Déli Hírlap, 1973. október (5. évfolyam, 230-256. szám)
1973-10-11 / 239. szám
\ Nemcsak Lajosért... ... fogtam tollat ismét. A miskolci közönségért, a sport- kedvelőkért, a szurkolókért is, akik mostanában mostoha elbánásban részesülnek. Ki az a Lajos? A népszerű súlyemelő, aki az első olimpiai ezüst-, Európa-bajnoki arany- és világbajnoki ezüstérmeket szerezte Miskolcnak. Szűcs Lajos, a DVTK súlyemelője, az előbb felsorolt érmek tulajdonosa a minap szerkesztőségünkbe látogatott, hogy legutóbbi élményeiről, a madridi EB-ről és a havannai VB-ről beszélgessünk. Az olimpiai élménybeszámolók óta vajmi keveset találkoztunk, illő volt tehát megismerkedni a nagy sikerek körülményeivel. Madridban három Európa-bajnoki aranyérmet szerzett, s osztatlan elismerést aratott! — ez volt beszélgetésünk témája — és az a „de”, ami ezután következik. De Havannában „csak” két ezüstöt szerzett — írta a magyar sportsajtó, erősen hangsúlyozva a „de” jelentőségét. Pedig, ahogy Lajos barátunk elmondta, a felfokozott várakozásnak nem sok alapja volt, hiszen ezen a VB-n — Nassirit leszámítva is! — hat-hét olyan súlyemelő jött össze, akik bármelyike elfoglalhatta volna a dobogó bármelyik fokát. Az pedig, hogy Nassiri legyőzte, egy cseppet sem zavarta, hiszen az iráni versenyző ereje eggyel magasabb súlycsoportban is többszöri világelsőséget jelentett számára — leginkább Földivel (!) szemben. „Jövőre már bosszantana, ha kikapnék tőle — mondotta Szűcs Lajos —, hiszen bizonyos, hogy fel tudok nőni melléje erőben, s akkor már csak az ész és a taktika dönt kettőnk versengésében.” A beszélgetés során eszméltünk rá: a világ élvonalába történt betörése óta még nemigen látta a miskolci közönség itthon versenyezni! Miskolcon is kellene tehát olyan rangos súlyemelőversenyt rendezni, ahol kiválóságunknak tapsolhatnánk! (Még akkor is, ha Lajos csak későbbi időpontot tartana — az elmúlt hetek, hónapok sok megterhelése után — alkalmasnak erre!) Hol lehet ilyet rendezni? Természetesen a városi sportcsarnokban. Sportcsarnok! Hát történik ott valami rendkívüli egyáltalán? És most már nem Lajosról van szó. Hanem arról, amiről például az Észak-magyarországi Intéző Bizottság legutóbbi ülésén is tárgyaltak. Arról, hogy a sportcsarnok programja most sem nyújtja azt, amit a miskolciak joggal elvárnának, s amit annak idején az OTSH ígért. (Illetve, akkor még: MTS OT.) A negyedik negyedévben például — egyelőre — megint csak az asztaliteniszezők és a kézilabdázók szolgálnak némi csemegével; az NSZK—Magyarország Európa Liga találkozóval (okt. 30-án) és a kézilabda Avas Kupával. Rózsa Kálmán, a városi tanács elnökhelyettese arra kérte az IB ülésén a sportvezetőket, hogy tolmácsolják az országos szakszövetségeknek: ha nem is a korábbi ígéret, de a miskolci sportszeretők kedvéért, vegyék már végre észre, hogy az ország legnagyobb s legmodernebb sportcsarnoka mennyi és milyen lehetőséget kínál. Ezt mondják a miskolci sport- kedvelők is, akik mindig nagyobb és lelkesebb közönséget alkottak egy-egy itteni nemzetközi eseményen, mint akár azt a fővárosban is tették, összeírtuk: nem kevesebb, mint 18 sportág eseményeinek adhatna otthont a ma már külföldön is jól (esetleg jobban!?) ismert nagyszerű építmény, a sport igazi palotája! HORVATH KALMAN a Jól rajtoltak női kézilabdázóink A romániai Pitestiben megkezdődött a Kárpát Kupa nemzetközi női kézilabda- torna. A rajt magyar szempontból jól sikerült: a válogatott 12:5 (8:3) arányban győzött a Szovjetunió csapata ellen. DVTK— Nyíregyháza 4:3 (2:2) Tegnap délután az NB lies Nyíregyházi Spartacus, Demény Béla csapata volta diósgyőriek edzőpartnere. A DVTK eléggé lagymatagon játszva háromszor is egyenlíteni volt kénytelen, s csak 8 perccel a befejezés előtt szerzték meg a győztes gólt. Labdarúgást inkább a vendégektől láttunk, Demény Béla fiai stílusosan, ügyesen játszottak. A DVTK játékán érezhető volt, hogy mostanában kissé „lazít” a csapat. Mindez következménye annak, amiről már szombaton is írtunk. Arról, hogy az utóbbi időben a fáradtság jelei mutatkoztak az együttesen és ezt a szakvezetők bizonyos mértékig az edzésmunkánál is figyelembevették. Az első félidőben négy gól esett, Kegye szerzett vezetést a vendégeknek, majd Horváth egyenlített. A harmadik gólt ismét Kegye lőtte, s az így szerzett vezetést Görgei fejesgólja egyenlítette ki. A második félidőben Bácskái ismét a nyíregyháziakat juttatta vezetéshez. Erre a gólra Földesi válaszolt, majd Tatár állította be a végeredményt. A DVTK összeállítása: Szabó (Veréb), — Oláh, Hajas, Hajdú, Gál (Földesi), Salamon (Pekó), Váradi (Tatár), — Udvarev (Fekete), Egri, Horváth, Görgei. Juhász János, MVSC. (Szabó István felvétele) A salakon méq zajlik az élet A naptár októbert mutat, de — hála a szép ősznek — az MVSC sporttelepén ugyancsak nagy a nyüzsgés! Három labdajáték űzői és az atléták — illetve az utóbbiakból vagy félszáz „jelölt” — készülnek a jövő feladataira. Novák Pál vezető edzővel, aki most mint ver- senybírósági elnök tevékenykedik, ez utóbbiakat figyeljük. Az atléták felmérő versenyét tartják éppen. „Nekem jár egy plakett”! — Pali bécsi, tessék nézni — mutatja szinte új futócipőjét Kiss Dénes —, most van rajtam harmadszor és már kilazultak a szögek. — Jövő héten veszünk egy lengyelt — biztatja a fiút mestere —, addig húzd ki tornacipőben. És ez a magyar sportszer- gyártásnak szóló bírálat is. Gyenge minőségűek — és méregdrágák a TRIÁL által gyártott eszközök. „De hát ez van ...” A meditálást egy 96 kg-os ..fiúcska” — még most lesz 15 éves! — megjelenése szakítja félbe. — Pali bácsi, engem ide küldtek, hogy nekem jár egy plakett! — Nocsak, Ostorházi fiam — húzódik mosolyra a vezető edző arca —, hát te nyerted a súlylökést? — Azt nem tudom — így a legény —, csak dobtam, és azt mondta a tanár úr, hogy jelentkezzem a plakettért. — Ha jár, jár... Itt van. S míg az óriás marokba nyomta a díjat, már a gyepszőnyeg szélén „mezítlábaló” Karsai Dórának adisa az utasítást. — Lazábban, könnyedebben! Segíts a karral! Serdülőktől a vi Asztalitenisz SZONDI SE—MÉMTE 31:4 Tegnap este a népkerti tornacsarnokban játszották le az elmaradt MÉMTE—Szondi SE férfi NB I-es bajnoki asztalitenisz mérkőzést, A találkozónak csak a vendégcsapat számára volt jelentősége, ugyanis a székesfehérvári együttes a bentmara- dásért küzd, és mint a tegnapi eredményük és játékuk mutatta, nem is eredménytelenül. A miskolci csapat már előbb elbúcsúzott a legjobbak mezőnyétől, és ez jelentősen befolyásolta az eredmény alakulását. A MÉMTE csapatából Beleznay nyert 4 mérkőzést, a többieknek csak egy-egy játszmát sikerült elcsípnie. Közben a két testnevelő- edző is hozzánk csatlakozott, mivel éppen a vágtaszámok célvonalánál beszélgettünk. Persze, ők nem csevegni; dolgozni jöttek oda. Időt mértek a 200 méteres síkfutásban indulóknak. — 25,1 mp! Nem is rossz — bólintott elégedetten Madarász János —, hiszen csak jelöltről van szó! Apropó: stopperek is kellenének, mert ezeket az iskola fizikai szertárából kölcsönöztük. — Lesz óra is — nyugtatta a fiatal tanár-edzőt a vezető —, csak kapjuk meg az elnökség által megígért pénzt. Aztán elmesélte, hogy pályájuk már van — 35 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a felújítás s -án atlétáik —, mégsem elégedett; sok minden hiányzik még. A Villamos- és Gépipari Szakközépiskolából, meg a Herman Gimnáziumból bőven jön az utánpótlás. Élvonalbeli atlétáik is vannak, hiszen az akadályfutó Juhász, a vágtaszámokban induló Madarász és a gátazó Tóth Kálmán máris tagja a jövő évi Vasutas EB-n induló magyar keretnek. Aranyjelvényes ifjúságiakban és tehetséges serdülőkben sem szűkölködnek, csak ... — Nehezen „ragadnak” itt azok, akiket igazán atlétának nevezhetünk. Mi ugyanis csak nevelő szakosztály vagyunk, s mire a gyerek elvégzi a középiskolát, rendszerint más városban folytatja tanulmányait, vagy szűkös lehetőségeink miatt másutt talál munkát. Elmegy tőlünk. Azért mégis csináljuk, mert... Igen, a mondatot nem kell befejezni... Rajongásig szeretik sportágukat, s ez ad erőt nekik az állandó újrakezdéshez. A pályakezdő Madarász Jánostól a már edzőnek is veterán korú Horváth Vilmosig. S amíg ilyen lelkes emberek allnak a zöld-fehér fiatalok mellett, addig nem kell félteni az MVSC atlétikai szakosztá- ját! MONOSTORI GYULA Különféle föld alatti vezetékek lefektetése során rendkívül hasznosnak bizonyult az a kirgiz mérnökök által szerkesztett új műszer, amely a leendő építkezések területét indikátoraival végigpásztázza és hétméteres mélységig pontosan feltünteti a föld alatti vezetékek és egyéb berendezések elhelyezkedését. A műszer segítségével részletesen feitér- képezhetők az egymást keresztező telefonvezetékek, a csatornák, a víz- és fűtővízvezetékek. A „földbe látó” műszer által készített térkép birtokában az építészek a különféle vezetékek és csatornák megrongálásának veszélye nélkül dolgozhatják ki egy-egy új létesítmény terveit. Barbra Streisand egy sajtókonferencián kijelentette: „Ha arra gondolok, hogy mi voltam és mi vagyok ma, igazán nem panaszkodhatom! Ahhoz, hogy valaki sztárrá váljék egy olyan orral, amely bosszúért kiált, olyan fogakkal, amelyek egy nyulat is megszégyenítenek. és egy olyan lehetetlen névve!, mint az enyém, ugyan csík merésznek kell lennie!” Tallózás tévedéseink tárházában Mindennapi szóhasználatunkban botanikai tévedések sorozatát követjük el — vetik szemünkre a növényvilág tudós ismerői, önkényesen elnevezzük az ismert díszfákat, cserjéket, virágokat. s e téves elnevezések azután meggyökeresednek. kiszorítják a „legális” botanikai neveket — hangzik a vád, s mint a következő példák igazolják: joggal. A leggyakoribb tévedés a gesztenyefához kapcsolódik. Az úsr evezett vad- gesztenyének (Aesculus hippocastanum) semmi köze sincs a gesztenyéhez, pontosabban a szelídgesztenyéhez. Nem rokona, nem is hasonlít rá, más időben virágzik, s bokrétafa a becsületes neve. Ugyancsak érdemtelenül díszítjük fel hasznosságra utaló jelzővel az erős illatot árasztó ezüstfát (Elaeagnus augusti- folia). Ez a hazánkban elég gyakori cserje illatos kis sárga virágokat hoz, keskeny leveleinek fonákja ezüstszínű. Talán ezért, no meg terméséért kapta a hamis olajfa nevet, holott nem rokona az igazi olajfának (Olea europaea), amely az Adria északi részén honos és amelyből hazánkban egyetlen példány sem található. Tavasszal az első virágzáskor különösen sokat tévedünk. Virágzik az aranyeső. mutatunk rá a lombtalan kertekben itt is ott is messzire virító sárga bokrokra. De melléfogtunk, mert a tölcsé- res virágú aranyfát, vagy ismert latin nevén Forsythia-t tiszteltük így. Az aranyeső (Laburnum anagyroides) jóval később, a kilombo- sodás után virágzik, hozza az akácéhoz hasonló, csüngőfürtü virágait. A liliomfát és a tulipánfát szinte mindenki összetéveszti. Nem táji elnevezésről — egyszerű tévedésről van szó. A liliomfa vagy magnólia (Magnóba soulangeana) lombo- sodás előtt hozza mutatós Hla virágait, mi* a tulipánfa ÍTJ- liodendfon tulinife- ra) nyáron virágzik, a tölcsér«1»«! virágok leveles ágakon jelennek meg. Rongyrázás Egy ismeretlen olimpiai szervező negyedmillió márka értékben 1900000 porrongyot vásárolt külföldön a müncheni olimpiai falu takarítására. A végelszámolás során kiderült, hogy ebből az irdatlan mennyiségből csak 100 000 darabot használtak el. Herbert Kunze, az olimpiai szervező bizottság titkára kijelentette: — A pazarlót okvetlenül megkeressük, és felelősségre vonjuk, mert mit kezdünk a megmaradt 1 800 000 felesleges ronggyal! Bizony, ennyit még rázni is sok! Ugráló bot „Ugráló bot” — így nevezték el a készüléket annak az amerikai cégnek a mérnökei, akik különleges játékszernek beillő sporteszközt találtak fel a gyermekek és a felnőttek számára. A „bot” lényegében egyhenge- res kétütemű belső égésű motor. Ha az ember ráül a „bot” tetején levő két oldallemezre, akkor testsúlyával bekapcsolja az égés rendszerét. A hengerben robbanás megy végbe és a „bot” megugrik. A földhöz való ütődés, amelyet masszív rúgó enyhít, még egy ugrást idéz elő. A gép üzemeltetéséhez szükséges benzin fél órára elegendő, ez alatt 600 ugrást lehet végezni a szerkezettel. A játéknak vagy sportszernek egyaránt tekinthető szerkezet, a „zsoké” súlyától függően, 30— 75 centiméter magasságra tud felemelkedni a földről. A siker fő feltétele: a jó egyensúly érzék. Ebadták (A Volkstimme karikatúrája) Fő a Vannak még rendszerető emberek! Milánóban egy férfi felakasztotta magát a csillárra. Előbb azonban rend megvette 'a koporsóját, a gyertyákat es a virágokat, s mindezt szépen elrendezte a szoba közepén; „Földbe látó” műszer Mégis sztár...
