Déli Hírlap, 1973. november (5. évfolyam, 257-281. szám)

1973-11-26 / 277. szám

Müncz főszereplésével Bullapesti VSC-MVSC 2:1 (1:1) A mérkőzés előtti helyzetképet a meteorológusok talán így fisszegezték volna: időnként orkánszerű, változó irányú szél, szemerkélő eső, hűvös, hideg idő. Az öltözők képén azonban a kinti időjárás mit sem változtatott. Mindkét öltözőben ugyanis magasra csapott a bajnoki láz, mert a miskolciak igazolni szerették volna jogos első helyezésüket, míg a ha­zaiak e babér megtépázására készültek.., Amikor Müncz játékvezető vezetésével pályára léptek a csapatok, alig 300 néző didergett a lelátókon. ^ Salamon lő — s máris jöhet az ölelkezés. írhattuk volna ezt is, de becsületesen bevalljuk, hogy a felső képen látható helyzetét Salamon még nem tudta belőni. Később azonban javított! Az ölelkezés természetesen már „az igazi”! És így lett: DVTK—Szekszárd 1:0. (Szabó István felvételei) Labdarúgás Keserves győzelem DVTK-Szekszárd 1:0 (0:0) A hazaiak kezdték a játé­kot, de az első perc végén már a Vasút szerezhetett vol­na gólt: Kiss remek fejesé­vel Sarkadi két védő között kiugrott, ám a kivetődő Szar­kába lőtt, a kapusról kipat­tanó labdára rajtoló Szabó pedig lökött, igy oda lett a gólszerzési lehetőség. Már az első percekben lát­szott, hogy a hazaiak lestak­tikát választottak, a vendé­gek karmesterét Kisst pedig a balhátvéd Hosszú követte árnyékként. A 8. percben — Müncz hi­bája révén — vezetéshez ju­tott a hazai csapat: Aranyo­si óriási gólhelyzetben a ki­vetődő Rabcsákba lőtte a labdát, amely az a kapusról csatár elé pattant, aki ezút­tal Herrt találta telibe. Óriá­si meglepetésre a játékveze­tő büntető rúgást ítélt, ame­lyet Tőröcsik végzett el, s a labda Rabcsák kezét érintve jutott a hálóba. A félidő derekán egyre in­kább fölénybe került az MVSC, ám helyzeteit kezdet­ben nem tudta kihasználni, mígnem a 21. percben sike­rült az egyenlítés. Szabó lab­dáját B. Nagy, mintegy 25 méterre a kaputól, kézzel húzta le. Kiss a szabadrúgást a középen kiugró Krompaszki elé emelte, aki a kifutó Szarka fölött a hálóba lőtt. (Tichy Lajos a volt válo­Az elmúlt héten pénteken és szombaton a vasgyári le­ányiskola tornatermében ren­dezték meg a városi II. és III. osztályú egyéni asztali­tenisz-bajnokságot. A kétnapos versenyt a fia­talok előretörése jellemezte. Hatalmas meglepetést keltett a III. osztályú férfiverse­nyen az újonc Kriston (MÉM- TE) második helye. Losonczi (MÉMTE) pedig a II. osztályú férfiversenyen okozott meg­lepetést a második helyen kiemelt Egervári (MÉMTE) legyőzésével. A színvonal vi­szont messze elmaradt a megszokottól. Arról nem is beszélve, hogy az esélyesként számon tartott versenyzők száma állandóan csökken és évek óta mindig ugyanazok az asztaliteniszezők nyerik a versenyeket vagy érnek el helyezést. Ezért is örvende­tes a fiatalok jó szereplése és váratlanul elért győzel­meik. Eredmények: U. o. női: 1. Ditrői I. 2. Ré- pási 3. Czimma (valamennyi MfiMTE) én Gábor <B. Volán) IL o. férfi; 1. Tálas, 2. Dubéczi 3. Losonczi és Szabó (valameny- nyi MEMTE) III. o. női: t. Czim­ma 2. Ditrői I. 3. Répássi (vala­mennyi MEMTE) és Gábor (B. Volán). * Vasárnap a MÉMTE nép­kerti tornacsarnokában ren­dezték meg a megye II., III. osztályú asztalitenisz-bajnok­ságot. A vidéket egészen ke­vesen képviselték, és így a mezőny alig változott a vá­rosi bajnoksághoz viszonyít­va. Losonczi és Kriston ezen a napon is tovább folytatta jó szereplését és ők ketten kerültek a III. osztályú baj­nokság döntőjébe. Losonczi ebben a számban is szolgál­tatott meglepetést Ignácz (DVTK) legyőzésével. Tálas a városi II. osztályú bajnok­ság után a megyeit is meg­nyerte és hosszú idő után is­mét felállhatott a dobogó legmagasabb fokára. A MÉM­TE női versenyzői biztosan gatott labdarúgó jegyezte meg: „a Miskolc lényegesen szebben, korszerűbben ját­szik, de lehet, hogy ez lesz a veszte?” S a második félidő­ben igaza is lett a sokszoros válogatott csatárnak.) A Vasút egyre-másra dol­gozta ki helyzeteit, de a já­tékosok még a kapussal szem­ben állva sem tudták kihasz­nálni a lehetőséget. Sarkadi, Szabó majd ismét Sarkadi hagyott ki hatalmas helyze­tet, miközben Kiss gólját les miatt érvénytelenítette a já­tékvezető. A 79. percben azután el­dőlt a mérkőzés sorsa. Ka­szás belőtt labdájánál Herr és Locher is lyukat rúgott, Tőröcsik ott termett és 4 mé­terről a tehetetlen Rabcsák mellett a hálóba lőtt. Ezek után még Kiss bomba sza­badrúgása érdemel említést, amely hajszállal kerülte el a kaput. A Rabcsák, — Horváth, Herr, István, Krompaszki, Locher, Lukács, Szabó, Mol­nár, Kiss, Sarkadi összetéte­lű zöldfehér csapatból ezút­tal Rabcsák, Krompaszki, Molnár és Kiss nyújtott át­lagon felüli teljesítményt. Meg kell még jegyezni, hogy a miskolci csapat lényegesen jobban játszott ellenfelénél, nem érdemelt vereséget. szereznék meg a bajnoki cí­meket. Eredmények: II. o. női: 1. Brilla 2. Tálasné 3. Ditrői I. és Czimma (vala­mennyi MEMTE) II. o. férfi: 1. Tálas 2. Egervári, 3. Dubéczi és Szabó (valamennyi MEMTE) ín. o. női: 1. Czimma 2. Jerszi 3. Ditrői I. (valamennyi MEMTE) és Gábor (B. Volán). III. o. fér­fi: 1. Kriston 2. Losonczi 3. Fe­jes (valamennyi MEMTE) és Ig- nácz (DVTK). A második meglepetést az hozta, hogy a nevezésüket el­küldő és biztos' résztvevőnek számító szolnokiak — köztük az olimpikon B. Nagy — minden indok nélkül távol maradtak a versenytől. Igaz, a mezőny így is olyan volt, — mint Irsa Tibor mondta, — hogy a párbajtőr vívásban vezető 5—6 európai nemzet kivételével, bármely más or­szág elfogadhatta volna ezt a döntőt saját országos baj­nokságának is! A finálé résztvevői között például ott volt a legutóbbi svájci nem­zetközi verseny negyedik he­lyezettje, az Ű. Dózsás Kanczler és a magyar junior bajnok Forgács (KSI) is. A verseny kellemetlen meglepetését a borsodi vívók szolgáltatták. Ardei (DVTK) például már a selejtezőben „elvérzett”, Patócs (DVTK) is csak a középdöntőig jutott el. Kellemes és általános megelégedést okozott viszont NB. I. 14. forduló: Bp. Honvéd—Videoton 1:2 (1:0), Vasas—MTK I :i (1:1), Csepel— Szeged 2:0 (2:0), Dorog—Zala­egerszeg 1:2 (0:1), Haladás—Pécs 1:1 (0:1), Tatabánya—Ferencvá­ros 2:0 (1:0), Salgótarján—Ü. Dó­zsa 2:1 (2:1), Rába ETO—Egyet­értés 1:1 (1:0). A bajnokság állása: 1. Bp. Honvéd 14 9 — 5 30—14 18 2. Ü. Dózsa 14 8 2 4 32—22 18 3. Tatab. 14 7 4 3 21—15 18 4. Rába ETO 14 7 4 3 18—16 18 5. FTC 14 T 3 4 £4—16 17 6. S.-tarján 14 5 7 2 15—13 17 7. Pécs 14 5 7 2 15—14 17 fi. Videoton 14 6 4 4 20—18 16 9. Csepel 14 6 3 5 21—18 15 10. MTK 14 5 3 6 17—18 13 11. ZTE 14 5 3 6 15—21 13 12. Haladás 14 3 5 6 13—17 11 13. Vasas 14 2 6 6 12—18 10 14. SZEOL 14 3 3 8 14—19 9 15. Egyetértés 14 — 8 6 10—r26 8 16. Dorog 14 1 4 9 12—24 6 NB. I. B. 16. forduló: Diósgyőr—Szekszárd 1:0 (0:0), Ganz MAVAG—Debrecen 0:2 (0:1), Budafok—MÁV DAC 1:1 (1:0), Komló—Oroszlány íj* (OKI), Olajbányász—Szolnoki MTE 2:1 (2:0), Kecskemét—Dunaújváros 1:2 (1:2), Várpalota—Eger 1:1 (1 :l), Békéscsaba—Bp. Spartacus 2:0 (1:0), Kossuth KFSE—Pénz­ügyőr 2:2 (1:2). az a tény — bár így is 9 órán át tartott a viadal —, hogy az elektromos beren­dezések és a zsűri is kifo­gástalanul működtek. Ennek ellenére a hosszú viadal ala­posan próbára tette mind a versenyzők, mind a bírák erejét és türelmét. A verseny végig rendkí­vül magas színvonalon folyt, s a kiegyensúlyozott erővi­szonyokra jellemző, hogy már a középdöntőtől kezdve szin­te alig akadt olyan csörte, mely ne 5:4 arányban vég­ződött volna. A finálé kés­hegyre menő harcot hozott és több esetben kellett a ver- senybíráknak az „időt” is bemondania. Sajnos, a vég­küzdelemben a borsodiak már csak mint nézők voltak érdekelve. A 9 kitűnő vívó óriási csatája így is élményt jelentett, medyből végül is a „leghegybizlosabb” Kanczler került ki győztesen, ám csu­pán egy győzelemmel aratva A bajnokság állása : 1. DVTK 16 10 3 3 29—12 23 2. Budafok 16 6 7 3 21—13 1.9 3. Szolnok 16 7 5 4 22—17 19 4. Békéscsaba 16 7 4 5 17—14 18 5. Komló 16 7 4 5 18—13 18 6. Olajbányász 16 7 4 5 22—20 18 7. D.-újváros 16 6 5 5 27—Ili 17 8. Köss. KFS 16 7 3 6 21—20 17 9. Debrecen 16 5 6 5 lf—14 16 10. MÁV DAC 16 5 5 6 20—17 15 11. Kecskemét 16 5 5 6 18—27 15 12. Szekszárd 16 3 8 5 11—12 14 13. Pénzügyőr 1« 6 2 8 28—30 14 14. Várpalota 16 4 6 6 13—16 14 15. Spartacus 16 5 4 7 17—21 14 16. Eger 16 4 5 7 20—26 10 17. G. MAVAG 16 4 5 7 14—23 13 18. Oroszlány 16 4 3 9 12—23 11 NB. n. Északi csoport. 15. for­dúló: ÉPGÉP—Salgótarjáni KSE 1:2, Rudabánya—Gyöngyös 1:0, Nagy- bátony—Sátoraljaújhely 0:0, Du­nakeszi—Nyíregyháza 2:0, Lenin- város—Vác 3:0, űzd—Kisterenye 3:1, Kazincbarcika—Vasas Izzó 0:0, BVSC—Miskolc 2:1. Az őszi végeredmény: 1. MVSC 23:13 22 2. Kazincbarcika 23:10 21 3. Ózd 16:6 20, 4. BVSC 28:1« 19, 5. Dunakeszi 20:15 1«, 6. Rudabánya 26:30 17, 7—8. Gyöngyös 21:11 16, és Izzó 21:11 16, 9. Vác 15:16 15, 10. Salg. KSE 21:23 15, 11. Nagybátony 15:23 13, 12. Leninváros 20:25 12, 13. Sátoraljaújhely 12:24 12, 14. Nyíregyháza 10:21 11, 15. Kiste­renye 10:29 10, 16. ÉPGEP 11:30 3. többet mint az utána hár­mas holtversenyben végzett vívótársak. Az országos I. osztályú párbaj tör-verseny végered­ménye 1. Kanczler (O. Dó­zsa 6 gy.), 2. Miklósvári (Csepel 5 gy. 25 at. 35 kt), 3. Bodorkos (Bp. Vasas 5 gy, 25 at, 33 kt.), 4. Dénes (KSI 5. gy., 31 kt.), 5. I-aseczky (BVSC 4 gy. 30 kt.), 6. Ud­varhelyi (Bp. HSE 4 gy. 31 kt.), 7. Forgács (KSI 4 gy. 35 kt.), 8. Halmi (VM. Egyet­értés 1 gy. 38 at., 29 kt.), 9. Bácskai (VM. Egyetértés 1 gy. 38 at., 18 kt.). ♦ A Miklós utcai iskola torna­termében is országos vívóver­senyt rendeztek. Ott a női IV. osztályú tőrözők léptek pástra. A 26 fős mezőnyben a salgótar­jániak szerepeltek kitűnően, s bizony nem sok babér termett a diósgyőri és egn vívóknak. Ez a verseny az első 6 helyezettet minősítette m-as osztályú ver­senyzővé. A mezőnyből egyéb­ként a salgótarjáni Miklós emel­kedett ki. A verseny végeredménye: 1. Miklós (SKSE 7 gy), 2. Kovács (DVTK 4 gy. 18 kt.), 3. Balogh (SKSE 4 gy., 19 kt.), 4. Ksrcsi- csek (SKSE 4 gy., 22 kt.), 5. Mándokl (Egri Dózsa 3 gy„ 20 kt.), 6. Kovács (SKSE 3 gy„ 21 kt.), 7. Gáspár (SKSE 2 gy.), 8. Bartus (SKSE 1 gy.). (monostori) A kellemetlenül szeles, csí­pős idő nem hatott kedve­zően a mérkőzés látogatott­ságára, hiszen a fizető nézők száma nem érte el a kétez­ret, s összesen is mintegy két és félezren nézték végig a találkozót. Mindkét csapat­ban változott az összeállítás a múlt hetihez képest — a DVTK-nál azért, mert Kole- szárik sérülése miatt nem játszhatott. A Barna által jól vezetett mérkőzésen az aláb­biak szerepeltek. DVTK: Veréb, — Kovács, Hajas,, Szabó Z., — Gól, Vá­ráéit, — Udvarev (Fekete), a 74. percben), Salamon, Hor­váth, Tatár (Egri, a szünet­ben), Görgei. Szekszárd: Pólyák, — Fo­dor, Korner, Lubastyik (Né­meth), — Simon, Vágó, — Kovács, Korom, Kalász, Freppán, Pusztai. Szét és rög A mérkőzés előtt az öltö­zőben Preiner Kálmán arra figyelmeztette a játékosokat, hogy számoljanak az erős szél és a rögösre fagyott pá­lya zavaró hatásával, nehogy az emiatt keletkezett hibák kapkodást okozzanak. A fi­gyelmeztetés jogos volt, mert az emltett tényezők néhány­szor valóban zavart okoztak az összjátékban. Ez azonban csak a kisebbik hiba lett vol­na, hiszen néhány diósgyőri játékos indiszponált játéka ezekkel sem magyarázható. Nehéz dió A „szokásos módon” jól in­dult a mérkőzés, de a hazai nyomás csak szögleteket és mellélövést eredményezett, s a 10. percben már a szek­szárdi Korom fölélövése után hördültek föl a nézők. Elég sok volt a szabályta­lanság mindkét részről a gyorsan közepes alá süllyedt színvonalú játékrészben. A szekszárdiak bizonyították, hogy nem véletlenül kapták eddig a legkevesebb gólt az NB I. B-ben (és most is csak annyit, mint a listavezető DVTK!). A szervezetten védekező vendég-csapattal szemben nem sok hatásos eszközt tu­dott felvonultatni az eléggé szétesően játszó diósgyőri tá­madósor, s jobbára csak tá­voli lövésekkel kísérletezett. Az első félóra alatt azonban ilyen is csak három akadt Váradi és Horváth révén. A legnagyobb izgalmat a 28. percben egy hazaadás okozta a vendégek kapuja előtt, va­lamint az, hogy a másik ol­dalon Pusztai Kalászt tisztá­ra játszotta (a szekszárdi csa­tár viszont arról tett tanú- bizonyságot. hogy csapata miért lőtte a legkevesebb gólt ebben az osztályban.) Az utolsó negyedórában Korom lövése adott munkát Verébnek, majd a szekszárdi Kovács lesről gurított a há­lóba. Két perccel a félidő vé­ge előtt Görgei távoli lövé­sét védte Pólyák a jobb sa­roknál, s az első nagyobb­nak mondható helyzetet csak a 45. percben láttuk, amikor azonban Udvarév beadását Salamon mintegy 12 méter­ről fölé rúgta. Salamon góljával A második félidőre a most különösen is gyengélkedő To- tór helyére Egri került a csa­patba, s a múlt vasárnapi­hoz hasonlóan — a félidő egy részében — mo3t is irá­nyító készségét bizonyította. A második 45 perc egyébként fergeteges hazai rohamokkal kezdődött, de a több hely­zetből csak négy szöglet lett — három perc leforgása alatt. A 9. percben Egri 16 méteres lövése alig ment a bal alsó sarok mellé, ezt kö­vetően azonban 20 percig szinte semmi felírni való nem akadt A DVTK fölény­ben játszott, de bosszantóan sok hibával, s a sorozatos támadások csak a 28. perc­ben eredményeztek valamire való helyzetet: Váradi labdá­ját Salamon a 11-es pontig vitte, de végülis nem jutott lövéshez. Lezajlott a máso­dik csere is (Udvarev — Fe­kete), s nehány másodperc­cel utána megszületett a győztes gól. A 30. percben Horváth labdáját Salamon kapásból küldte a jobb alsó sarokba. A gól a diósgyőrieket hoz­ta fel, bár a 37. percben Ka­lász 10 méterről nagy egyen­lítési lehetőséget hagyott ki — fölé lövés formájában. Szép volt még Horváth léc alá tartó ívelése, s az a tű­zijáték, amit nem sokkal a befejezés előtt rendeztek a diósgyőriek, az eredmény azonban már nem változott. Igen fontos két bajnoki pontot szerzett a DVTK, hiszen ezekkel 4 pont előny­re tett szert, a játék azon­ban sok kívánni valót ha­gyott maga után, s ezért mondhattuk felcímünkben: Keserves győzelem ... HORVATH KALMAN Szabadfogásban is a DVTK Mint az várható volt, a DVTK szabadfogású birkózó csapata fölé­nyesen nyerte meg a tegnap befejeződött NB II-es csapatbajnoksá­got. A fölényükre Jellemző, bogy nemcsak veretlenül lettek elaők, de 7:3-náI rosszabb arányú győzelmük nem is volt. A kötöttfogás után tehát szabadfogásban is az NB II. bajnokai lettek, s ez most mégsem Jár együtt a szokásos örömmel, a feljutás tényével. Jövöre ugyanis más rendszerben rendeznek CSB-t, igy a diósgyőrieknek mé- egyszer meg kell majd küzdeni a magasabb osztályba jutásért. Ez egyébként jövöre nehezebb feladat lesz, hiszen véglegessé válik a fogásnemek teljes szétválasztása (valaki csak vagy szabad, vagy kötöttfogású versenyző lehet), s ez még annak eldöntését is igényli, hogy melyik fogásnemben próbálkozzanak majd. Annyi jól kvalifi­kált birkózójuk ugyanis nincs, amennyiből külön-külőn csapatot tud­nának kiállítani mindkét fogásnem küzdelmeire. Ez azonban még a Jövő problémája, a Jelené az ünneplés. Ünnep­lése annak a bajnoki címnek, amit tegnap az addig veretlen Kinizsi Húsos 73 és s Gyöngyös 3:0 arányú legyőzésével vívták ki. (A gyöngyösiek ellen Tomolya, Szalontai Z., Piricz, Farkas, Jász­kai, Rusznyák, Veres, Porteleki, Juhász aratták a győzelmeket, míg a második helye« végzett fővárosi csapat ellen Tomolya, Szalontai Z., Farkas, Jászkai, Rusznyák, Berdó és Juhász szerezték z pontokat.) h. k. Jól szerepeltek a fiatalok Kilencórás párbaj tőr-csata! — Ilyen párbajtőr-verseny még soha nem volt Miskolcon! — sommázta a látottakat eléggé fáradtan — úgy este 6 óra körül — Irsa Tibor, a megyei vívószövetség elnöke. A kitűnő szakember megállapítása teljes mértékben fedte a valóságot: az országos I. osztályú párbajtőr-viadal 9 órás nagy csatát hozott! S tulajdonképpen ez volt a verseny leg­nagyobb meglepetése, hiszen a megyei szakvezetők attól tar­tottak: kellő számú vivő hiányában nem minősíthet, tehát valószínűleg elmarad a viadal. És: 13 egyesület — köztük az Ü. Dózsa, DVSC, Bp. HSE, Bp. Vasas, Csepel, VM Egyetér­tés, KSI — 33 vívója jött el Miskolcra.

Next

/
Thumbnails
Contents