Déli Hírlap, 1973. november (5. évfolyam, 257-281. szám)

1973-11-08 / 262. szám

t Bor soil—Más megyek 3:1 LaiarÉéink az MNK-ért DVTK—IIAJDÜ VASAS 1:0 (1:0) Fülep Kornél, a Debreceni Napló sporlrovalvezetője si­etett segítségünkre, hogy megtudjuk: ini történt Tég­láson, ahol a Hajdúsági Ipar­művek csapatával, a Hajdú Vasassal játszott kupamér­kőzést a Diósgyőr együttese. A következő beszámolót kaptuk: A téglási pályán mintegy 600 néző látta az Asztalos vezette találkozót, amelyen a DVTK a következő össze­állításban szerepelt: Veréb — Kovács, Hajas, Hajdú — Eg­ri (Oláh), Gál — Udvarev, Salamon, Horváth (Tatár), Kolláth, Görgei.l Változatos negyedóra után a DVTK átvette az irányí­tást. Az egyre fokozódó diós­győri nyomás először csak „félsikert” eredményezett: a 22. percben Horváth 20 mé­teres szabadrúgását a felső kapufa „hárította”. A 37. percben viszont „egyenlített” a hazai csapat, ekkor Gitt- ka találta el Veréb kapujá­nak felső lécét. A döntés a 44. percben született meg. Kolláth 20 méterről küldött nagyszerű bombája a felső léc alsó lapjáról pattant a hálóba. Az 58. percben viszont a szerencse is a diósgyőriek mellé állt: Szabó már Veré­bét is kicsalta, de átadá­sát Tiba egy lépésről az üres kapu fölé lőtte. A második félidőben jobbára a hazaiak támadtak, de a 84. percben a DVTK szerezhetett volna újabb gólt: Udvarev elment, de a 16-oson kívülre futó ha­zai kapus lábbal szerelte. Jók: Veréb, Hajas, Sala­mon, Kolláth. Salgótarjáni Kohász—Hejöcsaba 3:1 (1:0) Mintegy 500 néző látta az igen jó iramú, változatos mérkőzést. A Fehér II. irányította találko­zón a Hejőcsaba összeállítása a következő volt: Lovász — Sza­bó (Matíszcsák), Nagy, Fekete — Kuzma (Demkó), Zsidai — Zajácz, Kunfalvi, Várkonyl, Laczkó, Török. Két nagy, kihagyott hazai helyzettel kezdődött a találkozó, s ezért kellemetlen meglepetés­ként hatott a vendégek 5. perc­ben lőtt vezető gólja: Antal be­adását az őrizetlenül hagyott Fekete közelről küldte a hálóba. Üjabb hazai helyzetek következ­tek. A 14. percben valóságos tű­zijáték zajlott le a Kohász ka­puja előtt, de a szerencse is ve­lük volt, hiszen a csabai játéko­sok az üres kapuba sem tudtak betalálni. A 17. percben már a negyedik nagy hazai helyzet manadt ki: Várkonyi indított egy szép akciót, de hiába volt már tehetetlen helyzetben a be­adást öklöző kapus, a fejes cen­timéterekkel fölé szállt. A fél­idő további része már nem ho­zott ilyen helyzeteket, de az 50. percben megszületett az egyen­lítés. Demkó ívelt be szögletet, s a jól helyezkedő Kunfalvi éle­sen a léc alá fejelt. A vendégek erősítettek, a csa­bai védelem időnként kihagyott, s ennek eredményeként Marosok a 12.. Antal pedig a 22. percben szerzett gólt. s az NB Il-es csa­pat ilyen előny birtokában már nyugodtan játszva tartotta meg az eredményt. Borsod megyéből négy csa­pat jutott az MNK „nagy­döntőjének” tegnapi, első fordulójába. Szabolcs, Haj­dú, Heves és Nógrád kupa­győztesei voltak az ellenfe­lek, s a „végeredmény” 3:1 Borsod javára. Mert: Recsk (Heves) — Sátoraljaújhelyi Spartacus 0:2, Rakamaz (Sza­bolcs) — Kazincbarcikai Ve­gyész 0:1. ★ A nemzetközi kupákban is kupanap volt tegnap. Az UEFA Kupában a Honvéd 3:2-re nyert a Plovdiv ellen és 7:5-ös gólaránnyal jutott tovább. A KK-ban a Tata­bánya az osztrák Bregenz együttesét fogadta és győzte le 5:2 arányban. (A többi ku­paeredményről a 6. oldalon számolunk be!) H. K. Sportvezetők kitüntetése Kedden délután az MTSH miskolci székhazában is megemlékeztek a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forrada­lom 56. évfordulójáról. Az ünnepi beszédet Kecskeméti István, városi sportfelügyelő tartotta. Ezt követően Papp Gazsi Imre, a megyei sporthivatal elnöke kitüntetéseket nyúj­tott át a sportmunkában ki­emelkedő munkát végzők­nek. A kitüntetett miskolci és megyei sportvezetők közül a Testnevelés és Sport Kiváló Dolgozója kitüntetést kapta Hlavnyai László, a MÉMTE vitorlás szakosztályának ve­zetője, a BVSZ szakfelügye­lője, Nagy Gyula, a megyei kajak-kenu szövetség főtit­kára, dr. Szaladnya Sándor egyetemi tanár és Vígh Jó­zsef, a megyei úszószövetség elnöke. A Testnevelés és Sport Ér­demes Dolgozója kitüntetést kapta többek között: Kiss Zoltán, Miskolc járás sport- felügyelője, Szilágyi Dezső, az MTSH munkatársa, Vá- radi István, az MVSC elnök­ségi tagja, Wallacher László- né, a városi KISZ-bizottság munkatársa és Dúrbák György, a DVTK birkózó szakosztályának elnöke. A kitüntetések átadása után Huri Sándor, az MTSH munkatársa azoknak neveit is felsorolta, akik hétfőn kaptak kormánykitüntetése­ket kiemelkedő sportmunká­juk elismeréseképpen — akik­nek névsorát már keddi la­punkban közöltük. Mindeníéte Kóstolgató (Kerényi László ßaks) V) Kosarat kaptak Aki bajba jut a Himaláján... — Szorítsd, dobjad, fojtsd ..., Serénykedj! A két tatami felé hangzó vésztjósló kitiltások persze, csak azok számára voltak szokatlanok, akik kevésbé ismerősek a cselgáncs világában. A sportcsarnok küzdőterén ügyködő fe­hér judogis legénykék viszont „értettek a szóból”, s igen­csak igyekeztek megfogadni a jó tanácsokat. Különösen a „Serénykedj!” biztatásnak volt foganatja, bár a versenyzők korát figyelembe véve nem is kellett ezt különösebben hang­súlyozni. Az úttörők és a serdülő korúak is — mert ők lép­tek ezúttal szőnyegre — a szó legnemesebb értelmében a sportot a sportért csinálták. S ez az MVSC országos csel­gáncsversenyén nemcsak az „ügybuzgalomban” nyilvánult meg, hanem az igen gyakran ellejtett örömteli „indián tánc­ban”, vagy a keserű-könnyes „mécses törésben” is. a szurkolók is BAJAI VÍZÜGY—DVTK 85:59 (40:36) A tatamin történő szorgos­kodásnak a versenyzés örö­mén, a sikerélményen kívül persze volt még egy másik mozgatója: a pontszerzés le­hetősége. Mert a cselgáncso- zóknál is „szorít a cipő”; vé­szesen közeledik az év vége, s a minősítéshez szükséges „gyűjtögetésre” alig-alig van már lehetőség. A pontszerzés érdekében aztán kétszeresen kockáztattak a kis júdó-pa- lánták: rengeteg volt az ipo- nos győzelem! A szép számú — igaz, főként szülőkből, hozzátartozókból álló — né­zőközönség határozottan él­vezte az akciódús küzdelme­ket, ha csak — nem az ő kedvencük volt a vesztes. S elsősorban a zöld-fehér szí­nekért lelkesülök tapsoltak sokat, hiszen az MVSC csel- gáncsozói ezúttal ugyancsak kitettek magukért. A meg­rendezett 18 versenyszámot tekintve, 10 alkalommal ők álltak a dobogó legfelsőbb fokán alaposan „lepipálva” a nagy hagyományokkal ren­delkező Üj pestó Dózsa ifj alt, akiknek csak hét aranyérem jutott! S ha figyelembe vesz- szük az ugyancsak sok ver­senyzőt felvonultató Debre­ceni Dózsa és az Esztergom (A DP A érdekes h>rel 'repte met a sportvilágot — méghozzá szófiából keltezve! A jelentés szerint a nyugatnémet hírügy­nökség képviselőjének Jaap Van Praag, az AJax Amsterdam el­nöke kijelentette: „Az Aber- deennel történt megállapodás ér­telmében az Ajaxhoz szerződtet­cselgáncs-múltját; az AFIT egy első helyezése szintén kétszeres súllyal „nyom a lat­ban”! Ezüst- és bronzérem is jócskán jutott a miskolciak­nak. Az előbbiből 10, az utóbbiból 21 került hazai vitrinbe. Az úttörőverseny miskolci aranyérmesei: Varga (32 kg), Hoffmann I. (38 kg), Szebeni (nehézsúly). Ezüstérmesek: Csor­ba (32 kg), Hamvai (41 kg), Szombathy (45 kg), Balogh (53 kg), Tóth (58 kg). Bronzérme­sek : Vígh (29 kg), Veres és Vati (32 kg), Fúrj ész és Szombathy II. (38 kg), Nagy és Szegedi (41 kg), Varga és Kolacsek (45 kg), Angyal (49 kg), Brindza (53 kg), Bodnár (58 kg). Szegedi és Ko­lacsek (M. AFIT) kivételével va­lamennyien az MVSC verseny­zői. A serdülő viadal miskolci első helyezettjei: Schulhoff (40 kg), Varga (44 kg). Juhász (48 kg), Tóth (52 kg), Simánszky (60 kg), Fafula (64 kg), Nagy (68 kg), Tóth (nehézsúly). Második he­lyezettek: Hoffmann G. (44 kg), Juhász (56 kg), Kalas (60 kg), Oprável (64 kg), Szvoboda (68 kg). Harmadik helyezettek: Vi- rágh (40 kg), Molnár és Vígh (44 kg), Dvorszky (56 kg), Birk (60 kg), Petrtk (64 kg), Sütő (68 kg), Fehér és Sáfián (nehéz­súly). Tóth, Oprável és Birk (M. AFIT) kivételével valameny- nyien az MVSC cselgáncsozói. M. Gy. tűk Varga Zoltánt, a skót lab­darúgó csapat csatárát”. Az el­nöki nyilatkozat akkor hangzott el, amikor a holland bajnokcsa­pat vezetője „terepszemlét” tar­tott Szófiában a CSzKA Szófia —Ajax BEK visszavágójával kap­csolatban. A legvérmesebb diósgyőri szurkolók sem reméltek a bajnokjelölt Vízüggyel szem­ben győzelmet, de arra sem gondoltak, hogy a DVTK ko­saras fiai ilyen szánalmasan gyenge játékot produkálva „adják meg” magukat! Pedig a kezdet mást sejtetett! A 10. percig nagy akarás­sal, lendülettel játszottak a hazaiak. Mezőnyben jól ado­gattak, sikeres zárások után „ütemre” törtek be a palánk alá, s a dobásaik sem voltak rosszak. Ebben az időszak­ban nemegyszer 5—7 ponttal is vezettek a magassági fö­lényben levő bajnokjelölttel szemben! Amikor viszont a vendégek az emberfogást vál­togatni kezdték a területvé­delemmel ; a diósgyőriek lendülete megtört, játékuk egyre bizonytalanabbá vált. Sok labdát „eladtak”, pon­tatlanul céloztak, helyzetei­ket nem dolgozták ki, s ugyanakkor a bajaiak két magas centerét — Ivánt és lkotityot — sem tudták sem­legesíteni. A félidő már 4 pontos vendégvezetéssel zá­rult! Szünet után szinte egyik percről a másikra teljesen szétesett a DVTK csapatjá­téka, s a mérkőzés végéig csak vergődtek a pályán! Kü­lönösen feltűnt a rendkívül rossz dobáskészség, s az, hogy az ellenfél palánkja alatt képtelenek voltak a lepat­tanó labdákat megszerezni. Ugyanakkor a tervszerűen, nyugodtan játszó bajaiaknak minden sikerült, s nagyará­nyú győzelmük jogosságát az is bizonyítja, hogy a talál­kozó végén a hazai játéko­sokban csalódott közönség őket tapsolta meg! Kosárdobók: Gallyas (19), Szederkényi (13), Nagy (10), Dibás (9), Tarjáni (6), So- modi (2). MEAFC—ÁSE 54:50 (26:31) A körülményes utazás miatt a miskolciak nem tudtak rendesen bemelegíteni, hi­szen szinte a kezdés pillana­tában érkeztek a mérkőzés színhelyére. Ez meg is lát­szott az első félidei! játéku­kon. Zónavédekezésük ugyan nem volt rossz, ám a dobá­sokat igen nagy hibaszáza­lékkal hajtották végre. Az első játékrészt ötpontos előnnyel zárták a vendéglá­tók. Fordulás után a mis­kolciak emberfogásos véde­kezésre tértek át, s ez meg­törte az ÁSE lendületét. Ugyanakkor a MEAFC tá­madásaiban nagymértékben érvényesült a türelem, s a ziccerhelyzetek kidolgozása is várakozáson felül sikerült. Bardócz ponterőssége és Bátky kiemelkedő védőmun­kája végül is győzelmet eredményezett. Kosárdobók: Bardócz (15), Béres (10), Varga (8), Hin­ter F, Magyar (6—6), Kere­kes (3), Bátky, Kinter Gy., Tisza (2—2). (monostori) Bp. Spartacus—DVTK 82:61 (45:29) NB I. női mérkőzés. V.; Új­vári. A négy válogatott játékossal pályára lépő fővárosiak ellen nem sok reménye volt a pont­szerzésre a hazaiaknak. Eperjes- sy edző gondjait csak szaporí­totta. hogy Vizkeletiné megbete­gedett. így nem állhatott a csa­pat rendelkezésére. Mindezekhez csupán adalék volt, hogy a mér­kőzésre csak az egyik fővárosi játékvezető érkezett meg. .. Már az első peroekben látszott, hogy az egészpályás letámadást választó Spartacus iramát a mie­ink nem sokáig fogják bírni. Mégis: ezúttal talán a szezon legjobb játékát nyújtották a lá­nyok, de 3—2-es zónavédekezé­sük nem tudta útját állni a Spartacus-játékosok rohamainak, akik közül a válogatott Kiss L. egyre-másra „szórta” a kosara­kat. A 6. percben már 18:9 volt az állás a fővárosiak javára, akik előnyüket fokozva, biztos vezetéssel zárták a félidőt. A második játékrész elején Holyevácz megsérült, s kiválása kis zavart okozott a DVTK vé­dekezésében. amit a vendégek azonnal kihasználták. Amíg a játékost ápolták, a Spari to­vább növelte előnyét, s amikor a hazaiak egyik legjobbja a 10. pere táján visszatért, már Sitz­es eredményt könyvelhettünk el. A hátrányt a hátralevő időben sem tudta csökkenteni, a sok zjccerhelyzetet éswnéhány bünte­tet is hibázó, fáradt csapat be­nyomását keltő DVTK. Kosárdobók: Medgyesi (18). Holyevácz (14). Nagy (9). Lu­kács (8). Kmeczkóné (4), spisák (3), Budai, Mező (2—2), Széná­st (1). Jók: Medgyeai, Hefyevácz, Lu- káM. Nepál fővárosában, Kat- manduban létrehozták a he­gyi mentőszolgálatot, amely­nek az a célja, hogy segít­séget nyújtsanak azoknak az alpinistáknak. akik nehéz helyzetbe kerülnek a Hima­lája lejtőjén. A mentőszol­gálat tagjai hegyi vezetők, orvosok és a légitársaság képviselője. A társaság lét­rehozására azért volt szük­ség, mert évente már mint­egy 4000 alpinista indul a hegyrendszer megmászására. Tavaly 70-en maradtak ott közülük; sokan azért vesz­tették életüket, mert későn siettek segítségükre. Űrállomásról figyelni a halrajokat... A partmenti tengervizek kiak­názását fokozni már nem lehet. Nagyobb zsákmányért a halá­szok egyre beljebb kényszerül­nek a nyílt óceánokon. Hogyan lehetne azonban a nyílt óceánba haltömegeket telepíteni, amikor partközeiben is nehéz megtalálni őket? A halak és egyéb tengeri élő­lények többnyire a vízfelszín közelében — mintegy 330 láb mélységben — „laknak”, s ott gyűlnek össze, ahol a — hőmér­sékletükben, só- és oxigéntartal­mukban — különböző tengeri áramlatok találkoznak. Vagyis ahol élelmet, és oxigént talál nak. Ezért az embernek nagyobb fogás érdekében a tengeri áram­latok pontos ismeretére van szüksége. Ez az információ azo­kon a helyeken használható fel jól, ahol az áramlatok pontos A nadrágszerep Az egyik igen könnyednek ismert párizsi színésznőnek a nadrágszerepet ajánlották fel, mire ő a következő szavakkal rontott be igaz­gatójához, Sacha Guitry- hez: „Szembank” A Geurtsen B. V. holland vállalat olyan fürdőkádat ho­zott forgalomba, amely meg­könnyíti a betegek fürdetését a kórházakban. Különleges berendezés segítségével sza­bályozni lehet (50—100 cen­vonalát 10—15 napra előre jelez­ni tudják. A világ óceánjainak kutatási területe mintegy 156 900—188 300 millió négyzetméter. Ilyen hatal­mas területről a szükséges ada­tok beszerzéséhez több ezer ha­jóra lenne szükség! Ezt a mun­kát tehát csakis űr-apparátusok végezhetik el. Mesterséges hol­dak lehetővé tennék tudásanya­gunk bővítését a víztömegek mozgásáról, hőfokukról, sótartal­mukról, sűrűségükről stb., s természetesen a halak helyzeté­ről. Egyébként az ehető halak ’egtöbbje speciális zsiradékot vá­laszt ki, mely filmbevonatot al­kot a vízfelületen. Ezeknek a ilmeknek a színképelemzése hasznos lehet annak megállapí­tásában, hogy egy-egy halfajta az óceánnak mely részén tar­tózkodik éppen. — Ha nadrágban lépek fel, fél Párizs férfinak fog nézni majd. — Ez lehetséges — szólt higgadtan Guitry —, a má­sik fele azonban bizonyosan tudja, hogy ez nem így van. tetősre 6zánt részét itthosz- szú ideig tudják tartósítani mínusz 190 foknál alacso­nyabb hőmérsékleten. timéter) a fürdőkád földtől számított magasságát. A leg­alsó helyzetben a beteg köny- nyen „beléphet” a fürdőkád­ba, amelynek magasságát ké­sőbb az ápolónő a fürdetés szempontjából legkényelme­sebb módon szabályozz* Varga az Ajaxban? Pontszerző a tatamin Kórházi fürdőkád Helsinkiben működik Eu­rópa első és a világ egyik legjobban működő „szem­bankja”. A szaruhártya átül-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents