busz oda, az unoka még egy gondolatnyit alszik a nagymama ölében. Mire felnő, ez az új busz lesz az ócska. És akkor karjában az unokával türelmesen megvár egy másikat ... (bortha) tési elképzelések megvalósításához, a tartalékok feltárásához a mozgalom, addig olyan vállalatoknál, mint a Miskolci Patyolat Vállalat vagy a Miskolci Vegyesipari Vállalat, szinte egyáltalán nem értékelhető az újítási tevékenység. A vállalatok általában felismerték: a műszaki fejlesztési célkitűzések megvalósítása ma már nem képzelhető el az újítók és feltalálók közreműködése nélkül. Egyre több vállalatnál építenek azokra a tartalékokra, amelyek a szocialista brigádok felajánlásai révén megszülető újításokban rejlenek. Kevés jut a részesedési a'apból Sajnálatos ugyanakkor, hogy az újítási feladattervek nem elég konkrétak. Vagy: sokhelyütt lassú az átfutás, s ez kedvét szegi az újítóknak. Nem egy vállalatnál hangzott el az év végi tanácskozáson, hogy kevés a kalkulálható gazdasági eredményt hozó ötletek száma. Egy másik akadálya a mozgalom fejlődésének — többek között ezt hangsúlyozták a Miskolci Finommechanikai Javító Vállalatnál is, —hogy az „okos emberek” jutalmazására a részesedési alapnak csak egy elenyésző hányada áll rendelkezésre. Több helyütt vitát okoz a munkaköri kötelesség fogalmának helyes értelmezése, s emiatt az újítók és feltalálók köréből olyanokat zárnak ki, akik pedig szakképzettségük, ismereteik és rátermettségük alapján a legalkalmasabbak lennének az újítói, feltaláló munkára. A tanácskozások tapasztalatainak számba vételekor a HVDSZ Borsod megyei Bizottságán önkritikusan állapították meg, hogy néhány tanácskozáson a szakszervezet képviselői nem mondtak véleményt, nem foglaltak állást. Holott az újítók helyzetével való törődés nagyrészt a szakszervezeti szervek feladata. S még egy észrevétel a sok közül: a legtöbb tanácskozás beszámolójából hiányzott az 1974. évi termelési fejlesztési feladatok ismertetése, s annak kijelölése, hogy ezek megvalósításában hol segíthetnek az újítók. (nyikes)
