Déli Hírlap, 1974. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-15 / 12. szám
A Moszkvicsot kilóra adják A kocsimatuzsálemek többsége saját „labán” jön be a telepre. Egy daru segítségével (melyet szintén roncsként vettek) szétszedik, s az alvázat egy traktor (mely szintén selejt volt, de a telepen ..megbütykölték”) vontatja a darabolóba, ahol lángvágóval ízekre szedik. Az üléseket, a kerekeket, s a még használható alkatrészeket külön külön rakják. Az autómentőben kilencen dolgoznak. Fedett hely csak a portásfülke és a két kis irodának helyet adó faház. A szerelők a szabad ég alatt végzik a dolgukat. Taligához kereket REFLEKTOR Ma Budapesten a Magyar Nemzeti Bank elnöke sajtó- tájékoztatót tart az idei hitelpolitikáról. * Baján négy megyét ellátó új villamossági alkatrész szaküzlet nyílik. ^ Debrecenben megnyitják „A mai magvar falu” kiállítást. Kavosvárott új IBUSZ-iroda kezdi meg működését. Gép a város alatt A város alatt húzódó csatornákat speciális berendezésekkel tisztítják Miskolcon. A 80—100 atmoszféra nyomású vízsugarak fellazítják, „elsöprik” a vezetékek alján lerakodott szennyeződéseket. A két gép közül egy állandóan dolgozik a város alatt. A szürke farkas nekrológja Minden télen feltálalja a sajtó a farkashirt az olvasónak. Kemény télen: a farkas-híreket. Lényegitk, hogy itt, ott — valahol a határszélen — egy ordas garázdálkodik, a vadászok üldözőbe vették, megközelítették, de valahogy kibújt a gyűrűből. Ügy hozzátartoznak ezek a hírek a télhez, mint mondjuk a karácsonyfához a csiliag- szórók. Az újságolvasó, aki legfeljebb az állatkertben látott farkast, megborzong e tudósítások olvastán. No. persze csak egy ici-picit borzong, hiszen második emeleti, távfűtéses wertheimzá- ras lakásától messze esnek azok a sűrű erdők, nádasok, melyekben — a hírek szerint — a farkast látni vélték. Ezért nem tud tiszta szívből szurkolni a vadászoknak, sőt, elnéző jóindulattal gondol a horpadt oldalú. kopott bundájú öreg csikaszra, ki nem restell hosszú évek óta minden télen leereszkedni a szlovákiai Kárpátokból, csak azért, hogy némi változatosságot vigyen a ködös, szürke téli napokba. Mondjuk meg őszintén, hisszük is. meg nem is ezeket a farkas-híreket. Inkább csak szeretnénk elhinni, mint gyerekkorunkban az indiánhistóriákat. Oly kevés izgalmat kínál manapság az erdő, a nádas. Messziről nézve még romantikus dzsungel, de közelről már felparcellázott telek, magánterület, vadászbirodalom. Vadászbirodalom, ahol a jól fizető külföldi puskás csöve elé terelgetik a gondosan számon tartott, devizát hozó nemzeti vagyonként kezelt vadat. Keltetögépből kibújt fácánok kapirgalnak a turisták által simára taposott tisztáson, a vadnyúl pedig napjainkban „tapsifülessé'’ szelídült, kinek az a sorsa, hogy hálóba fogják, majd Olaszországba szállítsák „vérfrissítés' céljából. Az igazi vadászromantikát tehát csak a minden télen hűségesen visszatérő * toportyán őrzi számunkra. És hogyan háláljuk meg szolgálatát? Ügy, hogy ha egyszer tényleg idetéved az Európában még fellelhető csekély számú farkasok egyike, akkor életével fizet. No, persze, nem izgalmas vadászaton, férfias küzdelemben győzik le, hanem: ..A vizsgálat szerint, a dúvadak mérgezésére kirakott eledeltől pusztult el”. A tegnapi lapokban közölt hírből idéztem. Mire e sorok megjelennek, a „jól fejlett szürke farkas” bundája le. nyúzatott a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem nemzetközi hírű preparáló műhelyében. Néhány hónap múlva egy kiállításon meg is tekinthetjük. Vvegszemmel néz farkasszemet velünk, s ezt a tekintetet csak azok nem állják majd, akik tudják, hogy a farkas lassan a téli újsághírekből is kifogy. Azok közé az állatok közé tartozik világszerte, melyeket kipusztulásra ítélt az ember öldöklő dühe. Haragszunk rá, mert „diívad". Haragszunk rá éppen úgy, mint minden madárra, melynek kampós a csőre. Pedig e ragadozó madarak túlnyomó többsége kifejezetten hasznos. Egeret, pockot irt, és kiselejtezi a beteg apróvadat. A farkas „érdemeit” nehezebb felsorolni. De hogy hozzátartozott a természethez, a nádasok, erdőrengetegek élővilágához, az biztos. Megvolt a maga szerepe. És ha utolsó egyedeit is kiirtjuk Európából, akkor eay színfolttal szegényebb lesz a természet palettája, hiányozni fog egy láncszem, melynek pótlása lehetetlen. Az ember minden tudománya is kevés egy kipusztult allatfaj újrateremtéséhez, mint ahogy képtelenek vagyunk a túlságosan szennyezett, tönkretett földterületek rekonstrukciójára is. Ezen a télen még feltálalták a lapok a reggeli feketénk mellé a farkas-hírt. A szürke farkas részvét nélküli nekrológját. BÉKÉS DEZSŐ Leáll egy régi üzem Helyet követel a lakótelep Miskolc levegőjét sok gyár, üzem szennyezi. Az iparfejlesztés során előállt helyzeten csak fokozatosan lehet javítani. A korszerűsítések alkalmával mód nyílik arra is, hogy olyan berendezéseket állítsanak be, amelyek segítségével csökkenthető a füst- és porszennyeződés. A tapolcai út mentén épül a város kimondatlanul is legszebbnek ígérkező új lakótelepet; közte és az Egyetemváros között azonban még üzemel két olyan ipartelep, amelyeknek rövidesen búcsút mondhatunk, mert át kell, hogy adják a helyüket. Kimondták az utolsó szót Az Egyetemváros előtti területen működik a Lenin Kohászati Művek dolomit- zsugorító üzeme, a HEDOL. Népgazdasági fontosságához, valutamegtakarító hasznához nem férhet kétség. Ennek ellenére kimondták az utolsó szót: 1974. december 31-ig a területet át kell adni a városnak. Ott ugyanis, ahol az ódon, barátságtalan épület áll, a zöldövezet húzódik majd az új lakótelep mögött, zöld lomb, pázsit teszi üdébbé a környéket. A Lenin Kohászati Művek beruházási főmérnöke elmondta, hogy jelenleg hat- vanan dolgoznak az üzemben, az állóeszközállomány mértéke — gépek, épületek, berendezések — mindössze 20 millió forint. Ezekből csupán a motorokat, az alkatrészeket és az őrlőberendezést mentik meg. Részben a vasgyárban, részben Ózdon hasznosítják ezeket. A kohászaton belül ezután is végeznek dolomitzsugorítást, de nem jelentős mértékben, és a minősége sem lesz olyan, mint amilyet a HEDOL-ban állítanak elő. A jelenleg üzemelő dölo- mit-zsugorítóhoz hasonló gyáregység felépítése több százmillió forintba kerülne. Ezért azt a megoldást választják, hogy az anyagot külföldről hozzák be és a HEDOL majd az év vége felé egyik napról a másikra leáll, eltűnnek az épületek és a terület a városé lesz. Es a szomszéd? A szomszédban, a Cementipari Gépjavító Vállalatnál még nem tudják, mi lesz az épületek, a műhelyek sorsa. Mindezek értéke 50 millió forint körül van, de egy hasonló üzem felépítést 700 millió forintba kerülne. Amíg a szomszédban a HE- DOL-nál pakurával tüzelnek, füst, por száll fel, a gépjavító nem szennyezi a város levegőjét. Részben ennek is köszönheti, hogy a sorsáról véglegesen még nem döntöttek. Tevékenységére az ország fejlődó cementiparának nélkülözhetetlenül szüksége lesz ezután is. Lebontása, átköltöztetése még a kész tervek ismeretében is hosszú éveket vesz majd igénybe. A terület, amelyet visszanyer majd a város, nem is alkalmas másra, mint hogy ide fákat ültessenek, pázsitot telepítsenek. A felszín alatt ugyanis 4—5 méter mélyen csak salakfeltöltés található. Jóllehet a gépjavító áttelepítésének módja még ismeretlen, költözésére a következő években ugyancsak sor kerül. NAGY JÓZSEF (Herényi László felvételei) Egyszer volt kocsivásár + A roncsok hideg vasa zúzmarát virágzik — Kik járnak ide? — kérdezem Stefán István telepvezető-helyettest. — Elsősorban autós emberek. Van olyan alkatrész, ami többféle típusba is jó. Jönnek persze a nem autósok is. Építkezésekhez faanyagot, kézikocsihoz kereket vesznek. Kapós az autóbusz-karosszéria is. Jó a telekre víkend- háznak, szerszámos műhelynek. A fakarusz-bódé a sláger. Egy-egy kaszni három és fél ezer forintért sem sok ... Akad azért olyan is, aki semmit sem vesz. A múltkor itt járt egy hivatásos gépkocsivezető. Eljött megnézni a mikrobuszt. Karambolozott. A baleset után nem láthatta az összetört kocsit, mert eszméletlen volt. Szomorú történet egy szomorú tudósítás végére... De hát ki tudna kacagtató dolgokat írni egy temetőről, ahol befejezik földi pályafutásukat a gépkocsik? (brackó) A telepen jelenleg 84 darab jármű található. Ebből 13 a személykocsi. Ezek fele bontásra, fele eladásra vár... Több mint egy éve. Jelenleg ugyanis személykocsit csak bontásra vesznek át. Értékesítéssel nem foglalkoznak. mert nincs rá engedély. Pedig a jó emlékezetűek tudják, egyszer volt Miskolcon kocsivásár. A másfél évvel ezelőtti árverésen — zuhogó esőben — félmillió forintot hagytak itt a használt kocsira pályázó úrvezetők. A roncskocsinak nevetségesen alacsony az ára. Kiló^ Egyiknek motorja nincs, másiknak a szélvédője hiányzik, és a harmadik is nyomorék + A ZIL alvázát lángvágóval ízekre szedik Az autó addig él, ameddig forog a kereke. Ha elveszti mozgékonyságát és rendszámtábláját: akkor roncs lesz, hulla lesz. A bontóba kerül. Lehangoló látvány az autótemető. Az AUTÓKER-VIMELUX József Attila utcai telepén tökéletes a téli csönd. Ablak nélküli ZIL-ek. orra-nyomott Warszawák, zöld festéket vedlő postakocsik gubbasztanak a hóban. A sors forgan- doságát bizonyítandó, egy sárga autómentő is sorsára vár a jobb napokat látott Csepel-Dieselek között. A kapun túl egy csuklós Ikarus kígyója követi a kerítés vonalát, „neki” már nem jutott hely odabent. rá veszik. Egy tizenhárom éves, 407-es Moszkvicsért nyolcszáz forintot adtak. Mert ennyi kilót nyomott. S ez még nem is a legalacsonyabb ár. Lángvágóval daraboljak Teherautóból nagy a választék. A forgalmat az az 1972-es rendelet növelte meg, amely szerint selejtezni kell a kocsit, ha a felújítási költsége meghaladja az új géo- kocéi beszerzési árának háromnegyedét. UTÓTEMETd
