Déli Hírlap, 1974. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-30 / 25. szám

jjc Mit énekeljek? Húsz jelölt próbát telt Dobbal, gitárral A Fórum presszó tegnap délelőtti vendégeit inkább szórakoztatta, mint zavarta, hogy a sör és a kávé mellé az izgalmat sem nélkülöző zenei versenyt is felszolgál­ták. Húsz amatőr próbált szerencsét, hogy az úgyne­vezett „meghallgatáson” ki­érdemelje a szakbizottság elismerését, s megkapja azt a jogot, hogy nyilvántartás­ba vétessék. Akit ugyanis bejegyeznek a nagykönyv­be, az pénzkereső foglalko­zásul választhatja a zenész mesterséget. A jelentkezők fiatalok vol­tak. Órás, segédmunkás, pin­cér, diák. Többségük annyi­ra amatőr, hogy még hang­szert sem hozott. Balogh Gyula, a Fórum hivatásos zenésze legalább annyira iz­gult a leendő kollégák sike­réért, - mint saját hangszeré­nek épségéért. Ugyanis az ő kutyabőrét verték a jelöltek. A Smog névre keresztelt együttes vezetője, s egyben orgonistája nem kis büszke­séggel mondta, hogy már együtt van a „szerkó”, azaz minden instrumentum ren­delkezésre áll, hogy a hat­tagú gárda a nyáron részt vegyen egy balatoni portyán. Akkor pedig Lökösházi Ti­bor végképp szögre akaszt­ja a fehér pincérkabátot, s profi zenész lesz. A zenekar­ból egyébként csak ketten vizsgáztak. A szakszofonos és a pozanos. A produkció végén nagy tapsot kaptak. A siker mégsem volt osztatlan. Az egyik pincérnő befogta a fülét. Ttil hangosnak találta a Smogot. Juhász Rudolf Sátoralja­újhelyről vonatozott Mis­kolcra. hogy próbát tegyen. — Nem készültem én ze­nésznek. de egyszer a bá­tyám zenekarának dobosa megsérült. Eltört a karja. A fellépés már le volt kötve, nem volt mit tenni. A ke­zembe nyomták a dobverőt, ütni kellett... Most már végképp zenész szeretnék lenni. Jelenleg is játszom a Barlang borozóban, ehhez kell, hogy bejegyezzenek. Igaz. saját felszerelésem még nincs. De eladom a motort, s veszek egy dobot. A bizo­mányiban, úgy olcsóbb. Az alkalmi bemutató dél­re ért véget. Az Országos Szórakoztatózenei Központ Borsod megyei kirendeltsé­gének vezetője. Sajó Aladár- né szerint ez volt az utolsó ilyen rendszerű regiszteres meghallgatás. Talán ennek, talán a szakbizottság nagy­lelkűségének tudható be, hogy a húsz jelölt egy híján megfelelt. A Smog-együttes fúvósai megfelelőnek találtattak. (Kerényi felv.) Balogh Gyuszi, a Polónia népszerű prímása, a zsűri egyik tagja, hitetlenkedve csóválta a fejét. — Az a kislány a legte­hetségesebb az egész me­zőnyben. De hát csali egyet­len számot tudott. Azt. ame­lyiket a Ki mit tud?-on is hallottunk tőle. Ez pedig a mi szakmánkban kevés ... Az előírások szerint a re­giszteres meghallgatáson leg­alább hatvan számot kell is­mernie a jelöltnek. Ha le­szurkplja a 150 forintos yizs- gadíjat, s a kiválasztott két- három dalt elfogadhatóan előadja, akkor már megnyí­lik előtte az éttermek, presz- szók, művelődési házak mű­vészbejáróinak ajtaja. A lehetőség csábító, ám az igazi nagy siker, a zenész­karrier valószínűsége alig több, mint a szerencsejáté­kos reménye. De hát a Beat­les is egy . pincében kezdte. (brackó) A korszerű várostervezés területi egységekkel dolgozik. Egyrészt lehatárolja a lakó-, ipari, közlekedési, zöld- és egyéb területek, a városközpont, illetve az alközpontok nagyságát; másrészt a nagyobb területi egységeken belül olyan körzetek meghatározására törekszik, amelyek lehető­vé teszik, hogy a különböző intézményeket célszerűen he­lyezzék el és a lakosság kiszolgálására szolgáló létesítmé­nyeket és berendezéseket a szükséges és kívánatos nagyság­ban méretezzék. Vizsgáljuk meg azokat a területfelhaszná­lási és ellátási körzeteket, amelyek Miskolcra jellemzőek. A felszabadulás előtti idő­szak nagyreszt tervszerűtlen és spontan építési gyakorla­ta nem a közösségi, hanem az egyéni érdekeket részesí­tette előnyben. E döntési és irányítási megoldások alig helyrehozható . városépítési hibákhoz és tévedésekhez ve­zettek (a Tárkányi utca vo­nalvezetése, a Martintelep megvalósítása, az összefüggő zöldterületi hálózat hiánya stb.). A felszabadulás után viszonylag rövid idő alatt ki­alakult a város és közvetlen környékének közigazgatási egysége, amely nélkül a terv­szerű városfejlesztés és vá­rosgazdálkodás lehetetlen. Az elmúlt évtizedek elemzései­nek és várostervezési gya­korlatának eredményeként a területfelhasználás tervsze­rűbbé vált. Kialakult a köz­ponti iparterület (LKM, DI- GÉP), az északkeleti iparte­rület (a Besenyői út, a Gömö- ri vasút és környezete), a keleti iparterület (a hűtőház és környéke), a déli iDarte- rület (cementgyár és környe­zete). Helyet kér a közlekedés A közlekedési hálózatot na­gyobbrészt a meglevő nyom­vonalak felhasználásával, korszerűsítették, illetve épí­tették át. Űj, ez idő szerint még alig használt értékes út­vonala a városnak a déli tehermentesítő út, amely az ötvenes évek elején épült meg a nehézipari üzemek (központi iparterület) és a főváros közötti közúti kap­csolatok biztosítása érdeké­ben. A mai napig is hiány­zik azonban az északi te­hermentesítő út és megol­dásra vár a déli tehermente­sítő útvonal kiépítése a A termelőnek olcsó, a fogyasztónak drága Kell-e a borsodi zöldség? Egy borsodi lakos egy év­ben 83 kilogramm zöldséget fogyaszt, s ez valamivel alat­ta marad az országos átlag­nak. Ha a főzelékfogyasztás- 'ban nem is vezetünk, a zöld­ségtermelés és a piaci ellá­tás problémáit tárgyaló ta­nácskozások gyakorisága biz­tosan nálunk a legmagasabb. Nem véletlenül, hiszen Bor­sodban köztudottan gyen­gén jövedelmeznek, vagy ép­pen ráfizetésesek a vetemé­nyeskertek, mégis — más városokéval összevetve — a Búza téri nem tartozik a leg­drágább piacok közé A megyei tanács végrehaj­tó bizottságának tegnapi ülé­sén parázs vita alakult ki a zöldségtermelés fejlesztésé­nek tapasztalatairól, s a rész­vevők azt az ellentmondást igyekeztek feloldani, mely az árakra vonatkozóan így fogalmazható meg: a terme­lőnek olcsó, a fogyasztónak drága. Ne vesszen kárba Bónus Rókus, a Magyar Nemzeti Bank megyei igaz­gatója — hivatkozva a gaz­daságtalan termékek előál­lításának mérséklésére ho­zott határozatokra — azt elemezte, hogy a jelenlegi felvásárlási árak mellett ér- demes-e a borsodi mezőgaz­dasági üzemeket arra kapa­citálni, hogy veszteségesen termeljenek paprikát vagy paradicsomot. A megyei és az országos költségvetésnek is „sokba kerül” a borsodi zöldség, és a termelők sem járnak jól. így nem is első­sorban a vetésterület növe­lése, mint inkább a hoza­mok növelése (öntözés, sza­kosodás a járható út) a leg­fontosabb, s biztosítani kel­lene, hogy minden megter­melt áru a piacra kerüljön. Pontosan nehezen megbe­csülhető adatok szerint az elmúlt évben ötven-száz va­gon zöldség ment tönkre, mert nem vásárolták fel. Fejes László tanácselnök- helyettes elmondotta, hogy a MÉSZÖV az idén megszerve­zi a kiskertek terményfölös­legének begyűjtését. Az áfc- szek is nagyobb gondot for­dítanak majd a felvásárlás­ra, mint tavaly, amikor is az előző esztendőhöz képest mintegy harminc százalékkal csökkent a szövetkezeti fel­vásárlás. Hagyma, uborka — Borsodnak a borsodi zöldségre szüksége van — szögezte le dr. Ladányi Jó­zsef, a megyei tanács elnöke. A korábbi évekhez képest csökkent ugyan a termőte­rület, a hozam azonban nőtt. A megyei tanács félmillió forinttal támogatta a putnoki tsz-t, a MÉSZÖV egymillió forinttal segíti a zöldségter­melő szakcsoportokat. Az in- tenzifikálás egyik mutatója, hogy 1972 óta két és félsze­resére nőtt a borsodi tsz-ek fóliasátrainak alapterülete. A megye lakóinak zöldség­ellátását mintegy hatvan százalékban biztosító AGRO- KONZUM négyszáz vagonnal több árut biztosított 1973- ban, mint 72-TJen. Ennek tud­ható be, hogy — noha a be­kerülési átlagárak tíz száza­lékkal nőttek — a fogyasztói árak nem emelkedtek. Drá­gább volt ugyan a fokhagy­ma, a tök, a sóska, a fejes káposzta, de kevesebbet kel­lett fizetni a vöröshagymáért, a paradicsomért, az uborká­ért, salátáért, parajért, kel­káposztáért. B. L Nagyváthy utca és a diós­győri alközpont között. Vár­ható, hogy a vasúti és köz­úti közlekedés állomásépüle­tei és kapcsolatai a városi tömegközlekedési eszközök­kel és a gépkocsi tárolás újabb területeket igényel­nek. (Zója tér, Ady-híd, Bú­za tér, többszintes garázsok). Lillafüred, Tapolca, a Nép­kert és az avasi kilátó kör­nyezete a legszámottevőbb zöldterületeink: az új lakó­területeken kialakult parkok, játszóterek stb. mellett. Saj­nálatos, hogy ezek az egysé­gek az új közintézményháló­zattal, a meglevő fasorokkal és a városban egyéb helyen fellelhető zöldterületek (te­metők, parkok) bevonásával még nem alkotnak olyan összefüggő zöldterületi rend­szert, amely képes egyrészt a környezeti ártalmak csök­kentésére, másrészt az aktív pihenés igényének kielégíté­sére. Az elkövetkezendő év­tizedek egyik fontos feladata a szabadidő-centrumok létre­hozása. (Csorba-telepi tó, Csanyik, Lyukó- és Pereces­völgy, avasi ifjúsági sport- és kulturális centrum, strand­fejlesztések.) Önálló zárt rendszer A városszerkezet fontos eleme a központok és alköz­pontok hálózata. Miskolcon az egykor önálló közigazga­tási egységek és a tervsze­rű városfejlesztés szülte ■ új elemek együttesen rajzoljáK ki ezt a térbeli rendet. E hálózatnak legfontosabb ele­me a városközpont. Miskolc alközpontjai (eltérő nagyság­rendben) : Lillafüred, Üjmas- sa, Omassa, Pereces, Diós­győr, Marx tér, Győri kapu, Bodó-tető, Tetemvár, Avas, Martintelep, Szirma, Hejő- csaba, Görömböly, Tapolca. A központ és az alközpontok olyan létesítményeket, köz- intézményeket tartalmaznak, amelyek túlnőnek a közvet­len lakóterületi egységek vonzásán és így több lakó- területi egység — a város- központ esetében az egész város és vonzáskörzete — kereskedelmi, egészségügyi, oktatási, igazgatási, kulturá­lis stb. igényeinek kielégíté­sét vannak hivatva szolgál­ni. A szakirodalom a lakóte­rületi tagolásra — hazai vi­szonyok mellett — a lakóne­gyed (5—12 000 lakos), a la­kókörzet (1,5—4000 lakos) és a lakókomoTexum /500—1500 lakos) fogalmát alkalmazza. E területi egvségek lehetősé­get nyújtanak az ellátó há­lózat (kereskedelem, óvoda, bölcsőde, orvosi rendelő, gyógyszertár, általános isko­la) megfelelő méretezésére is. Kizárólag a területi egységek e rendje és hierarchiája ké­pes a városias élet funkcio­nális igényeinek kielégítésé­re. Egy város különleges terü­letei közé sorolhatók az olyan intézmények területei, amelyek önálló zárt rend­szert alkotnak, s a városhoz való illeszkedésüket forgalmi és lakóterületi, esetleg igaz­gatási tényezők befolyásol­ják. Miskolcon ilyen jellegű a Nehézipari Műszaki Egye­tem területe. DR. HORVATH BÉLA Egyre kevesebb a tüdőbeteg A tüdő és a tüdőn kívüli gümőkóros megbetegedések száma állandóan csökken ha­zánkban. Ezt a örvendetes tényt a statisztika adatai ér­zékletesen tükrözik: 1962-ben még 134 ezer, 1972-ben már csak 70 ezer beteget tartot­tak nyilván. Egyidejűleg a rettegett kórokozó áldozatai­nak a száma is jelentősen csökkent: a felnőtteknél egy- harmadával, a gyermekek között pedig tíz százalékkal. Éves bontásban ugyancsak biztató a helyzet: 1972-ben például 12,5 százalékkal ke­rültek kevesebben a tüdő­gondozó intézetek listájára, mint a megelőző évben. A nők második műszakjának megkönnyítésére 1974. FEBRUAR 1-VEL BEVEZETJÜK A TOKAJ Éttermünkben is AZ ELŐFIZETÉSES—KIHORDASOS EBEDET ES VACSORÁT 1 ADAG ARA: 10,— Ft MEGRENDELHETŐ: a tokaj Étteremben FELVILÁGOSÍTÁS: A 37-104-ES TELEFONSZAMON A NAGY ÉRDEKLŐDÉSRE VALÓ TEKINTETTEL KÉRJÜK VENDÉGEINKET, HOGY MEGRENDELÉSÜKET JANUAR 30-IG ADJAK LE ÉTTERMÜNKNEK. MISKOLCI VENDEGLATÖIPARI VALLALAT A DH várospolitikai fóruma i Gazdálkodni a területtel Szabadidő-centrumok Városközpont, alközpontok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents