Déli Hírlap, 1973. november (5. évfolyam, 257-281. szám)
1973-11-22 / 274. szám
UHßNBff a miskolciaké a szó mmtmmmaammaBammmmmmmmmmMtKKmamtmmmmmmmmmmamBm 4 Segítsük az ellenőrök munkáját Vasárnap este fél 11 órakor utaztam a városközpont felé az 1-es autóbuszon. Űtközben középkorú ellenőrnő szállt fel a kocsira, s nagyon udvarias hangon kérte a bérletek és menetjegyek felmutatását. Egy fiatalemberekből álló társaság — anélkül, hogy jegyüket vagy bérletüket felmutatták volna — felszólította az ellenőrt, hogy igazolja magát. Valóban megbotránkoztató volt a jelenet, hiszen az egyenruha és a karszalag bizonyította, hogy arra illetékes személy végzi munkáját. (Bár a fiatalok szerint ezt mindenki viselheti!) Sajnos, az utasok közül senki nem állt az ellenőrnő védelmére. Nem könnyű feladatot látnak el, amikor a rájuk bízott munkát végzik, s az utazóközönségnek segíteni és nem hátráltatni kellene munkájukat — írja S. Miklósáé miskolci olvasónk. N-'tn az első eset, hogy panaszt hallunk a tepertő minőségére. Most Lukács Istvánná, Miskolc, Brigád u. 11. sz. alatti lakos hozta be szerkesztőségünkbe az általa, november 17-én — a vasgyári új vásárcsarnokban — vásárolt tepertőt. Csupa bőr és szőr volt, s nem volt épp a leggusztusosabb látvány. A gyárban dolgozó férjének csomagolta be reggelire, de ö — természetesen — nem tudta elfogyasztani. Nem tartozik a drága éielmiszerféleségek közé a tepertő, de azért nem ártana több figyelmet fordítani a minőségére. Bartha László, a papírgyári általános iskola igazgatója hívta fel szerkesztőségünket- telefonon, kérve segítségünket. Elmondotta,' hogy az iskola előtt utat építettek, aminek igen örülnek. Az útépítés munkálataival már jó ideje eUccszültek, azonban közvetlenül a bejárati ajtó előtt mintegy kétméteres mélység tátong. A tervek szerint ide támfalat építenek majd — de mikor? Már egy jó hónapja egyetlen embert sem lehet látni a munkálatoknál. Az iskolába 250 gyerlatokat, annak esetleg komoly következményei lehetnek. Nem szükséges talán elmondani, hogy a «—14 éves gyerekek az iskolaajtón nem kisétálnak, hanem sokszor kirohannak. Pár lépés és már bekövetkezett a tragédia. S még valami: a támfal alapozása már elkészült. A betonalapból több, 10—15 centiméter hosszú vasdarab áll ki. Ez még csak súlyosbítja a helyzetet. Nagyon sürgős intézkedést kérünk és várunk a gyerekek érdekében. A rendelet Tapolcán is érvényes Bár hivatalosan már vége az üdülési szezonnak, a tapolcai SZOT-üdülőkben télen is telt ház van. A szép őszutón nagy sétákat tesznek a beutaltak. Az üdülőkön kívül nagyon sokan választották Miskolc-Tapolcát állandó lakóhelyüknek is. Aki tehát úgy gondolja, hogy ilyenkor már kihalt Tapolca, tegyen egy sétát itt, s meggyőződhet ennek az ellenkezőjéről. Egy sétám során merengésemből váratlanul éles sikoly ijesztett fel. Egy nő szaladt ki a Harkály utcából, majd feldöntött. — Mi történt? — állítottam meg, mitől ijedt meg ennyire? — Ne menjen arra — válaszolja lihegve —, egy nagy boxerku- tya ül az út közepén. Ki sem lehet kerülni. S elmondta, hogy itt üdül, s a szép időben ebédig sétálni indult. Arra nem gondolt, hogy közben Ilyen ijedtségben lesz része, hiszen rendelet van rá, hogy lakott területen kutyát csak pórázon lehet vezetni. Miután az ilyen kutyákkal én is csak kerítésen át szeretek találkozni, megköszönve a figyelmeztetést, visszafordultam. Később érdeklődtem az utca lakóitól és a postásnőtől. Elmondták, hogy a kutya gazdája a Harkály utca 1. szám alatt la: kik, s bizony nap mint nap szabadon, őrizetlenül van kint az utcán a boxer. Tudomásuk szerint eddig még senkit sem harapott meg, de ez nincs a kutyára írva, és látványnak igazán félelmetes, még annak is, aki egyébként nem fél a kutyáktól. Függetlenül attól, hogy Tapolca üdülőhely vagy sem. a fennálló érvényes jogszabályok szerint Miskolc város egész területén, a közterületeken, csak pórázra kötve lehet kutyát sétáltatni, kiengedni. A rendeletnek pedig érvényt kell szerezni a belvárosban is és Tapolcán is. B. E. ROVATVEZETŐ: MOLNÁR SANDORNÉ TELEFON SZAMA: 18-231 * Az új lillafüredi pavilon (Kerényi László felvétele) » Vendéglátó nagyüzem December első napjaiban, Miskolc város felszabadításának évfordulójára, két új létesítményt ad át a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat. t Régi gondja volt a lillafüredieknek a korábban ott üzemelő büfé. A régi, korszerűtlen és a városképet is rontó fabódét most lebontják. Ma van a műszaki átadása az állomás melletti, új, alpesi jellegű, terméskőből készült, fazsindelyes épületnek, amely jó időben büféként működik. Télen viszont fedett helyen árusíthatnak. Étterem, eszpresszó és bár nyílik, várhatóan december 3-án a Győri kapui szolgáltatóházban. — Sokat várunk ettől az egységünktől — mondotta dr. Makai Tibor, a vállalat igazgatója. — A lakótelep vendéglátóipart ellátása eddig megoldatlan volt. Mindent úgy terveztünk, hogy az valóban első osztályú legyen. Mindent, kivéve az árakat, hiszen alkalmazkodnunk kell a vendégeinkhez. Ott sok a fiatal, a fiatal házas, akiknek bizony számít, hogy első vagy másodosztályú árakat számítunk-e az étteremben. Az építők még nem vonultak el. de már megkezdődött a berendezések szállítása. (Itt működik majd különben a vállalat korszerű központi hidegkonyhája is). Az új Tokaj étterem, presszó és bár sok fiatal vendégre számít. Érdekesség hogy itt fiatalok lesznek a vendéglátók is, — valamennyien KISZ-tagok. Erdei táborozás Megállapodást kötött a Magyar Üttörök Szövetsége a Pilisi Parkerdő Gazdasággal. Eszerint a jövő nyáron tíznapos táborozást rendeznek a Pilisben azzal a céllal, hogy a gyermekekkel megismertessék, megszerettessék az erdők világát. „Itt azért köszönnek egymásnak” Jó emberek a szirmaiak... Ezt abból gondolom, hogy a Nyárfa bisztróban reggel ki. lene órakor négy vendég a házigazda. Kiszolgáló sehol. A wurlitzerből az Oh mammy blue szórakoztatja őket. A szomszédban, a 112. számú önkiszolgáló élelmiszerboltban találom meg az egyszemélyes „személyzetet”’, éppen telefonál. ö Is azt mondja, hogy jó emberek a szirmaiak, rájuk lehet bizni a bisztrót. mek Jár, s ezek testi épsége állandóan veszélyben forog. Bár a tantestület mindent elkövet — állandó ügyeletet tartanak az ajtó előtt, hangosbemondón figyelmeztetik a gyerekeket a veszélyre —, de félő, hogy ha sürgősen nem fejezik be a munkáAlig volt virág Erzsébet, J ólán. Sok-sok kedves rokon, ismerős, akiknek az ajándék mellé egy- egy szól virágot is vinne a köszöntő. A hiba csak ott van, hogy például hétfőn a virágüzletekben nem kaptam egy szál vágott virágot sem. Cikláment igen, 40 forintért. A piacon viszont volt vágott virág — 20—25 forintért szálja. Egy kicsdt drága 11 tani. Miért nem készül fel a kertészeti vállalat az ilyen névnapokra, hogy ne kelljen a város üzleteit végigjárni — eredménytelenül? — írja F. É. levélírónk. Szívből köszönjük November 17-én, szombaton az 113-as pártalapszer- vezet helyisége kedves ünnepség színhelye volt. A Hoffmann Ottó utcai óvoda és a Nagyváthy utcai iskola gyermekei adtak kedves kis műsort az alapszervezet öregeinek. Kedves megemlékezésüket ezúttal is szívből köszönjük. Almási Istvánná A vesszőkosártól a rohamkocsiig IV. a mentit A MISKOLCI ÖNKÉNTES TÜZOLTÖEGYLET kebelében alakult mentőosztály a második világháború ideje alatt is önfeláldozóan teljesítette kötelességét. Városunk december 3-i felszabadulása után a felszerelésétől megfosztott tűzoltó- és mentöegyesület tagjai a kiöregedett és eldugott eszközöket. roncsjárműveket tákolták össze, hogy feladatukat elláthassák. A kórházakba, iskolákba hordták az elvonuló front sebesültjeit. A város lakói között kiütéses tífusz ütötte fel a fejét. A mentők a betegeket kerekes targoncán, kézi szánkón szállították a kórházba, ahol a szovjet városparancsnokság segítségével tudták újra megteremteni a gyógyítás alapfeltételeit. Ez időben a járványosztályon 200 kiütéses tífu- szos beteget ápoltak. A SZABAD MAGYAR- ORSZÁG 1946. november 16—i számában Még mindig nincs mentőautója Miskolc- nak címmel jelent meg cikk. Ebből idézünk: „Az a tragikus helyzet a 100 ezer lakosú nagy-Miskolcon, hogy a mentőszolgálatot még mindig két rozoga lovas kocsi látja el. Ezek például Perecesre 45—50 perc alatt, Görömbölv—Tapolcára 35— 40 perc alatt érnek ki. Egy- egy vérzésnél vagy bélátfú- ródásnál, amikor a betegnek percek alatt kellene kórházba jutnia, végzetes szerencsétlenséget jelenthet ez a lassúság.” Az újságcikk szóvá tette, hogy meglehetősen sokba kerül a vidékről történő beszállítás, és azt is kifogásolta. hogy a mentés feladata még mindig a tűzoltókra hárul. Talán az újságcikk is segített abban, hoe'v 1947. januárjában sikerült egy autót összeszerelni a roncsokból. A FELVIDÉKI NÉPSZAVA 1947. december 31-i számában már arról számolt be, hogy abban az évben 3221 esetben nyújtottak elsősegélyt a miskolci mentők. Miskolc és Borsod vármegye mentőszolgálata bonyolította le akkor a legnagyobb forgalmat az országban. A mentőszolgálatot a városi tűzoltóság tagjai látták el, összesen heten teljesítettek állandó szolgálatot. 1948-BAN VÉGRE MEGSZÜLETETT az a kormány- rendelet, amely az önkéntes egyesületeket államosítva, egységes állami költségvetésből működő szolgálatot hozott létre. Az Országos Mentőszolgálat négy autót juttatott Miskolcra; Ford, Dogde. Ford Canada és Skoda gyártmányúakat. Az első három az amerikai hadseregtől kiselejtezett és az európai országoknak kilóra eladott felszerelésből származott. DR. KUBASSY LAS7LO ANTAL ALMOS (Folytatjuk) A pénztárnál Zsofnyák Bélcinét mindenki csaík Manyikénak szólítja. — Majdnem minden udvarban hizlalnak sertést — mondja Manyika. — Most jött 10 mázsa só, a túrajárat még ugyanennyit hoz. Ilyenkor két hét alatt elfogy 6— 8 mázsa rizs is. — Van-e áru, amit hiába keresnek? — Erős paprika nincs, csak édes. Kevés az élesztő is. Hiába kérik az asszonyok a Vege tát csak Delikátot adhatunk helyette. Elfogyott a babérlevél is a káposztaszezonban. Eltűnt a Vénus napraforgóolaj, helyette repceolaját küldenek. Disznótorok kezdete a november. Érződik ez a húsbolt forgalmán is. Legtovább a karaj marad meg. a comb hamar elfogy. Az oldalas és a véknya is. Ez olcsóbb és kiadósabb. Most éppen szabadnapos a hentes — újságolja a szomszédban levő zöldségespavilon elárusítója, Márton Lajosné. — No azért, azt ne higgye, hogy a hasunkon spórolunk, mert a szirmaiak is szeretnek enni. Különben nagyon sok már itt az idegen, a nem tősgyökeres szirmai. Egyszerolyan lett a falunk, mint volt. A kiskertekben megterem ugyan a zöldségféle, de nem díszük úgy a paprika, mint az Űj Élet Tsz földién. Számít ám a szakszerűség is. — És minden van’ — Napicikkekből nincs hi-; ány. Ruháért bejárunk a városba, meg háztartási szerekért ... — Szórakozás ? — Az uram időnként benéz a Fortunába, de nem nagyon szokott leülni. Gyorsan megjárja. Otthonülő ember. A 14. számú vegyesboltba Tarján Ferencné boltvezető a Győri kapuból jár ki. — Nagyon szeretek itt dolgozni — mondja. — Megszoktam a szirmaiakat. Masabbak itt az emberek. Itthoniasabbak, közvetlenebbek, természetesebbek, mint a belvárosban. Itt azért köszönnek, megkérdezik, hogy vagyunk. Azt mondhatom, majdnem tudjuk, hogy mikor mit főznek az asszonyok... — Itt vásárolok én mindent — mondja Kiss Bertalan. — Miskolcon csak átutazom, az Avas alatt járok a kohászatba. A durvahen- gerdében vagyok kemencekezelő. Azt azért megírhatná, hogy Szirmán nem lehet fagylaltot enni. A Fortuna bisztróban Halász Ferenc és felesége teljesít szolgálatot. Örömmel mondják, tavasszal megoldódik a fagylaltprobléma. Most ősszel már lesz nálunk gesztenyepüré is. — Jövőre még a Vöröskatona utcában is árusítanák maid fagylaltot — mondja Halász Ferenc, aki 11 évig volt párttitkár. — A tanácsülésen elsorolják az emberek, mi kell még ahhoz, hogy jobban éljenek a szirmaiak. Nagy szükség lenne például egy ruházati szakboltra és egy háztartási boltra. Az orvosi rendelőnk is primitív. Gyógyszertárunk sincs, pedig több mint háromezren élünk itt. Jó lenne egy élelmiszer- üzlet az alvégnek is, hiszen az Erkel Ferenc utcaiaknak két1 kilométert is kell gyalogolniuk a boltig. BUZAFALVI GYŐZŐ Veszélyben a gyerekek Ehetetlen tepertő
