Déli Hírlap, 1973. október (5. évfolyam, 230-256. szám)
1973-10-06 / 235. szám
Holnap ugyanígy talál itt mindent Mondatok a munkáról Gorkij egy helyütt óriási szörnyeteghez hasonlítja a gyárat, amely reggel teleszívja magát emberekkel, hogy este majd kibocsássa őket, mint kiégett vörös salakok Gyárak öltözőit jártam. Lenin Kohászati Művek. Diósgyőri Gépgyár. December 4. Drótművek. Pamutfonó . .. Gorkij gyárszirénája rettenetes állat bődülése. < Prooranrk Két óra. Aki hatra jött végez. A folytatás? Szabad a szombat és a vasárnap. '— Kiss Zoltán vagyok. Esztergályos. — De nem régen? Nevet. Tavaly szabadult. Kérdezem hát a szabad szombatot: — Hová készül? — Motorral megyünk. Srácok. Egerbe. Szabados Béla diszpécser: — Egy kis kertem van. Szüretelünk... Az elmúlt évhez hasanló- an. az idén is megszervezik az orosz, angol, német és /francia nyelvtanfolyamokat a József Attila Klubkönyvtárban. A haladó és kezdő fokon indított tanfplyamokfl könyvhét megnyitója Október 15-én lesz az őszi könyvhét országos és megyei megnyitó ünnepsége Mezőkövesden. A könyv ünnepének szónoka Nánási László. a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagja, valamint Fábián Zoltán, a Magyar Írók Szövetségének titkára lesz. Tovább növekszik a szőlős terület a Tokaj-Hegyalján. Az • olaszliszkai termelőszövetkezet 60 hektáron ülteti ki a kiváló szőlőfajták vesszőit. A jelentős telepítési munkákat most készítik elő. Bélteki Szabolcs betanított munkás: — Szabadságon leszek két hétig. Ma nősülök ... Számokban: Tíz megkérdezett ember közül hatan töltik otthon a két napot. Mondatok a munkáról Ömlik a melegvíz. Csúcs- forgalom? Minden pad tele. Vaskos férfitréfák. Különös, de a néhány perce abbahagyott munkáról szinte szó se esik. — Tudja, úgy vagyunk ilyenkor, hogy az ember már abbahagyott egy mozdulatot. A válla, a karja még őrzi, de de nem olyan dolog ez, amiről beszélni lehet... — A munka? Volt egy dög motorom ma. Az megkíno- zott, de ... Janaczkó Szabolcs: Nem bécsületes ember az. aki nem fáradt ilyenkor. Tud úszni? — Igen. — No, olyan ez, mint amikor az ember egy kiadós úszás után a partra megy. ra október 10-ig lehet jelentkezni; a foglalkozások október 15-én kezdődnek. Még benne van a mozgás, de terhe mar nincs. Csak a jóleső fáradtság marad ... Ketten. Varsa Albert és Si- monovics István megbarátkoznak : — Persze, hogy csattan az ember, ha ... Tudhatod ... — Én se úgy gondoltam . .. A párbeszédben él még a munka. Ami odabent a gép mellett hangos vita volt, itt már csendesedő béke: — Igyunk egy sört rá ... Gorkij gyára? — Olvasta az „Anyát”? — Igen. Régen... . — Emlékszik a gyárra?/ — Igen. — A kiégett vörös salak. Ott az az ember. — Ne gondolja, hogy mi nem vagyunk fáradtak. Csak más ez. — Mi a más? — Az ember, aki benne van, Nemcsak a gyár más. Az is ahonnan jövünk, az is ahová megy az ember Érti, hogy mi a más? * Zubog a melegvíz. Vaskos a férfitréfa. — A gyár? — Belőle élünk. — Holnap? — Ugyanígy talál itt megint. BARTHA GABOR )f: Ma Lábatlanban országos cementipari kiállítás nyilik. Az ország kilenc gyárának reprezentatív bemutatója a magyar cementipar fejlődését követi nyomon. A rendezők az állandó kiállításon maketteket, fotókat, termékeket helyeztek el, s a bemutatóról természetesen nem hiányoznak a HCM születésének dokumentumai sem. Az épülő hejőcsabai óriásról ez a felvétel vall majd a látogatóknak. (Bartha István felvétele) REFLEKTOR Ma Budapesten, a Petőfi Irodalmi Múzeumban „Száz év sajtója” címmel kiállítás nyílik, if Egerben a csehszlovák néphadsereg napja alkalmából ünnepséget rendeznek. if Esztergomban befejeződik a nemzetközi diplomatikai kongresszus, if Hódmezővásárhelyen megnyitják a kulturális heteket, if Móron kertészeti tanácskozás kezdődik. >f Pápán a kastélyparkban Petőfi-szobrot avatnak, if Pécsett, fennállása 15. évfordulóját ünnepli a nevelők házának kórusa. Üj gyógyszertár Kedd reggeltől már a Győri kapui lakótelep is rendelkezik gyógyszertárral. A Nagyváthy utcai régi patika helyett kétszerakkora alap- területű. korszerűen felszerelt helyiségekben válthatók ki a gyógyszerek. A kedden megnyitott gyógyszertar a Győri kapui szolgáltatóház elsőként átadott egysége. Ne haragudjon rám, Béla Valóban ne haragudjon rám. Már a címben szándékosan hazudtam a nevével, mert nem szeretném, hogy holnap vagy holnapután a társai miattam nevessenek magán. Az ajtót támasztva állt. A pincérkabát már igazi, de a várakozás még a gyerek kínja. — Sohase lesz belőle pincér — mondták magáról, aztán kiigazították, hogy jó pincér nem lesz magából soha. Nincs sok dolga még. Az üvegeket és poharakat szedi ösz- sze * az asztalokról. Előlem is elvitte a kávéspoharamat és afé- lig telt szódavizes poharat is, amiből ittam volna még. — Sohase akartam pincér lenni — mondta maga, Egy éve most. hogy ebbe a mesterségbe kezdett. — A gép volt a mindenem. Én szerelő szerettem volna lenni. Nem árultam el, hogy írni szeretnék magáról és azért beszélgetünk. Elmesélte a vonatot, amin naponta utazik, az iskolát, ahol a jobbak közé számítják, hiszen tanulni mindig szeretett. — Csak a gyakorlat a rossz. Hetente három napot vagyunk kint ... Csak a gyakorlat rossz tehát, a későbbi mindennap, amire türelmetlenül kellene várnia. Aztán elmondta azt is, hogy miért lesz magából pincér. Még a két pofont is elmondta, amit az apjától kapott. — Azt mondták, hogy itt kereshetek... Se hajlam, se álmodozás, se vágy. A termelőszövetkezeti tag édesapa szándéka csak addig ért, hogy a fiam valami mást csináljon. Tanuljon mesterséget és eddig gyönyörű a szándék. Csak elképzelni tudom a mesterségekről való beszélgetéseket otthon. Olyat akartak találni, amellyel keresni lehet. És nem számított más csak ez. Az ezerszer szétszedett és összerakott öreg kerékpár tudhatja csak, hogy egy műhelyben magát most dicsérnék, hogy .akkor nem lenne félelem, rosszul induló élet. Leírtam a történetét. Nem maganak, hiszen jó vagy rossz, de mindenképpen pincér lesz már magából. Talán keresni is sokat fog, a mostani félelem jó része is elkopik majd a megszokással. Csak boldog ember nem lesz soha? ... Megvallom. szeretném, hogy a szülei kezébe kerüljön ez az írás. Nekik írtam, a mesterséget kereső szülőknek. És minden pályát választó gyerekért idéztem az ajtót támasztó, pincérkabátos, ijedt kisfiút. B. G. Nyelvtanfolyamok a könyvtárban Szárnyalást, fantáziát! 11 Körülbelül 150 miskolci fiatallal beszélgettem az utóbbi ■hetekben, diákokkal, műszakiakkal, munkásokkal, a Földes Gimnáziumban, a Lenin Kohászati Művekben és a Diósgyőri Gépgyárban. Ahhoz túlságosan kevesen voltak, hogy akár csak egyetlen általánosítást is meg merjek kockáztatni. Tapasztalataim, melyeket most röviden felidézek, valószínűleg nem jellemzik „általában” a miskolci fiatalokat, s különösen nem az ország egész ifjúságát. Mégis, azt hiszem érdemes elgondolkozni fölöttük. Arról volt szó ezeken a találkozókon, hogyan képzelik el az avasi kulturális központot, mely a Fiatalok Miskolcért — Miskolc a fiatalokért mozgalom legnagyobb szabású — szív- dobogtatóan szép — vállalkozásának ígérkezik. A tőke, melyre a miskolci fiatalok támaszkodhatnak, ha úgy tetszik, nagyon kevés, ha úgy tetszik, nagyon sok. Van félmillió forintjuk, melyet a tv-vetélkedőn nyertek, a munkabizottság eddig több mint 60 ezer óra társadalmimunka-felajánlást jegyezhetett fel, és támogatja a terv megvalósítását a városi pártbizottság, a KISZ-bizottság és a tanács. Az első, amit megfigyeltem, hogy a véleményt nyilvánító fiatalok jelentős hányada kételkedéssel kezdte. Meg tudjuk mi ezt csinálni? Lesz elég pénz? Tényleg megkapjuk a támogatást? — kérdezgették. Távol áll tőlem, hogy elítéljem a reális, a lehetőségekkel mindig számot vető gondolkodást. Arról sem szabad elfelejtkezni, hogy beszélgető partnereink nagyobbik hányada olyan fiatal munkás vagy műszaki volt. aki munkahelyén leckét kapott már abból, hogy az indokolt igényeket is a lehetőségekhez kell igazítani. Mégis túlzottnak, öregesnek éreztem az aggodalmukat. Több fantáziát, szárnyalást reméltem. Azt sem bántam volna, ha sok olyan javaslattal találkozom, melyet túl magasra dob a finales hév, lelkesedés. Hiszen az avasi kulturális központ — ezt nem szűnt meg hangsúlyozni a munkabizottság képviselője — nemcsak ennek a generációnak épül. Maga a megvalósítás is hosszú éveket vesz igénybe, s ettől számítva legalább egy emberöltőn át kell szolgálnia majd a fiatalokat — no meg a fiatalos kedvű idősebbeket — az Avasra álmodott amfiteátrumnak, sportpályáknak, egyebeknek. Különben sem mindig az anyagiakon múlik, mennyire modern, szép és praktikus egy-egy létesítmény. Igaz, városfejlesztési munkánkat is a józan realitás, a népgazdaság anyagi erejével való higgadt számvetés jellemzi, és néha bizony engedményekre is kényszerülünk — ami például az esztétikumot illeti. De amikor egy fiataloknak szánt létesítményről van szó — gondoljunk például a sportcsarnokra —, akkor azért működik a fantázia, s a végeredményt nem kell majd szégyellnünk az utánunk jövő generációk előtt sem. A másik megfigyelése az volt az „ötletrohamok” krónikásának, hogy a fiatalok tekintélyes hányadát nem lelkesíti annyira a sport, ahogy azt joggal elvárnánk tőle. Lényegesen több észrevétel, javaslat hangzott el kulturális célokra szánt létesítményekkel, mint a sportpályákkal, szabadtéri vagy fedett tornateremmel kapcsolatban. És az is elgondolkoztató, hogy amikor az volt a kérdés, fűthető, fedett épületekben, vagy kint a szabadban teremtsünk-e több sportlehetőséget, számos felszólaló a kényelmesebb, komfortosabb megoldás mellett tört lándzsát. Sokan el sem tudják képzelni a tizenvagy huszonévesek közül, hogy ősztől tavaszig is lehet fut- kározni, tornázni kint a szabad ég alatt. Még akkor is, ha fúj a szél vagy esik az eső. Igaza lenne azoknak, akik szerint egy kicsit elkényeztettük, kényelmes élethez szoktattuk fiataljainkat? Ne érjen az a vád, hogy kizárólag negatív előjelű tapasztalatokat szereztem. Sok száz hasznosítható javaslat gyűlt össze, s egyáltalán az a tény, hogy mozgalom indult az avasi kulturális központ létrehozására, eleven cáfolatul szolgál. De ami jó, biztató, az számomra természetes — ha fiatalokról, a mi fiataljainkról van szó. BÉKÉS DEZSŐ
