Déli Hírlap, 1973. december (5. évfolyam, 282-305. szám)
1973-12-17 / 295. szám
5ft Huszárkapitány lesz..I Hópilie tündér és a többiek Szemközt a piac, a maga hangosságával. Kiáltó ellentét, a jelmezkölcsönző bolt csendessége. Más világ, kicsit a mesék világa. A csend persze viszonylagos, hiszen amint azü'Virág Jánosné üzletvezető elmondotta, évi 900 ezer forint a forgalom itt. — Ki kölcsönöz ruhát 1973- ban? A kölcsön valamikor szükségmegoldást jelentett. A kispénzű emberek menedéke volt, akik kényszerűségből így óvták magukban az ünnep hitét. Virág Jánosné mosolyog és visszakérdez: — Mondja! Hányszor van szükség egy menyasszonyi ruhára? És hányszor volt már magán szmoking? Ha családos, hányszor volt egy- egy iskolai előadáson, huszárkapitány a fia, vagy hó- pihe, vagy éppen tündér a leánya? S mennyibe kerül egy szmoking, egy menyasz- szonyi ruha, egy jelmez? Nekünk az egyszeri ünnepi alkalmak kiszolgálása a dolgunk. — Változik a divat... — Változik, de követjük a változásokat. Valaha keresett volt az egyszerű, sötét alkalmi ruha. Ma inkább szmokingot és egyre többen fehér szmokingot keresnek. A másik: a menyasszonyok manapság nem akarnak mindenképpen királynőnek látszani. Kedvelt a sima, az egyszerű ... Beszélgetésünk közben szaporán nyílik az ajtó. Kísért a közelgő szilveszter. Gitta kisestélyit próbál: — Felpróbálom persze a nagyestélyit is. Egy évben legfeljebb egyszer-kétszer van rá szükség. S akkor miért ne legyek mindig másba... A mikulási jelmezek közel 30 ezer forint forgalmat jelentettek a kölcsönzőnek, de már karácsonyra rendelik a télapó jelmezeket. Kardos Nóra édesanyja hópihe-jelmezt keres. A kislány egy iskolai előadáson hópihe lesz. Egy elsőosztályos falat kölyök a mama személyi igazolványával jön, tündér-jelmezért. Még a vendégek is öltöztetik... A hároméves Bódis Anna. Szemesarkában könnyekkel tűri, hogy huszárkapitánnyá varázsolják percek alatt. Csodák és átváltozások? — Csak napjaink egyik korszerű, egyik mindennapi kívánságait szolgáljuk — mondja Virág Jánosné. (bariba) Legtöbben menyasszonyi ruhát keresnek ... (Agotha Tibor felvétele) Inysugárfürdő kezelés A szájsebészet az orvostudománynak egy viszonylag új szakágazata. Határterületei a fogászat és a fül-orr- gégészet. A növekvő közlekedési balesetek, az ipari sérülések következtében egyre jobban fejlődik ez a tudomány. Sajnos egyre több ember kényeszerül műfogsor használatára. Az ezzel járó korrekciós műtétek ismét csak növelik a szájsebészeti beavatkozások számát. Melyek a leggyakrabban előforduló szájsebészeti betegségek és hogyan lehet ezeket megelőzni? — ezzel a kérdéssel fordultunk dr. Fedor Józsefhez, az I. és II. kerületi SZTK-rendelőintézet fogászati osztályának vezető főorvosához. Gyulladás és sorvadás A szakember szerint szájsebészet alatt a szájüregben, a gyógyítás céljából végzett sebzés értendő. A szájsebészetnek ma már két külön ága létezik. Az egyik a fogsebészet, amely fogaink szövődményes betegségeinek (csonthártya- és csontvelő- gyulladás, foggyökér betörés stb.) járóbeteg rendelésén való gyógyításai értjük. A másik ág a tulajdonképpeni szájsebészet. Ide kerülnek a különböző daganatos betegségek, plasztikai korrekció és szövődményes esetek, amelyek gyógyítása járóbeteg ellátásnál nem oldhatók meg. A leggyakoribb szájbetegségek a fekélyes ínygyulladás és az ínysorvadás. Létrejöttükben nagy szerepet játszik a nem megfelelő száj- higiénia, valamint a szuvas fogak tömege. Az íny sorvadás ma már szinte ugyanolyan nagy számban fordul elő, mint a fogszuvasodás. Ennek veszélye már gyermekkorban fennáll. A betegségek közvetlen előidézői a szájban élősködő baktériumok és vírusok. A vértes prefézis E betegségek megelőzése azért is fontos, mert fogaink teljes romlását idézhetik elő. Ügy lehet megelőzni őket, hogy minél többet rágunk, nagy súlyt fektetünk a száj- és fogápolásra, lyukas fogainkat betömetjük, leszedetjük a fogkövet az orvossal. Gyakori rendellenesség a szájbűz. A kellemetlen szag a szájban létrejövő bomlási, illetve rothadási folyamat eredményeként érezhető. A betegség egyébként fájdalommal, nyálfolyással és táplálkozási zavarokkal is járhat. Gyermekeknél és felnőtteknél egyaránt gyakran fordul elő a gombák által kiváltott szájpenész. Gyermekeknél leginkább a nem tisztán tartott cucli használata következtében jöhet létre, míg felnőtteknél a legtöbb esetben a protézis a felelős. Ez a kór egyébként égő érzéssel és fájdalommal jár. Eltűnőben a böicsességfog? Szájsebészeti szempontból nagy problémát okoz a bölcsességfog. Szövődményeket okozhat. Néha a bölcsességfog nem tud beilleszkedni a fogsorba. Ez annak tudható be, hogy az álkapocs a kevés rágás, a gyermekkori szopási és ragási ingerek kimaradása miatt, visszafejlődőben van. A szövődmények következménye: fájdalom, gyulladás, szájzár, arcduzzanat. A bölcsességfog tör elő a legkésőbb. Az esetek 20 százalékában a bölcsességfognak még a csírája sem fejlődik ki, az említett okok következtében. A fogászatot már felszerelték ínysugárfürdővel. Ennek létezéséről a betegek szinte egyáltalán nem tudnak. Használata pedig beláthatatlan előnyökkel járna, mivel a kezelés következtében az ínytasakokba, két atmoszféra nyomáson behatoló víz kimossa az ott levő káros baktériumokat, frissíti a keringést, s masszírozó hatásánál fogva erősíti a szöveteket. Az inysugárfürdő kezelést — amely teljesen fájdalommentes — a beteg maga kérheti. BÓTA SÁNDOR Művészházaspár Tokajban A magyar grafika két élvonalbeli művésze, a miskolci biennálékról is jól ismert alkotópáros, Ágotha Margit és Rékassy Csaba műveiből nyílik kiállítás Tokajban. A Zilahy György Művészetbarátok Köre által rendezett bemutatón fa-, réz- és linómetszeteket láthat a közönség, de Rékassy Csaba munkái közül kiállítanak egy faintarziás szekrényt és három tűzzománcot is. A kiállítást — mely január 12-lg tart nyitva — ma délután 6 órakor Pintér Béla építész nyitja meg a tokaji művelődési otthonban. Tízezer forint közlekedési szabálysértésért „Felpróbálom a nagyestélyit is.',! A 24 éves Vajda Ferenc kai>tói növénytermelő, vagy alkalmi munkás, vagy segédmunkás (kilenc hónap alatt ennyiféle foglalkozást diktált a rendőrségi jegyzőkönyvekbe), ugyancsak jó idegzettel rendelkezik, nyilván a pénz nem számít neki. Különben nehéz lenne megmagyarázni, miért követi el, szinte négyhavonta — s mindig súlyosabb formában! — ugyanazt a közlekedési szabályszegést. Idén januárban Bodroghal- mon motorozgatott Vajda — bár csupán vontatóvezetői engedéllyel rendelkezik — a csaknem egy évvel korábban vásárolt, de nevére még át nem írt motorkerékpárral. Utasa — falubelije — megkérte: engedje át neki a vezetést. Vajda „jó fiú” volt, s bár tudta, hogy utasának egyáltalán nincs jogosítványa, átadta a motort a falu belterületén. Rajtavesztett. A rendőr igazoltatta őket, s a közúti közlekedés biztonságát veszélyeztető szabálysértés miatt Vajda Ferencet kétezer forint pénzbírsággal büntették, s vontatóvezetői jogosítványát fél evre megvonták. Ám alig kézbesítették ki ki számára az erről szóló határozatot, újra csak motorra ült, most már jogosítvány nélkül. Ismét rajtavesztett. Engedély nélküli vezetés szabálysértése miatt 3600 forint pénzbírsággal büntették. Aztán újabb négy hónap múltán — szeptemberben — egy közúti ellenőrzés során már nem csupán engedély nélküli, hanem ittas vezetés közben igazoltatták. Büntetése ezért már ötezer forint pénzbírság volt, s vezetői engedélyét két évre bevonták. Vajda tehát ez idáig már tízezer-hatszáz forintot „áldozott” motoros szenvedélyének. (Egy kisebb motor árát!) Hogy okult-e a történteken — nem tudni. Any- nyi bizonyos: ha nem hagy fel a sorozatos szabályszegéssel, ezentúl már minden esetben ötezer forintjába kerül a „lebukás”, R. L Az attiri feleüssép Tanúja voltam egy tárgyalásnak, és hallgathattam gazdasági emberek sziporkázó érveit. Majd a több órás vita után a jelenlevők aláírták a szerződést. A hallottak alapján pedig az volt a meggyőződésem: mindenki tudta, hogy teljesíthetetlen kötelezettséget vállalt. Olyan könnyedén osztogatjuk néha az autogramokat, mint egy színész, vagy egy táncdalénekes — mondta a múltkoriban egy építésvezető ismerősöm, és azonnal hozzátette: — pedig ezek az aláírások nem híres emberek emléknek szánt fényképeire, hanem hivatalos okmányokra kerülnek. A szerződések anyagi konzekvenciákkal iáró kötelezettségeket és jogokat rögzítenek, s ezek alapján tervek, munka- programok születnek. Az esetek többségeben a vállalatok komolyan veszik a szállítási vagy kooperációs szerződéseket. Az aláírás után intézkedések sora születik, emberek, üzemek dolgoznak azért, hogy a szerződés minden betűje teljesíthető legyen. Elegendő azonban, hogy a közös munkából egyetlen vállalat vagy műhely ne vegye komolyan a maga részét, és ennek következményeként esetleg a többiek munkája is kárt szenved. Minél fejlettebb egy ország ipara, annál fontosabb, hogy a közös munkában szerepet vállaló valamennyi gyárnál azonos legyen a gondolkodás és a cselekvés. Kérdés, hogy az aláírók mindig érzik-e ezt a felelősséget? Tudják-e, hogy milyen súlyt képvisel — a vállalatukra kötelezettséget hárító — aláírásuk? Hányszor előfordul, hogy tapasztalt felelős szakemberek késhegyre menő vitát folytatnak határidő-módosításról, ütemes szállításról, új épületek átadásáról, gépek munkába állításáról. Határoznak, s mindezt szentesítik aláírásukkal, vállalati pecséttel. A határidő lejártával aztán temérdek magyarázkodás, kifogás hangzik el, objektív akadályok özönét emlegetik. Jó lenne egyszer kézen fogni egy meggondolatlan aláírót, és végigvinni azoknál a vállalatoknál, ahol komolyan vették a kézjegyével ellátott ígéretet, építettek arra, s azután hoppon maradtak. Mert ne hallgassunk szemérmesen arról, hogy itt „láncreakcióról” van szó, hiszen az egyik vállalat megalapozatlan kötelezettségvállalásának következménye továbbgyűrűzik, s azokat is érinti, akik szeretnék — vagy szerették volna — adott szavukat betartani. Egy-egy okmány rangját nem az aláírások sokasága teszi komollyá, hanem sokkal inkább az aláírók komolysága, az aláírók felelőssége! Minél nagyobb főnök valaki, annál többet kell aláírnia — mondta egy frissen kinevezett igazgató ismerősöm. A kép is ismerős: a titkárnő, kezében a vastag irattartóval aláírásra hozza be a töméntelen iratot a „főnöknek”, ö pedig aláír. Mit tehet? Aláír. Lehet, hogy idejétől függően néha belepillant az iratokba, de egyszerűen képtelen végiggondolni minden egyes okmányt, amit az asztalara tesznek. Marad tehát a mechanikus aláírás. Legfeljebb — a maga neve mellé — kéri az ügyben járatos szakember aláírását is. Igen ám, de sokszor el lehet mondani, hogy — elnézést a hasonlatért — „a kibicnek semmi sem drága”, és bizony akadnak olyan beosztottak, akik azt vallják: majd a főnök eldönti, én mindenesetre aláírom. Egyik aláírás vonzza a másikat, a pecsétek sokasodnak, és mások komolyan veszik mindezt! Ezért nem lehet különbséget tenni: minden aláírásnak súlya, és minden aláírónak felelőssége van. Ha majd mindenki, akit illet, érzi is ezt, akkor biztos, hogy nem azt kérdik: hol kell aláírni, hanem azt nézik és felelősségteljesen mérlegelik: mit íi> nak alá! BÁN JÁNOS Szájsebészeti betegségek
