Déli Hírlap, 1973. október (5. évfolyam, 230-256. szám)

1973-10-11 / 239. szám

\ Nemcsak Lajosért... ... fogtam tollat ismét. A miskolci közönségért, a sport- kedvelőkért, a szurkolókért is, akik mostanában mostoha elbánásban részesülnek. Ki az a Lajos? A népszerű súlyemelő, aki az első olimpiai ezüst-, Európa-bajnoki arany- és világbajnoki ezüstérmeket szerezte Miskolcnak. Szűcs Lajos, a DVTK súlyemelője, az előbb felsorolt érmek tulajdonosa a minap szerkesztősé­günkbe látogatott, hogy legutóbbi élményeiről, a madridi EB-ről és a havannai VB-ről beszélgessünk. Az olimpiai élménybeszámolók óta vajmi keveset találkoztunk, illő volt tehát megismerkedni a nagy sikerek körülményeivel. Madridban három Európa-bajnoki aranyérmet szerzett, s osztatlan elismerést aratott! — ez volt beszélgetésünk témája — és az a „de”, ami ezután következik. De Havannában „csak” két ezüstöt szerzett — írta a magyar sportsajtó, erő­sen hangsúlyozva a „de” jelentőségét. Pedig, ahogy Lajos barátunk elmondta, a felfokozott várakozásnak nem sok alapja volt, hiszen ezen a VB-n — Nassirit leszámítva is! — hat-hét olyan súlyemelő jött össze, akik bármelyike elfoglal­hatta volna a dobogó bármelyik fokát. Az pedig, hogy Nassiri legyőzte, egy cseppet sem zavarta, hiszen az iráni versenyző ereje eggyel magasabb súlycsoportban is többszöri világelső­séget jelentett számára — leginkább Földivel (!) szemben. „Jövőre már bosszantana, ha kikapnék tőle — mondotta Szűcs Lajos —, hiszen bizonyos, hogy fel tudok nőni melléje erőben, s akkor már csak az ész és a taktika dönt kettőnk versengésében.” A beszélgetés során eszméltünk rá: a világ élvonalába tör­tént betörése óta még nemigen látta a miskolci közönség itthon versenyezni! Miskolcon is kellene tehát olyan rangos súlyemelőversenyt rendezni, ahol kiválóságunknak tapsolhat­nánk! (Még akkor is, ha Lajos csak későbbi időpontot tar­tana — az elmúlt hetek, hónapok sok megterhelése után — alkalmasnak erre!) Hol lehet ilyet rendezni? Természetesen a városi sportcsarnokban. Sportcsarnok! Hát történik ott valami rendkívüli egyáltalán? És most már nem Lajosról van szó. Hanem arról, amiről például az Észak-magyarországi Intéző Bizottság legutóbbi ülésén is tárgyaltak. Arról, hogy a sportcsarnok programja most sem nyújtja azt, amit a miskolciak joggal elvárnának, s amit annak idején az OTSH ígért. (Illetve, akkor még: MTS OT.) A negyedik negyedévben például — egyelőre — megint csak az asztaliteniszezők és a kézilabdázók szolgál­nak némi csemegével; az NSZK—Magyarország Európa Liga találkozóval (okt. 30-án) és a kézilabda Avas Kupával. Rózsa Kálmán, a városi tanács elnökhelyettese arra kérte az IB ülésén a sportvezetőket, hogy tolmácsolják az országos szakszövetségeknek: ha nem is a korábbi ígéret, de a mis­kolci sportszeretők kedvéért, vegyék már végre észre, hogy az ország legnagyobb s legmodernebb sportcsarnoka mennyi és milyen lehetőséget kínál. Ezt mondják a miskolci sport- kedvelők is, akik mindig nagyobb és lelkesebb közönséget alkottak egy-egy itteni nemzetközi eseményen, mint akár azt a fővárosban is tették, összeírtuk: nem kevesebb, mint 18 sportág eseményeinek adhatna otthont a ma már külföl­dön is jól (esetleg jobban!?) ismert nagyszerű építmény, a sport igazi palotája! HORVATH KALMAN a Jól rajtoltak női kézilabdázóink A romániai Pitestiben meg­kezdődött a Kárpát Kupa nemzetközi női kézilabda- torna. A rajt magyar szem­pontból jól sikerült: a válo­gatott 12:5 (8:3) arányban győzött a Szovjetunió csa­pata ellen. DVTK— Nyíregyháza 4:3 (2:2) Tegnap délután az NB li­es Nyíregyházi Spartacus, Demény Béla csapata volta diósgyőriek edzőpartnere. A DVTK eléggé lagymatagon játszva háromszor is egyen­líteni volt kénytelen, s csak 8 perccel a befejezés előtt szerzték meg a győztes gólt. Labdarúgást inkább a ven­dégektől láttunk, Demény Béla fiai stílusosan, ügyesen játszottak. A DVTK játékán érezhető volt, hogy mosta­nában kissé „lazít” a csapat. Mindez következménye an­nak, amiről már szombaton is írtunk. Arról, hogy az utóbbi időben a fáradtság jelei mutatkoztak az együt­tesen és ezt a szakvezetők bizonyos mértékig az edzés­munkánál is figyelembevet­ték. Az első félidőben négy gól esett, Kegye szerzett vezetést a vendégeknek, majd Horváth egyenlített. A harmadik gólt ismét Kegye lőtte, s az így szerzett vezetést Görgei fe­jesgólja egyenlítette ki. A második félidőben Bács­kái ismét a nyíregyháziakat juttatta vezetéshez. Erre a gólra Földesi válaszolt, majd Tatár állította be a végered­ményt. A DVTK összeállítá­sa: Szabó (Veréb), — Oláh, Hajas, Hajdú, Gál (Földesi), Salamon (Pekó), Váradi (Ta­tár), — Udvarev (Fekete), Egri, Horváth, Görgei. Juhász János, MVSC. (Szabó István felvétele) A salakon méq zajlik az élet A naptár októbert mutat, de — hála a szép ősznek — az MVSC sporttelepén ugyancsak nagy a nyüzsgés! Három labdajáték űzői és az atléták — illetve az utóbbi­akból vagy félszáz „jelölt” — készülnek a jövő felada­taira. Novák Pál vezető ed­zővel, aki most mint ver- senybírósági elnök tevékeny­kedik, ez utóbbiakat figyel­jük. Az atléták felmérő ver­senyét tartják éppen. „Nekem jár egy plakett”! — Pali bécsi, tessék néz­ni — mutatja szinte új fu­tócipőjét Kiss Dénes —, most van rajtam harmad­szor és már kilazultak a szö­gek. — Jövő héten veszünk egy lengyelt — biztatja a fiút mestere —, addig húzd ki tornacipőben. És ez a magyar sportszer- gyártásnak szóló bírálat is. Gyenge minőségűek — és méregdrágák a TRIÁL által gyártott eszközök. „De hát ez van ...” A meditálást egy 96 kg-os ..fiúcska” — még most lesz 15 éves! — megjelenése sza­kítja félbe. — Pali bácsi, engem ide küldtek, hogy nekem jár egy plakett! — Nocsak, Ostorházi fiam — húzódik mosolyra a veze­tő edző arca —, hát te nyer­ted a súlylökést? — Azt nem tudom — így a legény —, csak dobtam, és azt mondta a tanár úr, hogy jelentkezzem a pla­kettért. — Ha jár, jár... Itt van. S míg az óriás marokba nyomta a díjat, már a gyep­szőnyeg szélén „mezítlábaló” Karsai Dórának adisa az uta­sítást. — Lazábban, könnyedeb­ben! Segíts a karral! Serdülőktől a vi Asztalitenisz SZONDI SE—MÉMTE 31:4 Tegnap este a népkerti tor­nacsarnokban játszották le az elmaradt MÉMTE—Szondi SE férfi NB I-es bajnoki asz­talitenisz mérkőzést, A ta­lálkozónak csak a vendég­csapat számára volt jelentő­sége, ugyanis a székesfehér­vári együttes a bentmara- dásért küzd, és mint a teg­napi eredményük és játékuk mutatta, nem is eredmény­telenül. A miskolci csapat már előbb elbúcsúzott a leg­jobbak mezőnyétől, és ez je­lentősen befolyásolta az ered­mény alakulását. A MÉMTE csapatából Beleznay nyert 4 mérkőzést, a többieknek csak egy-egy játszmát sikerült el­csípnie. Közben a két testnevelő- edző is hozzánk csatlakozott, mivel éppen a vágtaszámok célvonalánál beszélgettünk. Persze, ők nem csevegni; dolgozni jöttek oda. Időt mértek a 200 méteres sík­futásban indulóknak. — 25,1 mp! Nem is rossz — bólintott elégedetten Ma­darász János —, hiszen csak jelöltről van szó! Ap­ropó: stopperek is kellené­nek, mert ezeket az iskola fizikai szertárából kölcsö­nöztük. — Lesz óra is — nyugtatta a fiatal tanár-edzőt a vezető —, csak kapjuk meg az el­nökség által megígért pénzt. Aztán elmesélte, hogy pá­lyájuk már van — 35 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a felújítás s -án atlétáik —, mégsem elégedett; sok minden hi­ányzik még. A Villamos- és Gépipari Szakközépisko­lából, meg a Herman Gimná­ziumból bőven jön az után­pótlás. Élvonalbeli atlétáik is vannak, hiszen az aka­dályfutó Juhász, a vágtaszá­mokban induló Madarász és a gátazó Tóth Kálmán máris tagja a jövő évi Vasutas EB-n induló magyar keret­nek. Aranyjelvényes ifjúsá­giakban és tehetséges serdü­lőkben sem szűkölködnek, csak ... — Nehezen „ragadnak” itt azok, akiket igazán atlétá­nak nevezhetünk. Mi ugyan­is csak nevelő szakosztály vagyunk, s mire a gyerek elvégzi a középiskolát, rend­szerint más városban foly­tatja tanulmányait, vagy szűkös lehetőségeink miatt másutt talál munkát. El­megy tőlünk. Azért mégis csináljuk, mert... Igen, a mondatot nem kell befejezni... Rajongásig sze­retik sportágukat, s ez ad erőt nekik az állandó újra­kezdéshez. A pályakezdő Madarász Jánostól a már edzőnek is veterán korú Horváth Vilmosig. S amíg ilyen lelkes emberek allnak a zöld-fehér fiatalok mellett, addig nem kell félteni az MVSC atlétikai szakosztá- ját! MONOSTORI GYULA Különféle föld alatti ve­zetékek lefektetése során rendkívül hasznosnak bizo­nyult az a kirgiz mérnökök által szerkesztett új műszer, amely a leendő építkezések területét indikátoraival vé­gigpásztázza és hétméteres mélységig pontosan feltün­teti a föld alatti vezetékek és egyéb berendezések el­helyezkedését. A műszer se­gítségével részletesen feitér- képezhetők az egymást ke­resztező telefonvezetékek, a csatornák, a víz- és fűtő­vízvezetékek. A „földbe lá­tó” műszer által készített térkép birtokában az építé­szek a különféle vezetékek és csatornák megrongálásá­nak veszélye nélkül dolgoz­hatják ki egy-egy új léte­sítmény terveit. Barbra Streisand egy saj­tókonferencián kijelentette: „Ha arra gondolok, hogy mi voltam és mi vagyok ma, igazán nem panaszkodhatom! Ahhoz, hogy valaki sztárrá váljék egy olyan orral, amely bosszúért kiált, olyan fo­gakkal, amelyek egy nyulat is megszégyenítenek. és egy olyan lehetetlen névve!, mint az enyém, ugyan csík merésznek kell lennie!” Tallózás tévedéseink tárházában Mindennapi szó­használatunkban bo­tanikai tévedések so­rozatát követjük el — vetik szemünkre a növényvilág tudós ismerői, önkényesen elnevezzük az is­mert díszfákat, cser­jéket, virágokat. s e téves elnevezések azután meggyökere­sednek. kiszorítják a „legális” botanikai neveket — hangzik a vád, s mint a kö­vetkező példák iga­zolják: joggal. A leggyakoribb té­vedés a gesztenye­fához kapcsolódik. Az úsr evezett vad- gesztenyének (Aes­culus hippocastanum) semmi köze sincs a gesztenyéhez, ponto­sabban a szelídgesz­tenyéhez. Nem roko­na, nem is hasonlít rá, más időben vi­rágzik, s bokrétafa a becsületes neve. Ugyancsak érdemte­lenül díszítjük fel hasznosságra utaló jelzővel az erős illa­tot árasztó ezüstfát (Elaeagnus augusti- folia). Ez a hazánk­ban elég gyakori cserje illatos kis sár­ga virágokat hoz, keskeny leveleinek fonákja ezüstszínű. Talán ezért, no meg terméséért kapta a hamis olajfa nevet, holott nem rokona az igazi olajfának (Olea europaea), amely az Adria észa­ki részén honos és amelyből hazánkban egyetlen példány sem található. Tavasszal az első virágzáskor különö­sen sokat tévedünk. Virágzik az arany­eső. mutatunk rá a lombtalan kertekben itt is ott is messzire virító sárga bokrok­ra. De melléfog­tunk, mert a tölcsé- res virágú aranyfát, vagy ismert latin ne­vén Forsythia-t tisz­teltük így. Az arany­eső (Laburnum anagyroides) jóval később, a kilombo- sodás után virágzik, hozza az akácéhoz hasonló, csüngőfürtü virágait. A liliomfát és a tulipánfát szin­te mindenki össze­téveszti. Nem táji el­nevezésről — egysze­rű tévedésről van szó. A liliomfa vagy magnólia (Magnóba soulangeana) lombo- sodás előtt hozza mutatós Hla virágait, mi* a tulipánfa ÍTJ- liodendfon tulinife- ra) nyáron virágzik, a tölcsér«1»«! virágok leveles ágakon jelen­nek meg. Rongyrázás Egy ismeretlen olimpiai szervező negyedmillió márka értékben 1900000 porrongyot vásárolt külföldön a mün­cheni olimpiai falu takarí­tására. A végelszámolás so­rán kiderült, hogy ebből az irdatlan mennyiségből csak 100 000 darabot használtak el. Herbert Kunze, az olim­piai szervező bizottság tit­kára kijelentette: — A pazarlót okvetlenül megkeressük, és felelősség­re vonjuk, mert mit kezdünk a megmaradt 1 800 000 feles­leges ronggyal! Bizony, ennyit még rázni is sok! Ugráló bot „Ugráló bot” — így nevezték el a készüléket annak az ame­rikai cégnek a mérnökei, akik különleges játékszernek beillő sporteszközt találtak fel a gyer­mekek és a felnőttek számára. A „bot” lényegében egyhenge- res kétütemű belső égésű mo­tor. Ha az ember ráül a „bot” tetején levő két oldallemezre, akkor testsúlyával bekapcsolja az égés rendszerét. A henger­ben robbanás megy végbe és a „bot” megugrik. A földhöz való ütődés, amelyet masszív rúgó enyhít, még egy ugrást idéz elő. A gép üzemeltetésé­hez szükséges benzin fél órára elegendő, ez alatt 600 ugrást le­het végezni a szerkezettel. A játéknak vagy sportszernek egyaránt tekinthető szerkezet, a „zsoké” súlyától függően, 30— 75 centiméter magasságra tud felemelkedni a földről. A siker fő feltétele: a jó egyensúly ér­zék. Ebadták (A Volkstimme karikatúrája) Fő a Vannak még rendszerető emberek! Milánóban egy férfi felakasztotta magát a csillárra. Előbb azonban rend megvette 'a koporsóját, a gyertyákat es a virágokat, s mindezt szépen elrendezte a szoba közepén; „Földbe látó” műszer Mégis sztár...

Next

/
Thumbnails
Contents