Déli Hírlap, 1973. december (5. évfolyam, 282-305. szám)
1973-12-03 / 283. szám
Szolgáltatások és közgazdasági szabályozók Beszélgetés Trubel Lászlóval, 9 az EVM főmérnökével Az egész évi munka, a szocialista brigádmozgalom és az újítómozgalom eredményei számbavétele mellett a kommunális és szolgáltató vállalatoknál aligha akad nagyobb köz- érdeklődésre számot tartó téma, mint a közgazdasági szabályozók megváltoztatása. A január 1-én életbe lépő 2027 13. sz. kormányhatározat, úgymondd, megbolygatta a vállalatok életét. Máris számolnak, mérlegelnek: kinek lesz jó, kinek nem. Trubel Lászlótól, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium kommunális és lakásgazdálkodási főosztályának főmérnökétől kérdeztük: Miért volt szükség a szabályozó rendszer változtatására? A VAJÚDÁS ÓRÁI — Az egyre fokozódó urbanizáció növeli a kommunális és szolgáltató vállalatok tevékenysége iránti igényt — mondotta. — Ezek kielégítése többnyire a tanácsok irányítása alatt működő kommunális, városgazdálkodási és költségvetési vállalatok, illetve üzemek közreműködésével történik. A jó az lett volna, és az lenne, ha ezek a vállalatok rentábilisak lennének, s nem kellene a lakosságnak átvállalnia bizonyos terheket. Vegyünk egy konkrét példát, mondjuk a köztisztaság területét. Ezeket a kommunális vállalatokat a közgazdasági szabályozók eddig éppúgy a nyereségtöbblet elérésére ösztönözték, mint bármely más iparvállalatot. A nyereség elérése mellett meg kellett birkózniuk a létszám- és fejlesztési, vagy például a bér- fejlesztési gondokkal is. A rájuk háruló tevékenység ellátása ezt nem biztosította. Mit tettek? Melléktevékenység után néztek. Elvállalták például iparvállalatok különböző helyiségeinek, ablakainak, folyosóinak takarítását, a műemlékek, szobrok tisztán tartását, útfeljavítá- sokat, hogy csak néhány példát említsek. Ez hozta számukra a nyereséget, ám ugyanakkor tulajdonképpeni feladatukat nem tudták jól ellátni. De iényegében ugyanez vonatkozik a többi kommunális vállalatra is. Ráadásul a különböző elvonások miatt nem maradt pénz fejlesztésre. bérre. — Milyen változásokat hoz az új szabályozó rendszer? — Mindenekelőtt: megszűnik a nyereségcentrikus szemlélet. Az országosan mintegy 150 ezer embert foglalkoztató kommunális és szolgáltató vállalatok (tevékenységükhöz még legalább 150 ezer ember munkája kapcsolódik) számára nem számít ezután, hogy elémek-e nyereséget, vagy sem. A lényeg az lesz, hogy a lakosság szempontjából fontos feladataikat maradéktalanul betöltsék. Ezt különböző juttatások révén éri el a kormányhatározat. Így például a tanácsok meghatározott béralapot garantálnak a' vállalatoknak, az ágazati minisztériumok irányelvei alapján. A kéményseprő vállalatok például — amelyek eddig mindig bér- preferenciáért voltak kénytelenek folyamodni — garantáltan megkapják az évi 4.5 százalékos bérfejlesztést. Megszűnik az eszközlekötési járulék, a fejlesztési alap minden elvonás nélkül, teljes egészében a vállalatoknál marad. Ha így is kevés a pénz a fejlesztésre, a tanácsok további segítséget is adhatnak. A biztosított béralap mellett a vezetők premizálására biztosított jutalmazási alapok jönnek létre, és így tovább. — Miskolcon is egyre több vállalatnál vetődik fel: ki jár jól és ki jár rosszul, hiszen egyetlen rendelet sem hozhat mindenkinek megoldást. — Valóban, egyetlen határozat sem lehet egyértelműen minden vállalatnak jó, hiszen a vállalatok különböző szinten állnak, más-más helyzetben vannak egy adott pillanatban, például január 1-én, az űj szabályozók életbe lépésekor. Véleményem szerint az a vállalat jár jól, ahol eddig alapbéresítésre törekedtek, nem pedig arra, hogy — a példa szélsőséges, de igaz — negyvenöt nap nyereségrészesedést fizessenek ki. Hiszen a meghatározott béralapfejlesztési százalék január 1-én egy adott helyzethez igazodik mindenütt. De: az ágazati minisztériumokban (PM. ÉVM, KGM stb.) még most is „csatározások” folynak, hogy a szabályozók a lehető legjobbak legyenek, S aztán: 1974. irieérlétezés éve. Az a vállalat. amelyik esetleg valóban rosszul jár, jövőre, hogy ”gv mondjam, még kicsikarhat némi engedményt, támogatóst. ami aztán 1975-re kedvező helyzetbe hozza. Ám mindenképp>en meggyőződésem, hogy a legtöbb vállalat, annak dolgozói és legfőképpen a lakosság jól jár majd. NY. I. Földünk útitársa a Hold Csillagászati előadássorozatot tartanak a 116. számú önálló Ipari Szakmunkástanuló Kollégiumban. Legközelebb december 7-én délután fél 5-kor dr. Szabó Gyula csillagász tart előadást földünk útitársáról, a Holdról. Az asszony arca simul, ökle ernyed, izmai lassan ellazulnak. Szünetel a hajnali óráktól szaporodó fájdalom. Két perc pihenő. Ennyit kér, s enged anyjának is a születő magzat. Majd újra kezdi helyezkedését, keresi útját a világba. Az anya teste rándul. Tágul a medencecsont, nyílik a méhszáj. — Jó fájdalom. Az orvos biztatja a vajúdó nőt. Csitító szava enyhít a feszes idegeken ... Tat-ta-rat-ta-tat-ta-tat... galoppritmusban dobog a születő gyermek szíve. Az ultrarövid hullámú műszer erősíti fel a türelemre intő üzenetet. — Még tíz-tizenöt perc — szól az orvos. Világnézeti vitakör A Világosság kört a kohóipari technikum kollégiumának lakói alakították meg. Havonta több alkalommal is találkoznak, hallgatnak előadásokat. December 10-én Szentírás-e a biblia címmel Mike János egyetemi adjunktus tart előadást. Eleteleme a munka Munkatársai, ismerői azt mondják róla: képtelen elfáradni. Miközben feleleveníti harcos életútja egyes epizódjait, nem tudok másra gondolni, mint arra: honnan vette az erőt, hitet felelősségteljes életéhez, a munkásmozgalomban idestova harminc eltöltött esztendőhöz? — Attól kezdve, hogy a Magyar Tanács- köztársaságért fegyverrel harcolt Berki Mihály felesége lettem 1923-ban, életem lett a harc. Nem mintha korábban könnyen élhettem volna, hiszen apám kubikos volt. Nagyon nehéz, küzdelmes évek voltak azok Ároktőn. Ebben a faluban érték a második világháborúnak, a fasiszta terrornak véget vető események. Az egri káptalannak ott volt a búzaraktára. Részt vett annak megszervezésében, hogy a búza az éhező Miskolc munkásságához kerüljön. Azt mondja, valamikor akkor, azokban a küzdelmes napokban alapozódott meg a munkás-paraszt szövetség. Az idősebb vasgyáriak közül még ma is számosán tisztelik azért, amit akkor a városért tett! Ároktőn, 1945. január 1-én lett a párt tagja. Attól kezdve a mai napig kommunistaként dolgozott. Felelősségteljes posztoton! Az 1947-es választásokon a megyei párt- bizottság megbízásából a munkásosztály győzelméért küzdött. ö volt Zemplén megye első kommunista főispánja. (Éppen december 4-én lesz 25 éve, hogy megkapta az Elnöki Tanács kineve- ! zését.) Olyan elvtársakkal dolgozott együtt, 1 mint Nógrádi Sándor, Prieszol József, Her- czeg Ferenc, Kovács Sándorné, Bodrogi Já- nosné. Volt főispán, majd megyei tanácselnök Tolna megyében is. Kezdettől fogva részt vesz a békemozgalomban, az első Béke-világkongresszuson — Párizsban — ő képviselte a magyar asszonyokat. Fontos beosztásokat töltött be az Országos Béketanács, majd a párt Központi Bi- j zottsága megbízásából. — S aztán újra Borsod, Miskolc következett — mondja. — 1958. január 1-től a IV. kerületi tanács vb-elnökeként dolgoztam a nyugdíjaztatásomig. Sokszor magam sem tudtam, hogyan bírom. Volt olyan időszak, amikor egyéb munkák elvégzése mellett egyszerre voltam kerületi és városi tanácstag, illetve országgyűlési képviselő. Ha nincs olyan nagyszerű, mindig bátorító, biztató, erőt adó férjem, ha nem olyan elvtársakkal kerülök össze, mint Nógrádi Sándor, Prieszol József vagy Bondor József, talán feladtam volna. Legfőképpen pedig: én nagyon szerettem és szeretem az embereket. Mindig az hajtott, űzött, hogy nekik, a városnak, a megyének, az országnak jobb legyen. S csak azt mondhatom: ha csak icipici részem van abban, hogy a máig eljutottunk, akkor már megérte. Egy sor magas kitüntetéssel jutalmazták munkájáért, helytállásáért. Megkapta a Népköztársasági Érdemérem arany, a Népköztársasági Érdemérem IV., a Munka Érdemrend ezüst fokozatát és így tovább. A sok közül az egyik legkedvesebb a „Szocialista Miskolcért” tanácsi kitüntetése. — Mindig szerettem ezt a várost. És mindig hittem a jövőjében, s ma is a jövő városának tartom. Amíg egészségem, erőm engedi, megállás nélkül azért dolgozom, hogy a miskolciak szebben, boldogabban éljenek. Tíz éve ment nyugdíjba. Ez az évtized nem pihenéssel telt el számára. A városi pártbizottság fegyelmi bizottságában, a HNF városi nőbizottságában, a HNF Borsod megyei Bizottságában, az Országos Béketanácsban, a MÉSZÖV-ben az áfészek nőbizottságában, s még ki tudja, hány helyen dolgozik, fejt ki ma is politikai tevékenységet Berki Mihályné. A küzdelmes évek során életeleme lett a munka a szocialista Miskolc, a szocialista Magyarország, a szocializmus felépítéséért. NYIKES IMRE Kiss Andrásné — született Varga Katalin, 26 éves fiatalasszony, az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat takarítónője a vasgyári kórház szülészetén várja első gyermekét. — Még tíz-tizenöt perc ... Még? Vagy inkább — már csak annyi, csupán néhánj perc, s megismerkedik a kilenc hónap óta szíve alatt érlelt csöppnyi emberkével. Hirtelen bolydul meg az eddig csendes szülőszoba. Műszerek csillannak, gyorsulnak a mozdulatok. S mór hárman is készülnek fogadni a csecsemőt. — Mégi... Erőt, anyukat Adjon erőt!!! S Kissné összeszedi energiája minden tartalékát, mély lélegzetekkel segíti újra iheg újra méhe gyümölcsét — jusson túl a gyermek az élet kapuján ___ Kislány sír fel a bíborrá vált fehér lepedőn. És nyomtatványok, lajstromok, könyvek sorába kerül a bejegyzés: Kiss Katalin, született Miskolcon, 1973. november 29-én. RADVANYI ÉVA Fotó: KERÉNYI LÁSZLÓ Mikulásra gyerekeket hívnak Egy brigád ünnepel Mozgalmas napjai vannak a Szerencsi Csokoládégyár diósgyőri gyáregységében dolgozó Martos Flóra és Hámán Kató szocialista brigádnak. A minap a Diósgyőri Gépgyár protóüzemének Malinovszkij- ról elnevezett MSZBT szocialista brigádját fogadták üzemükben, akikkel együttműködési megállapodást kötöttek. Tegnap délután pedig a Miskolci Nemzeti Színházba látogatott a két csokoládégyári brigád. Együttműködési szerződést kötöttek színházunk művészeivel is, akik vállalták, hogy segítenek a brigádok patronálási felajánlásait teljesíteni. A két, aranykoszorús jelvénnyel többszörösen kitüntetett kollektíva 1964 óta patronálja a miskolci szociális otthon öregeit. Évente 3—4 alkalommal felkeresik őket, ajándékokkal kedveskednek nekik. A közelmúltban a gyáregység dolgozói vállalták, hogy a miskolci gyermekváros lakói közül nyolcvanat patronálnak. A Martos Flóra és a Hámán Kató brigád tagjai arra tettek ígéretet, hogy húsz gyermek sorsát kísérik figyelemmel. Első alkalommal Mikuláskor keresik fel őket, s a gyermekek közül négyet meghívnak a december 5-i vállalati télapó-ünnepségre, amikor az üzem dolgozóinak mintegy 320 gyermekét látják vendégül. A négy gyermeket hazaviszik családjukhoz is, s a jövőben rendszeresen együtt töltik majd velük szabad szombatjaikat, vasárnapjaikat. A két brigád vállalást tett arra is, hogy az általuk patronált 20 gyermekvárosi csöppség szekrényeire térítőkét horgolnak. Ebbe a munkába segítettek nekik a szociális otthon öregjei is. A tegnap délutáni, a színészekkel való találkozás alkalmával szó volt arról is, hogy a brigádokkal szerződést kötő színészek a karácsonyi brigádlátogatás alkalmával műsort adnak majd a szociális otthon lakóinak.
