Déli Hírlap, 1973. december (5. évfolyam, 282-305. szám)
1973-12-11 / 290. szám
j)c ... Készülődés a „talicskázáshoz”, vagy .csak labdaőrzés?... Egyik sem. Csíkét, a M. Vörös Meteor mokány szélsőjét szereli szabálytalanul a VM. Egyetértés játékosa (Szabó István felvétele) Jön az ötszázadik! Szeptember 26-án, Belg- rádban a magyar labdarúgó- válogatott 475. mérkőzését játszotta, — 1:1 volt az eredmény —, s a „kisjúbi- leum” után közeledik az 500. találkozó. Az eddigi gyakorlat azt mutatja, hogy a csapat évente általában 6—7 mérkőzésen szerepel, s így 1976-ban minden bizonnyal elérkezik a „nagy nap”, mely ritkaságnak számíthat az egész világ labdarúgásában is. Érdemes visszapillantani arra, hogy az osztrákok ellen 1902. október 12- én Becsben lejátszott első találkozó óta (a „sógorok” nyertek 5:0-ra) kik voltak eddig a jubileumi ellenfelek? íme a piros betűkkel jegyzett mérkőzések: 25. 1910. május 1. Bécs Ausztria ellen 1:2. 50. 1914. június 19. Stockholm, SvídorszA" ellen 5:1. 75. 1920. október 24. Berlin, Németország ellen 0:1. 100. 1923. Június 4. I.e Havre, Franciaország ellen 1:0. 150. 1931. szeptember 20. Budapest, Csehszlovákia ellen 1:0. 200. 1937. május 23. Budapest, Ausztria ellen 2:2. 250. 1947. június 29. Belgrád, Jugoszlávia ellen 3:2. 300. 1954. április 11. Bécs, Ausztria ellen 1:0. 350. 1958. szeptember 28. Moszkva, Szovjetunió ellen 1:3. 400. 1963. november 3. Budapest, NDK ellen 3:3. 450. 1971. április 24. Budapest, Franciaország ellen 1:1. 500.7 Érddies képet mutat a 475 mérkőzés mérlege is. A magyar válogatott ebből 261 győzelmet aratott, 98 találkozó végződött döntetlenül és 116 vereséggel zárult. Százalékban kifejezve ez 65,2. A gólarány 1252:761. Az ellenfelek között 42 válogatott csapat szerepelt, s az első helyen Ausztria áll: 116 alkalommal volt találkozó a magyar és osztrák együttes között. A sorban Csehszlovákia és Svájc következik (31—31), majd Svédország (29), Olaszország és Jugoszlávia (26—26). Hat csapat ellen mindössze egyszer játszott a magyar válogatott, ezek: Argentina. Dél-Korea, Görögország, Hol- land-India, Irán és Mexikó válogatottja. Nem tudott győzni négy együttes, Argentína, Chile, Portugália és Spanyolország ellen, míg 15 válogatottól sohasem szenvedett vereséget. „Passee” — páston kívül Elmaradt egy verseny A tévé képernyőjén „Az árnyak délben tűnnek el” utolsó kockái peregtek, amikor megcsörrent a telefon. A kagylóból Tóth Józsefnek, a DVTK vívószakosztálya egyik vezetőjének hangja dörrent felém. — Csak azért hívtalak, hogy „A hét vége sporteseményei” között ne jelezzétek egyesületünk országos első osztályú férfi tőrversenyét. A viadal elmarad! S hogy miért, azzal kapcsolatban holnap személyesen, megkereslek. Baj, ha sok a versenyző A beszélgetés másnap a szerkesztőségi szobában folytatódott. — Olyan versenyt kellett ma délelőtt táviratilag lemondanunk, amilyenről álmodni sem mertünk! Hát ne legyen az ember letört? — panaszkodott Tóth József. Ég ömlött belőle a keserűség. Mert valóban ritka eset, hogy egy versenyt, a hazai vívóélethez viszonyított nagy létszámú nevezés miatt kelljen elhalasztani! — A Balaton Bajnokság, vagy egy-két egészen nagy jelentőségű nemzetközi találkozó kivételével szinte nincs arra példa, hogy egy fegyvernem első osztályú viadalára 56 nevezés érkezzen, amiből 42 az élvonalbeli. Márpedig a mi rendezvényünkre ennyi vívó jelentkezett! És a 13 egyesület között nemcsak a fővárosi vezető klubok, hanem Pécs, Szánok, Salgótarján, SzenÜzemeI az új sífelvonó Üj sportlétesítménnyel gazdagodott a Bükk hegység Miskolc környéki része. A Bánkúti Síklub kezdeményezésére. s tagjainak áldozatkész társadalmi munkája következtében Bánkút mellett elkészült a harmadik sífelvonó, amelyet kizárólag a kezdő síelők és a gyermeksportolók használatára építettek. Az új létesítmény próbaüzemeltetését szomba- t—i tartották, s miután az új ^felvonó kitűnően működött; vasárnap már át is adták a „forgalomnak” Az olvadás ellenére egyébként Bánkúton síelésre kitűnően alkalmas hótakaró van! tes, Hódmezővásárhely egyesületei is elküldték volna hozzánk tőrőzőiket. Óriási versenynek ígérkezett a viadal, de úgy nem kellett határoznunk, hogy lemondjuk. Mi a megoldás? A döntést éjszakába nyúló számolgatások, viták, érvek és ellenvélemények előzték meg. Valós számítások szerint a sportcsarnok edzőtermében felállítható két fémpáston 12 órai, szünet nélküli vívással lehetett volna csak a versenyt lebonyolítani. S azért az edzőhelyiségben, mert a nagyteremben a kézilabdázók Avas Kupa mérkőzéseit játsszák. Máshova sem lehet a viadalt elvinni, mivel a villanygépekhez szükséges felső áramvezeték csak az edzőteremben van beépítve. Megosztani — két különálló épületbe — szintén lehetetlen az összecsapásokat, hiszen a versenyfolyamat egymásra épül, meg aztán Miskolcon összesen 2 fémpást van! KétnaposrakiVajon beválik-e csütörtökön a „Ki korán kel...” szólásmondás a Bp. Honvéd ké- zillabdúsainak esetében? ... Mert a piros-fehér gárda tegnap ugyancsak korán kelt, mivel erős elhatározásuk volt, hogy időben érkeznek a miskolci „akklimatizálódás” megkezdéséhez; a délelőtt 10 órától ütemezett edzéshez. De hát edző tervez — időjárás végez... A magyar bajnok csapat tagjait szállító autóbusz — a síkos út miatt — bizony csak délelőtt fél tizenkettőkor érkezett a városi sportcsarnok elé! A fárasztó úttól elcsigázott gárda így a délelőtti kétórás edzést „letudta” egy jó félórás átmozgató jellegű gyakorlással. Délután aztán, „ami belefér” elvet alkalmazva, minden szerepelt a műsoron, amit egy kézilabda-csapatnak ilyen fontos találkozó előtt gyakorolnia kell. Gimnasztika. labdás gyakorlatok, vé- mák, s természetesen a kapura lövés sem hiányzott. F°y tervbe vett dolog azért * áftis elmaradt: a kétkapus játék! Ugyanis az edzőpartner, a DVTK együttese nem jelent meg a sportcsarnokban. írná pedig egy ilyen versenyt elszállásolási problémák miatt nem engednek. — Mi tehát a megoldás? — Egy 20x20 m-es vívóterem, 4—5 fémpást és jó villanygépek! Ám kell ez a terem a mi vívóink fejlődése érdekében is!... Jelenleg a 28 felnőtt versenyző mellett 100 sportikkolással foglalkozunk, akik köziül egy-két év múlva már 60—70 főnek „iskolát” kellene adnunk. De hol? S az elhangzott kérdéshez még egy hozzá kívánkozik: hány edzővel? ... Mert jelenleg öten tanítgatják az utánpótlást, de közülük csak egy a főfoglalkozású! Márpedig iskolát adni társadalmi, vagy mellékállásban nemigen van idő. Az évek pedig telnek, s Kelemen, Szakács. Ágoston, és a többi legendás hírű volt miskolci vívó utódai csak nem jelentkeznek ... A problémák igen... Pécsett, Szolnokon, Veszprémben és sok más városban már megoldották a hasonlókat... Miskolcon miért nem lehet? MONOSTORI GYULA Az edzés után Dékán Rezső, a magyar bajnokcsapat szakvezetője nem volt éppen túl jó hangulatban. — Kicsit fáradtaik a fiúk — mondta öltözködő kézilabdá- saira várakozva — hiszen a világbajnokságra és azzal párhuzamosan a BEK-talál- kozókra történt felkészülés nem volt könnyűnek mondható. Csütörtökig azonban idegileg is — mert főként az idegfáradtság érződik a gárdán — rendbe kell jönniük, s nagyon remélem, hogy a most lázas beteg Kocsis Pali és a combzúzódással bajlódó Kovács is egészséges lesz. S bár a mérkőzés esélyese határozottan a moszkvai csapat; egy egészen magas szintű védekezést és kitűnő kapus teljesítmény produkálva nemcsak nyerhetünk, hanem a továbbjutást eredményező előnyre — 5—6 gólos győzelemre — is szert tehetünk. Persze, ehhez gördülékeny és eredményes támadójáték, s nem kis mértékben — amire nagyon számítunk! — a közönség buzdítása is szükséges. Bízom abban, hogv csütörtökön ,.minden összejön” majd. „Preli” környezete ököSvfváink A magyar ökölvívó válogatott számára szokatlan körülmények között — szinte profi környezetben — zajlott le a Walles elleni első hivatalos országok közötti mérkőzés. A színházterem közepén felállított szorítóból alig 10 méternyire sokan a bárpult elől, magas székekről nézték az összecsapásokat, miközben why skit vagy sört ittak, még többen pedig sorba álltak. Ám ez az idegen, már-már amerikai mintájú profikörnyezet sem zavarta a magyar ökölvívókat és a szó szoros értelmében szinte lesöpörték az esélytelen, ám a csodára kísérletet tevő hazai versenyzőket saját szorító- j ükből. Különben ezt tükrözik a véleményék is: „a magyarok összezúzták Walest” „A nagy mesterek leckét adtak a kezdő tanulóknak” „Törpék és óriások egyoldalú csatája”... és így tovább. — Van-e valami újabb hír az ellenfélről? — Lényegében nincs, mert amit a napokban kaptunk — a legutóbbi 15 mérkőzésük eredményei — azt bizonyítják, amit úgy is tudtunk. Hallatlan gólerős gárda, de a védekezésre nem nagyon ügyelnek. Általában 25—30 gólt dobnak egy-egy találkozójukon, de legalább húszat kapnak is! Nos, erre „építjük” mi a taktikánkat. Egyébként a MAI Moszkva együttese szerdán délelőtt érkezik Miskolcra, az Avas szállóban laknak majd, s szerdán délután 17 órától tartanak edzést a mérkőzés színhelyén, a sportcsarnokban. — Változott-e valamiben a korábban már jelzetthez képest a Bp. Honvéd programja a mérkőzésig? — Nem. Kedden délelőtt 10 órától labdás edzés, délután 17 órakor a Miskolci Vörös Meteor ellen barátságos találkozó, szerdán délelőtt 10 órakor még egy edzés, aztán csütörtökön este fél hatkor sípjukba fújnak a játékvezetők! A Honvéd már itt „akklimatizálódik”! Törpék humorérzéke Kétszázezer törpéi tartanak számon a Német Szövetségi Köztársaságban, akik megalakították a Kisnövésű Emberek Egyesületét. Elnökké a 34 éves, 120 centi magas Otto Engel hamburgi könyvelőt választották. Most tartották első kongresszusukat a München melletti Unterpfaffenhofen városkában. Az előadók — egy orvosprofesszor kivételével — valamennyien törpék voltak. A legtöbben arról panaszkodtak — írja beszámolójában a Kölner Stadt-Anzeiger című lap —, hogy a „nagyok” lenézik, megmosolyogják őket. Tiltakoztak az ellen, hogy gyermekeknek, bohócoknak vagy cirkuszi törpéknek tartsák őket. Az egyesületi élet fokozza a kisnövésű emberek önérzetet, a tagok bátrabban szembe mernek nézni a valósággal, a megváltoztathatatlan állapottal, mint akik nem léptek be az egyesületbe. Sőt, humorérzékük is van, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy egy alkalommal táncestjükre meghívták a Nagynövésű Emberek Klubjának a tagjait. Soha kellemesebben nem érezték magukat, és maguk, nevettek legjobban azon, hogy a táncmulatságuk Guliver liliputi utazására emlékeztetett. Nem örül — de játszik — Az igazat megvallva, nem jelent már örömet a színjátszás, hosszú évek óta nem találok benne élvezetet. És mégsem tudok mást csinálni — mondja a 66 éves Laurence Olivier, aki ötven éve játszik színpadon. Szinte fel sem lehet sorolni azokat az alakokat, akiket megszemélyesített OtheHófól Lear királyig, Shylocktól Osborne Archie Rice-áig. Az angol nemzeti színház igazgatását 1962-ben vállalta el. Azóta mint zenész, rendező és politikai-adminisztratív menedzser tevékenykedik a színházban — írja a Comere della Sera. Azután jött a betegsége, amelyet általában gyógyíthatatlannak szoktak nevezni. Olivier azonban a halál küszöbéről ismét visszatéri az Old Vic-hez és szinte elementáris erővel vetette bele magát a munkába. És ez a nagy művész, aki „nem talál élvezetet a játékban, de mégis játszania kell”, új szerepet tanul. Ö játssza Eduardo de Filippo .„Szombat, vasárnap, hétfő” című darabjában Antonio, a nagyapa szerepét. Egy csokor vicc Egy férfi minden reggel egymárkás pénzdarabot dob a sarkon ülő vak koldus kalapjába. Amikor egy napon váratlanul korábban ér a sarokra, azt látja, hogy a koldus újságot olvas. — Micsoda! — dörög a koldusra. — Hiszen maga egyáltalán nem vak! — Nagyon kérem urám, ne izgassa fel magát. Esküszöm, nem olvastam el az újságból egyetlen sort sem. Csak a képeket nézegettem! ★ Csengetnek. A háziasszony ajtót nyit. Az ajtóban egy férfi áll, aki udvariasan megemeli a kalapját és így szól: — Jó napot asszonyom, jöttem a zongorát hangolni. — Csakhogy mi nem rendeltünk semmiféle zongorahangolást —- csodálkozik a hölgy. — önök nem, de a szomszédjaik annál inkább! ★ Szabó és Kováts beszélgetnek: Szabó: — Azt hallottam, hogy újra vissza akarsz menni a feleségedhez ... — Igen, nem bírom nézni, hogy az a nőszemély miiyen boldogan él nélkülem! ★ Két ismerős összefut a sörözőben. — Hát te mit csinálsz itt? Hiszen neked megtiltotta az orvos, hogy sört igyál! — szól az egyik a másikhoz. — Igen, csakhogy az orvos nemrég meghalt. — Tudod, egészen hihetetlen eset történt velem. Az elmúlt éjjel valami fura zajra ébredtem. Felnyitottam a szememet és észrevettem, hogy egy kéz kihúzza zsebemből a pénztárcámat és pénzt vesz ki belőle. Megragadtam a pisztolyomat, de nem sütöttem el. — Ugyan, mi akadályozott benne? — Nem akartam özvegysorsra jutni. ★ Egy hölgy semmiképp sem tud megszabadulni a tokájától. Barátnőjének tanácsára rászánja magát és egy orvosi folyóirathoz fordul tanácsért, de a levelét férfinévvel írja alá. A válasz azonnal megérkezik: „Azt tanácsoljuk, növesszen szakállt”# A reklám és én (monostori) (Kerényi felvj
