Déli Hírlap, 1974. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-26 / 22. szám

Vendégek a stúdióban Fórum az egészségi’ Hétfőn este a Magyar Rá­dió miskolci stúdiójának adá­sában az egészséggel, az egészségüggyel kapcsolatos kérdésekről lesz szó. A hall­gatók levélben és telefonon érkező kérdéseire Tok Mik­lós, Miskolc megyei város tanácselnök-helyettese, dr. Déváid József országgyűlési képviselő, a Szentpéteri ka­pui kórház főorvosa, dr. Sza­bó István, a városi tanács egészségügyi osztályának ve­zetője, és helyettese, dr. Kise Katalin válaszolnak. Az adás ideje alatt az érdeklődők a 35-510-es és a 16-427-es hí­vószámon kapcsolódhatnak be a műsorba. A fórum szer- 1 tőriportere: Imreh Jó­zsef. jfc A Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság lillafüredi erdészetében 50 ezer köbméter fát termelnek ki évente. (Képünkön: döntik a fát.) (Erezi K. Gyula felvétele) ön- és közveszély elleni taktika Defenzív közlekedés Távolmaradás és távolság- tartás — ez a defenzív köz­lekedési taktika lényege, an­nak egyik meghirdetője, dr. Gerhard Munsch szerint. S csaknem háromszáz oldalas könyvben (benne, a közis­mert „tízparancsolattal”) ma­gyarázza a korszerű, a ko­rábbinál biztonságosabb gép­járműhasználat és a helyes gépkocsivezetői magatartás legfontosabb összetevőit. Aki nem csupán tételeit kívánja „bevágni”, hanem tanulmá­nyozza, sőt: készséggé is haj­landó elsajátítani a könyv szemléletét, alighanem ke­vésbé „ön- és közveszélye­sen” közlekedik majd. Hiába vagyunk vétlenek Hogyan? Hát az ország­utakon, városi utcákon, te­reken valóban ilyen fékevesz­tett lehet a másféle közle­kedés? Nem túlzó merész­ség a nem kellően korláto­zott gépkocsit kényszerzub­bony nélkül száguldó őrült­höz hasonlítani? Ha nem tudjuk a kezünkre adott gé­pet humanizálni, az legki­sebb mulasztásunkat, ideges­ségünket, pontatlanságunkat azonnal „felnagyítva”, meg­sokszorozva tükrözi vissza. A tükör mélye viszont — az utak, országutak valósága — mi magunk vagyunk: gyalo­gosok vagy gépkocsival hala­dók; valamennyien egyfor­mán törékeny emberek. Akik akkor is bűnhődhetünk eb­ben az oly gyakran nem kel­lően fegyelmezett közlekedé- • si „ítélethozatalban”, ha tel­jesen vétlenek vagyunk! Távol maradni és távolságot tartani A defenzív vezetési szem­lélet épp ez utóbbi okok miatt mellőzi a „kinek van igaza, kinek nincs?” című, a balesetek megtörténte után immár merőben elméleti kérdés-felelet vizsgálódást. Akit a forgalom egyszer is átpréselt a maga „húsdará­lóján”, annak nincs alkalma többé moralizálni. A közle­kedésben ugyanis nincs „erősebb” és „gyengébb”. Édes-keveset ér az agresszi­vitás, hiszen az áldozatok listáján egyaránt szerepel­nek gröszaRosak és határo­zatlanok. Aki tehát dod­zsempályának nézné a min­dig valahová és valamiért igyekvő motorizált világot, az alighanem elfelejtette a köz­lekedési kétszer kettőt. Nem jogi harc folyik az utakon, amelyben mindenáron érvé­nyesíteni kell saját vélt vagy valóságos érdekeinket, ha­nem puszta előrehaladás, mindenféle értelmetlen ki­vagyiság nélkül. Az össze­tört kocsi, az oly sokszor hallott-olvasott gyászjelentés vagy baleseti krónika a de­fenzív vezetés létfontossága melletti mindennapi, egysze­rű érvelés. De talán még helyesebb lenne, ha nem is csupán az ilyen gépkocsivezetés hasz­nát bizonygatnánk. A kor­szerű és biztonságosabb köz­lekedéshez nem elegendő a négy keréken járók mégoly kitűnő tájékozottsága, udva­riassága, tehát szinte töké­letes „távolmaradása és tá­volságtartása”. Az utcákon és az utakon gyalogosan is ott vagyunk valamennyien, s valljuk meg, olykor a leg­elemibb közlekedési ismere­tekkel sem rendelkezünk, hi­szen nem kell a gyalogos KRESZ-ből vizsgáznunk. Ösz­tönös óvatosságunk segít át, szinte a legendás hályogko­vács öntudatlan biztonságá­val, a válságos közlekedési helyzeteken. W Elefre-halálra A mai forgalomban autós­nak és járókelőnek egyfor­mán tudnia kell: olyan áram­lás részei vagyunk mindany- nyian, amelyben valóban életre-halálra felelős min­denki mindenkiért! S mi­után ahány gépkocsivezető annyiféle, és természetesen gyalogos sincs két egyforma, ráadásul a közlekedés egyéb körülményei is szüntelenül változnak valamilyen ál­landó készenléti és előzetes biztonsági állapotban kell közlekednünk. Ami természe­tesen korántsem jelent sem­miféle különleges felajzott- ságot, csak számos nyugodt jó beidegződést, felkészült reflexeket, megfelelő gyakor­latot. Egyfajta általános közleke­dési szemléletmódosulásról beszéltünk tehát. Olyan — járművezetőre és gyalogosra egyaránt vonatkozó — vi­selkedésről, amelyben az ész­szerű és céltudatos közleke­dési maagtartás természetes része az általánosabb erköl­csi előrehaladásnak, önis­meretre és egymás iránti tiszteletre gondolunk, amely­ben a távolmaradás és tá­volságtartás voltaképp köz­lekedés. Egy úticélhoz, fel­nőttebb önmagunkhoz. NÁDOR TAMAS ipialest Vasutas nyugdíjasok szó­rakoztatására rendez népdal­estet ma este 6 órakor a Vö­rösmarty Művelődési Ház. Közreműködik Csorba Ilona és Bátok Ferenc, kísér a mű­velődési ház Rajkózenekara. Fogyóeszköz nyolcmillióért Vásárol a Júnó Bár bőven van még mun­kájuk az építőknek a tapol­cai Júnó-szálló elkészültéig, az üzemeltető Hungarhotels Vállalat már megrendelte a bútorokat és a fogyóeszközö­ket. Ez utóbbiak beszerzésé­re több mint nyolcmillió fo­rintot fordítanak. A 150 sze­mélyes étterem részére pél­dául 2500 tányért rendeltek. Különleges egyedi darabokat készít az Alföldi Porcelán- gyár a Júnó Matyó vendég­lőjébe. Borsodi népi motívu­mok díszítik majd a tányé­rokat. Rendeltek 60 darab matyómintás abroszt és 400 darab szalvétát is ide. A Jú­nó felkészül extraigények (bankettek, konferenciák ren­dezése) kielégítésére is. E célra rendeltek a Fővárosi Öra- és Ékszeripari Vállalat­tól ezüstözött alpakka evő­eszközöket. A Hungarhotels vezérigaz­gatója kinevezte a Júnó-szál­ló igazgatójává Molnár Ist­vánt, aki korábban az Avas­szálló főportása volt. A népfront tervezi a jubileumi évben Elnökségi ülést tartott tegnap délelőtt a Hazafias Népfront Miskolc városi elnöksége. Az ülés napirendjén az 1974-es munkaterv, valamint Miskolc város felszabadulásának 30., jubileumi évével kapcsolatos népfront-feladatok megtárgya­lása szerepelt. Szuchy Róbertét, a Hazafias Népfront városi titkárát kértük fel, hogy adjon betekintést az elnökség ter­veket formáló munkájába. — Elöljáróban annyit — mondotta Szuchy Róbert —, hogy ehhez hasonlóan nagy feladatokat még sohasem ál­lítottunk magunk elé. A nép­front jellegéoől adódik, hogy a város közös vállalkozásai­nak sajátos eszközeinkkel va­ló segítése a dolgunk. — Mit jelentenek a sajátos eszközök? — Nem is olyan régen még sok helyütt tartotta ma­gát az a tétel, hogy a nép­front munkájára elsődlegesen a kis településeken, a közsé­gekben van szükség. Az or­szág második legnagyobb vá­rosában, • Miskolcon éppen- úgy megtalálható a gyorsan fejlődő nagyváros, mint a vá­ros határain belül eső falu­sias jellegű település. A mi dolgunk valamiképpen fel­mérni e város lakóinak — területhez kötött — várako­zását, közös mederbe terelni az értünk szóló indulatokat, részben érlelőként, részben szervezőként dolgozni a jó szándékok és tenni kész in­dulatok szolgálatában. — Szervezés? Felmérés? Közvélemény-formálás? — Mind a három. Két éve létrehoztuk a körzeti nép- fróntbizottságokat. Mit jelent ez? Azt, hogy a városban mintegy hatszáz választott népfrontvezető dolgozik. Ez részben felmérhetetlen érté­kű információs csatorna, másrészt óriási szervező erő. Régi igazság: a várospoliti­ka nem az íróasztaloknál születik, a várospolitika a városok lakóiból való. — Mit jelent ez a jubileu­mi évben? — Én hiszek a legtöbb szándék megvalósításában. Pontosan megtervezzük a fel­adatokat. Kapcsolatot keres­tünk és találtunk a tanács­csal, a KISZ-szel, az úttö­rőkkel, sok szocialista bri­gáddal, keressük ezt a kap­csolatot a szakszervezetekkel. Csak példaként: segítünk az ifjúsági parK építésében, az óvodaépítésben, a fásítás­ban ... Hosszú lenne sorolni, hogy mennyi mindenben. — Mit tud adni ehhez a népfront? — A konkrét tervekhez társadalmi munkát szerve­zünk. Ahogyan eddig is, most is számítunk a lakos­ság kezdeményező, ötleteket adó kezdeményezésére. — Gazdálkodni az erők­kel? — Ez is a dolgunk. Talán soha ennyi kedv nem volt e város lakóiban, mint éppen most, a harmincadik évfor­dulón. És ha összefognak en­nek a városnak a szocialista brigádjai, az üzemei, az ut­cák lakói, akkor Miskolc egy év múlva sokkal, de sokkal gazdagabb lehet. — Lesz? — Mi megterveztük és vál­laltuk is a feladatokat. B. G. A Magyar Honvédelmi Szö­vetség miskolci repülőklubja a szövetség székházában teg­nap este tartotta záróközgyű­lését, amelyen Lakatos Vil­mos alezredes, az MHSZ Or­szágos Központja repülési osztályának helyettes veze­tője, is részt vett. Gönczi Gyula, a klub elnö­ke beszámolójában megem­lítette, hogy a repülőtiszti is­kolára jelöltek előkészítésé­ben az elmúlt kiképzési idő­szakban túlteljesítették ter­vüket. Ami a klub vitorlázó­repülőinek sportteljesítmé­A Borsodi és Özdvidéki Szénbányák KISZ-bizottsága tegnap' tartotta küldöttérte­kezletét az igazgatóság épü­letének tanácstermében. A 2 KISZ-bizottság beszámolóját a VIII. kongresszus határo­zatainak végrehajtásáról, a2 előző választás óta végzett munkájáról Kovács Lajos és Kovács Béla terjesztette elő. A legutóbbi KlSZ-küldöttér- tekezlet óta a borsodi szén­bányáknál 125. az ózdi szén­bányáknál 58 KISZ-fiatalt javasoltak és vettek fel a pártba. A bányászfiatalok — mint ahogy a küldöttérte­kezlet elé került jelentés is megállapította — jó munká­jukkal hozzájárultak bányá­szatunk eredményeihez. ÓRA Valamelyik este azzal jön haza a lányom, hogy elhagyta az óráját. Pityereg s görbül a szája, látszik, hogy mélyen érinti a dolog. Az óra értéke miatt keseregne? Aligha. Nem volt valami különlegesen drága karóra — hatszázegynéhány forintba került —, csakhát már gyerekkorában is hogy van az ember? Megszokja a tárgyait. Egy karórát, egy gyűrűt, egy nyakláncot, szóval apró csecsebecséket, s azok úgy nőnek vele. mint a hámsejtek titkos légiói. Finom, meglátha- tatlan rajzolatot vésnek emlékeinkbe, s amíg velünk vannak, észre sem vesszük, hogy lé­teznek, hogy valóságuk belesimul minden­napjaink ritmusába. Csak amikor valame­lyik eltűnik, akkor szorít rajtunk egyet a hiány prése. Szinte a sajgásig, visszaját­szatva bennünk mindazt, ami a formája, a színe vagy a hangja volt még létező korá­ban. Szóval, gondolom, ez sajdítja a lányom érzéseit is, amikor csengetnek. Ajtót nyitok s egy ismeretlen férfi érdeklődik, hogy való­ban én lakom-e itt és én valóban én va­gyok-e, akivel most megismerkedett. Mondom s nyugtatom, hogy semmi téve­dés, de nem tudom mire vélni a dolgot s pláne nem azt a kis rejtelmes mosolyt, ami ott játszik a szája szegletében. _______, — Hát jó — intem le kíváncsiságomat, a végén úgyis minden kiderül. Ki is derült. Mikor a lányomnak is bemutatkozott, azt kérdi: nem hagyott el valamit? — Az órát — szalad ki a gyerek száján az örvendezés, mire \a férfin van a csodál­kozás sora. — Órát? Hát ezen nem volt semmiféle óra — s elővesz egy személyi igazolványt és átnyújtja a lányomnak. Mert hogy azt is elhagyta a lelkem órát sirató izgalmában. Csak erről éppen nem volt tudomása. Leültetjük ismeretlen vendégünket s ká­véval kínáljuk. Beszélgetünk s kiderül, hogy építőipari szakmunkás s a városnak épp a másik végén lakik, és azért villamosozott és keresett meg bennünket a bérház labi­rintusában, hogy a személyi igazolványt visszahozza. Ügy búcsúzok tőle, mint régi ismerősöm­től. Meg úgy, hogy reményeim mégiscsak makacs nekibuzdulással kapkodják magukra felöltőjüket. Érdemes állig öltöznünk olyas­fajta hitbe is, ami jó takaró a szívünkön a sokfajta érdesség, rossz tapasztalat ellen. BODA ISTVÁN nyét illeti: a Miskolcon meg­rendezett nemzetközi Avas Kupa versenyen sikeresen szerepeltek. Az ejtőernyősök hasonlóképpen jó eredmé­nyeket értek el a Lengyel- országban, Csehszlovákiában és városunkban, lebonyolított versenyeken. A klub egyéb­ként tavaly egy nagy telje­sítményű. jugoszláv gyárt­mányú vitorlázó repülőgép­pel s új épülettel gyarapo­dott, ami által még sikere­sebb kiképzés és sportolás válik lehetővé. Szó esett a közgyűlésen a most kezdődő 3x8 hónapos kiképzési ciklusban megol­dandó feladatokról is, végül megjutalmazták a klub átla­gon felüli teljesítményt nyúj­tott tagjait. 4 nudlit* lékn A nemzeti parkká nyilvá­nított Hortobágy puszta csen­desebb, nyugodtabb légköre újabb ritka vendégeket vonz a téli hónapokban is. Euró­pában ritkaságszámba menő réti sasok telepedtek meg a puszta legtávolabbi részén. Valóságos „nagytakarítói” a környéknek: összeszedik az elpusztult mezei kártevőket. A kétméteres szárnytávolsá­gú sasok közül néhány a bor- zasi részen tartózkodik. A fenyőrigók és fenyőpintyek az elmúlt napokban hatal­mas csapatokban érkeztek meg a pusztára és igen de­koratív külsejű havasi fü­les nancf-f-irot js lehet látni. A lapp-földről na^v számban érkeztek eetvás öb^vek, va­lamint vörös vércsék. B^nyászfíatalok küldöttértekezlete Eredményes évet zárt az MHSZ repülőklubja

Next

/
Thumbnails
Contents