Déli Hírlap, 1973. október (5. évfolyam, 230-256. szám)

1973-10-12 / 240. szám

Az élen Is „kapaszkodnék99 % gyekszik a Volán A pályán zöld- és piros­mezes gyerekek rúgták a pettyest, meg a — salakot. Porzott is a ki tudja mikor locsolt játszótér annak rend­je és módja szerint! Időnként alig látszottak a kis süvöl- vények, pedig sokan nézték okét. Iskolatársak, szülők, csak úgy betévedt alkalmi ,.szurkolók”, meg — a Volán NB III-as csapata ... Persze, az utóbbiak nem játékos-, vagy ellenfélnézőben voltak ott, csupán — edzeni szeret­tek volna. Erre viszont csak a futópálya és az egyik ka­pu mögötti füves rész állt rendelkezésükre. Terület kellene! — Tarthatatlan állapot ez — fakadt ki Fekete szakosz­tályvezető, amikor a fiúk ne­kilendültek a bokáig süppedő salaknak —, hogy van pá­lyánk és még sincs! Ezt itt a Volán jogelődje építette, tehát szerzett jogunk lenne a használatához. Mégis gyak­ran autóbuszozunk vidékre, hogy edzhessünk, mert a diá­kokat sem lehet a pályáról leküldeni, ha egyszer Ifjú­sági Sportteleppé nyilvánítot­ták azt. — Ügy tudjuk; nem sokáig lesz már pályagondja az egyesületnek. — A pereces! „társbérlet­re” gondol? Mert az kútba esett!... Messze van, meg nekünk gondolni kell a töb­bi — főként motoros — szak­osztályunkra is. — Akkor hát hol lesz az új otthon? Tanácstalanul tárta szét a karját, mint aki azt mondja: „Tessék könnyebbet kérdez­ni” ... S ez a bizonytalan­ság már több éve tart, pedig csak új terület kellene ne­kik; a pályát saját erőből is megépítenék! Az edző rovására A játékosok „kocogómoz­galma” közben befejeződött, s látható megkönnyebbülés­sel sorjáztak a füves részre. Ott ugyanis nem volt por, meg az úttörők játéka is sok élcelődésre adott alkalmat. A gyengén sikerült rúgások, ellenfélhez szállt átadások és a többi hiba nyomán rend­szerint hangzott az „utasí­tás”: — Akár csak téged látná­lak! Persze, olyan is volt, amit „kopirozásra” ajánlottak. Pél­dául Konkoly egy nagysze­rűen helyezett büntetőre hív­ta fel Karacs Sannyi figyel­mét. így tartott ez — gim­nasztikával vegyítve — jó ne­gyedórán keresztül, ám a gyakorlatok végrehajtását, a testtartást látva a tornászo­kat nemigen gyötörte volna a sárga irigység. De a követ­kező „műszakhoz”, a kiska­puzáshoz ez is elegendő volt. Ott viszont nagyot produkál­tak a volánosok!... Csillo­gott a technikájuk, taktikai fegyvertáruk kimeríthetetlen volt, az iram... Nos, ez utóbbit nem lehetett megha­tározni. mert az — nem volt. De miért is lett volna?... Nem bajnoki pontokért küz­döttek, csalt amolyan „házi­buli” folyt a védő-támadó garnitúra között. Az viszont szemmel látható volt, hogy Halász mestert „cicáztatják”, aki szintén beszállt egy kis torinózásra. Végül az edzői tekintélyt a szakosztályveze­tővel mentettük meg, mert magunk mellé invitáltuk őt egy kis beszélgetésre. Elén —a benlmaradásér! — Jól „kapaszkodnak”, Károly bácsi — céloztam az indulás előtti, újonchoz mél­tóan szerény bentmaradási tervekre —, hiszen nyolc forduló után is az élen áll­nak. — Hát igyekszünk, igyek­szünk. Most jól együtt van a gárda. Az idősebbek és fia­talok „ötvözése” sikerült, s nagyszerű a közösségi szel­lem is. Most már csak „ösz- szekaparjuk” a bentmaradást biztosító pontokat. — Az eddigi sikerek alap­ján módosított, nagyobb ter­vek nincsenek? — Esetleg annyi, hogy- a középmezőnyben végezzünk. Ugyanis az igazán nehéz mér­kőzéseink ezután jönnek, s ráadásul négy játékosom ka­tonai szolgálat előtt áll! Mégis bízunk abban, hogy az „új” csapat kialakítása is si­kerül. S erre a szakosztályvezető is bólintott. MONOSTORI GYULA Megosztoztak a pontokon M. Bányász—MEAFC 2:2 (1:0) Mint a „falat kenyér”, úgy kellettek a bajnoki pon­tok mindkét együttesnek, hiszen a rendkívül gyenge rajt következtében egyaránt fenyegeti őket a kiesés ré­me. Igaz, a bajnoki év zá­rása még jócskán távol van; ám mikor szerezzenek ele­gendő pontot a „megkapasz­kodáshoz”, ha nem abban az idényben, amikor még ke­vésbé idegesítő a helyzet? Nos, ez az időszak az ősz. A város két NB III-as csapatának „rangadója” még­sem nélkülözte a felesleges izgalmakat a játék- és a né­zőtéren egyaránt. Sok volt a kapkodás, a pontatlan át­adás és ami manapság ma­gasabb osztályú mérkőzé­sekre is jellemző: a biztos helyzetek még „biztosabb” kihagyása. Az első félidő a 4 OH tioojei Érdekesen alakultak a múlt hét szelvényein szereplő mér­kőzések eredményei. 13+1 ta- lálatos ugyan akadt, de 13-as nem! S a ál. hét párosítása hasonló érdekességet ígér, hi­szen ezen a szelvényen is jócs­kán szerepelnek olyan találko­zók, melyek „futószalagon” szolgáltathatják a meglepetése­ket. A DH ÍGY LATJA: 1. Győri MÁV DAC-DVSC x 2. Szekszárd—Békéscsaba x 3. Kossuth KFSE—Várpalota 1 4. Pénzügyőr SE—Kecskemét x 5. Egri Dózsa—Komló x 6. Oroszlány—Diósgyőr 2 7. K. Táncsics SE—Fűzfő x 8. Szombathelyi Dózsa—PVSK 2 9. KOMÉP—K. Rákóczi SE x 10. Körmend—BKV Előre x 11. S.-tarjáni Kohász—BVSC 2 12. Kiskunhalas—Bp. Volán x 13. Kecskeméti SE— FÖSPED 2 pOtmérközések : 14. BVTSK—III. kér. TTVE 1 15. DEAC—Szegedi Dózsa x Ifi. Szabó Lajos SE— Szolnoki MÁV 1 bányászok, a második az egyetemisták enyhe mezőny­fölényének jegyében zajlott. Az első gólra meglehetősen sokáig kellett várni, hiszen a háló csak a 35. percben zörrent, amikor Farkas egy kapu előtti kavarodás után jól eltalált lövéssel szerzett vezetést, 1:0. Közben, s a gól után is — mint már em­lítettük — jócskán adódtak mindkét kapu előtt helyze­tek. Az 57. percben Previ- tzer az 5-ös sarkáról éles lö­véssel növelte a perecesiek előnyét, 2:0. Ezután a hazai gárda elkövette azt a hibát, hogy az eredmény tartására törekedett. Lendületük meg­tört, s az ellenfél ügyesen ki is használta a megtorpa­nást. A 62. percben kezezést vétett az egyik hazai védő, s a megítélt büntetőt Szabó értékesítette, 2:1. Ezután na­gyot esett az iram, a bá­nyász játékosok sokat körül- ményeskedtek, s a lelkesen és veszélyes rohamokkal operáló egyetemisták a 72. percben Szabó újabb góljá­val megszerezték az egyik pontot, 2:2. A két együttes összeállí­tása: M. Bányász: Selmeczi— Pusztai, Varga, Futó, Üve­ges, Szabó, Mikesz (Hocza), Poós, Previtzer, Farkas, Feszner. MEAFC: Pora—Weisz, Leiszt, Viola (Fenyvesi), Magyar, Bárczy, Köteles, Ho- rák, Kerecsényi, Anga, Szabó. A két együttesből Varga, Previtzer és Farkas, illetve Weisz, Köteles és Anga já­tékát dicsérhetjük. Ismét kikapott a bajnok A megyei férfi röplabda­bajnokság 11. fordulójának nagy szenzációját a 10. mér­kőzését fölényes biztonság­gal nyerő, s már biztos baj­noknak tekinthető Mezőkö­vesd veresége jelentette: ki­kapott a MEAFC II. együt­tesétől. S ez az újabb vereség a bajnokság közeli befejezése előtt bizony el­gondolkoztató: hogyan akar így helytállni a magasabb osztályba kerülésért folyó osztályozókon Borsod bajno­ka?... A nők Sátoraljaújhelyen lebonyolított „hármas talál­kozója” szinte ugyanazokat az eredményeket hozta, mint legutóbb Leninvárosban. Csupán az MVSC ifjúsági együttese vesztett egy játsz­mát az LMTK-val szemben. Az viszont örvendetes, hogy legutóbbi bírálatunkat a megyei szakszövetség meg­szívlelte, s értesüléseink szerint máris megkezdték a szervezőmunkát a jövő évi bajnoki mezőny kibővítése érdekében. Őszintén remél­jük, hogy erőfeszítéseik eredménnyel járnak. A férfimérkőzések eredmé­nyei: Gesztely—ÓVBSE ifjúsági 3:0, Gesztely—ÓVBSE serdülő 3:0, MEAFC II.—Trencsényi SE 3:0, LMTK—Mezőkövesd ?:0. A 3. sz. Szakközépiskola csapata szabadnapos volt. A női mérkőzések eredmé­nyei: Sátoraljaújhely—LMTK 3:0, Sátoraljaújhely—MVSC ifjúsági 3:0, MVSC ifjúsági—LMTK 3:1. (November elején indítja a szakszövetség a középiskolák röplabdabajnokságát, melyre a nevezéseket már várják a Sport­székházba — Dayka G. u. 6.) Angliában óriási hajsza folyik egy ismeretlen fiatal­ember után, akire Roy App- leyard, az aldershoti autó­busz sofőrje figyelt fel. Az illető ugyanis nyolc teljes megállót futott, mire be tudott furakodni a busz­ba. A „kis" Medgyesi, amint éppen „megnő"... A diós­győriek legifjabb játékosa tegnap ugyancsak elemében volt: 18 kosarat szerzett! (Szabó István felv.) Lelt volna keresnivaló! VM Egyetértés—DVTK 66:61 (37:32) A Videoton elleni bravú­ros győzelem, s a EEAC-cal szemben balszerencsés kö­rülmények között minimális kosárkülönbséggel elveszett mérkőzés után titokban ab­ban reménykedtünk, hogy az Egyetértés „skalpja” Di­ósgyőrött marad. Nos, az újabb nagy meglepetés so­káig a levegőben is lógott, aztán mégis a fővárosba ke­rült a két bajnoki pont. Az első kosár nehezen született, hiszen csak a 2. percben hullt először hálóba a labda. Aztán a DVTK „megtáltosodott!” Nagyszerű ierohanások, sikeres zárások után egymásra szerezték a diósgyőri lányok a kosara­kat, s úgy tűnt; a VM zóná­ja ezúttal csődöt mond. A DVTK a 13. percben 26:19- re vezetett!... És akkor jött a változás. Az Egyetértés emberfogásra jött ki, magas centereiket a bedobok he­lyére küldték, s a válogatott Bakik és Szilágyi „szórta” a kosarakat! Fordulás után ü gyes lak - tikéval kezdett a DVTK. Viakeletiné távolról vette célba a gyűrűt, s Medgyesi- nek is gyakrabban játszot­tak be a társak a palánk alá. A lepattanó labdáka-t is ügyesebben szerezték meg a hazai lányok, mint az első játékrészben, s 43:43-nál is­mét együtt volt a két csa­pat. S amikor a meglepetés másodszor is „közeibe jött”, érthetetlen idgesség lett úr­rá a DVTK játékosain. So­rozatban „szórták” el a lab­dákat, s pillanatok alatt 10 ponttal növelte ezekből a fővárosi gárda az előnyt. A hajrára isimét feljavult a DVTK, különösen védekezé­se volt igen határozott. Kosárdobók: Vízkeletiné (23). Medgyesi (18), Holye- vácz, Lukács (8—8), Csathó Lomtárlat Amikor a falióra érezte, hogy ütött az utolsó órája, elütötte az utolsó órát. * Hogy ő nem kétkezi mun­kás? Áskálódik, fúr, miköz­ben maga alatt vágja a iát. * Borítékos sorsjegy: — Az utolsó filléremet is elvesztettem. Most megint válthatok ötszázast! * — Maga nekem ne diri­gáljon! — mondtam a kar­mesternek, és otthagytam a zenekart. * Keresem azt a fajtiszta, díjnyertes szülőktől szárma­zó kutyát, akinek státusz­szimbóluma lehetnék. * Hiába ütik a, fejét. Vaska­lap van rajta. * Tizenegyedik parancsolat: „Ne hagyd, hogy paran­csolgassanak neked!’’ * Regénybírálat: Ércmű? Fércmű! * Most zavarsz! — mond­tam, és zavartalanul elza­vartam. * Hosszas türelemmel viselt szenvedés után megszületett, SZABADOS GABOR Indító esernyő A lóversenyek tör­ténete bővelkedik emlékezetes esetek­ben. A nagy veszté­sekről és nagy nye­résekről szóló histó­riák mit sem fakul­nak az évek, évtize­dek múlásával. Az idősebb turfológusok akár a főesküt is leteszik, hogy egy műszaki hiba miatt annak idején kis hí­ján „robbant a bank”. Az eset 1874 májusában a pesti galopp-pályán tör­tént. Az egyik futamban 16 ló állt az indító zászlaja alá. A star­tot a világ vala­mennyi pályáján csengő berregése jel­zi, s ekkor automa­tikusan leáll a tiket­teket ontó pénztári gép. Ám ezen a na­pon a gépek tech­nikai hiba miatt meg­bokrosodtak és még jóval a start után is működtek. A me­zőny teiiver jei mai a célegyenesbe futot­tak, amikor néhány eleimes fogadó az elől száguio pacikat a pénztáraknál szűn­ni nem akaró szor­galommal fogadta. Marom ismert ven­déglős ebben az egy futamban több, mint 100 000 koronát nyert, ami bizony nem akármilyen summa volt. A millenniumi években az „Asz- szony&ágok díja” na­gyon népszerű, hosz- szútávú verseny volt. Csak úrlovasok lo­vagolhattak a híres futamban. Egyik al­kalommal egy fő­hadnagy állt Uram- bátyám nevű lová­val az indítógép alá. A derék állat, ne­véhez illően, kényel­mesen lépegetett tár­sai között. Az indító már jelezte: elérke­zett az indítás ideje, de Urambátyám csak nem akart erről tu­domást venni. A starter kitűzette a kék zászlót, ami azt jelenti, hogy ha 3 percen beiül nem in­dul e! az engedetlen ló, a mezőnyt útnak indítják, persze nél­küle. Abban a pilla­natban a bokrok közül kiugrott egy köpcös emberke, bi­zonyos Izsák ovics nevű pesti szabómes­ter, s az esernyőjé­vel nagyott sújtott a 16 felé. Az az ijedt­ségtől nekirugaszko­dott, s társaival együtt nekiveselke­dett a távnak. Uram­bátyám megnyerte a versenyt — a derék szabómester pedig több ezer koronát kasszírozott. Hideg borogatás A későbbiek során híressé vált Robert Koch még körorvos­ként működött, amikor egyszer éjféltájban hívatták a kas­télyba, ahol könnyű kis rosszulléttel feküdt a földbirtokos fia. Koch gondosan megvizsgálta a gyermeket, majd így ren­delkezett: — Tegyenek hideg borogatást a testére! — Hideg borogatást? — csattant fel dühösen a háziasz- szony. — Remélem, nem akarja azt mondani, hogy közön­séges vízzel csináljuk!? — Használhat hozzá pezsgőt is, asszonyom, az előkelőbb. Orvosi szempontból és az eredményt tekintve teljesen mind­egy, hogy a borogatást vízzel vagy pezsgővel csinálja. Mielőtt a vérig sértett földbirtokosné egy szót szólhatott volna, Koch már eltűnt az éjszakában. Or nélkül Az NSZK-ban nincs töb­bé őr a világítótornyokban. Az utolsó négy őrt, akik va­lamennyien a Balti-tengeren és a Fekete-tengeren tel­jesítettek szolgálatot, fel­váltotta 36 ködkürttel ellá­tott, valamint 550 világító bója. Szalmaözvegy — Három tojást, nyolc deci tejet, egy csipet sót, 30 dkg cuk­rot, 27 dkg lisztet és egy csomag sütőport kérek (A Quick karikatúrája) Erszényes madarak — Értek valamit az atlé­tikához — mondta a sofőr. — A táv pontosan két mér­föld volt, s a fickó 9 perc és 30 másodperc alatt futot­ta végig, azt végig felöltözve, aktatáskával. Ez pedig c§ak 1 perc 16 másodperccel gyengébb Larsen Viren vi­lágrekordjánál! Amint kiderült, madarak is lehetnek erszényes álla­tok. A Dél-Amerikában élő, vízben úszó picarape nevű madárnak mindkét szárnya alatt egy-egy zseb található, amelyben a fiókákat hor­dozza. Ezek a zsebeik puha tollal fedett bőrlebenyek. A fióka egy-egy ilyen zsebben még repülés közben 'is ké­nyelmesen elhelyezkedhet. Az anyamadár több fiókát is felvehet a „fedélzetre” — mindkét zsebbe elegendő le» vegő jut. 4z ismeretlen rekorderjelölt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents