Déli Hírlap, 1973. október (5. évfolyam, 230-256. szám)

1973-10-15 / 242. szám

Negyedik és ötödik Borsod válogatottja Két öngóllal! műink sikere az KB i-ben Szombaton és vasárnap a fővárosban bonyolították le az atlétikai NB I-es csapat- bajnokság ez évi záró fordu­lóját. Borsod csapatai jól szerepelve megtartották ed­dig elfoglalt helyüket, s vég­eredményben a női csapat negyedik a férficsapat pe­dig az ötödik helyen végzett, a nyolccsapatos első osztály­ban. A verseny előtt re­ménykedtünk abban, hogy legalább női csapatunk do­bogóra kerül, de az első nap hideg, szeles időjárása többeknél okozott a teljesít­ményre is kihatással járó meghűlést. A mágpdik na­pon már igen kellemes, me­leg időben versenyezhettek az atléták, s ennek hatása az eredményeikben is meg­mutatkozik. Különösen áll ez Kövesdi Istvánra, vala­mint a 4x400-as férfiváltóra, akik megyei csúcsot javítot­tak, illetve Kövesdi az első­osztályú szintet is teljesítet­te. Kiemelésre érdemes még a férfiak közül Széles egyé­ni csúcsa a magasugrásban, a Tóth Gyula helyett induló Vincze 10 ezer méteren tör­tént egyéni csúcsjavítása, valamint Kövesdi 400 m-es igen jó eredménye. A nők­nél Paulin Márta 100 gáton megyei utánpótlás csúcsot ért el, s a 4x100-as váltónk a felnőtt csúcsot állította be. Női csapatunk két győzelmét Károly Zsuzsa szerezte, s rá­adásul kitűnően futott a két váltóban is. Borsod megye mindkét együttese eredményével a jövő évi NB I-ben való in­dulásra is jogot szerzett. A férfi pontverseny, azaz az N'B I. ez évi végeredménye: 1. Bp. Honvéd 298, 2. Ü. Dózsa 290, 3. BEAC 198, 4. Vasas 195, 5. Borsod 184, 6. MAFC 135. 7. Ba­ranya 132, 8. Építők 106 pont­tal. A női NB 1. végeredménye: 1. U. Dózsa 169, ?. Bp. Honvéd 152, 3. Vasas 150. 4. Borsod 139. 5. Debrecen 97. 6. Szekszárd 96, 7. Csepel 79, 8. BEAC 78 ponttal. A borsodi versenyzők helye­zései és eredményei: Férfiak. Bűd: 6. Kőris 340 cm; távol; 3. Pintér 687 cm; 110 gát: 7. Tóth 16,6; 100 m: 5. Lauren- esik 11,3, 400 m; 1. Kövesdi 48,8; gerely; 8. Farkas D. 51,52 m; 1500 m: 6. Siető 4:02,3; 10 000 m: 5. Vincze 30:22,8; súly: 3. Fara­gó 17,32; 3000 akadály: 3. Juhász 9:00,0; 4x100 m: 4. Borsod 42,2; kalapács: Schweickhardt 50,54 m; 20 ki. gyaloglás: 1. Fórián 1;29:57,6; 400 gát: 2. Kövesdi 51,6 (megyei csúcs); diszkosz; 2. Fa­ragó 58,54 m; magas: 3. Széles, 206 cm; 200 m; 6. Bánhidi 22,5; hármasugrás: 6. Plczil 13.89 m; 8C0 m: 8. Nagy 1:57,4; 5000 m: 5. Siető 14,30; 4x400 m: 3. Bor­sod (Nagy. Madarász, Takács, Kövesdi) 3:18,4 (megyei csúcs). Nők. 100 m: 1. Károly 11,8; 400 m; 5. Majdik 58,4; 1500 m: 5. Utri 4:49; távol: 4. Barnáné 557 cm; gerely: 3. Barta 46,92 m; 4x100 m: 2. Borsod 47,3 (megyei csúcsbeállítás); magas: 6. Far­kas 158 cm; súly: 4. Nyltrai 13.80 m; 200 m: 1. Károly 24,1; 800 m: 5. Utri 2:18,0; 100 gát: 2. Paulin 13,9 (megyei utánpótlás csúcs); diszkosz: 3. Niytrai 51,88 m; 4x400 m; 5. Borsod 3:56,3. Gácsi bronzérmes és válogatott! A hétvégi kétnapos orszá­gos I. osztályú tornászbaj­nokság férfi mezőnye ugyan erősen foghíjas volt, ez azon­ban mitsem von le a diós­győri Gácsi nagyszerű sze­replésének értékéből. Mol­nár Imre családi gyász, Mol­nár István pedig betegség miatt nem állt rajthoz. Tá­vollétükben még nagyobb versengés alakult ki a do­bogós helyezésekért, s a vá­logatott csapatba való kerü­lésért. Gácsi remekül torná­szott, s mindössze nyolctized ponttal maradt el az ezüstér­mes Bíró mögött. A ver­senyt egyébként B. Kiss Ist- I ván, a Vasas Izzó tornásza nyerte 109,65 ponttal. Bíró (Bp. Honvéd) 107,8 ponttal végzett a második helyen, míg Gácsi 107 pontos telje­sítménnyel lett bronzérmes. A bajnokság befejezése után Sárkány István, a fér­fi válogatott vezető edzője kijelölte azt a hét verseny­zőt, aki a soron következő hét végén Bécsben, az Ausztria elleni válogatott viadalon szerepel. Ennek az együttesnek a DVTK torná­sza, Gácsi is tagja lett. A válogatott csütörtökön uta­zik el az osztrák fővárosba. Oroszlány—DVTK 2:0 (1:0) Az újságíró belső meditációja általában nem érdekli az olvasót. Nem is szoktuk leírni. Most mégis, valahogy kikí- vánkozik. Az, hogy a szombat délutáni felemás labdarúgó- „élmény” után (hiszen azért — minden fogadkozás ellenére — mindannyian megnéztük a dán—magyart, ugye?), vala­mi jobb hírt kívántunk magunknak vasárnapra — legalább­is, ami a DVTK-t illeti. (Az MVSC-szurkolók bizonyosan vigasztalódtak, legalábbis az eredménnyel!) A DVTK hívei ugyanis joggal kiálthatnak fel a fenti eredmény — és főleg a feleim — olvastán; hát még ez is?! A meditáció fő cél­pontja egyébként a „miért” volt, erre azonban vasárnap délután csak felületes választ kaphattunk, mert amikor Sza­bó Gézától a vereség okát is megpróbáltuk megtudakolni, a budapesti telefonközpontos állandó, sürgető közbeszólá­sokkal zavarta és a végén lehetetlenné is tette beszélgetésünk folytatását. Hogyan lehet tehát, hogy a lényegesen jobb Vár­palotát otthonában legyőző Diósgyőr kikapott az utolsó he­lyezett Oroszlánytól, s ráadásul ilyen körülmények között — két öngóllal!? Erre a kérdésre egyébként egy korábbi elemzés adhat né­mi választ, az a tíz nappal ezelőtti, amikor azt boncolgat­tuk, hogy nem sok ok van a túlzott magabiztosságra; nincs ebben az osztályban lebecsülhető ellenfél. Az azért minden­esetre elgondolkoztató körülmény, hogy ezt megelőzően csak az Újpesti Dózsa tudta olyan zavarba hozni a DVTK vé­delmét, hogy az két öngólt vétsen. Amit a telefonbeszélgetés kapcsán megtudtunk, az a következő: DVTK: Szabó — Kovács, (fajos, Hajdú — Salamon, Gál — Fekete (Tatár), Oláh, (Egri), Horváth, Váradi, Görgei. A cserékre a 70. percben került sor. Az első gól a 25. percben esett. Rinbacher elfutott, be­adott. A beívelt labdára Szabó és Hajas futottak, összeütköztek, s a labda 1 (al­jasról a .hálóba perdüld A második gól a második fél­idő 32. percében született. Holánszky ívelt beadását Papp továbbfejelte, s a lab­da Hajas fejét érintve- vágó­dott a hálóba Ismét öngól! A mérkőzés jellemzésére még a következőket vodt ideje Szabó Géza edzőnek elmondani: „Az első félidő­ben hullámzó játék folyt, több veszélyes oroszlányi tá­madással. Szünet után még többet veszélyeztetett a ha­zai csapat. Mi pedig nem tudtuk helyzeteinket kihasz­nálni! Pedig Görgei a 11. félidő 25. percében kiegyen­líthetett volna, de Tatár jó beadását százszázalékos hely­zetből sem tudta befejelni. A csapat — különösen a má­sodik félidőben — mélyen formája alatt játszott! Egye­dül Szobát lehet megdicsér­ni." v Az értékelés, s főleg az utolsó két mondat már elég­gé érthetővé teszi a történ­teket, s azt is jelzi: helyes volt türelemre inteni a túl sokat várókat. Azokat, akik csupán az NB I-es múltra alapozva fogalmazzák meg várakozásukat, mert az ered­mény az NB I. B-ben is a tudás és az igen magas fo­kú küzdőképesség következ­ménye ! Ez természetesen nem felmentés az alól, hogy a szakvezetés ynélyrehatóan elemezze a kudarc okait. Ha nem is a holnap, inkább a jövő érdekében. Az ugyanis, a tegnapi eredménytől füg­getlenül is valószínű, hogy vissza lehet jutni az NB I- be. De arra már a tegnapi vereség kényszerít, hogy most kell elkezdeni annak szervezését, hogy az újbóli élvonalbeli szereplés ne le­gyen kudarcok sorozata! És ez egy kicsit már nemcsak a közvetlen szakmai vezetés dolga! Vagy nem is kicsit? HORVATH KALMAN Az ÉTEX olcsó ajánlata: AMÍG A KÉSZLET TART! Női karcsúsított nylon-velúr átmeneti kabát nagy árengedménnyel * Több fazonban, piros és drapp színben, 44—50-es méretekben 450,— Ft zöld és barna színben, 44—48-as méretekben 590,— Ft Keresse a BRK „Silvia” női ruházati szaküzletében, a Női Szabó és a Textilkonfekció Szövetkezet boltjaiban, valamint a Miskolci Afész „Kontex” boltjában! Tekintse meg a kirakatokat! >)c Két gól története két képben... Felül Fülöp. az igazi bűnbánat mintaképe. Krompaszky 30 m-es ívelt. labdáját „bevédte”. Az alsó képen Kiss fejese éppen átszáll a [ kapu- jából kiinduló Fülöp fölött. Szitka jobb keze int: . ..vigyázz, pajtás!" — de mindez már hiába. (Szabó István felvétele) ' Ötezer néző a rangadón! MVSC-KVSE 2:1 (1:1? ’ Régen volt ennyi néző a Kubik lelátóin! A listavezető és a harmadik helyezett ixvoE rangadójára a zxiu-ienér érzelmű miskolci nézőkön kívül közel ezer lelkes — kék-sárga zász­lókat lengető, kolömpokkal, líuuakkal felvonuló — Vegyész- szurkoló is érkezett a Csokonai utcai pályára. Nem sok hiányzott az ötezer főhöz, amikor Múncz játékvezető irányí­tásával kivonultak a csapatok. MVSC: Serfoző — Horváth, Locher, Molnár, István — Krompaszky, Kafczagi — Lukács, Szabó, Demkó, Kiss. KVSE: Fülöp — Mochlár, Ködmün, Szitka, Erdősi — Kálmán, Kendy, Kopa — Lázár, Ráczi, Mik ula. A kezdő sípszót már meg­előzte a nézőtéren a hang- párbaj, s az első perc vé­gén lobogták a kék-sárga zászlók. Locher partra rúgta a lab­dát, amelyet Kendi óriási erővel az ötös sarkára do­bott. Lázár a dermedten ál­ló védők mellett a bal sa­rokba emelt, 0:1. A gyors gól nem zavarta meg az MVSC-t. Nyugodtan adogattak,. enyhe fölényt harcoltak ki, de Fülöp ka­puját hosszú ideig nem tud­ták veszélybe hozni. A KV­SE kitűnően megszervezte védelmét, ám nem állt be „bekkelni”. A középpályá­sok közül különösen Kendy rengeteget futott fel a táma­dók vonalába, s többször ve­szélyes volt lövéseivel is. Kemény volt a játék, de Müncz jól kézben tartotta a mérkőzést. Az első negyed­óra Végén előbb Lukács, “ majd Kiss szalasztott el egyenlítési alkalmat. A 20. percben örült a mis^ kolci közönség. Krompaszky 30 m-ről lőtt, Fülöp a labd^ előtt lefeküdt, s az megnat- tanva, a bal kapufa tövénél ért hálót, 1:1. A Vasút fölénye jegyében teltek- a percek, de a Ve­gyész-védők nagyszerűen állták a rohamokat; az ellen- támadásnál pedig Kopa, majd Kendy kétszer is ..meg­izzasztotta” Serfözőt. Fél óra elteltével nagyot esett az iram, és csökkent a színvo­nal is. Egyre több lett az „eladott” labda, a kapkodás és a szabálytalankodás. Dem­kó és Kiss került még jó helyzetbe, a hazaiak kapu­ját pedig Ráczi veszélyeztet­te kétszer is. Az eredmény már nem változott. Fordulás után mindkét együttes a pálya második harmadának gyors átjátszá­sára törekedett, és a kótka- pusnak a támadók sokszor adtak munkát. Az 57. percben az MVSC bal oldalon vezetett táma­dást. Kiss kapta a labdát, s három védő ..díszkíséreté­ben”, a kifutó Fülöp mellett a kapu közepébe fejelt, 2:1. Kitámadtak a barcikaiak, és időnként igen nagy nyo­más nehezedett az MVSC védőire. A hazai csatárok nem tudták a labdát szinte fél percekre sem tartani; a középpályások pedig behú­zódtak a v&lők vonalába. Az egyenlítő* gól a KVSE- csatárok „jóvoltából”, meg a Locher vezette zöld-fehér védők önfeláldozó munkája következtében mégis elma­radt. Sőt a 80. percben egv ellentámadás során Lukács csak hajszállal lőtt a jobb felső „pipa” mellé. Aztán tovább tartott a Vegyész nyomása, ám az eredmény -— maradt! Két ellentétes félidőt lát­hatott a Kubik lelátóin he­lyet foglaló ötezer főnyi szur­kolótábor. Az elsőben az MVSC játszott fölényben, a másodikban pedig, a nagy KVSE-nyomás ellenére, biz­tosította győzelmét. Az igaz­sághoz az is hozzátartozik, hogy mindhárom gól nagy kapushiba következménye volt! A két együttesből Loc­her, István, Molnár és Sza­bó, illetve Ködmön. Kendy Kopa és Lázár játékát kell kiemelni MONOSTORI GYULA v

Next

/
Thumbnails
Contents