Déli Hírlap, 1973. december (5. évfolyam, 282-305. szám)

1973-12-07 / 287. szám

X Munkások terjesztették Ötvenöt éve, 1918. decem­ber 7-én jelent meg a Vörös Újság, az első kommunista lap Magyarországon. A 13 nappal előbb megalakult Kommunisták Magyarországi Pártja adta ki. s a munkás- mozgalom. olyan kiváló har­cosai. ideológusai szerkesztet­ték. mint Kun Béla. László Jenő. Rudas László és Vágó Béla. 1919 január elejétől pe­dig Szamuely Tibor, majd Alpári Gyula és Lukács György. Belső munkatársai közt találjuk Révai Józsefet, s a ma is élő Kossuth-dijas írónkat, Lengyel Józsefet is. A négyoldalnyi terjedelem­ben hetenként kétszer, 1919. január 21-től pedig három­szor, 10—15 ezer, majd 25 ezer példányban megjelent lap terjesztését a munkások szervezték meg és önkéntes munkával végezték. A Vörös Újság jelentős szerepet játszott megjele­nése kezdetétől a marxiz­mus—leninizmus ideológiájá­nak terjesztésében. állást foglalt a forradalom időszerű kérdéseiben, s részletes tudó­sításokat közölt Szovjet- Oroszország helyzetéről, va­lamint a nemzetközi mun­kásmozgalom eseményeiről. A Magyar Tanácsköztársa­ság kikiáltása után napi­lappá alakult át, s 1919. már­cius 27-től kezdve az egye­sült párt délutáni hivatalos lapjaként jelent meg több százezres példányban. Utolsó, a 151. számát — a proletár- diktatúra megdöntése után — augusztus 3-i keltezéssel augusztus 2-án adták ki. Az emigrációba kényszerült kommunista yazetők egy cso­portja 1919 augusztusának végétől Moszkvában jelen­tette meg a Vörös Újságot, amelynek cikkírói közt sze­repelt Landler Jenő, Mün- nich Ferenc és Varga Jenő, a nemzetközi hírű közgaz­dász. A lap beszámolt többi közt a hazánkban dúló fe­hérterrorról, s a KMP első lépéseiről az ellenforradalom körülményei között. A hadi­foglyok tömeges hazatérése után 1921 októberében szűnt meg. Ezt megelőzően 1920 februárjától júniusig az Osztrák Kommunista Párt lapjának, a Rote Fahne-nak mellékleteként is megjelent a Vörös Újság, s 1922-ben Landler Jenőék Berlinben is kiadták néhány számát. A Vörös Újság első száma megjelenésének napja 1962 óta a Magyar Sajtó Napja. Bach A Városi Könyvtár által rendezett zenetörténeti elő­adássorozat keretében legkö­zelebb Johann Sebastian Bachról, a német barokk legnagyobb alakjáról beszél Párkány Judit zenetanár. Az előadásra december 12-én, délután 5 órakor az Ifjúsági Könyvtárba várják az érdek­lődőket. Mű vésietmlitika Időszerű művészetpolitikai kérdések címmel lesz előadás december 10-én, délután 5 órakor a Művészklubban. A téma előadója Deme László, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Borsod megyei Bi­zottságának titkára lesz. Ingyenes jogi tanácsadás Ebben az évben utoljára adnak ingyenesen jogi taná­csokat a Bartók Béla Műve­lődési Központban december 12-én, délután öt órakor: is­mét dr. Tímár László fogadja az érdeklődőket. Esztergom „keresztszülei” Esztergom millenniumával kapcsolatban sok érdekes, új vonással gyarapították a ku­tatók a város történetét. Dr. Györffy György, a történet- tudományok doktora az MTA Történelemtudományi Inté­zetének tudományos munka­társa például arra az évszá­zadok óta nyitott kérdésre találta meg a választ, hogy honnan származik az ezer­éves város neve. Az első magyar nyelvű fel­jegyzés. az „Estrigum”, 1146- ból való. Eredetét illetően a XVI—XVIII. században olyan nézetek uralkodtak, hogy el­ső része a Duna régi latin nevéből, az ,,Ister”-ből szár­mazik. Csakhogy az Ister névvel egykor az Al-Dunát jelölték. Dr. Györffy szerint a honfoglalás előtti nevek to­vábbélésének feltételezése eleve kétséges, hiszen Pan­nónia csaknem harc nél­kül jutott a magyarok kezére. A megoldáshoz végül is az az érdekes megfigyelés ve­zetett el, amelyet 1947-ben Deny francia turkológus publikálít. Eszerint a dunai bolgárok kőbe vésett fegy­verleltár feliratai között sze­repeit a bolgár—török nyel­vű esztrigmnek vagy esztro- ginnek ejtett szó, amely rendkívül hasonlít Eszter­gom nevéhez. Dr. Györffy ezen a nyo­mon elindulva megállapítot­ta: ' azokat a bolgár bőrmű­veseket hívták esztriginek- nek, akik vastag bőriapok- ből készítették a régi keleti páncélokat. A X. század má­sodik felében, amikor na­gyon szorossá váltak a ma­gyar—bolgár kapcsolatok, Taksony vagy Géza hozta a királyi székhelyre a bolgár bőrmüveseket. A magyar fe­jedelmek és királyok az ud­vart szolgáló népeket, köz­tük az iparosokat gyakran foglalkozásuk szerint egy helyre telepítették. Környe­zetük pedig foglalkozáséiról nevezte el a falut. Így kap­ta a bőrpáncélkészítőkről ne­vét Esztergom. BERDE MIHÁLYNÉ a|c Még karácsony előtt, december 20-án a bemutató mozik műsorára kerül az érdeklődéssel várt új, színes magyar film, a Csínom Palkó. Keleti Mártonnak, a közelmúltban elhunyt rendezőnek utolsó filmje Farkas Ferenc és Dékány András ismert daljátéka nyomán készült. Csínom Palkót Nagy Gábor, Csínom Jankót Benkő Péter (képünkön) játssza, a további szerepekben pedig Huszti Pétert, Szemes Marit, Haumann Pétert és Hűvösvölgyi Ildikó főiskolai hallgatót láthatjuk. 00 Ötvenegy évig tanított zenét Tokkal védett, selyempapírba burkolt díszes, bőrkötésű könyvecske, belül a szöveg. — Láttál már ilyet? Megmutatom. „Furman Margit okleveles zenetanár­nak, aki az Országos Magyar Királyi Zeneakadémián 1919. év június hó 16. napján 378/919. számú oklevelet kapott, ölven éven át kifejtett értékes szakmai tevékenységét elismerjük. Ennek bi­zonyságául állítottuk ki ezt az arany­oklevelet, melyet a Liszt Ferenc Zene- művészeti Főiskola pecsétjével és alá­írásunkkal hitelesítettünk. Budapesten. 1969. szeptember 15-én.” Az 1919-es nehéz tanév volt. Nem­csak a történelmi idők miatt. Kaffka Margit, Judik Etel halála, Karinthy Frigyesnek egész életén át cipelt tragé­diája jut eszembe, amíg azoknak az éveknek a tanúját hallgatom. — Spanyolnátha járvány volt, amikor diplomáztam. Hét helyre hívtak taní­tani, Miskolcra jöttem, az akkori Városi Zeneiskolába, Miskolci vagyok, itt kezd­tem tanulni. A zene iránti érzékenysé­gem anyai örökség. Amikor először rá­tettem a kezem a billentyűkre, azt mondtam: zongoraművész leszek. Zene­tanár lettem. A zeneiskolának akkor 600 növendéke volt, és húszán voltunk tanárok. Nem volt ez könnyű élet; egy órára hat növendéket is beosztottak. Bármilyen hosszú életrajz beszorít­ható néhány dátum közé. Furman Mar­git tagja volt a tanári karnak, amikor az új épületbe költözött a zeneiskola, és a Zenepalotában Hub ay Jenő nevé­nek égisze alatt működött. Itt dolgozott 1950-ig, majd 1955-ig a vasgyári zene­iskolában tanított. Ekkor nyugdíjazták, de 1970-ben még óraadó tanárként mű­ködött. Így jön ki az 51 év, amit meg­szakítás nélkül a pályán töltött. Volt növendékek ma már tanárok, a húszas, harmincas években a keze alatt zongo­rázókislányok nagymamák. — Hol tetszik őrizni ezt az ötven évet? — Itt — mutat az aranydiplomára és nevet — meg az emlékeimben. Néha eszembe jutnak a tanítványok; a jók is. a rosszak is. Régi kollégák, emléke­zetes hangversenyek. — Hány növendék fér el egy fél év­században? — Nem tudom, sosem számoltam meg. De nem rossz az ötlet, lígysem tudok aludni, majd utánanézek. Margit néni friss, fiatal, jókedvű. El­múlt 80 éves, egyedül él és 1200 forint a nyugdíja. A jubileumi oklevél jut az eszembe: „ötven éven át kifejtett érté­kes szakmai tevékenységét elismer­jük ..Kevés ek a pénz. — Jobban felkészültem volna, ha ha­marább tudom, hoöv jössz. Bár ... so­hasem gyűjtöttem módszeresen az el­múlt évtizedek növendéknévsorait, meg­hívókat, műsorokat. Amelyik koncert nagyon tetszett, anak a műsorát lemá­soltam. Huberman, Dohnányi hang­versenyei — nagy élmény, nagy ese­mény volt. Régen minden koncert ese­mény volt. — És a tanítás? Tíz évig, húszig, har­mincig és újra tovább? — Ha zongorázni hallok egy gyere­ket, az első taktusok után, ahogy a hangszerhez nyúl megmondom, hogy az éppen elkezdett műben hol fog tévesz­teni. A jó növendéket mindig öröm volt tanítani, ha nem tehetséges, akkor pe­dig kötelességből tanított az ember. A Sátoraljaújhelyen tanító Nagy Mari neve jut hirtelen az eszembe: nemrégen újságolta, hogy hét zongoraversenyt tud. Volt néhány ilyen tehetséges növendé­kem. Margit nénit akkor kerestem először, amikor a Zenepalota felújításának kap­csán az intézmény múltjáról szerettem volna egyet s mást megtudni. Most örü­lök, hogy nem kényszerültünk rá, hogy dátumok, események után kutassunk. A dokumentumokat megtaláltam máshol. Ebben a földszinti lakásban, ahol antik órák ketyegése szól bele a csendbe (— az óra a hobbym, de újabban már nemigen telik régiségekre) inkább megnézem a zongorát, amely az 1910-es években annyi szállást megjárt (zongo­ristaként egy kollégiumba sem lehetett bejutni), megismerkedem a szomszéd nénivel, a nyugdíjas évek tanújával, jó utat kívánok a tervezett pesti utazás­hoz, és arra gondolok: vajon hányánk­nak adatik meg, hogy így nézzünk vissza a választott és szeretett pályán eltöltött ötven évre? MAKAI MARTA A decemberi Napjaink Ügy tűnik irodalmi és kul­turális lapunk szerkesztősége nyugodt lelkiismerettel zár­hatja az évet; a Napjaink az idén is jó fóruma volt mind az igényes szépirodalmi alko­tásoknak, mind a történettu­dományoknak, a helytörté­netnek, s lehetőségeikhez mérten — gyakori publiká­ciókkal — hozzájárult köz­életünk jobb megismerésé­hez, felhívta a figyelmet tár­sadalmi fonákságokra, s mint az eddigi 11 esztendőben, úgy most is helyet adott az ifjú írástudóknak. A decemberi számban kü­lönösen figyelemre méltó, hogy egy oldalon olvashat­juk az alkotásokat, s mind­járt alattuk — a klasszikus szerkesztés szabályai szerint — portrét, vázlatot is a fent közölt mű szerzőjéről. (Ger­gely Mihály írása — Hor- pácsi Sándor vázlata Ger­gelyről. Fekete Gyula publi­kációja, Bata Imre vázlata Feketéről.) Örülünk, hogy Zelk Zoltán is megtisztelte a Napjainkat íyói arcképeivel, amelyekből ezúttal Szabó Lőrincét vá­lasztotta ki a szerkesztőség. Zelk Főhajtás a túlvilágra című írása előszavában így mentegeti magát: „Kérem az olvasót, úgy nézze ezeket az arcképeket, hogy nem mű­vészi fényképek, hanem gyors, helyszíni, de hiteles felvételek.” Ehhez csak any- nyit kell hozzátenni, hogyha a fotográfustól nem idegen a költészet, bizony művészi képpé válnak a gyors felvé­telek is. De nemcsak Zelk Zoltánt olvashatjuk, hanem róla is szerezhetünk ismere­teket; új kötetét Oltyán Béla mutatja be. A második oldalon Gulyás Mihály rendkívül izgalmas kis tárcája fogja meg a sze­met (Valaki szaladt...). Az életkép nem különös, rohan valaki a robogó vonat után, elkésve, de kötelességtudóan. Gondoltunk-e már arra, hogy ilyenkor mi játszódik le a körülállókban, és figyeltük-e saját érzéseinket. Gulyás Mi­hály ezt tette. A gazdag tartalmú lapból Kabdebó Lóránt írására kü­lönösen szeretnénk felhívni a figyelmet, aki nem kisebb dolgot sürget (Írók hangja), mint a Központi Nemzeti Hangtár létrehozását. Ezt megelőzően pedig a hangka­talógust. F. Csillag Olga (Jó emberek) egy munkáscsalád­nak állít emléket — Sza- bóéknak —, akik a nehéz időkben megvédtek és buj­tattak egy munkaszolgálatost. B. Tóth Lajos elbeszélésének címe: Mi újság Űjhelben? Baráth Lajos A vendégi dombok című reflexiójával hívja fel a figyelmet az 1631-es Felső-Tisza-vidéki parasztfelkelésre és annak vezetőjére, Császár Péterre. A lap kedves kötelességé­nek is eleget tesz, köszönti Papp Lajos költőt, városunk irodalmi díjasát, valamint az ugyancsak kitüntetett Mis­kolci Szimfonikus Zenekart, s a Radnóti-díjas alkotókat. Gazdag a Napjaink vers­rovata, de a szokásosnál ke­vesebb grafika kapott ezúttal helyet az oldalakon. Gr­G E s m pEntek Kossuth rádió: 12.00: Déli Kró­nika. — 12.20: Ki nyer ma? — 12.30: Reklám. — 12.35: Táncze­nei koktél. — 13.20; Halmos Bé­la—Sebő Ferenc együttesének műsorából. — 13.45: Országutak — dülöutak. — 14.00: Csicseri bolt. — 14.25: ..Nyitnikék” — 15.00: Hírék. — 15.10: Magyarán szólva... — 15.25: Alekszandra Pahmutova dalaiból. — 15.35: Beethoven: X. szimfónia. — 15.59: Hallgatótok figyelmébe! — 16.00: A világgazdaság hírei. — 16.05: Segédmunkások Rapcsányi Lász­ló műsora. — 11.00: Hírek. — 17.05: Külpolitika: figyelő. — 17.20: Joan Sutherland, énekel. — 17.48: Szeretet; Győry Dezső ver­sel. — 17.58: Dupla vagy semmi — századunk zenéjéből. — 18.58: Hallgatóink figyelmébe! — 19.00: Esti Krónika. — 1920: Sporthí­radó. — 19.40: Az év legjobb tánczenei felvételeiből IV. rész. — 20.25: Kisemberek nagy írója — Jaroslav Hasek. — 21.26: Fél­óra sanzon. — 22.50: Meditáció — lelki egészségünkről. — 23.00: XIX. századi operákból. — 24.00: Hírek. — 0.10: Filmzene. Petőfi rádió: 12.00: Az élő népdal. — l271tf: Szirmay Márta és Palócz László énekel. — 12.50: A szak- szervezet tárgyalta Bakonyi Pé­ter riportja. — 13.00: Hírek. — 13.03: Az I Muslci di Roma ka­marazenekara játszik. — 13.45: Időjárás. — 14.00: Kettőtől hatig. — 18 00: Hírek. — 18.05: Külpo­litikai ügyelő (ismétlés). —18.20: Huszas stúdió. Nincs meg a nyolc... — 19.12: üj könyvek. — 19.15: Jaok Wolfe zenekara ját­szik. — 19.25: Reklám. — 19.30: Jó estét, gyerekek! — 19.35: Kap­csoljuk a Zeneakadémia nagy­termét. — 20.30: Esti Krónika. II. — 22.25: Csárdások. — 21,40: Ka­tedra a pedagógusok műsora. — 22.00: Kapcsoljuk a 22-es stúdiót. Esti hangverseny francia zene­szerzők müveiből. — 23.00: Hí­rek. — 23.15: Nóták. — 24.00: Hírek. Miskolci rádió. Borsodi Hangos Újság. — a csoiotadegyarDan. — Az OTP megyei igazgatóságá­nál. — Legújabb lemezünk. — a KISZ küldöttértekezletek tapasz­talataiból. — Művelődő Borsod. — A pedagógiai kutató,Hunka megyénkben. — A dzsessz ked­velőinek. Televízió: 13.35: Iskoláiévá. — 17.03: Műsorismertetés. — 17.05: Hírek. — 17.10: Az istenek és emberek Egyiptoma. — n.30: Reklámműsor. — 17.35: Papír­sárkány. — 18.10: öt perc mete­orológia. — 18.15: Radar. Ifjúsági érdekvédelmi műsor.' — 18.45: Reklámműsor. — 18.55: Esti me­se. — 19.10: Beszélgetés egy amerikai kommunistával. —19.30: Tv-híradó. — 20.00: ötszemközt, Székely Évával. — 21.00; Hang­verseny. — közjátékokkal Egy este Pécs muzsikusaival és kö­zönségével. — 22.30: Tv-híradó — 2. kiadás. Bratislava! televízió: 16.40: Hírek. — 16.50: Fecske Ifjúsági magazin. — 17.40: Kerületeink hangja. — 18.05: Szórakoztató vetélkedő. — 19.00: Híradó. — 19.30: Megélik-e a 200o évet? — 20.00: Brecht: Puntilla ür és szolgája. Matti Tévéjáték. — 22.35: Híradó. — 22.55: Sajtó­szemle. Miskolci Nemzeti Színház (7>: A vig özvegy. Bérletszünet. Kiállítások: Libresszó: Miskol­ci Rajzpedagógiai Stúdió (nyit­va 13-tól 20 óráig). — Miskolci Galéria VII. Országos Grafikai Biennálé (nyitva 11-től 19 órá­ig). — MiskGici Képtár: Magyar festészet a XX. században (nyit­va 10-től 18 óráig). — József At­tila Klubkönyvtár: Borsod me­gye irodalmi emlékei (nyitva 12-től 20 óráig). Filmszínházak: Béke (f4, 7): Halálgyár az őserdőben I—H. Dupla helyár! (szí. szovjet). — Kossuth (f3, f5, f7): Twiggy, a sztár (szí. angol). — Hevesy Iván Filmklub (f5, f7): Dodes- kaden 16 éven felüli! (szí. ja­pán). — Fáklya (f5, f7): A ti­tokzatos rendszám (mb. szovjet). — Petőfi (f7): A sziklabarlang titka (mb. szí. szovjet). — Szik­ra (5, 7): Én nem látok. Te nem beszélsz, ö nem hall! (mb. sri. olasz). — Táncsics (5): A tűz meghódítása I—n. Másfél hely­ér! (mb. szí. szovjet). — Hámor (4): A kis nagyember 16 éven felülieknek! Felemelt helyéi! (mb. szí. amerikai). SZOMBAT Kossuth rádió: 8.00: Hírek. — 8.03: Műsorismertetés. — 8.15: Budapest és a vidék kulturális programjából. — 8.20: Lányok, asszonyok. — 8.40: Boros Lajos r.épl zenekara Játszik. — 9.06­Rádiószínház Pereskedők. — 10.00: Hírek — lo.os: Üj leme­zeinkből. — 11.13: Közgazdaság — egyszerűen. — 11.23: a kol­dusdiák. Petőfi rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Heródiás. — 8.50: Jelképek erdején át. . . — 9.00: Hírek. — 9 03: Válaszolunk hallgatóinknak. —9.23: a Magyar Rádió népi ze- nekara játszik. — io.oO: Szombat délelőtt. — H.oo: Hírek. Hírlapkézbesítői munkakör betöltésére- napi négyórás elfoglaltsággal — munkavállalókat keres a Miskolc 1, sz. Postahivatal Hírlap­osztálya. Jelentkezés: Miskolc, Kazinczy u. 16. ■ &**$*& 7. ; A ***** V& í ■**w-M« WJ• *** VÖRÖS ÚJSÁG mmumsTA i ai*. X«U111H »nniioniKotWinriUVUtWyoooo^urromffFfinr Hfl»(W^tftnnfg0t1WKH»i»i..i»«^!iijwitioij«ii->.xK roi«>005:» Ki e. ■-vy.-.

Next

/
Thumbnails
Contents